-.?'í''''\

y-^--^ y

♦''-.. '

n , ^r"

.-■'v:^>,.>-x

l v-

^.. .^ ' ■ /vl

•V ^' ;.--

!V. --

"^^

.>-,.V"i-' .M-v '(■■;'>■ ■■ l-^..-^XS,.í^^.

580.6 / ó ^

H 89 • OŐ'őyO

vol. 3
1904

X6

\-\Vf

II /

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

alapíttatott 1901. NOVEMBER 2(»-IKAN.

A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

KLEIN GYULA

KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI

SCHILBERSZKY KAROLY.

HARMADIK KÖTET.

1—4. füzet.
1 térképpel és 30 rajzzal.

BUDAPEST,

KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.

(Budapest, VIII. liszterházy-utcza 16. szám.)

1904.

StP 12Í907

A Pesli IJoyd-társulat liíniyvsajtója.

NÉVJEGYZÉK ES TÁRGYMUTATÓ.

I. NÉVJEGYZÉK.

Alig' 11^1 ín 15. Az Atropa Helladonna L.
levcldrog hamisítása [134|.

Bei'iiátsky .1. A Polygonatum cs vele
rokon növények rendszertani anatómiája
49 [94]. — A Ruscus-phyllocladium kér-
déséhez |87|. — íiarasztok a dehWáti
homokon |92|. — Bciblatt : Bd. Ili, Nr.
1-2, 3, 4.

Borbás V. Fias burgonyák [87].

Itoi'SOS I. Magyar növénynevek [96].

Csci'oy A. A mohok higroszkópos termé-
szete [131 1.

Deg'OII \, Brandza Dimitrie egyik hátra-
hagyott czikkéről [92J.

El'liye.V .1. A balsamum hungaricum és
az oleum carp>aticum történetéből [134|.
— Növénytani bibliográfiánk szláv ada-
tai 173.

Fanta \. Karpellománias maktermésck
|89J. — (.^síkosbogvójú Chasselas-szölő-
fürt |198|.

Fiíhiáii («. Rendellenes körték [92]. —
Érdekes kukoriczaszár |198|.

ri:ilou>ki L. G3'őrffy István gyűjtötte
népies és az előadó gyűjtötte irodalmi
magyar növénj'nevek |131J.

Filai'.szky \. Magyarország moszatai 12

, |Ö3].

I'lltü M. Polypodium vulgare L. és Poly-
podium vulgare }' scrratum Willd. [198|.

Gabnay F. Termését későn hullató vad-
gesztenyefa [88j.

(iyöríTy I. :\ köznép növényi gyógyító-
szerei |88].

Hog'yi I). Konyhakerti növényeink élősdi
gombák és baktériumok liltal okozott
legfontosabb betegségei és az ellenük
való védekezésmódok [184|.

IsfViíiilf'í (íy. Vizsgálatok a szőlő liszt-
harmatbctegségéről G5 |94]. — A szőlő
peronoszpórájának kiteleléséről 7-I- |95].

Jiivorka iS. Adatok a Pilis-hegység nö-
vényzetének ismeretéhez [88] 119.

Klóin Gy. Elnöki megnyitó szakosztii-
Ivunk századik ülése alkalmából 1
|92]. — Schleiden emlékezete [89]. —
Enlékczés Staub Móriczról [132].

Kei'ékg'yál'tó A. Magyarország virágos
növényei a szín tekintetében |200].

Kuiitúr 15. A szentírás és a gramine:ik
1132].

Kümmcrle .). IÍ. Növénytani Repertórium
(78), (120), (185). — A Waldsteinia
trilblia Roch. új termőhelye |86|. —
Szakosztályi ügyek [86], [13^1], |198]. —
Adatok a Kaukázus harasztjainak is-
meretéhez |135|. — Egy vízi haraszt
Budapest llórájában (200].

IiClll' A. Armcnsünderblume (fordítás) [86 j.

|jCna;"yol B. Kitaibel levele Diószegihez
[88]. — Anisits J. Dániel botanikai
ajándékáról [88|. — Peritheciumos anya-
rozsok [89|. — Tritieum dicoccum régi
cgyptonii sziklasírból [89].

Msíííoesy-Diotz S. Hollós László »Ma-
gyarország Gasteromycetai« 6 |93]. —
Az Araujia sericifera rovarfogása 24
i93]. — Kukoricza - rendellenességek
|I33]. — Ferula Narthex Boiss. virág-
zatáról |133|. — A Viscum album leve-
léről |lo4|, — A késmárki tiszafáról
|134]. — Az ákácz- és szilvafa ág-
bokrosodásáról |134|. — Az egyetemi
növénykert |135!.

Mocsz (». Brassó vidékének- levegőn és
folyóvízben élő moszatjai (185).

.Morvay K. Rendellenes körte |89].

Nag"y Ö. Rendellenes kukoricza [198].

Paszlav.szky J. Páfrányszerűcn alakult
vadgesztenyefa-levelek [87].

I'éterli M. Astomum intermedium 21 |93].
— Magyarország tőzegmohai i;)7|I9 9

IV

Kapaics— Wardia

Bapaies K. Adatok Szolnok vidéke nü-
vénjrzctének ismeretéhez [96]. — Az
Aster Pannonicus-ról 109.

Ki'llltl H. ('ontributioncs mycologic;Le ad
ílorain Hungáriáé [199].

Kótli R. Különös fenyőalak a Magas-
Tátrában [97].

SolierfFel A. Újabb adatok Magyarhon
alsórendű szervezeteinek ismeretéhez
[86] 110. — A Chionaster nivalis (Bohl.)
Wille a Magas-Tatra havában [199].

Sehilberszky K. Barkátlan termő diófa
Érden [87 1.

Símoiiliai L. Fiume és környékének tél-
szaki tenyészete 60 [94]. — További
adatok Budapest körn3^éke növényzeté-
nek ismeretéhez [87]. — A Magyar-
lurálvság területén honos Pulmonaria-k

fajai, fajtái és kiválóbb életjelen-
ségci 100.

Síaub M. A phaenologiai melegösszcgck.
mint a növényeknek a levegő hőmér-
sékletéhez való alkalmazkodásának jelzői
38 [94].

Szóeskay 1. Oriás növésű mogj'orófa [86|.

Tliairsz Íj. .\z Euphorbia humifusa Willd.
és E. Chamaes3'ce L. előfordulása hazánk
erdélyi részében [87].

Tlizsim .1. A gombák meghatározása 15
[93]. — Mykologiai megfigyelések [135].
— Új mikroszkópi mérőkészülék [199].

WalIiH'i" .!. Sopron virágos és kiiptogám
növényei [86 1.

Wai'tlia V. Údvözlő beszéd a növény-
tani szakosztály századik űlésc alkal-
mából [92í.

II. TÁRGYMUTATÓ.

Adaluk a Kaukázus harasztjainak isme-
retéhez |135|.
Adaíoli a Pilishegység növényzetének

ismeretéhez [88] 119.
Adatok .Szolnok vidéke növényzetének

ismeretéhez |96].
Alsórendű szervezetek ismeretéhez újabb

adatok, Magyarhonból [80] llfi.
Anisits Jüan Dániel botanikai ajándéká-
ról [88].
Anyarozsul:, peritheeiumosak |89l.
Araujia sericifera rovarfogáía 24 [93|.
Armensünderblume [86] .
Aslcr Panonicus-ró\ lííí).
Asionium interniediiun 21 |93].
Atropa Belladonna L. levéldrog hamisí-
tása |134].
Atiácz- és szilvafa ágbokrosodásáról jl34].
Baktériumoli és élősdi gombeUi által oko-
zott konyhakerti növénybetegségek és
védekezésmódok (184).
Balsamnm hnngaricuni és az olenm car-

paUcmii történetéből [134].
Barkátlan termo' diófa Érden [87].
Beiblatt : Bd. III, Nr'. 1—2, 3, 4.
Beszed, üdvözlő a növénytani szakosztály

századik ülése alkalmából [92].
Botanikai ajándék, Anisits Jüan Dániel-
től |88].
Brandza Dimitric egyik hátrahagyott czik-

kéről [92 j.
Brassó vidékének levegőn és folyóvízben

élő moszatjai [185].
Budapest flórájában vízi haraszt |200l.
Budapest környélie növényzetének ismere-
téhez további adatok [87|.
Bugál-atapbol pályázat [97j.
Burgonyák, fiasak [87 1.
Chasselas- szőlőfürt, csíkos-bogyójú |198|.
Cliivnaster nivalis (Bohl.j Willc a Magas-
Tátra havában [199].
Coiitribntiones myco\oí^\axc ad lloram Hun-
gáriáé [199].
Csikos-bogyójú Cliassetas szőlőfürt j 198J.
Diófa, barkátlan, termő, Krden [87).

Diuszegihez. Kitaibel levele |88|.

Kgyetemi növénvkert [135].

Elnöki megnyitó szakosztályunk századik
ülése alkalmából (Klein Gy.) 1 |92|.

Emléliezete Schleiden-nek [89].

Emlékezés Staub Móriczról |132].

Euphorbia Chamaesyce L. és E. humifusa.
Willd. előfordulása hazánk erdélyi részé-
ben [87].

Élősdi gombák és baktériumok által oko-
zott konyhakerti növénybetegségek és
a védekezésmódok (184).

Érdekes kukoriczaszár [198|.

Fenyőalak, különös, a Magas-Tátrában |97|

Ferula Narthex Boiss. virágzatánál Í133J.

Fias burgonyák [87].

Fiume és környékének télszaki tenyészete
60 [94].

Gasteromyceták, magyarországiak 6 [93].

Gombák meghatározása 15 [93].

Gramineák és a szentírás [132].

Gyógyitószerek, n(;vényiek [88 1.

Gyűjtemények ( 1 30) .

Haraszt, vízi, Budapest flórájában [200] .

Harasztok a deliblati homokon [92].

Harasztok ismeretéhez adatok, a Kauká-
zusból [135].

Higroszkópos természete, mohoké [131].

Irodalmi és népies magyar növénynevek
[131].

Jutalomdíj, millenniumi [98[.

Karpellomániás máktermések [89 j.

Kaukázus harasztjainak ismeretéhez, ada-
tok [135(.

Késmárki tiszafáról [1341.

Kimutatás, pénztári |97|.

Kitaibel levele Diószegihez [88].

Konyhakerti növényeink élősdi gombák és
baktériumok által okozóit legfontosabb
betegségei és az ellenük való védekezés-
módok (184).

Koiie, rendellenes [89 1.

Körték, rendellenesek [92[.

Köznép növényi gyógyitószerei [88 j.

VI

Kriplogdin — Tnzcgmohái,

Kriptogáin és vinigos növényei Sopron-
nak [86].
A'///c077V;5:a-rendellenesség [198].
ivMAor/cza-rendellenességek 1 133].
Kiilwriczaszár, érdekes [108].
Különös feuyöalak a Magas-Tátrában [97].
Leveléről :i Viscum albumnak [134].
Magas-Tálra havában Chionaster nivalis

(Bohl.) Wille [199].
Magvar-Királyság területen honos Pulmo-

naria-k fajai, fajtái és kiválóbb ciet-

jelenségei 100.
Magyar növénynevek [96].
Magvarország inoszatai 12 [93].
Magyarország lözegmohai 137 |199|.
Magyarország virágos növényei a szin

tekintetében [200].
Magyarországi (íasteroinyceták G [93].
Mákierinéseh, karpellomániások [89].
Aíegfigyelések, mykologiaiak [lo5|.
Meghatározása gomb;iknak 15 [93].
Megnyitó, elnöki, szakosztátyunk századik

ülése alkalmából (Klein Gy.) 1 [92].
Mérőkészülék, mikroszkópi új [199[.
Millenniumi jutaJoindij [98].
Mogyorófa, óriás növésű [86|.
Mohok higroszkópos természete [131].
Moszatai Magyarországnak 12 |93].
Moszatjai Brassó vidékének, levegőn és

folyóvízben élők (185).
Mykologiai megfigyelések [135].
Népies és ii-odalmi /nat^yar növénynevek

|131].
Növényi gyógyitószerei a köznépnek [88],
Növénykert, egyetemi [135].
Növénynevek, irodalmi és népies magyar

[131].
Növénynevek, magyarok [96].
Növénvtani Hblioo'rafiánk szhív adatai

[173].
Növénytani Repertórium (78), (120), (185).
Növénytani szakosztály századik ülése

alkalmából üdvözlő beszéd (Wartha V )

[92].
Növényzet ismeretéhez adatok a Pilis-
hegységről [88] 119.
Növényzet ismeretéhez további adatok

Budapest környékéről [87].
Növényzeti adatok Szolnok vidékéről [96].
Oleum carpaiicnm és a balsamum hunga-

ricum történetéből [134].
Óriás növésű mogyorófa [86].
Páfrányszerüeii alakult vadgesztcnycfa-

ievelek [87].
Pályázat-hirdetés [97], [202].

Feriflicciumos anyarozsok [89].

Peronoszpóra kiteleléséről, szőlőnek 74 [95]

Pénztári liimutatás [97].

Phaenotogiai melegösszegek, mint a növé-
nyeknek a levegő hőmérsékletéhez való
alkalmazkodásának jelzői 38 [94].

Pliyllocladium (Ruscus-) kérdéséhez [87]

Pilisliegység növényzetének ismeretéhez
adatok [88[ 119. '

PolygonaUim és vele rokon növénj-ek
rendszertani anatómiája 49 |94].

Polypodinm vulgare L. és Pol3^podiuin
vulgare / serratum Willd. [198[.

Pnlmonaria-k fajai, fajtái és kiválóbb
életjelenségei, Magyar-Kiráh^ság terüle-
ten honosaké 100.

Ilendellenes tiörte [89 1.
Rendellenes körtéit [92].
Rendellenes knkoricza [198].
Rendellenességek, knkoricza- [133!.
Rendszertani anatómia, Polj^gonatinn és

vele rokon növényeké 49 [94].
Reperíorium Növénytani (78), (120), (185).
Rnvarfogása az Araujia sericifera-nak 34

[93],
i?MS<:;/i-ph3'llocladium kérdéséhez [87 1.

Schleiden emlékezete [89].

Sopron virágos és kriptogám növéuvei

[86].
Staub Móriczról, emlékezés [132].
- Szalwsztályi ügyek [86], [131], [198|.
Szaliosztályunk századik ülése alkalmából

elnöki megnyitó (Klein Gy.) 1 [92].
Szentirás és a- gramineák [132].
Szilva- és a/íar^/íí ágbokrosodásáról [134|.
Szin tekintetében Magyarország virágos

növényei [200 1.
Szláv adatok növénvtani bibliográfiánkban

L173].

Szőlő lisztharmat-betegségéről vizsg;ila-
tok 65 (94].

Szőlő peronoszpórájának kiteleléseről 74
[95].

Termését későn hullató vadgcsztenj^efa
[88].

Termő, barkáitan diófa Érden [87].

Termőlu'lye, új, a W'aldsteinia trifolia
Roch.-nek [86].

'Télszaki tenyészete Fiume és környéké-
nek 60 [94].

'Tiszafáról, a késmárkiról [134].

További adatok Budapest környéke növény-
zetének ismeretéhez [87].

Tőzegmohái, Magyarorsz;ignak 137 [1!*9].

Triticum dicocaiin -Wahislcinia.

VII

TrUintiii dicoccuiii regi cgyptomi szikla-
sírhói i89j.

Uj mikroszkópi mérökésziilck [199].

Ujabb adatok Magyarhon alsórendű szer-
vezeteinek ismeretéhez |S6| 110.

l'dvözlübeszid a növénytani szakoszti'ily
századik ülése alkalmábul (Wartha V.)
|92|.

rgyck, Sza/wszidlyi fSOJ. [131 j, [198].

Vadgesztenyefa, termését későn hullató [88].

Vadgeszienye fa-levelek, páfrányszerűen ala-
kultak [87].

\'i rágós és krij'logdm növényei Sopron-
nak [86].

Virágos növényei Magyarországnak a szm
tekintetében [200].

Virágzalárnl. a Fcrula Xarthcx 15niss.-nek
(1;í3|.

Visciim albiiin levelén')! il34|.

Vizi haraszt Budapest llóráj;iban |200|.

Vizsgálatok a szőlő lisztharmat-betegségé-
ről fir> [941.

Waldsteiniii Iri fólia \{oc\\. új termőhelvc
[86].

Jelek. Kövér oldalszám illusztrácziós közleményt jelent. — íSzám) ismertető
közleményt jelent. — [Szám] szakosztályi ülésekre, ügyekre vonatkozik.

III. KÖTET. 1904. 1-2. FÜZET.

II / •■

NOVENMNI KÖZLEMÉNYEK

alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN.

A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

KLEIN GYULA

KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI

SCHILBERSZKY KAROLY.

MEGJELENIK NEGYEDÉVES FÜZETEKBEN.

BUDAPEST,

KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.

(Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.)

1904.

Ez a füzet nyolcz ív terjedelmű.

TARTALOM.

(Megjelent 1904. május 30-ikán.)

Oldal

Elnöki megnyitó, szakosztályunk századik ülése alkalmából, Klein

Gyulától ... ... ... ... ... 1

Hollós László » Magyarország Gasteromycetái« , Mágocsy-Dietz

Sándortól ... ... ... '._. ... .__ ... ... ... 6

Magyarország moszatai, F i 1 ar s z ky N á n d o r t ó 1 ... ... ... ... ... 12

A gombák meghatározása, T u z s o n J án o s t ó 1 ... ... ... __. ... 15

Astomum intermedium (5 eredeti rajzzal), Péterfi Mártontól... ... 21

Az Araujia sericifera Brot. rovarfogása (14 eredeti rajzzal), M á g o c s y-

Dietz Sándortól ... ... ... ... ... ._. ... ... ... .. ... 24

A phaenologiai melegösszegek, mint a növényeknek a levegő hőmérsék-
letéhez való alkalmazkodásának jelzői, S t a u b M ó r i c z t ó 1 ... 38

A Polygonatum és vele rokon növények rendszertani anatómiája, B e r-

. n á t s ky J e n ő t ő 1 ... ... ... ... ._. ... .__ ... 49

Fiume és környékének télszaki tenyészete. Simonkai Lajostól ._. 60

Vizsgálatok a szőlő lisztharmatbetegségéről (3 eredeti rajzzal), Is tvánffi

Gyulától ... ... ... ___ ... ... ... ... ... 65

A szőlő peronosporájának kiteleléséről (3 eredeti rajzzal), Istvánffi

Gyulától ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 74

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM _.. ... -. ... ... ... ... ... 78

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK ... ... ... ... 86

Pénztárosi kimutatás ... ... ... 97

Pályakérdések ... ... ... ... ... ._ ... ... . ._. 97

BEIBLATT. _._ ... ... ... ... ... ... _. _.. ... ... ... (1—28)

A ^Növénytani Közlemények« díját

befizették:

(1903. november 1-től 1904. februárius
15-éig)

1903-ra:

Agnelly József, Aszódi gimnázium, Bódis
Ferencz, Budapesti I. ker. polgári leány-
iskola, Budapesti V. ker. keresk. akadémia
Wahrmann-könyvtára, Budapesti VI. ker.
állami fó'gimnázium, Budapesti VII. ker. fő-
gimnázium természettudománjá köre, Buda-

pesti műegyetemi könyvtár, Csáky Béla,
Csiki Ernő, ifj. Entz Géza, Endrei Elemér,
Figura József, GomboczE^ndre, Gyurcsánszky
Ágoston, Kupcsok Samu, Kümmerle Jenő
Béla, Méhely Lajos, Nagybányai állami fő-
gimnázium. Pinkafői polg. fiúiskola, Ráde
Károly, Ráth Mór, Schilberszky
Károly 50 K. alapítvány. Simonkai
Lajos, Schön Vilmos, Székesfehérvári cist.
rendi főgimnázium, Székesfehérvári cist.
rendi főgimnázium ifjúsági könyvtára,
Szombathelyi vasvármegyei Kultúr-Egyesü-

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

III. KÖTET. 1904. 1 — 2. FÜZET.

Elnöki megnyitó,
szakosztályunk századik ülése alkalmából.*

Tisztelt szakosztál}' I A századik ülés, melyet ma tartunk, jelentőség-
teljes mozzanat szakosztályunk életében, mert világos jele annak, hogy leküzdve
a kezdet nehézségeit, megvetettük további boldogulásunk alapját. Örven-
detes való ez, mely bennünket ezentúl is buzgó munkálkodásra fog ser-
kenteni.

A mai ülésre is csak a rendes munka folytatása czéljából gyűltünk
össze ; de ha mégis ünnepi hangulat fog el, úgy ezt már a megjelentek
szokatlan nagy száma is okozza. Szakosztályunk tagjain kívül szíves meg-
jelenésökkel megtiszteltek bennünket a Társulatunk vezető férfiai, valamint a
testvér-szakosztályok képviselői. Fogadják érte mindannyian meleg köszönetemet
és szívélyes üdvözletemet ! Megjelenésök bizonyítéka annak, hogy érdeklődéssel
kísérik munkálkodásunkat és bizonyára velünk együtt örülnek annak, hogy eddigi
törekvéseinkben olyan sikert tudunk felmutatni, mely további haladásunkat
biztosítja.

A mai ülésen szakosztályunk jelenét méltatandó, helyén valónak tartom,
egyrészt visszapillantani a múltba, vagyis arra az útra, a melyet megtettünk,
a míg idáig eljutottunk ; — másrészt pedig foglalkozni a jövővel, hogy a helyes
czél kitűzésével további működésünket tartalmasabbá és hasznosabbá tehessük.

A múltat illetőleg azonban engedjék meg, hogy ne szorítkozzam egyedül
a szakosztályunk alapítása óta lefolyt időszakra, hanem hogy kitérhessek a
növénytan ügyének nálunk az utolsó emberöltőben történt általános kifejlő-
désérc és haladására is. A magam tapasztalataiból merítve, abból az időpontból
indulok ki, a mikor ide kerültem hazánk fővárosába, 1869-ben. — Ebben az
időben az állapotok a növénytan terén még nagyon szerények voltak. Az
egyetemen akkor Jurányi Lajos, első felejthetetlen elnökünk, mint fiatal
tanár működött ; de akkoriban sem intézete, sem fölszerelése, sem pedig segédje nem
volt. Ez utóbbi körülmény volt az oka annak, hogy első időben itt nem talál-
hattam törekvéseimnek és ismereteimnek megfelelő alkalmazást. De ez álla-
potban csakhamar örvendetes változás állott be, a mennyiben 1872-ben a
kolozsvári Egyetem alapításával és a kir. József-Műegyetemen külön növény-

* Felolvasta Klein Gyula elnök, a növénytani szakosztálynak 1904. évi
fcbruárius 10-iki (100-adik) ülésén.

Xíívcnvtaiii Közlemények. 1904. III. I«'itüt, 1—2. füzet. 1

2 ELNÖKI MEGNYITÓ, SZAKOSZTÁLYUNK SZÁZADIK ÜLÉSE ALKALMÁBÓL.

tani tanszéknek a rendszeresítésével a növénytan ügye nagy lépéssel haladt
előbbre. Három egyetemi tanszéken hangzott immár el a »scientia amabilis«
igéje, új munkásokat és híveket szerezve a növénytannak. Voltak ugyan
akkor is az országban lelkes férfiak, a kik növénytani munkálkodást fejtettek
ki, és ezek között kivált a nagyérdemű Hazslinszky Frigyes-t kell
említenem, kinek hatására nemcsak Jurányi, hanem még mások is a
növénytan szolgálatába szegődtek ; de azért mégis az Egyetemek hatásának
eredményeként kell jeleznem azt, hogy évről-évre gyarapodott a növénjiannal
előszeretettel foglalkozók száma.

Itt a fővárosban eleinte csak kevesen voltunk és közöttünk a személyes
érintkezés és tudományos eszmecsere csak ritkán volt meg. Még leginkább
a Természettudományi Társulat választmányi és bizottsági ülései voltak
azok a helyek, a hol az egyszakbeliek találkozhattak és a szakjukat érdeklő
kérdéseket megbeszélték és megvitatták. Tudományos intézményeink fejlesz-
tésével lassanként úgy az országban általában, mint kivált itt a fővárosban a
hivatásszerű botanikusok száma mindinkább gyarapodott. A két Egyetemen,
a Nemzeti Múzeum növénytani osztályában, a m. kir. Vetőmagvizsgáló-Állo-
máson, a m. kir. Szőlészeti és Ampelológiai Intézetben, a m. kir. Kertészeti
Tanintézetben, a középiskolákban és a szakiskolákban most már nagy számban
találjuk a növénytannal foglalkozó szakférfiakat, a kikhez csatlakoznak azok,
a kik egyéb foglalkozásuk mellett is előszeretettel vonzódnak a növénytanhoz.
Tudományszakunk híveinek a székes-fővárosban való ilyetén gyarapodása
csakhamar fölvetette a társulás eszméjét is. Többszöri sikertelen próbálkozás
után végre ez is teljesült és pedig olyan módon, hogy a kir. m. Természet-
tudományi Társulat választmánya 1 1 o s v a y Lajos javaslatára a szakosztályok
alakításának a tervét elfogadta. A növénytani szakosztály 1891. évi november U-ikén
alakult meg és ugyanebben az évben deczember 9-ikén tartotta meg első ülését.
Ezzel meg volt adva az alkalom a botanikusok időnként való találkozására
és együttes munkálkodására. Régi óhaj teljesült ezzel, melynek jogosultságát,
úgy hiszem, szakosztályunk eddigi működése tökéletesen igazolta. E működés a
további haladás alapját is megvetette és ennek a haladásnak a kiinduló pontja az
1902-ik év óta Társulatunk anyagi támogatásával megindult »Növénytani Köz-
lemények*, szakosztályunk külön folyóirata. Eddig két évfolyama jelent meg
folyóiratunknak, mely .S c h i 1 b e r s z k y Károly buzgó és körültekintő
szerkesztésében már eddig is, úgy külalakjára, mint tartalmára nézve a szak-
osztályi tagok osztatlan tetszését és elismerését érdemelte ki, a melynek szellemi
továbbfejlesztése úgy a szerkesztőségnek, valamint mindnyájunknak fő feladata
leend. Folyóiratunk megindítása óta tudjuk csak, hogy hányan vannak tulaj-
donképpen, a kik ügyünket pártolják és támogatják. Folyóiratunk előfizetőinek
a száma ugyanis eddig 372-re emelkedett. Olyan szám ez, melyet » Közlemén j^einks
megindításakor elérhetni egyáltalában nem reméltünk.

Tagjaink tekintélyes számának megfelelőleg szakosztályi életünk eléggé
mozgalmas és eredményteljes volt, a mennyiben a fennállásunk óta lefolyt
üléseken 60 előadó összesen 325 kisebb-nagyobb előadást tartott, vagy elő-
terjesztést tett és a lefolyt 13 év alatt előbb a »Pótfüzetek«ben, majd a

ELNÖKI MEGNYITÓ, SZAKOSZTÁLYUNK SZÁZADIK ŰLÉSK ALKALMÁBÓL. 3

»Növénytani Közleményeké -ben összesen 132 a szakosztályi üléseinken elő-
adott kisebb-nayyobb, önálló dolgozat jelent meg nyomtatásban.

Az üléseinken közreműködött szaktársainknak névsorozatát a következő-
ben adom közre :

Alföldi Flatt Károly, Augusztin Béla, Barna Balázs, Bartal
Kornél, B e rn á t s k y Jenő, Beluleszkó Sándor, Bikkal László, B o r b á s
Vincze, Csapodi István, Czakó Kálmán, Degen Árpád, Entz Géza ifj.,
Ernyey József, Fábry János, Fanta Adolf, Fekete József, Fenyő
Béla, F i a 1 w s k i Lajos, F i 1 a r s z k y Nándor, Földes János, Francé
Rezső, G a b n a y P^erencz, G o m b o c z Endre, G ö t z Lstván, G y ő r f f y
István, Hazslinszky Frigyes, Hollós László, J á v o r k a vSándor,
I s t V á n f f i Gyula, Jurányi Lajos, Kardos Árpád, Klein Gyula.
Kontúr Béla, Köves si Ferencz, Kubacska András. Kovács Lajos,
Kümmerle Jenő, Lengyel Béla, M á g o c s y-D i e t z Sándor, Oláh
Dezső, P a á 1 Gyula, P á 1 y i Sándor, P a p p Dezső, Páter Béla, P e r 1 a k y
Gábor, P é t e r f i Márton, P r o c o p p Jenő, R i c h t e r Aladár, S c h i 1 b e r s z k y
Károly, S c h e r f f e 1 Aladár, S c h ö b e r Emil, S i m o n k a i Lajos, Staub
Móricz, Szabó Zoltán, Szterényi Hugó, Thaisz Lajos, Tuzson
János, Varga Oszkár, Wartha Vincze és Wagner János.

Az üléseinken előadott tárgyak a növénytannak majdnem minden ágára
vonatkoznak és pedig a következő számarányban : morfológia 6, anatómia
22, élettan 20, biológia 12, nomenklatúra 15, történelem 18, phytographia és
ökológia 11, phytopalaeontológia 9, teratológia 33, virágos növények 93,
Pteridophyta és Bryophyta 12, Fungi 57, Algae 10 — és ezenkívül számos
ismertetés és bemutatás.

Szakosztályunknak eme kifelé is ható serény munkálkodása mellett örv^en-
detes és hasznos volt a szakosztály ülésein és barátságos összejövetelein kifej-
lődött belső élet is, melyet az egy tudományszak iránt való lelkesedés létesített,
és a mely mindenkor tagjaink egyetértésében és kölcsönös támogatásában
nyilvánult. Kifejezést talált e belső élet a szakosztályunk rendezte társas
kirándulásokban is, milyeneket eddig hármat rendeztünk ; az egyiket Kecs-
kemét vidékére, a Magyar-Alföld jellemző növényzetéről híres bugaczi pusz-
tára, a másikat az Esztergom mellett levő Dobogókőre, a harmadikat pedig
Selmeczbányára, a hol az Erdészeti i\kadémia nagyhírű dendrológiai kertje, vala-
mint a trachyt-hegység változatos és érdekes növénj'zete bő alkalmat nyújtott
botanikusaink tudásvágyának és a »scientia amabilis« iránt való lelkesedésének
kielégítésére.

Szakosztályunk tagjai ez alkalmakkor — ■ úgy a vidéki tagtársak, valamint
Kecskemét és Selmeczbánya városok intéző körei részéről — kedves fogad-
tatásban, szíves vendéglátásban és készséges kalauzolásban részesültek. Fogadják
ezért meleg köszönetünket mindazok, a kik eme mindenkor kedves emlé-
künkben maradó kirándulások sikeréhez támogatásukkal járultak.

Tisztelt szakosztály 1 Az itt röviden vázolt események örvendetes jelen-
ségek szakosztályunk történetében ; de mint az emberi életben öröm és bánat
egyaránt kijut mindegyikünknek, ügy szakosztályunkat sem kerülhette el a

1-

4 ELXÜKI MEGNYITÓ, SZAKOSZTÁLYUNK SZÁZADIK ÜLÉSE ALKALMÁBÓL.

szomorúság, a gyász. 1897-ik februárius 27-ikén vesztettük cl .1 u r á n y i L a j o s-t,
első felejthetetlen elnökünket, a kinek nagy tudományos tekintélye és ügyünk
iránt való buzgósága és lelkesedése döntő tényező volt szakosztályunk megala-
kulásában és megszilárdulásában. Öt évi elnökösködése alatt, úgy tapintatos
modorával, mint igazságos ítéletével szakosztályunk vezetésében mindenkor
meg tudta találni a tudományunk érdekében kitűzött czél felé vezető utat.
Önzetlen, a tudománynyal önmagáért való foglalkozásában pedig mindnyájunk- .
nak fényes példaként járt elől. Érdemeit méltatandó, szakosztályunk 1901. márczius
13-ikán külön kegyeletes ülést tartott, melyen tanszékében utóda M á g o c s y-
I) i e t z S á n d r, hozzá méltó emlékbeszédben vázolta első elnökünk
képét, úgy mint búvárt, mint tanárt és mint embert, megpendítvén egyúttal
Jurányi arczképe megfestésének az eszméjét, mely a szakosztályi tagok
közadakozásából csakugyan meg is valósult. Képe most ott függ az Egyetem
növénytani intézetének tanári szobájában, a budapesti Tudomány-Egyetemen
működött botanikusok arczképeinek sorozatában.

Második nagy veszteségünk H a z s 1 i n s z k y Frigyes volt, egykori
nesztorunknak^ 1896. november 19-ikén bekövetkezett halála. O volt az, a ki
hazánk úgy virágos, de kiváltképpen virágtalan növényeinek buzgó és kitartó
tanulmányozásával, K i t a i b e 1 óta legtöbbet járult hazánk növénytani meg-
ismeréséhez, és a ki megmutatta, hogy önzetlen lelkesedéssel párosult
munkálkodással még mostoha körülmények között is lehet nagy és maradandó
becsű eredményeket elérni, a mint azt Mágocsy-Dietz Sándor a nö-
vénytani szakosztálynak 1899. februárius 18-iki ülésén Hazslinszky fölött
tartott emlékbeszédében olyan szépen méltatta.

Elvesztettük továbbá C z a k ó Kálmánt, S c h e r f f e 1 A u r é l-t és
Grósz Lipót-ot, a kik mindannyian szakunknak lelkes hívei és munkásai
voltak ; nemkülönben pedig Lengyel Istvánt, Társulatunknak volt iroda-
igazgatóját és pénztárosát, a ki ügyünket mindenkor melegen felkarolta és elő-
mozdította.

Tisztelt szakosztály I Az előbb vázoltam munkálkodásunkból kitűnik,
hogy a szakűléseinken fölmerült tárgyak a növénytannak majdnem minden
ágára vonatkoznak és így működésünkben bizonyos szakbeli sokoldalúság
mutatkozik, mely mai ülésünk tárgysorozatából is kitűnik, és a mely egyenes
következménye ama körülménynek, hogy szaktársaink a legkülönbözőbb állá-
sokban működve, hatáskörük és egyéni hajlamaik megszabta irányban buzgó
tevékenységet fejtettek ki.

A növénytannak majdnem minden ága talál most már mívelőkre hazánk-
ban. De a mi e mellett nagyon örvendetes, ez az, hogy a szakűléseinken
tartott előadások túlnyomólag hazánk növényzeti viszonyait ismertetik. Ez
helyesen van így, mert hiszen szakosztályunk főfeladata első programmunk-
hoz híven : » hozzájárulni a növénytan ügyének Magyarországban való fel-
virágoztatásához és hazánk növénytani tekintetben való minél teljesebb meg-
ismeréséhez*.

De hogy ez a jövőben megvalósuljon, ahhoz szükséges, hogy a múltra
és jelenre támaszkodva, valamint annak tapasztalatain okulva, ezentúl bizonyos

ELNÖKI MKÜXYITü, SZAKOSZTÁLYUNK SZÁZADIK ULESE ALKALMÁBÓL. 5

tervszerűséget és határozottan kijelölt czél felé való törekvést vigyünk be
működésünkbe. E czél pedig : Magyarország flórájának a megalkotása !

Részletes adataink erre nézve már bőségesen vannak ugyan, de ezek
úgy egyes vidékek, valamint egyes növénycsoportok tekintetében még héza-
gosak. E hézagokat kitölteni volna tehát első feladatunk és pedig első sor-
ban a virágtalan növények szempontjából. Hogy mennyi itt még a teendő,
az fényesen kitűnik amaz ernyedetlen és sikeres vizsgálódásokból, melj^eket
Hollós László tagtársunk — kivált Alföldünk gombanövényzetére vonat-
kozólag — eddig eredményesen végzett és lankadatlan buzgósággal tovább foly-
tat. Fényes bizonyítéka Hollós László munkálkodásának a mai ülésünk
folyamán bemutatásra kerülő ama nagy és világra szóló munkája, melyet
Magyarország Gasteroinycelái-ró\ írt és mely a Magyar Tudományos Akadémia
támogatásával, a Franklin-Társulat kiadásában éppen most jelent meg. Ha a
virágtalan növények többi családainak is lesznek hasonló munkásai, akkor
idővel majd eljutunk oda, hogy hazánk egész növényzetéről adhatunk össze-
foglaló képet.

A virágos növények tekintetében szintén van még tenni valónk, de
nem annyira az új fajok és lelőhelyek összegyűjtését értem, mint inkább a
növényföldrajzilag különváló területeknek ökológiai szempontból való tanul-
mányozását, hogy így hazánk növényzetének talaj és magasság szerint való
kifejlődését minden részletében megismerjük, és hogy ama tényezőket kiderít-
sük, melyek hazánk növényzetének kialakulástít és elrendezését befolyásolják
és okozzák.

Mindez hozzá fog járulni, hogy főfeladatunkat : Magyarország flórájá-
nak az összeállítását előkészítsük, és a siker útjára tereljük. Erre nézve
pedig most már meg kellene indítani legalább az előkészítő munkálatokat és
pedig ama példa szerint, melyet az állattani szakosztály hasonló czélú törek-
vése és tényleges működése elénk állított. Ertem. : Magyarország flórájának
katalógusát, és ezzel kapcsolatosan : a magyarországi növénytani irodalom össze-
állítását.

Mindakét munka az alapját képezné Magyarország flórájának a meg-
írásához és így létrehozása méltó feladata volna szakosztályunknak. Körünk-
ben úgyis, — és ezt örömmel jelentem ki — majdnem minden magyar
botanikust együtt találhatunk, így tehát a fönt jelzett feladatok végrehajtá-
sára szükséges feltételek egyike — a munkaerő tömörülése — megvan szak-
osztályunkban. A másik föltétel a munkák siker esetén való kiadása, — azt
hiszem — szintén nem fog elmaradni, mert úgy remélem, hogy a kir. magyar
Természettudományi Társulat tőlünk sem fogja megtagadni az anyagi támo-
gatást, mikor ilyen jelentős munkának a kiadásáról leend szó.

A jövőre nézve tehát a feladatunk volna a magyar flóra megírását
előkészíteni és majdan befejezéshez juttatni.

Hogy erre megvan a szakosztályunk tagjaiban a komoly törekvés, azt
a szakjuk iránt eddig tapasztalt lelkesedésükből és buzgóságukból következte-
tem és remélem, hogy nem fogok csalódni, ha azt a jövőre nézve bizton is várom.
De nem csak várom azt, hanem kérem is a szakosztály tisztelt tagjait, hogy úgy

6 mAgücsy-dietz Sándor

mint eddig, ezentúl is a szokott ügyszeretettel szíveskedjenek résztvenni
szakosztályunk munkálkodásában, hogy egyesült erővel láthassunk az itt
jelzett feladatok megindításához és végrehajtásához. Ha ezirányú elhatározá-
sunk komoly, ügy a siker sem maradhat el. vSzázadik ülésünknek méltó
eseménye lenne, ha az ezután következő időszak Magyarország flórája meg-
alkotásának a jegyében indulna meg, így új lendületet és határozott czélt adva
szakosztályunk további működésének.

Azzal az óhajtással, hogy a növénytani szakosztály tevékenysége ezen-
túl is mindenkor sikeres és eredményes legyen, megnyitom századik ülésünket.

Mágocsy-Dietz Sándor: Hollós László »Magyar-

ország Gasteromycetáí.« *

A növénytani szakosztály törekvő működése egyik tanúbizonyságának
ünnepét, a századik ülést tudományos irodalmunk most megjelent jelentős
terméke avatja igazában ünneppé.

Valamely jelentős irodalmi munkának a megjelenése még a nagy nem-
zetek életében is örvendetes esemény. Mennyivel inkább kell örvendenünk
nekünk, a kik számban kevesen, anyagi javakban szegények, nyelvileg a
nagy nemzetektől elszigetelve vagyunk, ha mindezek daczára mégis sikerül
komoly törekvésünknek egy-egy nevezetes jelét üdvözölnünk. Ilyen jelentős
munkát szerencsém van a t. szakosztály mai ünnepélyes ülésén bemutatni.
Ez a könyv Hollós László kitartó munkálódásának az eredménye, mely
Magyarország Gasteromycetái czímmel jelent meg.**

Mai századik ülésünknek kedvező alkalma késztet arra, hogy a munkát
részletesebben ismertessem, a mit különben a munkának jelentősége maga is
kötelességemmé tesz ; hiszen még a jelentős munkákban bővelkedő német
irodalomban is 30—50 évre kell visszamennünk, hogy ehhez hasonló illusz-
trált munkára akadjunk. A mi irodalmukban pedig W a 1 d s t e i n és K i t a i-
b e 1, továbbá Kai c h b re n n e r illusztrált munkái mellett a Hollós-é jele-
nik meg az előbbinek majd százados évfordulóján. Már ez a körülmény
magában is eléggé indokolttá teszi, hogy Hollós munkájának a megjelenését
örömmel üdvözöljük, hogy büszkeséggel mutassunk rá.

Hollós munkájának a kéziratát és eredeti rajzait szakosztályunknak
19ü2ik évi februárius 12-én tartott ülésén mutattam be, a midőn általánosan

* Bemutalta és ismertette I\I á g o c s y - D i e t z' Sándor a növénytani szak-
osztálynak 1904. évi fehruárius 10-iki (100-ik) ülésén.

** A munka teljes czime : Gasteromycetes Hungáriáé. Cum tabulis XXXI.
Magyarország Gasteromvceiái. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából irta
dr. H o 11 ó s László állami főreáliskolai tanár, Kecskeméten. Harminczegy tábla
eredeti rajzzal és fényképpel. Megjelenik a Magyar Tudományos Akadémia támogatá-
sával. Budapest, Franklin-Társulat magyar irodalmi intézet és könyvnyomda. 1003.
Ara 60 korona.

HOLLÓS LÁSZLÓ »MAGYARORSZÁG GASTríROMYCESEI« . 7

nyilvánult az az óhajtás, vajha sikerülne magyar szakembernek ezt a minden
ízében magyar munkáját honi eszközökkel megjelentetni.

A Magyar Tudományos Akadémia áldozatkészsége és bőkezűsége tette
lehetővé, hogy a Franklin-Társulat nem annyira üzleti érdekből, mint inkább
becsvágyból a mai napra a munka megjelenését lehetővé tette, a mire a
munka körülményes elkészítése, a képek kívánta gondos kivitele miatt éppen
két esztendőre volt szükség ; aránylag hosszú ahhoz az időhöz képest,
a melyre Holló s-nak volt szüksége, hogy tanulmányait bevégezhesse és a
munkát véglegesen elkészíthesse. A hosszú idő azonban megtermé a maga
gyümölcsét, mert méltóan jelent meg az írójához, kiadójához és pártfogójához.

Hollós munkája folio-alakban, 25 nyomtatott ívet teszen ki.

Előszavában (1— 8-ik old.) vázolja a munka létrejöttének módját és azo-
kat a nehézségeket, melyekkel munkája közben meg kellett küzdenie. Az 1895-ik
évben kapott megbízatás folytán Kecskemét növényzetét ismerteti, a melynek
előmunkálatai közben a gombákra vonatkozólag Hazslinszky tanácsát
kéri, a ki lelkesen buzdítja, hogy a gombákkal behatóan foglalkozzék. A
nagy Magyar-Alföld pöffeteg-félékben való gazdagsága bírja rá, hogy első sor-
ban ezekkel foglalkozzék és már 1897-ben annyira jut foglalkozásában, hogy
a Gasteromyci's-ek monográfiájának megírását veheti tervbe. Öt évet szán erre
a munkára és az öt év leteltével el is készül munkájával.

A magyarországi Gasteromyces-tk megírására buzdítja az is, hogy sok
olyan fajt talált, melyek az orosz pusztákról vagy Algírból ismeretesek, hogy
eme csoport számos tagjának csudálatos — sokszor megkapó — bizarr
formája felköltötte figyelmét.

Megbirkózik munkája folyamán ama nehézségekkel, melyeket a rossz
rajzok vagy rajz híján közölt adatok okoznak, és a melyeket az újabb idő-
ben nem nagy lelkiismeretességről tanúskodó sok új rossz faj irodalmi közlése,
vagy a gyűjteményekben és exsiccata-kban rosszul meghatározott példák köz-
lése okozott.

Legyőzi ezeket egyrészt az eredeti példák fölkeresésével, másrészt az
egy fajnak nagy számú példákban való gyűjtésével, továbbá a mikroszkóp
használatával, végre kételkedéssel párosult lelkiismeretes és erős kritikai érzék-
ről tanúskodó munkabírásával.

Egybegyűjti anyagát a Kárpátoktól a Dráva — Dunáig, de különösen az
Alföld széles terén, használja a hazai és a közelebb eső külföldi gyűjtemé-
nyeket és könyvtárakat, de e mellett a különleges irodalomból egész könyv-
tárat szerez be, négyezer korona költséggel.

A közreadott monográfiájában csak azokat a fajokat sorolja elő, a
melyeket látott, a puszta irodalmi adatokat nem használja fel. Hogy H a z s-
11 n s z k y-nak 1875-ik évben megjelent »Magyarhon hasgoinbái« után mégis
e csoporttal foglalkozik — mentségül említi azt a körülményt, hogy míg
Hazslinszky csak mintegy negyven jó fajt ír le, addig ő hazánkból
száznál több Gasleroniyces-t ismer, és hogy Hazslinszky munkája egyet-
len kép nélkül jelent meg, » pedig a jó ábra többet ér a legalaposabb
leírásnál és a fölismerést, a meghatározást fölötte megkönnyíti«.

8 . JMÁGOCSY-DIETZ SÁNDOR

Nyíltan megvallja, hogy a gombák jellemzését külföldi, többnyire angol
vagy német munkákból vette át, mert »egy már leírt fajhoz új diagnózist
nem lehet csinálni, csakis új észleleteket csatolhatunk hozzá«.

Munkájában összefoglalja az eddig ismeretes Gasíeromyces-e'mket, e mel-
lett pedig az eddig ismert fajok meghatározását óhajtja megkönnyíteni. És
éppen ezért »nem új fajokat kellett felállítania, hanem inkább számos, az
irodalomba vezetett rossz fajt lerontani kényszerült és egyenlő jelentésére
visszavezetni, mert a Gasteromyces-ek csoportja társnevekkel (synonymokkal),
fölösleges üres nevekkel niár nagyon is túltelítelt«.

A sokféle társnév keletkezésnek két oka van. Az első az, hogj' »e gombá-
kat egymástól messzeeső Földrészeken találták, — hiszen jó részük kozmopolita,
mert megélhetések főfeltétele nem az éghajlathoz, hanem a talajhoz van
— kötve« ; a másik oka az, hogy »több fajnak alakja, nagysága, színe rend-
kívül változó. « Ez »a variálás eddig nem képezte a kutatás tárgyát, de ha
tenyésztésükkel foglalkozunk, valószínűleg az okokra is reá találunk, melyek
e változatosságot előidézik*. Kár, hogy H o 1 1 ó s, a ki e nagy mértékű vari-
álásra elsőnek mutat rá, nem próbálkozott meg az okok kutatásával is, mert
ha az öt év nem is volt elegendő a tenyésztés útján való tapasztalatok szer-
zésére, bizonyára már a termőhely és más egyéb körülmények is szolgáltat-
hattak volna bizonyos mértékig ilyennemű útmutatásokat és tapasztalatokat.
Különösen feltűnően variálnak Hollós szerint : Battarrea phalloides (Dicks.J
Pers., Secotinm agaricoides f Csent.) Holl., Mycenastrnm Coriimi Desv.,
Lycoperdon timbrimtm Pers., L. geinmaluin Batsch., L. fiirfuraceimi Schaeff.,
L. hyemale Vitt., Calvatia caelata (Bull.) Morg., C. saccata (Valii.) Morg.,
C. cyalhiforiiiis (Bosc.) Morg., Pisolilhus arenarüts Alb. el Schivein.

Ezek közül különösen a Battarrea phalloides variálását a két második
táblán mutatja be 15, illetőleg 18 alakban, a Secotitim agaricorides-ét a III., IV.,
V. és a két VI. táblán százféle alakban, a Mycenaslrum Coritim-ét a XXIV.,
XXV. és XXVI. táblán körülbelül harminczféle alakban, a Pisolilhus areua-
rius-ét a XXV'II. és XXVIII. táblán 18-féle alakban mutatja be, jeléül annak,
hogy ezek variálását figyelhette meg leginkább.

Törekvése volt az »egyjelentésü nevek kikeresése, hogy azután mint
synonymot az elsőbbség jogán vagy másként a legérdemesebb elnevezés alá
állítsa«. És hogy e tekintetben mennyire zavarosak a nomenklatúrái viszo-
nyok, leginkább igazolja a lelkiismeretesen és gondosan dolgozó Hollós-
nak a vallomása, mely szerint »nem hízeleg magának azzal, hogy a synonymok
rengeteg útvesztőjében mindenkor szerencsével járt«. A társnevek keletkezését
érdekesen világítja meg a Secotiuin agaricoides (Csern.) Holl. * példájával,
melyet a különböző országokban a szerzők mintegy tizenhat néven ismertet-
tek. Ezek közül Saccardo nagy munkájában nyolczat említ föl, mindegyik
külön jó faj gyanánt, úgy hogy a kutató Saccardo munkájából »nehezen
döntheti el, mivel van dolga, sőt a jogosan megillető nevét meg sem találja*.

Éppen vS a c c a r d munkája indította H o 1 1 ó s-t arra, hogy a társnevek

* Hollós következetesen C z c r n.-t ir.

UüLLüS lASZLü »MAGYAR0RSZÁG GASTKRüMYCESKl* . 9

(synonymok) összeállításában lehető teljességre törekedjék. Hollós munká-
jának éppen azért ez egyik jellemző és előnyös vonása, a mennyiben e
mellett meg az okossággal és jó ízléssel megállapítható elsőbbséget igyekszik
elérni. Ebből és a fajok variálásának fölismeréséből az következik, hogy nagy
mértékben kellett alkalmaznia a csak nevekben szerepelő fajok összevonását,
a mi bizonyára érzékenyen fogja érinteni azokat, a kik a kutatás legfőbb
czélját az új fajok, — helyesebben az új nevek — megteremtésében látják.
Eljárását azonban nemcsak szavakkal igyekezik igazolni, hanem a munká-
jához mellékelt képekkel is, melyek azután minden kétséget kizárnak.

Munkájából kizárta a Hymenogaslfr-eket, »mert ez idő szerint hazánk-
ban még olyan keveset tudott találni, hogy összefoglalásukat korainak tartja*.
vSzándéka azonban ezeket később a l^itber-ekkel együtt külön monográfiában
közre adni, a mit örömmel vehet tudomásul szakunk minden híve.

Külön fejezetben ismerteti a Gasterontyces-ek gyűjtésének a módját, külö-
nösen rámutatva a fajoknak talaj szerint való eloszlására és így némiképpen a
földrajzi elterjedésükre. Vannak ugyanis fajok, melyek kizárólag Alföldünk
homokján teremnek, pl. Monlagnites radiosiis, Geastcr hiingariciis, Disciseda
Debreceniensis stb. ; vannak fajok, melyeket csakis a hegyvidéken találni, de
vannak olyan fajok is, melyek a hegyvidéken és az Alföldön homokján is
egyaránt megteremnek.

Jellemző, hogy a szikes legelőkön kevés faj terem ; többnyire ilyen
helyeken található a Calvalia cyathiformis. Egyáltalában nem terem a Gastero-
myces olyan szikes legelőkön, melyek évente egyszer víz alá kerülnek.

A Gasteromyces-QknQ.k gyűjtemények számára való kikészítését külön
czikkben ismerteti, leírván a préselhető fajok általa alkalmazott préselési módját.

Elősorolja ezután azokat a forrásokat, melyeket fölkeresett, hogy mennél
bővebb és többféle megfigyelést tehessen, és vizsgálatokat végezhessen. Föl-
keresi e czélból a hazai gyűjtőket, a kiknek névsorából örömmel győződünk
meg, hogy hazánkban elég szép számmal találkozunk olyanokkal, a kik e
téren is buzgólkodnak. Felhasználja a hazai gyűjteményeket. Hangsúlyozza
a specziáhsan foglalkozókra a duplumok jelentőségét és egyúttal a csere
fontosságát, melynek keresztülviteléről talán túlságosan naiv, de mindenesetre
útbaigazításul szolgáló részletességgel emlékezik meg.

Törekvéseivel sikerült csereösszeköttetésbe jutni a külföldiek közül a
következőkkel :

B r e s a d 1 a (Trient), B u c h o 1 1 z ( Riga), D r e x 1 e r (Löwenburg),
Fries (Upsala), Hennings (Berlin), Hesse (Marburg), J a n c z e \v s k i
(.Szent-Pétervár), M a g n u s (Berlin), M a 1 1 i r o 1 o (Firenze), P a t o u i 1 1 a r d
(Paris), R m e 1 1 (Stockholm), Saccardo (Padova), Morgan (Preston,
Ühio), Búrt (Middleburg), E 1 1 i s (Xewfield), L 1 o y d (Cincinnati), S h e a r
(Washington), Trelease (St. Louis), [lásd 11 — 14. old.,].

A saját gyűjteményének gyarapítására nagyobb jelentőséggel vannak ki-
rándulásai, melyeket 1892-től lS96-ig, illetőleg mindmáig végez, az utóbbi eszten-
dőtől kezdve kizárólag mykologiai czélokból. Közli kirándulásainak a helyeit,
hogy gyűjtési területéről nyújtson tájékozást (14. old.).

10 mAgücsy-diktz Sándor

Végül áttér tulajdonképpeni tárgyára, a Gasleromycetcae Wilhl. mono-
gráfiájára (15. old.). Elöljáróban közli jellemzésüket az eddigi ismereteink
alapján. Habár e tekintetben elég részletességgel jár el, mégis szerettem volna
különösen szerkezeti finomságokat részletesebb megokolással és egyúttal eset-
leg szövegközötti rajzok támogatásával a munkában találni, a mi a kevésbé
avatottak számára lett volna lényeges és becses.

Elősorolja ezután a legjelesebb szerzők osztályozását, hogy végül
Morgan osztályozását a Secoliaceae-Q.s&\á.áá&\ megtoldva fogadja el tár-
gyalása alapjául. E szerint van hazánkban 27 génusz Gasteromycetes 102
fajjal, mi által hazánk e tekintetben a leggazdagabb és egyúttal legismertebb
területe Európának. Az elősorolt génuszok, illetőleg fajok a következő családok
között oszlanak meg : PhaUoideae 2 génuszszal, illetőleg 2 fajjal, Secotiaceae
2 génuszszal, illetőleg 2 fajjal, Lycoperdiaccac 10 génuszszal, illetőleg 66
fajjal, Sclerodennaceae 2 génuszszal, illetőleg 5 fajjal, Hymenogastraceae S
génuszszal, illetőleg 21 fajjal, Nidiilariaceae 3 génuszszal, illetőleg 6 fajjal.
A fajok között nem találunk sok olyat, a melyek nevét Hollós helyes-
bítette ; ilyenek pl. Montagnites radiostis fPaíl.J Hol!., Secolinni agaricoides
{Csern.JHoU., Geasler coroUimts (Batsch.) HolL, CaJvalia candida (Prostk.)
Holl., Disciseda circuuiscissa ■ (B.dC.) Holl., D. Debreceniensis (Hazsl.)
HoJL, Rhizopogon roseoliis (Cda)HoU. Éppen így nem akadunk e mun-
kában sok új fajra, a mi meglehetősen szokatlan a modern monográfiák
sorában. A munkában a következő új fajokkal találkozunk: Geaster pseiido-
strialits, G. hiingaricus, G. pseudoUmbatiis, Calvatia Imngarica, C. Tatrensis,
Lycoperdoii Juingariciiiii, L. pseudocepaefornic, Bovista Intngarica.

Helyesbítésekkel és új megállapítással a fajváltozatok során is talál-
kozunk, bár nem fölötte gyakran.

Közli még azoknak a fajoknak a sorát, melyeket vizsgálatai szerint
eddig hibásan közöltek hazánkból ; továbbá a családok és a génuszok átnézetét.
A részletes tárgyalás során az egyes fajokról és faj változatokról nem-
csak jellemzést, de részletes leírást közöl, sőt kiterjeszkedik a csekélyebb
jelentőségű eltérésekre is, fontolóra véve az egyes szerzők leírásait és adatait
is. Szóval rajta van, hogy az átvett eredeti diagnózist felfogásához híven a saját
megfigyelései alapján kiegészítse, bővítse, megokolván ilyen módon a fajok
összevonását.

Tekintettel van a jelentősebb eltérésekre és elősorolja a megtartható
fajváltozatokat. Közli végül a gombák termőhelyeit, a mint azt gyűjtéséből és
az átvizsgált gyűjteményekből megállapíthatta.

A fajokban gazdagabb génuszokban tájékozást nyújt még a közölt
meghatározó kulcsokkal is, így a Lycoperdon, Bovista és Geaster génuszokban.
Rajta van, hogy az elősorolt fajokról és fajváltozatokról összes isme-
reteinket egyesítse, összefoglalja és azokat minden oldalról megvilágítsa.

A munkának eme leglényegesebb és legjelentősebb része (23 — 124. old.)
után közli a nagy fáradsággal és nagy körültekintéssel összeállított egyjelen-
tésű neveket (125—170. old.), egyszersmind megjelölvén azoknak irodalmi
forrásait és adatait, végül pedig elősorolja az exsiccata-kat, a melyekben az

HOLLÓS LÁSZLÓ »MAGVAK0KSZAG GASTEKÜ.MYCESIil*. 11

illető faj közöltetett. Azután elősorolja a használt irodalmi munkákat (szám-
szerint körülbelül 400-at) és a használt exsiccata-kat (33), miáltal a Gaslcro-
iiiycek's-vö\ irodalmilag is tájékoztat, de egyszersmind bizonyságot szolgáltat
a felől is, hogy iparkodott lelkiismeretesen felhasználni mindazt, a mi tájé-
kozódására, helyes Ítéletére szükséges volt.

Befejezésül közli még a génuszok és a fajok betűrendes jegyzékét, dűlt
számokkal jelölvén a részletes leírás helyeit. E jegyzéknek használhatóságát
megkönnyíthette volna még azáltal, ha az egyjelentésű neveket is megkülön-
böztetve nyomatta volna.

Kétségen kívül többen lesznek, a kik a munka egyik-másik részét
kifogásolni fogják, de azt mindig csak azzal a tudattal tehetik, hogy Hollós
emberileg elkövetett mindent, a mit lehetett és a mit lelkiismerete, ítélete
szükségesnek tartott, hogy valóban tudományos értékűt alkosson.

Munkájának második, jelentőségében még talán értékesebb részét teszik
a táblák, melyeknek képeire nagy súlyt helyezett, és a melyeknek képei között
egyetlen másolat sincsen. A képek csak kivételesen készültek külföldi példák
után és pedig saját rajzolása vagy fotografozása után. A gombák képei
természetes nagyságban készültek, a kivételes eltéréseknél közli a nagyítás
mértékét éppen úgy, mint a mikroszkópi képeknél, megjegj''ezvén egészen
lelkiismeretesen, hogy a nagyítás jelzett számértéke hibás, mivel a prizmával
vetített képet nem a mikroszkóp asztalkájának, hanem a dolgozó-asztal síkjában
rajzolta. Ez a hiba, de a hiba bevallása is, hogy úg}'' mondjam szépségfoltja
a munka jelességének, melyet könnyen elkerülhetett volna, ha a mikroszkóp-
asztal és a dolgozó-asztal közötti magasságbeli különbözetet a kép nagyítása-
kor számba veszi és azután a valódi nagyítás számát közli.

A táblák száma a czímlap szerint 31, valójában azonban 32, mert a
második tábla kettős. A táblákon közölt képek száma körülbelül 750et tesz
ki, melyek legnagyobb része színezett és csak a csekélyebb része föstetlen.
A táblákkal szemben külön lapokon találjuk a képek magyarázatait. A képek,
úgy tetszik, a lehető természetes hűségre való törekvéssel vannak megrajzolva
és megföstve, a mi nem kevés gondba és fáradságba kerülhetett, tekintve
a Gasleromyces-ek legnagyobb részének sajátságos elmosódott és határozatlan
színét. Ennek daczára a tábla képeinek a színezését mondhatnám művészi hatás-
sal sikerült elérnie, úgy hogy e tekintetben a külföldi jelesebb munkák kepeit
nemcsak hogy megközelítette, de sok tekintetben fölül is múlta.

A F r a n k 1 i n-T á r s u 1 a t sokszorosítása bár az ipari tökéletességnek
magas fokán van, nem sokban csökkentette a képek jelességét, csakis annyi-
ban, hogy a három színrendszerű lemezekkel való nyomás még sem
adhatja vissza egész tökéletességgel az eredeti festésnek minden színárnyalatát.
A fotografikus sokszorosítás közben alkalmazott fémháló okozta reczézettség is
csak 1—2 képen tűnik ki. Mindenesetre így is érdemes és kiváló munkát
végzett a F r a n k 1 i n-T á r s u 1 a t a munka kiadásával, de különösen a képek
sokszorosításával, a mi valóban egészen magyarrá és minden ízében hazaivá
teszi a sikerült munkát.

Talán a kelleténél részletesebben ismertettem e munkát ; de tettem ezt

12 HOLLÓS LÁSZLÓ »MAGYAROKSZÁG GASTEU0MYCES1£I«.

azért, hogy előnyeit kimutassam, hogy minden részének lelkiismeretes fel-
dolgozását és tudományos becsét kiemeljem és hogy rámutassak arra, hogy
íme hiábavaló a középiskolák tanárainak az az általános panaszos mentsége, hogy
vidéken nem lehet tudományosan dolgozni. íme Hollós megmutatta, hogy
nemcsak hogy lehet dolgozni, hanem e mellett lehet nevezeteset és nagyérdeműt
alkotni, mely hívatva van nemcsak a magyar irodalomban, de az egész
világirodalomban számot tenni, a mire mi csak önérzetes örömmel és büszke-
séggel mutathatunk rá azzal az óhajtással, hogy vajha Hollós szép példája
másokat is hasonló munkára késztetne, a mint ő azt előszavának záró sza-
vaiban kívánja, melyek nemcsak a munkát, de magát a szerzőt is szépen
jellemzik, miértis ismertetésem végeztével közlésüket helyen valóknak látom :
»Tiszta idealizmus, hazám és a természet szeretete által lelkesítve, minden
anyagi haszon reménye nélkül, öt éven át összes szabad időmben ennek a
munkának éltem, melyet most azon óhajtással bocsátok közre, bárcsak fiata-
labb, jobb erők hasonló ügyszeretettel írnák meg a többi hazai gomba-
csoportok monográfiáját és járulnának ahhoz a munkához, melylyel hazánkat
természetrajzi tekintetben megismertetni törekszünk.*

Filarszky Nándor: Magyarország moszatai.*

Magyarország ezeréves fennállásának emlékére a k. m. Természet-
tudományi Társulat kiadta »A magyar birodalom állatvilága* czímü művet,
vagyis a magyar birodalomból addig ismert állatok rendszeres lajstromát.

E helyen többször hangzott el az a mondhatnám közös óhajtás, vajha
botanikusaink is szövetkeznének hasonló munkára. Ez az óhajtás különben
nem is újabb keletű, kifejezte ezt már Sadler József is, sőt ő nagyobb
szabású munkának a kiadására is gondolt, tervezetet is készített egy Láng,
Rochel és Frivaldszky társaságában kiadandó természetrajzi műről,
mely Magyarországnak növénytani, állattani és ásványtani kincseinek elő-
sorolását, leírását és ábrázolását foglalta volna magában (M. N. Múzeum
növénytani osztályának kézirattára 97. sz.) ; Sadler meg is kezdette munkáját
akképpen, hogy az addig ismert és megjelent növénytani dolgozatokban
említett, valamint Magyarországban talált növényfajokat, továbbá az ő idejében
élt botanikusoknak a gyűjtéseit, nemkülönben a kezéhez került különböző
származású régebbi növénygyűjtemények tartalmát külön összeíratta, hogy ezek
alapján a tervbe vett munkát elkészíthesse ; sajnos azonban, csak eddig jut-
hatott. Az egybegyűjtött, nagyobbára puszta növénynevekből álló, betűrendes
enumerácziókat tartalmazó elenchus-ok, index-ek, Verzeichnisse, jegj'^zékek
az utókorra visszamaradtak ugyan, — külön csomagban rendezve megvannak a
M. N. Múzeum növénytani osztályának kézirattárában, — de sem a Magyar-

* Felolvasta a szerző a növénytani szakosztálynak 1904. évi fehruárius 10-iki

(lüO-udik) ülésén.

x\[AGYARORSZÁG MOSZATAI. 13

országon termő növények egységes enumerácziója, sem Magyarország llórája
és még kevésbé a tervezett nagyszabású magyar természetrajzi mű, mely
mind a három rendbeli természetrajzi tárgyakat felölelné, mindeddig nem látott
napvilágot.

Tisztelt szakosztály! A mai 100-adik botanikai szakűlésünk alkalmából
» Magyarország moszatai« czímén ennek az imént vázolt régi tervnek a megvalósí-
tásához készült első fejezetéről szerencsés vagyok röviden beszámolhatni.
Dolgozatom tárgya az eddig ismeretes magyarországi moszatok rendszeres
elősorolása ; ebből ezúttal csak a következőket, a végeredményeket emlí-
tem meg.

A rendelkezésemre levő és hozzáférhető hazai, valamint hazánkra vonat-
kozó idegen algológiai irodalmat hosszabb idő óta mind átkutattam és össze-
jegyeztem ; e források száma meghaladja a 200-at. Az eme forrásokban talált
algológiai adatok felülmúlják a GOOO-et. Emez adatoknak a rendszeres, lehetőleg
kritikus összeállítása a következőket eredményezte :

Találtatott és elősoroltatott eddig Magyarországból több mint 2500 faj,
továbbá 600-nál több változat (varietas) és alak (forma), melyek összesen
500 génuszba tartoznak.

Cyanophyceae-hől ismeretes
Diatomophyceae-hő\ »
ChJorophyceae-hői
Phaeophyceae-hől
Rhodophyceae-hől

236 faj és 48 var. és f. 50 génuszból,

747 >^ » 246 » » » 71 »

869 » ;> 264 » » » 219 »

47 » » 5 » » » 18 »

166 » » 6 » » » 76 »

Összesen . . 2065 faj és 569 var. és f. 434 génuszból.

»
»
»

A Diatomophyceae föntebbi számaiban a fosszil Bacillariaceae-YQ vonat-
kozó adatokat nem vettem figyelembe, bár ezeket is mind összeírtam. De még
így is a Diatomophyceae-VQ esik a legtöbb adat, körükből pedig a Naviciila
génusz az, mely nálunk is a legelterjedtebb, mert 500-nál több adat 153 faját
és 47 varietását .meg formáját említi.

A legtöbb adat Erdélyből származik, azután következik a M. -Tátra és
vidéke, Budapest környéke, a Balaton és vidéke, a Fertő-tó és némely északi
megye ; legkevesebb adat van a Nagy-Magyar-Alföldről, melynek számtalan
mocsaraiból és álló vizeiből mindeddig alig ismeretes valami a moszatok
köréből. Aránylag kevés adatot találunk a magyar tengerparti vidékről is,
mert a legtöbb adriai-tengeri moszat Triest és Istria tengerparti vidékeiről vált
ismeretessé.

Az első magyarországi algológiai adatot B u c h h o 1 1 z Jakab* (kés-
márki tümíves, utóbb kereskedő) »Beschreibung des wundervollen karpathischen
Schneegebirgcs« czímü értekezésében találtam, mely értekezését B u c h h o 1 tz
még 1752-ben írta meg, de mely csak 1783-ban jelent meg legelőször az

* Atyja idősebb B u cli h o It z György nagyloinniczi lelkész írt;i le legelőször
a Magas-Tátrát 77 eves korában 17l9-licn, de ez az érdekes dolgozat csak 1899-ben

jelent meg Lőcsén.

14 MAGYARORSZÁG MOSZATAI.

»Ungarischcs Magazin* III. köteteben, Icnutobb pcdiy újból lenyomatott a
»Karpathenpost« (késmárki hetilap) 1903. évi 27-ik és folytatólagos számaiban.
B u c h h 1 1 z e dolgozatában ugyanis vörös hóról emlékezik meg, melyet a
M. -Tátrában a Menguszfalvi-Völgyben talált ; a hó színeződésének az okát is
magyarázza, de nem moszattól származtatja, -hanem czinóberportól, melyet az
eső a magasabb sziklákról lemosott. Eme kétségen kívül a Sphaerella nivalis
előfordulására vonatkozó adat tehát csak közvetett adat, mindazonáltal tekin-
tetbe veendő, mert 1772-bén Czirbesz F. A. (iglói ev. lelkész) két, szintén
a M. -Tátráról szóló értekezésében is tesz említést vörös, zöld és kék hóról a
nélkül, hogy a hó e sajátságos színeződésének az igazi okát is magyarázni
tudná; de legújabban egy lengyel botanikus, Rostanfinski is írt a
M.-Tátrában talált vörös és sárgás hóról és ennek igazi okáról, tehát az említett
régi megfigyeléseket megerősíti, noha ezeket értekezésében nem említi. Az első igazi
adatokat magyarországi moszatokról L u m n i t z e r - nek 1791-ben megjelent
»F'lora Posoniensis« czímű munkájában találjuk (10 fajt említ : Nostoc, Con-
ferva stb.) ; azután K i t a i b e 1 egyik kéziratában 1799-ből, melyben két
Chara-ídi] van fölemlítve a Balaton vidékéről. A többi adat mind 1800 után
való ; a XlX-ik század első felében meglehetősen gyéren vannak, régi bota-
nikusaink nem foglalkoztak moszatokkal, legföljebb Chara-kat gyűjtöttek, melye-
ket még mint virágos növényeket szedtek és azok közé is osztottak gyűjtemé-
nyükbe, pl. Wierzbicki, Rochel stb. Az adatok zöme a XlX-ik század
második feléből való és különösen az utolsó 20 évben jelentek meg sűrűbben
különböző tárgyú algológiai czikkek és kisebb-nagyobb dolgozatok, melyek
évről évre növelték a magyarországi algológiai adatok számát. Mindazonáltal a
sok adat nem származik sokaktól ; magyar botanikusaink az algológiával
mindenkor mostohán bántak és még most is alig vannak néhányan, a kik
moszatokat gyűjtenek és meghatároznak.

Az irodalomban található adatok nagyon különböző természetűek : vannak
eredetiek és átvett adatok, helyes, kétes és hamis adatok ; több meghatáro-
zásra állíthatnám, hogy csak »bona flde« történtek. Az ellenőrzés a legtöbb
esetben lehetetlen, mert nincsen gyűjtemény, a hol az illető anyagot meg
lehetne találni, az adatot esetleg kísérő rövid megjegyzések pedig sok esetben
másra is engednek következtetni.

Tisztelt szakosztály ! Rövid előterjesztésemet, összeállított enumerá-
cziómnak hézagos ismertetését kettős óhajtással fejezem be : az egyik az,
hogy dolgozatom lásson mielőbb napvilágot és azt mennél többen használják,
a másik kívánságom pedig az, hogy mihamarabb találkozzanak szaktársak, a
kik a növényország többi csoportjairól, nevezetesen a magyarországi Luiienes,
Fungi, Bryophyta stb.-ről hasonló lajstromokat készítsenek, sőt ez utóbbi óhaj-
tásomat azzal az indítványnyal is toldom meg, hogy a növénytani szakosztály
kérje föl és bízza meg az egyes növénycsoportokkal behatóbban foglalkozó
szaktársakat, hogy hasonló munkára vállalkozzanak és hogy ilyen módon — ha
nem is Magyarország növényzete -- de legalább annak egyszerű és haszna-
vehető, tájékoztató lajstroma készüljön el rövid időn belől.

A GOMBÁK MEGHATÁROZÁSA. 15

Tuzson János: A gombák meghatározása/

Ha valamely szervezetet meghatározunk, úgy ezt a rajta tapasztalható
sajátságok alapján beillesztjük az ismert szervezetek közé arra a helyre, a
mely azt a tudomány megállapított tételei szerint megilleti.

A meghatározás ennélfogva a tudomány legsarkalatosahb tételeivel
kapcsolatos, és a midőn a továbbiakban megkísérlem a gombák meghatározá-
sának a kérdését fejtegetni, úgy a meghatározást mint olyat veszem tekin-
tetbe, mely a mykologia alapját tükrözi vissza.

A mykologia történetére visszapillantva, azt találjuk, hogy Alicheli,
Gledietsch, Schüffer már az 1700-as években sok gombafajt írtak és
rajzoltak le, sőt spóráikat és ezek csírázását is ismertették ; ezek, valamint
később Nees v. E s e n b e c k, F r i e s, P e r s o o n, Berkeley, Corda
és mások már a múlt század közepe előtt nagyon sok anyagot gyűjtöttek
össze és olyan mykologiai irodalmat teremtettek, a melyben a fajok rokonsági
viszonyai már kidomborodtak, és a mely a gombák meghatározásához már
alapot szolgáltatott.

P^lettani szempontokból azonban a mykologiát ebben a korszakban
még mély homály borította. A dogmatikus filozófia téves tanításai még uralkod-
tak és még tartotta magát az a felfogás is, hogy a gombák a korhadó
anyagokból, beteges növényi és állati részekből, önmaguktól, ősnemzés útján
keletkeznek.

A magasabbrendű gombáknak annyi jellemző alaki sajátságuk van,
hogy ezeknek leírása, megnevezése az élettani viszonyok téves fölfogása mellett
is megtörténhetett, a meghatározott fajok száma folyton gyarapodott ; az alsóbb-
rendű szervezetek helyes meghatározásáról azonban ilyen nézetek mellett, és az
akkori eszközökkel szó sem lehetett. Ennek megfelelően, a magasabbrendű gom-
bákra vonatkozó régebbi leírások még ma is érvényben vannak, és az elsőbbség
elve szerint teszik alapját meghatározásainknak ; az alsóbbrendű gombákra és
különösen a baktériumokra vonatkozó régi leírások azonban nagyrészt egészen
hasznavehetetlenek.

Leuvvenhoeck Ui83-ban látott és rajzolt le elsőnek baktériumokat,
azonban sem az ő, sem a M ü 1 1 e r 1786-ban megjelent munkájából még
csak megközelítőleg sem lehet tudni, hogy milyen baktérium-fajokról van
szó, sőt nagyrészt az Ehrenberg 18o8-ban megjelent munkájával is így
vagyunk.

Az ősnemzésre vonatkozó felfogás az 1800-as évek első évtizedeiben
lassanként összébb szorult és Persoon 1818-ban már csak a gombák egy
részére tartja fenn ezt az elvet ; az apróbb termőtestü gombákra azonban ez
továbbra is fennmaradt. A növény-betegségeket okozó Uredineae-gomhákról
például még a 30-as években is azt hitték, hogy maguktól jönnek létre a

* Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1904. évi febriiárius 10-iki
(100-adik) űlcsén.

16 TUZSON JÁNOS

virágos növények anyagában. Az élesztő-gombákról pedig K a r s t c n 1848-ban
hirdeté, hogy ezek szervezett hólyagocskákból keletkeznek, melyek a magasabb-
rendű növények sejtjeinek a leszármazottjai. Ugyanebben az időben még
N á g e 11 is állította, hogy az alsóbbrendű gombák ősnemzés útján is kelet-
kezhetnek.

Ez időben a mykologia valóban a legnagyobb nehézségekkel küzdött ;
tekintélyes tudósok hirdették a minden haladásnak gátat vető téves nézeteket.
Annál nevezetesebb azonban az ezután következett korszak, melyben az
indnctiv módszer lépésről lépésre vezette a mykologiát a mai álláspontja felé.

A haladás azzal kezdődött, hogy a bölcselkedés helyett szigorú tárgyi-
lagossággal állapították meg egyes gombafajok teljes fejlődésmenetét.

E téren különösen a két T u 1 a s n e és később a d e B a r y munkái
alkottak új korszakokat.

Az alsóbbrendű penészek, az élesztő-gombák és különösen a bakté-
riumok meghatározása azonban még ekkor sem terelődött a kellő mederbe.
A magasabbrendű gombákra vonatkozólag, az élősködő és szaprofita fajok
mesterséges tenyésztésével megdőlt ugyan az ősnemzésről szóló tanítás, de
egészen nem tűnt el, hanem a tudomány világosságától egy lépéssel tovább
szoríttatva, az alsóbbrendűekre nézve megmaradt ; ezeknek rejtélyes élet-
nyilvánulásait és megjelenésüket az élő szervezetek, meg a különféle anyagok
legrejtettebb részeiben nem tudták másként felfogni, csakis úgy, hogy föl-
tételezték, miszerint elődök nélkül keletkezhetnek. E mellett azonban ez irány-
ban is jelentek meg már régebben is helyes irányú dolgozatok: vSpalanzani
1765-ben, Appert 1810-ben, Schulze és Schwanno 1837-ben már
ismertették, hogy a különféle romlékony anyagok fertőtelenítéssel megtarthatók,
ha egyúttal az ezeket környékező levegő fertőtelenítéséről is gondoskodunk.
Eredményeiknek azonban nem volt a kellő hatásuk és a genenitio spontanea
elve csak a 60-as években dőlt meg egészen, a miután Pasteur fölismerte és
leírta a különféle erjedési földtaniatok lényegét és az ezeket okozó szerve-
zeteket.

E közben azonban a mykologiának egy másik útvesztője támadt. Az a
rejtelmes homály, mely az alsóbbrendű szervezetek meghatározását akadályozta,
most más alakot öltött. Míg ugyanis ezelőtt a meghatározást — mint czélt —
el nem érő kutatók az ősnemzés gondolatában találtak megnyugvást, most
már arról le kellett mondani, és a pleoinoi pJiismns elméletéhez menekültek, a
melylyel a mikrobiológia rejtélyeit könnyű volt magyarázni és magát az
elméletet pedig éppen kísérleti úton — látszólag kézzelfoghatóan — lehetett
bizonyítani. Támogatta továbbá e fölfogást az is, hogy éppen ez időben vált
ismeretessé egyes heteroikus Uredineae-gomhíxk meglepő és világosan be-
bizonyított pleomorphismusa.

A pleomorphismus-t hirdették Hallier (18G6), Lister (1872), B i 1 1-
r t h (1874), N á g e 1 i (1877), Z o p f (1881), B u c h n e r (1882), sőt W i n t e r
is (1884) a R ab e n h r s t-féle »Kryptogamen-Flora«-ban.

Ezek közül Hallier és Lister különféle penészek, élesztő-gombák
és baktériumok között állították az összefüggést ; B i 1 1 r o t h pedig abba a

A GOMBÁK MEGHATÁROZÁSA. 17

szélsőségbe tévedett, hogy az összes baktciiumokat egy fajból, az ő Cocco-
baderia septica-iáhól eredőknek vélte.

E kutatók állításaikat nagyrészt kísérleti úton bizonyították. L i s t e r
például azt tapasztalta, hogy ha ugyanabból a savanyodott tejből különféle
tápláló anyagokba olt, úgy más és más szervezetek keletkeznek. Azonban
sem ő, sem az elvtársai nem vették figyelembe, hogy a vizsgált anyagokban
eredetileg is különféle szervezetek voltak, a melyek közül a különféle tápláló-
anyagokra vonatkozó igények szerint és a fajok antagonizmusa folytán majd
az egyik, majd a másik faj jutott uralomra és szaporodott el a többinek a
rovására.

A míg a kutatók egy részének a munkásságát a pleomorphistmts-ra alapított
hiábavaló fáradozások emésztették, az alatt a baktériumok meghatározása,
más részről újabb irányba terelődött. A C o h n dolgozatai ugyanis az alapját
vetették meg a baktériumok — Ehrenberg által már némileg megkezdett —
mai rendszerének és azok a növényországhoz csatoltattak. A K o c h ered-
ményeivel és klasszikus vizsgálati módszereivel pedig hovatovább több és több
baktérium fejlődésmenete vált ismeretessé, mi által megdőlt a pleomorphismus
elve is, és a tudomány az alsóbbrendű gombákat is olyanok gyanánt állította
a meghatározó elé, a melyek ugyanolyan törvények alá esnek, mint a
természet többi ismert szervezetei.

A magasabbrendű gombákra vonatkozó ismeretek, a 70— 80-as évek-
ben hasonlóképpen tökéletesedtek, és különösen a Breefeld vizsgálatai
révén ezek rendszere is elérte a mai színvonalat.

Mykologiai ismereteink eme fejlődését a vizsgálati eszközök és mód-
szerek tökéletesedése is kísérte ; a homogén immerzióval, a mikroszkóp
asztalát megvilágító készülékekkel és a különféle színezési módokkal a leg-
apróbb baktériumok meghatározása is lehetségessé vált.

A meghatározás nehézségei főleg az alsóbbrendűeknél : az élesztő-
gombáknál és a baktériumoknál tűnnek elő.

Ezeknek végtelen apró volta következtében a meghatározó majdnem
kizárólag a mikroszkópra, még pedig a legerősebb rendszerekre van utalva ;
az ilyen vizsgálatok pedig a fizikumot és a szellemet egyaránt nagyon igénybe
veszik, és alapos iskolázottságot követelnek. Ezenkívül pedig a fajok egyszerű
alkotása és sokasága mellett a morfológiai meghatározáshoz nincsen elegendő
támaszték, és az élettani módszerekre esik a fősúly, miáltal a meghatározás
minden egyes esetben tiszta tenyészetek készítésével, vagyis körülményes
elkülönítő módszerekkel és a szükséges tenyészeti viszonyok sok tényezőjének
megfelelő, néha nagyon nehéz létesítésével, kapcsolatos.

A meghatározásnak ez irányban való tökéletesítése, finomítása foglal-
koztatja a mai mykologiát és e közben a hasonló alakú fajok meghatározása
úgyszólván egészen élettani alapra terelődik.

így vagyunk az élesztő-gombák sokféle fajával : az alak jelentősége
nagyon csekély, majdnem semmi, azokhoz az élettani mozzanatokhoz képest,
melyeken az összehasonlító diagnózis alapszik. A R e e s 1870-ben alkotta
Saccharomyces etlipsoideus, S. cerevisiae és S. Pasteurianus fajok ma már

Níivénytani Közlemények. 1904. 111. lúitct, 1 2. füzet. 2

18 TUZSON JÁNOS

csoportokat jelentenek ; az ezekbe sorozott fajok pedig csakis a legszigorúbb
elkülönítés után, az erjedési tevékenység, a spóraképzéshez szükséges hőmér-
séklet, időtartam és más élettani jellegek alapján határozhatók meg. Hason-
lóan vagyunk a Torula, Mycoderm és más alsóbbrendű fonalas gombákkal,
nemkülönben a baktériumokkal.

A baktériumok gömbös, pálczikás, csavaros vagy fonalas alakja, valamint
csillangóik és spóraképzésük nyújtanak ugyan támasztékot arra, hogy a mai,
alapjában véve mesterségesnek nevezhető rendszernek bizonyos tágabb kereteibe
morfológiai alapon osztathassanak be, ezeken belül azonban az élettani viszo-
nyok döntenek ; emez alapon épült fel az egész bakteriológia diagnosztikája.

Ha tekintetbe veszszük, hogy az élettani meghatározási módszerek
alkalmazása minő sokoldalú gyakorlottságot igényel és hogy e módszereknek
minő fontos kellékeit teszik a nagy munka árán tökéletesített eszközök
és berendezések, — úgy legkevésbé se csodálkozhatunk azon, hogy az
alsóbbrendű gombák meghatározása olyan nehezen került a mai állapotába,
és hogy a mai mykologiának olyan kemény harczot kellett vívnia az ősnemzés
és a pleomorphizmus tételeivel.

És sajátságos, hogy a mai meghatározásainkhoz gyakran ugyanazokat
a körülményeket használjuk fel segédeszközökűl, a melyek annak idején a
»generatio spontanea« és a »pleomorphizmus« elvét is támogatták.

Vegyünk például egy talaj-elemezést.

Ha valamely szőlős vagy gyümölcsös talajának alsóbbrendű gombáit
akarjuk meghatározni, veszünk a talaj felszínéről egy-két kanálnyit és abból
a meghatározandó szervezetek szerint különféle táplálóanyagba és különféle
tenyészeti viszonyok közé helyezünk bizonyos mennyiségeket. Ha az eredeti
talajpróbát mikroszkóppal vizsgáljuk, akkor a cm^-ként benne foglalt csírák
százezrének alig fedezzük fel itt-ott egyikét-másikát ; ha azonban a 25o C.
mellett, árpalében tartott tenyészetet 3—4 nap múlva vizsgáljuk, úgy ebben
bőségesen elszaporodva találjuk az élesztő-gombákat ; ha a 34" C. mellett
tartott duplasörös tenyészetet vizsgáljuk, úgy az eczetsavas baktériumok kerül-
nek elénk ; ha a 250— 30° C. melegben, levegő hozzáférésével tartott húskivo-
natos zselatinába oltott anyagot figyeljük meg, úgy az aérobionta-baktériumokat,
talán az anthrax-baktériumot, a széna-bacillust stb. határozhatjuk meg, és ha
ugyanilyen tenyészetünket a levegő oxigénjének megvonásával tenyésztettük, akkor
ebben az anaérobionta tetanus- és ödem-bacillust ismerjük fel és így tovább ; a
tüzetesebb meghatározások czéljából pedig ezt az első, durvább elkülönítést
követi a fajok pontosabb, tökéletes elkülönítése, megfigyelése.

A láthatatlan csírák gyors elszaporodása szülte régente az ősnemzésről
táplált felfogást és a viszonyok szerint uralomra jutó más és más faj feltű-
nése idézte elő később a pleomorphizmus elvét. Módszerünk pedig sokban fedi
a L i s t e r és H a 1 1 i e r módszerét, csakhogy a míg e kutatók az eredmény-
ből akartak következtetni a szervezetek ismeretlen életviszonyaira, addig a mi
meghatározásaink helyes felfogásának az teszi az alapját, hogy a föltételezett,
meghatározandó szervezet élettani sajátságait és a természetnek idevonatkozó
törvényeit már előre is tudjuk és értjük.

A GOMBÁK MEGHATÁROZÁSA. 19

Ha már most pillantást vetünk a magasabbrcndű gombák cs az alsóbb-
rendűek irodalmára, akkor a meghatározás szempontjaiból kiemelkedik
előttünk az, hogy a magasabbrendü gombák irodalma az egyes fajokra túl-
nyomó részben rövid morfológiai leírásokat foglal magában, melyeknek
tekintélyes része még akkor keletkezett, a mikor a gombák élettani viszonyaiba
a kellő betekintés hiányzott ; főként a gyűjtés és a szárított gyűjtemények
feldolgozása foglalkoztatta a kutatókat, az alak- és színbeli változásoknak
rendszertani értékét kellően nem kutatták és az élettani viszonyokból leg-
följebb a gyűjtött példák esetleges tenyésztő-anyagait (substratum) tartották
följegyzésre méltónak. Az eredeti munkák emez adatai azután rövidszavú,
tüzetes leírások gyanánt vétettek át az újabb gyűjtő munkákba, — pl. a
Saccardo Sylloge-jába is.

A fajok leírásának e módja — - mely a gombák meghatározásával
foglalkozó systematikusok nagy részének irányát ma is jellemzi — a meg-
határozást a fajok ezrei mellett nagyon megnehezíti, sőt néha — hiteles
exsiccatum-példány hiányában — az illető leírás teljesen hasznavehetetlen.
A behatóbb feldolgozások közben pedig minduntalan fölmerül a különfélék
gyanánt leírt fajok összefoglalásának a szüksége és a meglevő leírásoknak
élettani adatokkal való tökéletesítése, a mi néha olyan jelentékeny értékű, hogy
az első kutató elsőbbségének fenntartása tisztán külsőséggé válik.

Ezzel szemben az alsóbbrendű penészek, az élesztőgombák és a baktériumok
első elfogadható meghatározása is már csakis beható élettani vizsgálatok alapján
történhetett meg és következésképpen a fajok leírása, jellemzése, szóval egész
diagnosztikája fiziológiai — és a fajok alaki hasonlósága következtében,
összehasonlító alapon áll. Az irodalom mai fejlődését pedig az jellemzi, hogy
— ámbár ezen a téren is felmerül néha egyes különbözőknek leírt fajok
egyesítése' — az újabb kutatások túlnyomóan ennek az ellentétét eredményezik,
mert az élettani meghatározás módszereinek folytonos tökéletesedése újabb és
újabb fajok különválasztását vonja maga után, a mi még a legismertebb
baktérium-fajok körében is napirenden van. A kolera-baktérium legszorosabb
morfológiai rokonságából pl. újabban több fajt választottak külön, a melyek
mind előfordulnak a vízben, a melyeket azonban sem morfológiailag, sem
tenyésztés által nem vagyunk képesek a valódi kolera-baktériumoktól meg-
különböztetni, csakis a szérumos diagnózis módszerével.

Mindezek után elérkezve a tudomány mai álláspontjához, a mykologia
kibontakozásának fonalán természetes kérdés gyanánt merül fel, vájjon a mai
meghatározásaink a tökéletesség minő fokán állanak tehát ?

Tagadhatatlan, hogy az utóbbi évtizedek alatt a természettudományok
kevés ága küzdött le olyan nehézségeket és kevés tett olyan haladást, mint
a mykologia, mely az utóbbi 50—60 év alatt megismertette az emberiséggel
a szerves világ urait, utat jelölt az orvosi tudományoknak, megismertette az
erjedéses iparral azokat a szervezeteket, a melyeknek az létét köszönheti, stb.
Hogy azonban a tökéletesség el volna érve, azt korántsem állíthatjuk,
mert hiszen az előbbiekből is kiderül, hogy a magasabbrendű gombák meg-
határozása szempontjából — egyebek mellett — nagyon kívánatos volna az

2*

20 A GOMBÁK MEGHATÁROZÁSA.

egyes csoportok ós fajok behatóbb, monografikus leírása, melyben az élettani
viszonyok is behatóbban volnának méltatandók ; az alsóbbrendűekre nézve
pedig az, hogy a nagyon is sok ismeretlen faj kellően meghatároztassék.

A mi a gombák mai rendszerének felfogását illeti, a fonalas gombáké
mindenesetre a természetes rokonság szemelőtt tartásával felépültnek mond-
ható ; a baktériumok rendszere azonban alapjában véve mesterséges, mert
hiszen a főbb osztályozás tisztán a gömb-, pálczika- vagy csavarosalakok
szerint történik.

Természettörténeti szempontokból pedig kétségtelen, hogy a gombák,
egyszerű alkotásuknál fogva a növényország legalsó osztályai közé tartoznak
ugyan, e helyzetük azonban nem azonosítható a történeti kifejlődés sor-
rendjével, mert — habár a baktériumok ama kis csoportja, a mely önálló
áthasonításra képes, közvetetlenebb vonatkozásban lehet ugyan a Földet legelőször
benépesítő szervezetekkel, — a fonalas gombák és baktériumok szaprofita
és parazita fajsorozatai csakis akkor bontakozhattak ki, a mikor a magasabb-
rendű zöld növények fokozatosan már elterjedtek a Földön.

E körülmény a gombák rendszerét, történeti szempontokból, a magasabb-
rendű zöld növények rendszerével párvonalba és egyúttal elválaszthatatlan
kapcsolatba helyezi és így a gombák fajainak történeti helyzetéhez nagyon
bonyodalmas viszonyok fűződhetnek, a melyek megítélése még azzal is
nehezítve van, hogy éppen a szaprofita és paraszita életmód sok esetben arra
vezethetett, hogy a fajok élettani szempontokból czélszerű tökéletesedése,
alakbelileg csökkenéssel volt kapcsolatos. Ezáltal az egyszerűbb alak alapján
ma fejletlenebbnek vélt fajoknak, fejlődöttebb alkotású rokonaikat idő szerint
nem kellett okvetlen megelőzniök, hanem azokat követhették is. Ennek meg-
állapításához azonban — különösen az alsóbbrendű gombák körében — nincse-
nek olyan morfológiai és fejlődéstani támasztó pontjaink, mint a milyenekkel
hasonló esetekben a magasabbrendű zöld növények körében rendelkezünk.

Végül, ha az ismert szervezetek legalsó határára gondolunk, úgy a
lények sorozata azt sejteti velünk, hogy talán vannak még olyanok is, melyek
az ismert legapróbb baktérium-fajoknál is sokkal parányiabbak, a melyek
meghatározására azonban nincsenek eszközeink és módszereink. Ez irányban
természetesen ma még nincsen tere az e.xakt kutatásnak, annál inkább
azonban a képzeletnek és a filozófiának, a melyek gondolatainkat a homályos
végtelenbe vezetik, a hol — elrejtőzve — még mindig él a »generatio
spontanea« elmélete.

ASTü.MUM IXTERMEDIUM. 21

Péterfi Márton: Astomum intermedium/

(öt eredeti rajzzal.)

A Természettudományi Közlöny Pótfüzeteiben ** egy az Astomttin gcnuszba
tartozó új lombosmohaíajt írtam volt le .4. intermedium név alatt. Újnak kellett
e mohot tartanom, mert a közönséges A. crispiim (Hedw.) Hampe-töl lényeges
jegyeiben eltérő volt és mint ilyen némileg rokonságban látszott lenni az angol-
országi A. midticapsulare fSin.J Br. ciir. nevű fajjal. Az idézett helyen jelez-
tem, hogy az új fajt — példák hiányában — csakis az .4. midticapsidare
rendelkezésemre állott leírásaival vethettem egybe, de jeleztem azt is, hogy
nincsen kizárva a szóban forgó két fajnak az azonossága sem.

Richter Aladár kolozsvári tud. -egyetemi tanár szívességéből — a
miért e helyen is köszönetet mondok — az ottani növénytani intézet moha-
gyűjteményének .4s/own/;7í-példáit átnézvén, alkalmam nyílott az A. midticapsidarc-
nakaHeufler herbáriumának M i 1 1 e n gyűjtötte — tehát hiteles példáit —
vizsgálni és az újnak leírtam erdélyi .4. iníeniiedium-mal tüzetesen egybevetni.

E vizsgálataim és összehasonlításaim eredményéről kívánok ez alkalom-
mal röviden beszámolni.

/. Virágzati viszonyok. Ebből a szempontból a két faj — valamint a
génusz legtöbb faja között is — lényegesebb különbség nincsen. Mind a
kettő egylakú. A d' virágok a szár végén a terméses, tehát $ üstökök alatt,
egy-két levéllel alantabb vannak a külső üstöklevelek hónaljában ; elhelye-
zésüket tekintve tehát pseudolateralisok, rügyalakúak és burokleveleik nagy-
ság, alak és erezet tekintetében semmiben sem különböznek. A halavány-
sárgás antheridium-ok is, valamint a nedvszálak (paraphysis) nagyságban és
alakban megegyezők. Az archegonium-ok sötétebb színűek, a meg nem termé-
kenyítettek mind a két fajon a tok aljáig *** érő hosszúságúak.

Az antheridium-ok kinyílását egyik fajon sem figyelhettem meg, mivel
fedős antheridium-ok — tehát még ki nem nyíltak — nem voltak rendelkezé-
semre. A fedők szerkezete is ismeretlen.

//. Termet. A míg a virágzati viszonyokban — föntebb láttuk — a két
faj egymással és a génusz legtöbb fajával megegyezik, addig termetükben
összes rokonaiktól élesen elütnek. Mindakét fajra nagyon jellemző ugyanis az
Archidiinn-ra, illetőleg a nagyobb Pleíiridiuiii-rn emlékeztető termet, a mennyi-
ben száruk fölegyenesedik, 7—9 mm hosszú, lazán és aprón leveles ; termő-
üstökük több van, ezek nyalábos csomót alkotnak és a szár végén göm-
bös fejecskébe állanak össze. t A szár aljából, de nem ritkán a tetején is az

Előterjesztette Schilberszky Károly a növénytani szakosztálynak
1904. évi februárius 10-iki (100-ik) ülésén.

** Pótfüzetek a Terniészcttud. Közlönyhöz. LII. (1899.) 198. old.
*** Ez minden európai fajon így van, kivéve az .4. Műteni Br. cnr.-t, melynél
a meg nem termékenyített archegonium-ok csak olyan hosszúk, mint a vaginula. Ez a
faj különben még más tekintetekben is elüt rokonaitól.

t Hasonló termetű az A. Lcvieri Lintpr. is, ennek azonban meddő sarjai
nincsenek.

22

PÉTERFI MARTON

üstökök tövéből 12—20, illetőleg 4—6 mm hosszú, vékony és karcsú, pon-
gyolán leveles meddő hajtások sarjadzanak ki mindakét fajon, melyeknek

1. rajz. 2. rajz.

1. rajz. Az A. iulcnncílitiin belső- (a), külső üstöklevele (b) és szárlevele fc^ (15; 1).

2. rajz. Az A. muliicapsulare levelei ; a belső-, h külső üstöklevél, c szárlevél. (15:1).

tetején parányi levclrózsák vannak. E sarjak végei és levelei gyakran proto-
nema-fonalakat vernek és ilyenformán tenyészeti úton segítik elő a két faj
szaporodását.

d-

c
3. rajz. 4. rajz.

3. rajz. Az A. intermcdiutn üstökleveleinek érkeresztmetszetc (230 : 1) ; a a levél aljá-

ból, fc a levél közepéből, c a levél hegye tájából.

4. rajz. Az A. inuUicapsttlare üstöklevelcinek érkeresztmetszetc (230:1); a a levél aljá-

ból, h a levél közepéből.

///. Szár. Anatómiai szerkezet tekintetében a két faj szára között
szembeötlőbb különbség nincsen.

ASTÜMUM INTERMEÜIUM.

23

IV. Levcl. Nagyjában mind a két fajon háromféle levelet különböztet-
hetni meg. A szárlevelek aprók, keskeny nyelvalakúak és kihegyezettek.
Sejtjeik kerekded négyzetesek, mindakét szabad lapjukon nagyon szemölcsösek,
a levél alapja felé téglaalaküak, simafalúak és áttetszők. Hasonlók a sarjak
levelei is. Az ü s t ö k-levelek hosszúak és keskenyek, sejtjeik ugyancsak kerek-
ded négyszögűek, chlorophyllban bövelkedők és nagyon szemölcsösek. A levél
alsó harmadában azonban a simafalú, chlorophyll-ban szegény és e miatt át-
tetsző sejtek 5—6 szór is olj^an hosszúak, mint a milyen szélesek. Hasonlók a
külső ü s t ö k - 1 e V e 1 e k is, csakhogy ezek valamivel rövidebbek.

M inden levél széle ép és róna. A vázolt viszonyok mind a
két fajon azonosak. A levelek méretei és alakjai azonban kissé különbözők.
a szárlevelek 1*3— 2"1 mm hosszúak az ^4. intermedium-on és 1 — 2 mm hosszúak
az A. miílticapsulare n. Az üstök-levelek 5—7, illetőleg 4—6 mm hosszúak.
Ezeknek az alakja is különböző. Az A. inter-
medium üstöklevelei alsó harmaduk-
ban a legszélesebbek és lassan kes-
kenyednek el, míg az A. multicapsulare
hasonló levelei közepük felé a legszé-
lesebbek, a mi miatt azután hirtelen
is hegyesednek ki (1. és 2. rajz). Állo-
mányukat tekintve az erdélyi moha levelei gyen-
gédebbek, míg az angolországiéi keményebbek.

Erük tekintetében a levelek mindakét
fajon azonosak. Az alul csak mérsékelten
szélesedő ér a levél fonákán erősen, színén alig
domború. Keresztmetszetben az ér a következő
képet adja: a lemez-sejteket mintegy összekötő
rendesen 6 (ritkán kevesebb) tágas vezető-
sejtből alakult, kissé behajló sort alul is fölül
is erőteljesen fejlődött stereid-sejtek veszik
körül. Ezeket fölül 4-6, alul 10—12 felületi
sejt takarja, melyeknek tangentialis fala néha

megvastagodik. A levél alja felé az ér sejtjei kevésbé kialakultak, a stereid-ek
csekélyszámúak (A. nmUicaps.) avagy éppen hiányzanak (A. interm.) és így az
ér rendesen egyforma elemekből alakul (3. és 4. rajz). Az ér vége mindakét
fajon rövid hegyben fut ki a lemezből.

V. Termés. A v a g i n u 1 a mindakét fajon hengeres, vöröses-barna és
olyan hosszú, mint a halavány toknyél (5. rajz).

Toknyelük egyenes, 0-5- 0-6 mm hosszú. A tok kerülékes, mind
a két végén egyformán gömbölyödő. A kupak egyik faj tokján sem különül
el, mivel sejtjei — hosszmetszetben — alig különböznek a tok többi sejt-
jeitől. Csőre az A. imilticapsiilare-n 0'2 mm hosszú és ferde, az A.
iníermediitm on O'l mm és egyenes. Exothecium és stoma-k mindakét
fajon azonosak.

A spórák finoman szemölcsösek, rozsdaszín barnák, de a míg az

5. rajz.

5. rajz. a az A. intcrnieJium, b az
A. multicapsulare tokja (30 : 1).

24 PÉTEKFl MÁkTüN

A. muUicapsulare-n 0-018— 0026 mm nagyságúak, addig az erdélyi fajon
csali Ü-014— 0-022 mm nagyok.

Összegezve az elmondottakat, kitűnik, hogy az erdélyi és az angol-
országi moha között csak csekélyebb és inkább a levél alakjában, méreteiben,
továbbá a kupak csőrében meg a spórákban van észlelhető különbség. De
ai-:nál több a hasonlóság. így a virágzati viszonyok azonosságától — mint
generikus bélyegtől — eltekintve, azonos a termet, a levél széle, ere, a vagi-
nula és a toknycl ; majdnem azonos a többi rész, kupak', spórák stb.

Ezekben foglaltam össze röviden összehasonlításaim főbb eredményeit,
a melyekből nyilvánvaló, hogy az A. i n t e r m e d i u m — szigorúan
véve — nem egyéb, mint eddig ismeretlen tényezők hatá-
sára kissé megváltozott A. m u 1 t i c a p s u 1 a r e. Erre lehet követ-
keztetni a vázolt aprólékos és különösen lombosmohoknál gyakori különb-
ségekből, melyek más fajoknak különböző viszonyú területekről származó példái
között is sokszor megvannak.

Végül megemlítem, hogy R o t h nak Európa lombosmohairól szóló mun-
kájában * az .4. iniíJlicapsiilare két alakját rajzolja le. A forma anniia egészen
olyan, mint a M itten szedte angolországi moha, míg Si forma biennis sza-
kasztott az erdélyi .4. inlermediitm. Hogy az elmondottak után e kettő között
csak az .4. intermediiim és A. miűticapsitJare közötti különbség van meg
csupán, és így lényegileg egyazon faj példái, azt föntebb láttuk.

Mágocsy-Dietz Sándor: Az Araujia sericifera

Brot. rovarfogása.**

(Tizennég}' eredeti rajzzal.)

Növénytani szakosztályunknak 1900-ik évi október havi ülésén ismertettem
a Lyonsia straminea R. Br. rovarfogását, egyszersmind elősorolván a virág-
fogságban elpusztult rovarokat is. A rovarok, illetőleg a legyek mind az
Eristalis icnax L., Melanostoma mellinum L. és a Syritta pipiens L. fajok-
hoz tartoznak.

A jelzett időponttól kezdve két, illetőleg három nyáron át kísértem
figyelemmel úgy a Lyonsia, mint más a rovarfogásáról hírhedt növény virág-
zását. Ezeknek a megfigyeléseknek eredményei közül óhajtok ez alkalommal
egyet megismertetni.

Mellesleg megemlítem azonban, hogy a Lyonsia straminea föntebb
elősorolt látogatói, illetőleg áldozatai meglehetősen ugyanazok. A hosszas meg-
figyelések alapján azonban sikerült e számot gyarapítanom, a mennyiben megállapí-
tottam, hogy az elősoroltakon kívül, — bár ritkábban, sőt néha csak elvétve —

* Roth: Europ. Laubmoose. I. (tab. XLVI.)
** Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1004. évi februárius lO-iki
(100-ik) ülésen.

AZ AKAUJIA SliRlCIFERA I5KUT. ROVAKFüGÁSA.

25

ü. kép : Az Araujia sericifera az egyetemi növénykertben, az 1903. év augusztus

havában.

26 MÁGOCSY-DIIiTZ SÁNDOR

megfogódik a következő fajok * egynémelyik egyede, és pedig : Erislalis
arbusloriim L., Erislalis aeneiis Scop., Helophilns Irivillatus Fabr., Hylemyia
variata Fali., Melithreptiis dispar Loeiv., Oecemyia pusilla Meig., Platycheirus
sp ?, Föllelt ia sp. ?

A rovarfogást illetőleg leginkább feltűnő növénye az egyetemi növény-
kertnek az Araujia sericifera Brot,** mely a Lyonsia-i magába foglaló Mcténg-
félék (Apocynaceae) családdal szoros rokonságban levő Krépin-félékhez (Asclepia-
daceae) tartozik.

Ebből a családból nálunk él a Cynanchtun Vincetoxicmn (L.) R. Br.,
kérteinkben tenyésztik a pamut-krépint, Asclepias syriaca L. (illetőleg helye-
sebben A. Corniiti Dcne., selyemkóró) fajt.

Mind a kettőnek, de különösen az utóbbinak virágszerkezete a fő-
bélyegekben természetesen megegyezik az Araujia sericifera virágával. Az
Araujia sericifera különben dél-amerikai növény, mely Brazillá déli részében,
de különösen Perunak szubtrópusi klímája alatt van elterjedve. Ennek meg-
felelőleg az észak amerikai Egyesült-Államok területén a szabadban is jól
tenyészik, például Kaliforniában, sőt még Boston környékén is. Európában
a Földközi-Tenger partvidékén, például Olaszországban, de Fiume környékén
is a szabadban tenyészik. Tapasztalataink szerint nálunk csak a nyári idő-
szakban tenyészthető a szabadban^ télire a földbeli részeit mérsékelt hőfokú
(6—120 c.) zárt helyen kell tartani. Mehádián a gyengébb telekben állítólag
életben maradt a szabadban is.

Mint évelő felfutó növényt az egyetemi növény-kertben a felfutó nö-
vények csoportjában tenyésztjük, a hol meglehetősen erőteljesen fejlődik és
elég szép külseje van, a mint azt a mellékelt kép is mutatja (6. kép). Haj-
tásai közül a virágokat fejlesztők nem nyúlnak meg annyira, mint a még
virágokat nélkülöző vesszős hajtások. Levelei átellenesen vannak, fonákukon
éppenúgy mint a hajlások is, rövid szőrszálaktól szürkén porosaknak látszanak.
A levelek hónaljában fejlődnek a levélnél rövidebb virágok egyesével, ritkán kettesé-
vel (7. rajz). Megjegyzendő azonban, hogy minden levél hónaljában nem fejlődik
virág; kivételesen két átellenes levél hónaljában van egy-egy virág; az átellenesen
álló levelek közül rendesen csak az egyiknek a hónaljában fejlődik egy. Ebben a
tekintetben egyéb törvényszerűséget nem sikerült megállapítanom.

A virág egészen fehér pártájával a levelek zöldjéből jól kitűnik.

A virág szerkezete, — mint már említem, — főbélyegeiben megegyezik a
nálunk vadon élő orvosi méregölő, a Cynanchyuin Vincetoxicum (L.) Pers. [Vince-
toxicum officináié Mütichj és a kérteinkben általánosan elterjedt pamut krépinnel
az Asclepias Cornuti Dcne. (A. syriaca L.) virágainak szerkezetével.

* A légyfajok meghatározásáért Kertész K á 1 in á n úrnak ezen a helyen
is köszönetet mondok.

** A növénynek még a következő egyjelentésű nevei vannak az irodalomban :
Physianüms albens Mart., Araujia albeiis G. Don., Araujia calycina D. C, Araujia
sericofera Brot. (Cyclopedia of Am. Horticulture). A génusz-nevet Arauja-nak is
írták, újabban Araujoa-ra. helyesbítik. (Tom von Post. Lexicon generum Phaneroga-
marum. Opus revisum et auctum ab Ottó Kuntze, Stuttgart. 1904).

AZ ARAUJIA SERICIFERA BROT. RüVARFüGASA.

27

Mivelhogy pedig ennek a fajnak a virága eléggé ismeretes, az Araiijia
virágának csak azokat a sajátosságait óhajtom megvilágítani, a melyeknek is-
merete a rovarfogás módjának a magyarázására szükségesek. Az öt szabad

7. kép : Az Araujia sericifera virágos ága. Természetes nagyságban.

csészelevél tojásalakú szürkés zöld. A párta harangalakú és fehér alsó csöves
részében kissé kihasasodik, de az egész cső külsején látható öt benyomat
kívülről is elárulja az öt porzó helyét.

28

MAGUCSY-DIETZ SÁNDOR

A párta ereszének öt karéja nem terül ki vízszintesen ; ezekkel a
karéjokkal váltakozva foglal helyet az öt porzó, mely a közepén álló termőt,
különösen a magházat egészen betakarja. Ha a csészét és a pártát eltávolítjuk,

úgy a porzók és a termő alkotta kúp
szerkezetéről kellő felvilágosítást kapha-
tunk (8. rajz).

A kúp, tulajdonképpen a gynoste-
giummá összenőtt porzó és termő, felületét
alkotja ; az alsó részben a függelékes
porzó felülete, a felső részben pedig a két
szarvas nyúlványai meghúsosodolt bibe.
A kúp külsején jól látható az egy-
máshoz simuló öt porzó közötti határ,
továbbá e határ fölött a bibén a porzó-
csatló nyúlványai között a csapó-készü-
lék (15. rajz).

A porzók szerkezete meglehetősen
bonyodalmas. Minden porzó alsó része
össze van nőve a párta alsó részével
(15. rajz) ; innen eredve két részre külö-
nül el egy sziromszerű függelékre és a
tulajdonképpeni porzóra (14. rajz). A füg-
gelék, a melyet koroná-nak neveznek és
pedig minthogy a porzóból ered, stami-
nodialis koronának, fölfelé hajló lemezszerű
képződmény, mely a porzószéllel kis öblöt alkot és a melynek felső részében szélei
kifelé hajolnak, alsó részében pedig a szomszédos koronarészekkel összetapadvák,
megalkotván a mézgyűjtőt (9. és 10. rajz). Maga a porzó lemezesen kiterült képlet,

8. rajz : Az Araujia sericifera virágá-
nak porzói és termője; li, korona-szelet;
/', porzó, hf, bibefej ; cs, csapókcszü-
lék ; pl, porzókközötti rés. Ötször na-
gyítva.

^'-

■e^

/

^.

/>t

//?^i

9. rajz. 10. rajz.

9. rajz : Az Araujia sericifera porzójának külső oldala ; m, mezgyűjtő ; /, porzólécz

csl, csatlü nyúlványa. Ötször nagyítva.

10. rajz : Az Araujia sericifera porzójának belső oldala ; t, theca ; mf, mézfejtő.

Ötször nagyítva.

melynek külső felülete csak kevéssé domborodik ki, ellenben belső felülete
alsó részében homorú, felső részében meglehetősen sík, csekély mélyedéstől el-
tekintve (11. és 12. rajz). A két oldalsó kis mélyedés és az alsó rész kétoldali

AZ ARAUJIA SERICIFERA BROT. ROVARFOGÁSA.

29

vaJLilata mezfejtőként szerepel (10. rajz). l'őjcUcmvonása azonban a porzónak
a lemez két szélén alakult meglehetősen kemény és merev lécz, melynek alsó
fele kihegyesedve végződik a korona alkotta öblösödés, a mézgyűjtő fölött
(8. rajz). A szomszédos porzók léczei egymáshoz szorosan simulnak olyan-
képpen, hogy a ruganyosság a léczek belső és felső része felé csökken.

A porzó felső része, a csatló nyúlványa nagyon vékony, kevéssé ki-
hegyesedő lemez, mely a bibefejre fekszik. A porzók alkotta kúp belső részét

11. rajz: Az Araujia sericifera porzója alsó részének keresztmetszete. Vázlatosan,

Tízszer nagyítva.

a termő foglalja el, a melynek helyét és alakját csak az esetben figyelhetjük
meg, ha a porzókat eltávolítjuk (13 rajz). Ez esetben megállapíthatjuk, hogy
a termő egy vagy két magházból van alkotva, melyek szabadok és csak a
csúcsukkal vannak összetapadva, illetőleg utólag fejlődött laza szövet által össze-
kötve, mely laza szövet Schumann terminológiája értelmében a bibefej (bf). A

12. rajz : .Az Araujia sericifera porzója felső részének keresztmetszete. Vázlatosan.

Tízszer nagyítva.

bibefej meglehetősen vaskos ötszögletű test, mely majd olyan vastag, mint
széles és két szarvalakú nyúlványban végződik. Ezt a két nyúlványt első
pillanatra bibének vélhetnők; a termő közelebbi vizsgálata azonban arról
győz meg, hogy a tulajdonképpeni bibe a bibefejnek alsó részén van, ott a
hol a porzók egymással érinthető léczei végződnek (13. és 16. rajz). Itt találjuk
a bibefej oldalán, de a tulajdonképpeni bibénél följebb elhelyezve a csapó-
készüléket (13. és 18: rajz). A bibe egyrészt a bibefej által, másrészt a porzók

30

MÁGOCSY-DIETZ SÁNDOR

által egészen el van rejtve (16. rajz) és csak a szomszédos porzók alkotta
nagyon keskeny résen érhető el. A bibefej két nyúlványa hol szétválik
egymástól, hol összehajlik.*

Egész határozottsággal nem állítom, de megfigyeléseim eredményeként
valószínűnek kell tartanom, hogy ezeknek a bibefej-nyúlványoknak, illetőleg
bibefej-szarvaknak a helyzete a megporzással, illetőleg a megtermékenyítéssel függ
össze, a mennyiben a még beporozatlan virágban össze vannak hajolva, ellen-
ben a már fejlődő termésen szét vannak hajolva.

A porzó felső része és a bibe alsó része egymással nemcsak hogy
össze vannak tapadva, de a bibefejnek utólag fejlődött laza szövete olyan szo-

--/v

/»*

- --- /m/t.

13.

raiz.

14. rajz.

13. rajz : Az Araujia sericifera termője a polliniunokkal ; r, a translator karja ;
po, polliniun ; mh, magház ; h, bibe. Ötször nagyítva.
14. rajz : Az Araujia sericifcra porzójának hosszmetszete ; psz, porzószál ; sz, szirom-
részlet ; k. korona ; /, theca ; cs. csatló nyúlván3ra. Vázlatosan. Tízszer nagyítva.

rosan záródik a porzókhoz, hogy azzal összenőttnek tekinthető (15. és IG. rajz).
Az ilyen módon összenőtt porzó és termő alkotja a gynostegium-ot. Eredetileg
úgy a termő, mint a porzólevelek külön fejlődtek és csak a későbbi fejlődés
alatt nőttek egybe, de egészen kifejlődött virágban sem egyesül a kettő szi-
lárdan, mert a porzók kevés erőfeszítéssel a bibefejtől elszakíthatok. Az
összenövés helyéről és a virág részeinek egymással való összefüggéséről győz
meg a 15. rajz, mely D o p után fiatal virágot ábrázol.** A virág későbbi

* R o b. E. C. S t e a r n s : Araujia albens as a moth-trap. The American
Naturálist. Yol. XXI. Nr. (5. Philadelphia. 1887.

** Paul D o p : Recherches sur la structure et le développement de la fleur des
Asclepiadées. Toulouse, 1903. p. 46, fig. 23.

AZ ARAUJIA SERICIFERA BROT. ROVARFOGÁSA.

31

Y

fejlődési állapotában, úgy a porzók szála, mint a termő magháza tetemesen
megnyúlik. *

A porzóknak felső részében találjuk a két-thecás antherát, melyek fe-
lülről csak nagyon vékony szövetréteggel vannak fedve ; a thecákat borító
külső szövetréteg folytatódik a csatló nyúlványába, míg a belső szövetréteg
összenő a bibefejjel, úgy hogy a bibefej laza szövete kiterjeszkedik a thecák
fölé is (15. rajz) és a porzók belső felületének középső kiemelkedése nő
össze a bibefejjel (10. és 14. rajz).

Legjellemzőbb része a virágnak a csapókészülék és a vele összefüggő
porzók tömege, a mely kettőt együttvéve Schumann translator-nak nevezi.
Az Aranjia translator-ai állanak először a csapókészülékből (régebben corpus-
culum) és az ebből kiinduló két kar-
ból (caudicula), melyek mindegyike
két szomszédos porzó egymás felé
eső két theca-jának egymással össze-
tapadt pollenszemecskéit, a két poUi-
niumot (régebben poUinarium ; 17. rajz)
kapcsolja egybe. A translator-ok apolli-
nium-okkal olyan szorosan kapcsolvák
össze, hogy a virágból a csapókészü-
lékkel együtt szépen kiválaszthatók a
virág bizonyos fejlődési szakaszában.

A translator részei közül a
pollinium-ok szerkezete és összeállása
eléggé ismeretes ; kevésbé ismerjük a
csapókészülék és a karok fejlődését
és szerkezetét. Igaz ugyan, hogy már
E i c h 1 e r* állítja, hogy az ötszögű
bibefej sarkainak kiemelkedései már
nagyon korán folyadékot választanak
ki, a mely többnyire barázdás mirigygyé
vagy két különleges csomóvá kemé-
nyedik, és erre vannak függesztve a
pollinium-ok. Nagyon természetesen

E i c h 1 e r-nek ez az úgy tetszik S c h a c h t** nyomán keletkezett magyarázata
nem oldja meg a kérdést, a melyet sem Corry, sem Schumann ebbeli törek-
vései nem oldottak meg teljesen,*** de Dop föntebb idéztem fejlődéstani
munkája sem foglalkozik bővebben, — a mint ő nevezi, — a retinaele és a cau-
dictüe fejlődésével, úgy hogy a mit a fejlődésről tudunk, azt Eichler

15. rajz : Az Araujta sericifera virágíl-

nak hosszmetszete vázlatosan. Hatszor

nagyítva. Dop után /, csészéiével.

* Blüthendiagramme. I. köt. Leipzig 1875. 255. old.

** Das Mikroskop. Berlin. 1885, p. 169. »mit keiner wirklichen Drüse, sondern
mit cinem wahren Secret zu thun habe«, »die sogenannte Driise der Asclepiadeen ist
elwas ganz anderes als das Retinaculum der Orchideen, das wirklich aus Zellen
bestcht«.

* • * E n g 1 e r-P r a n 1 1 : Pllanzenfamilien. Leipzig. 1 895. IV. Teil. 2. Abteil. S. 198.

32 MÁGOCSY-DIETZ SÁNDOR

munkája fejezi ki kellőképpen, micrtis bizony e részben meg beható vizs-
gálatok szükségesek. A translator-ok szerkezetéről már többen megemlékeztek,
úgy hogy e részben ismereteink már jelentékenyek, miértis ezeknek rész-
letes ismertetését illetőleg Schumann közlésére utalok.*

Az Araiijia csapókészülékéről különben kellő felvilágosítást ad a mel-
lékelt kép (17. rajz), melyen különösen azt kell kiemelnem, hogy a készülék
behajló szélei befelé irányuló rugalmasságuknál fogva a készülék belseje felé
való hatolást megengedik, ellenben kifelé való merevségüknél fogva a készülék-
ből való kijutást megakadályozzák, ezért meglehetős erőre van szükség, hogy
a csapókészülék széleinek az ellenállását legyőzzük.

Az Asclepiadeae legnagyobb részének virágaiban a mézfejtők a porzók-
nak megfelelően helyeződnek el, a mennyiben a legtöbb esetben a korona-
szeletek öbleiben, tehát a porzók sziromszerü függelékeiben találhatók. Schu-
mann vélekedése szerint a mézfejtők váltakozhatnak is a porzókkal, mint
pl. az ő állítása szerint az Aratijia virágában is. Ezzel szemben Dop**
azt állítja, hogy a párta alsó részében a belső felület sejtjei kiválasztó
sejtek, melyeknek czukros váladéka a párta csövében raktározódik. A
porzók belső felületein is találhatók kiválasztó sejtek. Ilyenképpen tehát a méz-
fejtők az Araiijia virágaiban is csak olyan módon vannak elhelyezve, mint
a többi Krépin-félék virágában.

Ezzel szemben az én megfigyelésem Schumann állítását legalább
látszólag megerősítik. Nevezetesen D o p állítását nagyjában megerősítve oda
kell módosítanom, hogy a párta csövének alsó részében kiválasztott virágméz
nem a párta csövében raktározódik, de a koronaszeleteknek a párta csövéhez
simuló részén át a koronaszeleteknek a két porzószél léczei alatti öblösö-
désébe, a mézgyűjtőbe jut ; ugyancsak idejut a porzók belső felületéről leváló
virágméz is. A porzók belső felületén levő mézfejtők ugyanis árokszerűen
helyeződnek el (10., 11., és 12. rajz), mely árkok (mf.) a portok-léczek alatt (1)
ömlenek be az előbb említett koronaszelet öblösödésébe (9. 10. rajz, m) ; a
méznek itten való meggyülemlését elősegíti még az is, hogy a koronaszelet
a porzó középső részének megfelelő helyen, tehát a közepén emelkedettebb,
mint a szélén. Ekként jő már most létre az az eset, hogy a méz mégis a
porzókkal váltakozva helyeződik el, a mint azt Schumann is látta ; a méz-
fejtő azonban nem váltakozik a porzókkal (8. rajz).

Az egész virágnak összes tulajdonságai ügy alaki mint színbeli, úgy
szerkezetben mint tartalombeli tulajdonságai, mind arra utalnak bennünket,
hogy a virágbiológiának tanítása szerint a Araiijia virágát az entomophil
virágok közé soroljuk. És mégis a jelenség magyarázata nem olyan egyszerű,
mint azt gondolnók. Voltak ugyanis egyesek, különösen régebben, mit pl.
R. B r w n,*** T r e v i r a n u s *** és B r o n g n i a r t,"*" kik a Krépin-félék

* Engler-Pra ntl; Pnanzenfamilien. .S. 198—199.
** Id m. 48. old.
*** Dop: i. m. 114. old.

t Ann. d. se. nat. Tome XXIV. 1831. p. 203-279, pl. 13.

I

AZ ARAUJIA SERICIFERA BROT. ROVARFOGÁSA. 33

virágainak magabeporzását bizonyíták, sőt az utóbbi még a folyamatot rajz-
ban is feltünteti.

Ezekkel szemben Darwin tanainak hatása alatt Müller H., D e 1-
p i n 0, H i 1 d e b r a n d, C o r r y, G i a r d, H o u s s a y,* K n u t h** a rovarok
útján való beporzást bizonyítják, rámutatva a virág szerkezetére, de különö-
sen a translator ok és a mézfejtő jelentőségére. Minthogy azonban Bonnié r***
kimutatta, hogy a rovarok útján való beporzás és a mézfejtő jelenléte között
nincsen semminemű vonatkozás : többen, így legutóbb D o p is állást foglal-
tak a virágbiológusok, különösen az olaszok és németek ama felfogása ellen,
mintha az Asciepiadea-k virága a rovarok által való beporzáshoz alkalmaz-
kodott volna. Megerősíti ezt állítólag az a valóság is, a mit Chauveaud
és Guéguen állapítottak meg, mely szerint a pollen a bibe és porzók
alkotta üregben tömlőt volnának képesek hajtani, a miBrongniart tapasz-
■talatával megegyezik. D o p még a megállapodás bizonyítékául azt is
említi, hogy sikerült neki polleneket O'OIS százalékos czukoroldatban tömlők
hajtására indítani. Mindezek alapján D o p úgy oldja meg a kérdést, hogy
ha sikerül is a rovaroknak a pollinium-okat más virágba átvinni, az csak
történetesen eshetik meg.

Az Araiijia virágain tett megfigyeléseim látszólag az utóbbi, t. i. a jórészt
francziák osztotta felfogást erősíti meg, a mennyiben az Araujia virágának maga-
beporzását 1 — 2 esetben megállapíthattam ; ellenben a pollinium-ok átvitelét
közvetetlen nem erősíthetem meg, bár az eddigi kutatások és a meglevő tulaj-
donságok alapján a rovarok útján való beporzást valószínűnek tartom.

A rovarok útján való beporzás lefolyása a következő. + A látogató rova-
rok hosszú nyelvüket azaz szipókájukat a virág torkába juttatja, a hol egyrészt a
párta csövének alakulása, másrészt a sarkokban való gyengéd rózsaszíne a méz-
gyűjtő helyekre kalauzolja (18. rajz) őket, a hol a porzók érintkező léczének
nyúlványa alatt a szomszédos koronaszeletek öblébe jutnak ; innen kihúzatva
az összeérő porzóléczek közé kerülnek már az által is, hogy ezek nyúlványa
a mézgyűjtő felé kerül (8. és 18. rajz). A mint a rovar szipókáját azaz
nyelvét ki akarja húzni, kénytelen most e léczek között fölfelé vonni, miközben
a léczek felső és egymáshoz meglehetősen erősen simuló szélei közül kisza-
badítja, a léczek fölött közvetlen elhelyezett csapóba jut, illetőleg szorul,
melyet, ha a virág ez a része egészen fejlődött, könnyen elmozdít helyéből
a csapókészülékkel összefüggő karokkal és a két szomszédos porzó egymás
felé eső pollinium-ával együtt (17. rajz). A kiszabadított translator két karja
eleinte távol tartja egymástól a két poUinium-ot, azonban a szárazabb levegőn
a karok összehúzódnak, kissé megcsavarodnak, végül aláfelé egymásfelé

* D o p i. m. 1 15. old.
*" Knuth P. : Ihindbuch der Blüthenbiologie. II. Bánd, 2. Theil. Lcipzig 1899,
S. 61-68.

*** Bonnier G. : Les nectaircs, étude critique anatomique ct physiologique.
Paris. 1878.

t D c 1 p i n o F., illetőlcp; H i 1 d c b r a n d F. ismertette nagyjában először.
Bot. Zeit. 1867. évf., 265-266.' old.

Növénj'tani Közlemények. 1901. III. kötet, 1—2. füzet. "

34

MÁGOCSY-DIETZ SÁNDOR

hajolnak és a két poUinium egymáshoz jut. Az ilyen módon elhelyezkedő
poUinium okkal megrakódott nyelvű azaz szipókájú rovar most más virágba
jutva ugyanolyan módon jár el és nyelvének hegyével a pollinium-okat a méz-
gyüjtőbe, majd onnan a porzóléczek közé juttatja, a hol a pollinium-oknak
a léczek kidomborodása folytán keletkezett hosszanti üregben elég helye van
(16., 11. és 12. rajz). A mint azonban a porzóléczek felső széléből a rovar egy
rántással kiszabadítja nyelvét, a poUinium ok róla leszakadnak, egyrészt, mert a
translator a léczek szűk nyílása közé nem fér el, másrészt, mivel a léczek
egymáshoz való illeszkedése erősebb, mint a nyelvnek a csapókészülékbe
való szorulása. Ezáltal a poUinium ok éppen a tulajdonképpeni bibére jutnak,
a porzók és bibefej alkotta kamarába, a hol csakhamar tömlőt hajthatnak
(16. rajz). Nem lehetetlen, hogy a magabeporzás hívei ilyen módon ide jutott
poUinium ok tömlőhajtását figyelték meg.

^/

IG. rajz: .'\z Araiijia sericifcra gynostegium-ának keresztmetszete, ^r bibe feletti üreg;
bl a porzó-léczek közötti rés. X'ázlatosan. Tízszer nagyítva.

A rovarnak azonban nem minden esetben sikerül ilyen feladatot teljesítve
a virágból kiszabadulnia, hanem sokszor a mint szipókájuk kiszabadul a porzó-
léczek közötti résből és a translator csapókészülékébe jutván, itt azután fogva
marad és ők maguk is foglyul esnek (19. rajz), miután nincsen elég erejük
arra, hogy nyelvüket a csapókészülékből kihúzzák vagy magát a csapókészü-
léket a translator többi részeivel együtt eltávolítsák.

Azalatt, míg a lepke szipókáját a virág mézgyííjtőjéhez juttatja és a
virágból ismét kivonja, meglehetősen bonyodalmas lítat kell járnia. Nevezetesen
a mint eléri a porzóléczek nyúlványa alkotta sarkantyúk alatti mézgyűjtőt, meg-
lehetősen meg kell görbítenie a nyelvét a pártacső belseje és a porzókör külseje
képezte résznek megfelelőleg. Kielégítvén éhségét, most a kiszabadulást kísérli
meg és mivel a lepke szipókáját csak egyenesen húzhatja ki — nem lévén nyel-
vének olyan izomberendezése, melynél fogva kettős görbe mozgást végezhetne — ,
az egyenes irányban próbálja meg szipókáját kihúzni, minek folytán beékeli a

AZ ARAU.IIA SERICIFERA BROT. ROVARFOGÁSA,

35

porzóléczek közé, úgy hogy most már csak a léczek közötti rés irányában
— a léczek rugalmasságánál fogva — húzhatja ki, minek folytán azután eljut
a csapókészülékhez, a hol azután fogva marad.

Kerestem, kutattam, hogy mi lehet ennek az oka, magyarázata ; bizonyí-
tékra nem akadtam és így csak a valószínű körülményekre mutathatok.

Először is megállapíthattam, hogy a csapókészülék csakugyan alkalmas
arra, hogy szerkezeténél fogva a hosszú szálas testek, minők a lepkék szipó-
kája^ benne megfogódhassanak, a mi különben a 17. rajzból is világosan
kitetszik. Másodszor bizonyossá lettem, hogy csak az éretlen, illetőleg még
nem egészen kifejlődött pollinium ma! rendelkező virágban következik be a fogód-

17. rajz : Az Araiijia sericifcra virágának csapókészülélíe.
A a csapckészülék a karok nélkül felülről nézve, B a csapókészülck kereszt-
metszete az A kép -v irányában, C az y irányában, D translator és pedig a csapó-
készülék és a karok tk, a pollinium-okkal po egy lepke szipókáján ny.
A, B. C tízszer nag3'ítva, 7^ ötször nngyítx'a.

zás, mert ha az érett pollinium csapókészülékét csak kevéssé rángatjuk is meg,
az rögtön leválik a bibefejről; ezért hogy ha egészen avagy félig meddig fejlő-
dött pollinium OS csapókba akad valamely erősebb rovar, úgy az hosszú kínlódás
után vagy kiszabadítja nyelvét a csapókészülékből vagy letörik a nyelve, vagy,
— a mi leggyakrabban sikerül — , kirángatja a pollinium-okat. A hány virágot
találtam elpusztult rovarral, annak mind fejletlen pollinium a volt. A félig-meddig
kifejlődött poUinium-os virágról a még élő rovar a virág leszakításakor is el-
szabadult. Nagyon természetesen a megfogódzás esete függ még a megfogódó
rovar erejétől is, — a nagyon gyenge rovarok nagyon könnyen jutnak fog-
ságba, az erősek csak ritkán vagy egyáltalában nem fogódnak meg.

3*

36

MÁGOCSY-DIETZ SÁNDOR

Az Araujia virágának ez a tehetsége nem újság, mert ismeretes ez
már több irodalmi adatból is. Nálunk azonban tudomásom szerint még senki
sem figyelte meg.

Tudtommal az első megfigyelő Stearns* volt, a ki Berkelay-ban
Kaliforniában figyelte meg az Araujia virág rovarfogását 1880-tól 1883-ig. Meg-
figyelése szerint a következő lepkék fogódzottak meg : Colias chrysoi/teine,
CoJias kewaydin, Paniphila sylvamis, Pyrameis caryae, P. hunteri, Pyrgus
syrichis, Syrichthus lesselatus, Plusia pasipJiaeia, P. gamma, Agrotis c. nigrum,
Heliolhis sp. Ezeken kívül más rovarokat, nevezetesen méheket, hangyákat
bogarakat talált még a virágokon, de nagyon ritkán fogolyként. A legtöbb
esetben a Plusia pasipJiaeia, Plusia gamma és Agrotis c. nigrum egyedeit
fogta el az Araujia virága, de a leggyakrabban a Plusia precationis-i.

Úgy látszik az Araujia virágának ez a jelensége meglehetősen gyakori
Észak-Amerikában, mert a kertészeti encyklopaedia úgy emlékezik meg róla,

hogy »ez egyike ama növényeknek, melyeket
kegyetlen növényeknek neveznek.«**

Európában többen figyeltek meg ha-
sonló jelenséget a nélkül, hogy azzal részle-
tesebben foglalkoztak volna, így pl. Stein***
említi, hogy az Araujia virága hangyákat fog,
melyek azonban valósziní'ileg csak a kaucsuk-
nedvben tapadtak meg; Rogenhofer A.t a
Garsten-ből (Ausztria) Gross küldte Plusia
gamma LA említi mint olyant, mely az
Araujia virágában megfogódik; Arcangeli
G.T^ a virágban megfogódva a Macroglossa
stellatarum-ot és a Plusia gamma t említi ;
Saunders G. S.'í"í"^ ilyenekül Devonshire-ből
a Pieris rapaei és a Plusia gamma-i so-
rolja fel.

D p közlése szerint a toulouse-i
növénykertben az Araujia virágában nagyon sok rovar hulláját találta,
melyeknek lába és szipókája volt hozzátapadva (?) a retinaculum ragadós
anyagához ( ?).

Én magam is gyakran találtam kisebb repkedő rovarokat elpusztulva
a párta mélyében. Ezek azonban vagy odatapadtak a mézgyüjtőhöz, vagy

18. rajz : Az Araujia scricifcra

virága felülről nézve ; pt, a párta

torka! 2-5-szcr nagyítva.

* Araujia alhens as a moth-trap. The American Naturálist. Vol. XXI. 1887, No. G,
p. 501-507.

** L. H. Bailey: Cyciopedia of American Horticulture. London, 1901. III. k.,
1321. old.

*** Gartenflora 1890. 39 köt., 610. old.
t Verh. d. zool.-bol. Gesellschaft in Wien 1890. XL. köt., 68 old.
tt Alcune osservazione suli Araujia alhens (B. S. Bot. Ital. 1899. p. 251—56);
a Jusfs Bot. Jahresb. XVII. (1899.) évf. II. Abt. p. 226 szerint.

ttt Pieris rapae et Plusia gamma cauglit by froboscis. Entom. Soc. London
1900. p. XVII. (Jusfs Bot. Jahresb. XXIX. [1901.f Jahrg. S. 615.)

AZ ARAUJIA SERICIFÜKA UKüT. ROVARFOGASA.

37

repülésre alkalmatlanná vált szárnyaikkal nem tudtak kiszabadulni a
virágból.

A virág csapókészülékeben megfogódzott rovarok között egyetlen egyszer
akadt egy méh (Apis mdlifica) és egy légy, a Prosena siberita Fabr., mely-
nek szíves meghatározója, Kertész Kálmán úr szerint 5 — 5-5 mm hosszú
szipókája van.

A lepkék közül a következő fajok voltak az .4r6Z/íy/a-virág fogságában :
Boasinia gemmaria Brahm., Caradrina valószínűleg quadripiinctala négy ízben ;
Charcharodiis alceac Esp., Mamestra brassicae L., Mamestra irifoln
Roth. 11 ízben, Phisia gamma L. 12 ízben, Pliisia giitla Gn.. Vanessa
Urlicae L.*

19. kép : Az Araujia sericifera virágfogta lepkék és egy légy. Természetes nagyságban^

A leggyakoribb foglyok tehát minálunk a Caradrina qnadripiinclata,
Mamestra trifolü és a Phisia gamma. A lepkék között csak egy nappali volt,
a legtöbb pedig olyan éjjeli, mely már az esti szürkületkor kezd röpködni.
Ez eredményből megállapítható az is, hogy az Araujia virága nem annyira
rovarfogó, mint inkább lepkefogó, a mint azt Stearns is nagyon helye-
sen nevezi.

Eldöntendő kérdés még, vájjon ezek a megfogódó lepkék a beporzás
végett látogatták-e meg a virágot, avagy csak a mézét akarták meglopni, vagyis,
hogy szakszerűen fejezzem ki magamat : vájjon legitim vagy illegitim látogatói-c
a virágnak ?

* A lepkék meghatározását Abaffy Lajos úrnak köszönöm.

38 MÁGOCSY-DIETZ SÁNDOR

Az irodalom tanúsága szerint az Araujia virágát nem a lepkék porozzák
be. így nevezetesen Müller H. * szerint az Araujia látogatói a poszméhek,
D e 1 p i n ** szerint egy nagy Bomhus-ía'] e virág látogatója, H i 1 d e b r a n d ***
szerint méhek és poszméhek, L u d w i gt szerint a poszméhek, a mit K n u t h tt
is megerősít. A r c a n g e 1 i ''"■'■t szerint XyJocopa violacea és valószínűleg Bom-
&H5-fajok.

Ezek szerint tehát a lepkék illegitim látogatói volnának a virágnak, a
melyek a különben nőtelőző (protandricus) virágban fogódznak meg.

Hangsúlyoznom kell azonban, hogy én a növény-kertben tenyésző
Araujia n poszméhet még elvétve sem találtam, méhet is csak nagyon ritkán.
Ellenben gyakran láttam a látogatók között szürkületi lepkéket (vSphingida-kat),
melyek között egyesek csak alig egy pillanatra birkóztak meg a porzóléczek
illetőleg a csapókészülék ellenállásával, ezért valószínűnek kell tartanom,
hogy a Sphings-ek a virág legitim látogatói. A poszméheket, méheket alig lehet
legitim látogatóknak tartani, mert a szipókájuk illetőleg a nyelvük nem olyan
hosszú, hogy az a mézgyűjtőhöz alkalmasan hozzáférjen.

Az illegitim lepke-látogatók megfogó dása valószínűleg védekezése a
protandrista még nem egészen kifejlődött virágnak a méz hiábavaló kifosztása
ellen, mert míg a megfogódzott lepke hullája a virágon elpusztul, a mi 2—3
nap alatt bekövetkezik, addig a virág poUiniuma is kifejlődik egészen, sőt a
bibe is fogékonynyá válik, a mi több napot is igénybe vesz, mert a virág
néha 10—14 napig is nyílva marad, úgy hogy a virág sértetlenül készen áll
a legitim látogatók elfogadására ; ha pedig ezek nem jelentkeznének, úgy be-
következik a magabeporzás, a mi a budapesti egyetemi növény-kertben
meglehetősen ritkán és legföljebb száz közül egy-két ízben esik meg.

A virág lepkefogása tehát minden valószínűség szerint a védekezés
jellegét mutatja^ a mennyiben az illegitim látogatók elriasztására szolgál.

Staub Móricz: A phaenologiai melegösszegek, mint
a növényeknek a levegő hőmérsékletéhez való alkalmaz-
kodásának jelzői.^

Ama nagy vitának, melyet Ch. Darwin a fajok eredetére vonatkozó
elmélete előidézett, egyik főeredménye az volt, hogy a kutatások, a megfigye-
lések és a kísérletek alapján megtudtuk, hogy a mit Jean Lamarck már
az 1809-ben megjelent »Philosophie zoologique« czímű művében — bár nem

* Dr. H. Müller: Die Befruchtung der Bkimen durch Insekten. Leipzig, 1873.
** Relazione sull'apparecchio delki fecundazione nelle Asclepiadae. Torino, 1865.
*** Botanische Zeitung. 1866, p. 376-378 és 1867, S. 265—287.

t Lehrb. d. Biologie d. Ptlanzen. Stuttgart, 1895, .S. 502.
tt Dr. P. Knuth: Handbuch der Blütenbiologie. 11. Bd., 2.Teil, Leipzig, 1899, p. 67.
ttt B. S. Bot. 1899. p. 251—56. — Just's Jahresb. XXVII., S. 226.
§ Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1904. évi februárius 10-iki
(100-adik) ülésén.

A PHAENOLOGIAI MELÉGÖSSZEGEK. 39

kimerítően és nem elegendőképpen bizonyítva — állított, nagyobb figyelmet
érdemelt, mint a minőben mindaddig részesült. L a m a r c k szerint az
állatok szervei használat vagy nem-használat folytán megváltozhatnak. Világos,
hogy a szervezet valamely részének fokozottabb avagy alárendelt használatára, vagy
nem-használatára a környezetnek megváltozott körülményei vannak hatással ;
ebből pedig következik, hogy a szervezetek a külső tényezők gyakorolta
» ingerekre;' reagálhatnak. Az újabb kor kutatásai kibontották homályából a
»Lamarckismust« és olyan alakba öltötték (/>Neo-Lamarckismus«), melyben
Ch. Darwin-nak a természetes kiválásról szóló elméletét mindinkább hát-
térbe szorítja, mert világossá lőn, hogy a tenyésztésnek, — bár hatalmas
befolyása nem tagadható, — csak az ember beavatkozásával, tehát a domesti-
catio állapotában levő szervezeteken érvényesül.

A növényeknek közvetetlen alkalmazkodását sok adattal mutatja be
W e 1 1 s t e i n c kérdésre vonatkozó alapos tanulmányaiban.*

Európai gyümölcs- és díszfákat nagyon gyakran ültetnek a trópusok
alá és a megváltozott éghajlati viszonyok érvényesítik rajtuk befolyásukat. A
levelek tovább élnek, állományuk bőrneművé kezd válni, és már néhány év
lefolyása után a múlt évi levelek még akkor is ott vannak az ágakon, mikor
az idei levélrügyek már fakadnak.

Ennek folytán őszi baraczkunk és cseresznyénk külső szabása annyira
megváltozik, hogy az európai ember aüg látja meg bennök régi ismerőseit.
Tudva van, hogy nálunk a levelek őszi hullása a hajtásvégek leválásával
jár, minek következménye az, hogy a legtöbb fás növényünk törzsei úgy-
nevezett sympodiumok. A trópusok alatt a hajtásvégpk eme leválásával az
évenként keletkező szárízek szama gyarapodik és a sympodiumos alkotás meg-
közelíti a monopodiumosat.

A len egész Európában egynyári növény, melyről azonban biztossággal
föltehetjük, hogy ősei többnyári (évelő) növények voltak. Wettstein
Braziliában megállapíthatta, hogy az Európából oda szállított lennövcnyek
nemsokára a szár tövi részének elfásodásával, a tőhajtások erőteljesebb ki-
képződésével elárulják a zavartalan tenyészési időszakhoz való alkalmaz-
kodást, a továbbélésre való hajlandóságot, és így tovább.

Nágeli** a szervezeten kétféle jelleget állapít meg; olyan jellegeket,
melyek a szervezet típusos lényéhez tartoznak, tehát állandóak és létrejöttük
egyáltalában nem, vagy legalább nem közvetetlenül függ össze az alkal-
mazkodással ; továbbá olyan jellegeket, melyek a meghatározott tényezőkhöz

* R. V. Wettstein: Über die direkte Anpassung. Wien, 19Ü2. — • Der
Neo-L;imarckismus u. s. Beziehungen zum Darwinismus. Jena, 1903. — Der gegen-
wártige Standpunkt unserer Kenntnisse betreffend die Neubildung von Fornien im
Pnanzenreiche. (Ber, d. deutsch. Bot.-Gcs. XVIII.) — Monographie d. Gttg. Euphrasia.
Leipzig, 1896. — Die europ. Arten d. Gattung Gentiana ; Sect. Endotricha. (Denk-
schriften d. kais. Akadémia d. Wiss. Wien, 1897.) — Grundzüge der geogr. morph.
Methode der Pflanzensystematik. Jena. 1898.

*' C. V. Nágeli: Mechanisch-physiologischc Theoric der .'\hstainmungslehre.
München-Leipzig 1884.

40 STAUB MÓRICZ

való egyenes alkalmazkodásnak az eredményei. W c 1 1 s t e i n c kctfclc
jellegeket szépen kimutatja a Gentiana acatilis-or\.* A csésze, a párta és a
porzótáj ölméretűsége, a sympetalia, a termőtáj kétméretűsége, az egyszerű
levelek átellenes helyzete, a párta leveleinek a rügyben való borulása, a
pollen-szemecskék alakja stb., valamennyien szervezeti jellegek, mert olyan
Gentiatia-knk\ is előfordulnak, melyek egész más viszonyok között élnek és
olyan jellegek, melyek nem sajátlagos alkalmazkodásnak köszönik erede-
tüket ; ellenben a Gentiana acattlis egyvirágúsága, a nagy virág, a rövid szár,
a tövön rózsaszerűen csoportosuló lomblevelek olyan jellegek, melyeket alkalmaz-
kodásból eredőknek tekinthetünk, mert sok más génuszhoz és családokhoz
tartozó, de hasonló viszonyok között élő, — tehát ugyanolyan tényezőkhöz
alkalmazkodott — növényeken is előfordulnak.

A monográfiák egész sorozata foglalkozik emez érdekes kérdés
megfejtésével, ezek közül különösen megemlíthetjük W e 1 1 s t e i n-nak a
Gentiana és az Euphrasia génuszokról írt nagyszabású dolgozatait.

A Gentiana hypericifolia Miirb., a G. haltica Murb. és G. campestris L.
három egymással határos területen fordulnak elő, mégis morfológiai tekin-
tetben nagyon közel állanak egymáshoz. A Gentiana hypericifolia Murb.
területe a Pyrenaeus ok, különösen azoknak középponti és nyugoti részén van.
Egy- vagy kétnyári növény, a két szélesebb csészehasáb felső felében éri
el legnagyobb szélességét ; júliustól szeptemberig virágzik.

A Genli-:na baltica Murb. területe a G. campestris L. két területe közé
esik és elfoglalja a délnyugoti Svédországot, Dániát, Angliát, a déli Skótföldet,
Belgiumot, Hollandiát és Normandiát ; Németországban elfoglalja a lapályokat és
az alacsony magaslatokat egészen a nyugoti Poroszországig, elterjed Sziléziáig,
előfordul a Szász Királyságban, az északi Bajorországban, Hessenben, Nassau-
ban, a rajnai tartományban és Csehország északi részében. A növény egynyári,
a két szélesebb csészehasáb legnagyobb szélessége azoknak alsó felére esik ;
augusztustól októberig virágzik.

A Gentiana campestris L. egyik területe elfoglalja Európa északi részét
és kiterjed Izlandra, Észak-Britanniára, a Skandináv-P'élszigetre, Dániára és
a nyugoti Finnlandra : másik területe Dél-Németország, az. Alpesek, részben a
Pyrenaeusok és az északi Appeninek. Az első területen egyrészt a hegyeken,
másrészt a lapályokon tanyázik ; az északi területen havasi vagy alhavasi faj,
vagy egyáltalában a magasabb hegyi régió lakója ; a G. baltica-tól csak
abban különbözik, hogy kétnyári növény.

Eme nagy morfológiai rokonságot és a különböző, de egymással
összefüggésben levő területeken való előfordulást nem lehet másképpen meg-
magyarázni, mint csupán ama föltevés alapján, hogy mind a három növény
egy és ugyanabból a típusból származott, mely típus az éghajlat tekintetében
három különböző területen, három különböző alakra tagolódott. Minthogy ez a
tagolódás még ma is világosan látható, minthogy a három terület egymástól

* R. V. W e 1 1 s t e i n : Der gegenwartige Stand unserer Kenntnisse betreffend
die Neubildung von Formen im Pflanzenreiche. (Ber. der deutsch. Bot. Ges. XVIII.)

A PHAENOLOGIAI MELEGÜSSZEGKK. 41

el van különítve, ez okokból föl kell tennünk, hogy az éghajlati különbségek,
melyek a tagolódást megindították, még ma is fennálianak és hogy a három
nemzetség kialakulása a legutóbbi időben, — mindenesetre a jégkorszak után
való korban — ment végbe ; és hogy e három kialakulás még tovább tart, ezt
mutatja ama körülmény, hogy a legnagyobb eiterjedésű alaknak, t. i. Gentiana
cmnpestris-nak két évszak szerint más (saisondimorph) alakja van, ugyanis
a G. germanica Froel., mely nyáron és a G. suecica Froel., mely őszszel
virágzik.

Volt tehát egy ősalak, a Gentiani campestris tágabb értelemben ; és mint-
hogy a mai Gentiana canipestris-hez legközelebb álló fajok egyike, G. nea-
politanum Dél-Európában, a másik, G. heterosepala Észak-Amerikában laknak,
tehát olyan területeken, a melyeken az európai harmadkorból fönmaradt
típusok találhatók : ez okból föltehető, hogy a G. campestris ősalakja is
létezhetett már ama korban, és hogy a jégkorszak elmúltával, — melyet
Európa déli vidékén bántalom nélkül túlélhetett, — útját Európa északi vidékei
felé vette.

A G. campestris L. két rokonával együtt egyszersmind világos példa
arra, a mint ezt Wettstein is mondja, hogy bizonyos növények a
külső tényezők minden változására alkalmazkodási jellegek megszerzésével
reagálnak, és ennek következtében az alakok sokféleségét is létre hozzák.
Ilyenek például IJieracitim, PolentiJla, Etiphrasia : ellenben vannak olyan
növények is, melyeknek nagyon kevés alkalmazkodási jellegük van, környezetük
iránt nagyon csekély igényük van, és a hol velük találkozunk, mindenütt a nagy
egyformaság benyomását teszik reánk. Ilyenek például : Galinsoga parviflora,
Pteridiiim aqiiil intim .

De ha az ősvilág növényei között körültekintünk, akkor még olyan
növényekkel is találkozunk, melyek létezésük hosszú idején át, a krétakortól
egészen mai korunkig semmiféle alkalmazkodási jelleget nem veitek föl, noha
alkalmazkodtak az eme végtelen időben végbement éghajlati változásokhoz,
melyek a mai éghajlati övek kialakulásához vezettek.

A manapság Chinának Shan-Tang és Kiang-Nan nevű tartományaiban az
északi szélesség 24— 36-iki fokáig elterjedt és Canton körül legsűrűbben elő-
forduló mocsarakban tenyésző Glyptostrobus heterophylliis Endl. a harmadkor
legelterjedtebb fenyőfáinak egyike volt (D. enropaeus Brngt. sp.J. Már a ceno-
manien-ből, tehát a felső krétából ismerjük. Nem ismerünk jelleget, mely a fosszil
növényt különbözővé tenné a mai nap élő alaktól, pedig nincsen tagja ennek,
mely az őskorból ne maradt volna reánk. E növény Canton mellett (23"8'J
é. sz.) 20'7"-nyi évi hőmérséklet élvezetében van, a leghidegebb hónap a januárius
(12'70), a legmelegebb a július (2S"00) ; mégis azt tapasztaljuk, hogy nagyobb
viszontagságoknak is tud ellenállani, mert Canton körül a hőmérséklet évi szélső-
ségei nagyok (egyrészt 34'5o, másrészt 1'7'^); Montpellierben nagyon kemény
telet állott ki 1853/4 ben.

Meyen (Hann J.: Handbuch d. Klimatologie, S. 318.) a következőt
mondja: »Canton és Macao vidékén tenyésznek a pálmák, tenyésztik a
czukornádat, a rizsét, a Nelumbium speciosiim-ot, az ananászt, a narancsokat és

42 STAUB MÓRICZ

a többi szép déli gyümölcsöt. Közvetetlenül a Tigris folyó mindakét partján a
kertek és földek kerítéseit banánok, narancsok, a gránátalma és mirtus alkot-
ják ; a falvak a társasán növő bambuszok, a becses Etiphorbia Lilchi, a
Mangifera indica és egyéb nemes gyümölcsfák árnyékában terülnek el ; ugyan-
ott a csodás Nepenthes destillatoria nő és a hegyek bővizű hasadékai az
Apocynaceae, Myrtaceae és Melastomaceae családaihoz tartozó növények buja
vegetácziójával vannak borítva. De most a levegő hőmérséklete a beálló észak-
keleti szél miatt olyan alacsony fokra sülyed, hogy reggel gyakran, külö-
nösen derült éjjelek után, a pizang leveleit megbarnulva és hervadtán lecsüngve
találjuk ; azonban csak néhány óráig tart ez az alacsony hőmérséklet, mert
a mint a Nap fölkel, a hőmérséklet ismét 15— 20" C.-ra emelkedik és a fagytól
bántott pizang is újból fölelevenedik . . . Canton környékének vizein nem
ritkán látni jeget, a mi derült éjjelekben gyakran már novemberben is elő
szokott fordulni. Az északkeleti monszum tartama alatt néha havazik is.«

A Cantontól körülbelül egy fokkal délebbre fekvő Viktória-Hongkongról
(220 16') a következő csapadéki viszonyok ismeretesek :

Uecz. Jaii. Febr. Márcz. Ápr. Máj. .kin. Júl. Aug. Szept. Okt. Nov. Evi összeg:
16 10 .37 65 93 241 435 360 318 354 144 74 = 2148 mm.

Tehát nem a hőmérséklet megváltozása űzte ki e fát Európából, hanem
az a föltűnő változás, mely a plioczén után a csapadéki viszonyokban állott be.*

A Taxodium distichiim Rich. ma a déli Egyesült- Államokban az é. szél.
31— 32-ik fokáig, de Kentucky mellett és Virginiában a Delawareig, az é. szél.
40-ik fokáig is elterjed ; ott a hol előfordul, nagyterjedelmű mocsarakban
vagy mocsaras helyeken ütötte föl tanyáját.

Elterjedésének déli határán még 18"7o, de annak északi határán már
csak 10'60-nyi évi hőmérséklet van ; a csapadék iránt való igényei is kisebbek,
mint a GJyploslrobiis-éi, 1210- 1270 mm évenként. E f a a harmadkorban főleg
az északi vidékeket, úgymint az arktikus Földet, Észak-Amerika északi részét.
Észak-, de Közép-Európát is lakta. Első megjelenése a krétakorba esik és Közép-
Európában egészen a plioczénig tartotta fönn magát ; pusztulását inkább a
meteorológiai, mint a geológiai okok idézhették elő. Európai kertekben még
most is él és daczol ott a legkeményebb leiekkel. Winterthurban (Svájcz)
hatalmasan fejlődik, virágot meg gyümölcsöt is fejleszt, de csírázásra alkalmas
magvakat nem terem. Tehát megvan e fának is erős alkalmazkodási tehetsége,
de létezésének rendkívül hosszú ideje alatt semmiféle alkalmazkodási jelleget
nem öltött.**

A Cinnaiiioiiiuiii génuszon folytatott tanulmányaimban az alkalmazkodás-
nak még egy érdekes példájával ismerkedünk meg.*** A legrégibb lerakodások, a
melyekből a Cinnamomnm génuszt ismerjük, a grönlandi és az amerikai felső
krétakorú rétegek. Európában Cinnamomnm csak az alsó és a középső
eoczénben lett honos, de ezután a harmadkori ílóráknak a mioczénig bezáró-
lag egyik uralkodó elemévé lett. Észak felé a Keleti-, kelet felé a Fekete-,

* .Staub M. ; .A Zsüvülgy aquitáiikorú llórája. Budiipest, 1887.
** Staub M. : A Zsilvölgy aquitánkorú llórája.
*** .Staub M. : A Cinnamomuin génusz története. (Sajtó alatt van.)

A PHAENOLOGIAI MELEGÖSSZEGEK. 43

dél felé a Közép-Tengerig és nyiigot felé a Nagy-Oczeánig terjedő területet fog-
lalt el.

A mioczén-kor vége felé Európában már nagyon rosszabbodhattak a
Ciniiamounim-vs. nézve az éghajlati viszonyok, mert a plioczénben már aránylag
véve csekély, Európának csak déli vidékére eső területet foglal el; olyan területet,
a melyen a Cinnamontmn még ma is mint kerti fa fordul elő, de onnét is
kiszorult és pedig minden valószínűség szerint az Alpesek jégmezőinek a mai
határvonalukon túl való kiterjedése folytán. Emez időszakban Európában
a Cinnamomum-n'a.k ugyanazok a típusai voltak uralkodók, mint a génusz el-
terjedésének, jelenlegi területén és nevezetesen C. Camphora Xees el Ebenn.,
valamint C. pedunculatuin Nees típusai azok, melyek nemcsak a geológiai
múltban, hanem a jelenkorban is az uralkodásban osztoznak. Ma e génusz
a keleti monszum-terület lakója, és a nagyobb csapadékhoz van kötve; 1300 — 2000
mm, és ennél több évi esőmennyiséget kíván.

Amerika felső-kréta-rétegeiből, a cenomanien-től kezdve egészen a danien-ig,
a Cinnamomiun génuszból a levélalakok egész sora fekszik előttünk, a melyek-
nek közvetetlen azonosítása az európai típusokkal alig sikerül. A két legjobban
elterjedett, C. affine Lesqx. és C. missisippiense Lesqx. nevű levelekkel talál-
kozunk ugyan szétszórtan az európai C. Camphora Nees el Ebenn. nagy,
valamint a C. pedunculaliini Nees gazdag alaksorozatában is, de a mennyire
az amerikai írók közölte csekély számú rajzokból eligazodhatunk, egyik sem
felel meg tökéletesen amaz általános képnek, melyet a C. polymorphum Al. Br.
sp.iől ismerünk. Az említett két amerikai levél, de még a C. Heerii Lesqx.
és C. ellipsoideiim Lesqx. (non Sap. el Mar.) általános alakjokban föltűnően
megegyező vonást árulnak el, mely abban nyilatkozik, hogy lemezük már
közepétől kezdve, vagy már ezen alul a levél csúcsáig egyenletesen elkeske-
nyedik, és ez azt gyanítlatja velem, hogy mindezek a levelek talán nemcsak
egy és ugyanazon alakváltozatai, hanem egyszersmind olyan típusnak a kép-
viselői, mely sem a jelenleg élő flórában, de Európa harmadkori flórájában sem
fordul elő. Ez a típus, melyet Cinnamomiun arcticum lyp. exlinct. -na.k nevezek
el, élhetett az arktikus Föld kréta-korában, útját vehette kelet felé és így eljut-
ván Észak-Amerika akkori földjére, rajta elterjedett ugyan, de egy helyen
sem jutott mint flóraelem olyan túlsúlyra, mint a minővel Európa harmad-
korában a C. Camphora Nees el Ebenn. és a C. pediinculaliiin Nees típusai.
Alkalmazkodási tehetsége e típusnak nag3''on gyönge lehetett, mert sem útját
nem tudta folytatni, sem a létezését nem tudta biztosítani ; az amerikai kréta-
kor megszűntével e típus végképpen kihalt, de vele együtt eme Cinnamomitm-
típusok is, melyek Európában bő fejlődésnek indultak. Észak-Amerika harmad-
korából már nem ismerünk Cinnamomum-fait.

Vannak tehát növények, melyek könnyen alkalmazkodnak a megválto-
zott külső életkörülményekhez, és ezt az alkalmazkodást bizonyos jellegek
fölvételével elárulják ; vannak továbbá növények, melyek a megváltozott élet-
körülményekhez alkalmazkodnak ugyan, de ezt különös jellegek megszerzése nél-
kül teszik ; vannak végre olyan növények, melyek csak bizonyos fokig alkalmaz-
kodnak a megváltozott életkörülményekhez, de eme fokon túl elpusztulnak.

44 STAUB MÓRICZ

A külső tényezők, melyek a növényre hatással vannak, egyrészt a talajban,
másrészt a levegőben rejlenek. A talaj adta hőmérséklet és táplálék mennyisége
és minősége, a levegő hőmérséklete és nedvessége azok, melyek együttes hatásuk-
ban befolyásolják a növény élettani és biológiai munkáját Mindenekelőtt az éghajlat
hatása az, a melyelőttünk a legszembetűnőbb és tőlünk követhető; ennek összetevői
(componensei) között megint a hőmérséklet az, a mely leginkább vált a megfigye-
lés tárgyává. A phaenologia e tekintetben már az adatok bőségével dicseked-
hetik. Nem tagadható ugyan, hogy a hőmérséklet csak a nedvességgel kar-
öltve jut igazi érvényre. Én ezt egyik régibb tanulmányomban kimutattam *
és remélem, hogy ezt még ez év folyamán közreadandó egyik tanulmányomban
bővebben kimagyarázhatom. E közleményemben kizárólag a levegő hőmérsék-
lete és a növény biológiai viselkedése között fennálló viszonynyal foglalkozom.
Tehetem azt hazánk dunántúli területén szerzett sok phaenologiai megfigyelés
alapján.

A következő táblázatban összeállítom azokat az adatokat, melyeket
magam az 1871 — 1877-iki években, továbbá azokat, melyeket más megfigyelők-
kel az 1893— 1897 iki években Budapest jobb partján fekvő területen gyűjtöttünk.
Az én területem a Gellérthegytől Ó-Budáig terjedett, a Gellérthegynél magasabb
helyeken ritkán tettem följegyzést ; a 90-es évek megfigyelője azonban a
fővárostól északnyugoti irányban fekvő úgynevezett »Kőhalmon«, melynek
magassága 283 m, végezte öt évi megfigyeléseit.

A közölt adatok a virágzás beállásának idejére vonatkoznak.

I. táblázat.

a. b. c.

Cornus mas L. ... ... III. 29 III. 30 -f 1

Amygdalus communis L. . ... ... ... ... ... III. 31 IV. 14 -|- 14

Prunus armeniaca L... ... ... .. IV. 7 IV'. 11 -\- i

Prunus spinosa L. IV. 11 IV. 18 +7

Persica vulgáris Mill.. IV. 13 IV. 22 +9

Pirus communis L. ... ... ... ... IV. 18 IV. 25 -{-7

Pirus Malus L. ... ... IV. 19 IV. 27 +8

Aesculus Hippocastanum L... ... IV. 23 V. 4 +11

Syringa vulgáris L IV. 25 IV. 30 +5

Berberis vulgáris L ... IV. 30 V. 8 +8

Crataegus oxyacantha L. . ... y oj V. 6 i 3^

Cytisus Laburnum L.. ... ... V. 2 V. 3 +1

Robinia Pseudacacia I ... V. 15 V. 20 +5

Cornus sanguinea L .__ V. 20 V. 29 +0

Sambucus nigra L. ... ... ... ... ._ V. 21 V. 23 -{-2

Emez összeállításból világosan kitűnik, hogy a magasabb fekvésű
Kőhalmon a növények átlagosan 6 nappal későbben nyitják virágaikat, mint
ama mélyebben fekvő területen, ahol a 70-es években végeztem phaeno-

* Staub M. : Az éghajlati ingadozásokról és ezeknek befolyásáról a növényekre.
A magyar orvosok és természetvizsgálók XXX. vándorgyűlésének munkálatai. Buda-
pest, 1900.

A PHAENOLOGIAI MELEGÖSSZEGEK, 45

logiai megfigyeléseimet. A növények eme viselkedése már régebben ismeretes,
és a német phaenologusok egyike, J. Ziegler azt a majnai Frankfurt kör-
nyékén tett megfigyelések alapján tanulságos térképen föl is tűntette.*
P" r i t s c h Károly szerint 20—30 m-nyi emelkedésre egy-egy napi elkésés
esik, a virágzás időpontjának beállásában. Ha ez a mi vidékünkre is érvé-
nyes, akkor a »Kőhalom« phaenologiai területe 120, illetve 180 m-rel fekszik
magasabban, mint az én volt területem ; de a levegő hőmérséklete is csekélyebb
lesz ott, mint az utóbb említett területen.

J. H a n n szerint ** a magas hegységben, és pedig :
d) a nyugoti Alpeseken, az északi szélesség 46 ik foka alatt iOO— lUO m-nyi
emelkedésre a hőmérséklet apadása évi átlagban 0'580-ot, az apadás maximuma,
mely itt június havára esik, 0'670-ot tesz ;

V) a keleti Alpesek déli oldalán, szintén az északi szélesség 46-ik foka
alatt, az évi átlag O-SO"^; a maximum : 0'69o júniusra esik;

c) a keleti Alpesek északi oldalán, az északi szélesség 47-ik foka alatt,
az évi átlag 0'51o, a maximum: O'OSo júniusra esik;

d) védett hegyi földön, a magas csúcsokat nélkülöző völgyi állomások
szerint (Karintia) az évi átlag 0'4G'\ a maximum: 001 o májusra esik.

Ezek szerint a magashegységben az évi átlag 0'49^', a maximum pedig 005o.

A középhegységben, és pedig :

d) az Erczhegység északi és déli oldalán, az északi szélesség 50'6 foka
alatt, az évi átlag 0'59", a maximum: 0'71(' májusra esik;

h) az Erczhegység északi oldalán az évi átlag Oöö^, a maximum : 0-640
júniusra esik ;

c) az Erczhegység déli oldalán az évi átlag 0"62f, a maximum : 0'82"
májusra esik ;

d) a Harzon, az északi szélesség 52-ik foka alatt, az évi átlag 0'58t>.
a maximum: 0'70o májusra esik.

Ezek szerint a középhegységben az évi átlag 0'57o, a maximum
pedig 0-720.

Mindez adatokból következik, hogy Közép-Európában a talajnak
100 — 100 m-nyi emelkedésével a hőmérséklet apadása évi átlag szerint 0-50-ot
teszen, a maximum pedig 0-650.

Ez a talált számérték a mi vidékünkre is érvényes, a mint ezt ama
meteorológiai megfigyelésekből megtudtuk, melyeket a Pilis-Szt. -László közelé-
ben fekvő 700 m magas »Dobogókő«-n végeztek, és melyek szerint Budapest
és a Dobogókő között 100 m emelkedésnek megfelel körülbelül 0"5o C.
sülyedés a hőmérsékletben.*** Tehát a Kőhalmon is a növények kevesebb,
legalább 1-5— 2-OOnyi alacsonyabb hőmérséklet mellett végzik biológiai működé-
seiket, mint Budapest ama területén, melyen a Iietvcnes években gyűjtöttem
a phaenologiai adatokat.

* J. Zicglcr: Pflanzenphíinologischc Karte d. IJmgeg. v. Frankfurt a. M. etc
Bericht d. Senckenberg. naturf. Ges. f. 1882/3, 1883.

** J. Hann: Lehrbuch d. Meteorologic, 1901, p. 130.
'"* Turisták Lapja. XI. köt. 88. old.

46

STAUB MÓRICZ

II - i k táblázat.

Lombfejlődés.

Aesculus Hippocasta-
num L. _- .__ .... ...

P c c

s

fía

k n y

léi

1

Különbség

a

b

c

a'

b'

c'

d \ ■ d'

A bio-
lógiai
jelenség
beállá-
sának
napja

A napok
száma
az év
első
napjá-
tól szá-
mítva

A
meleg-
összeg

A bio-
lógiai
jelenség
beállá-
sának
napja

A napok
száma

az év

első
napjá-
tól szá-
mítva

A
meleg-
összeg

a

napok

száma

és

a
meleg-
összegek

között 1

IV/10.

100

379-5

IV/22.

112

369-1

+ 12

— 10-4

Fagus silvatica L. ...

lV/12.

102

384-2

IV/22.

112

391-9

+ 10

+ 7-7

Populus nigra L. ...

IV/12.

102

398-5

V/5.

125

426-9

+ 23

+ 28-4 1

?"raxinus excelsior L.

IV/17.

107

458-5

IV/25.

115

334-6

+ 8

— 12391

Tilia platyphyll. Scop.

IV/17.

107

458-5

V/3.

123

419-7

+ 16

— 38-8

Virágzás.

Corylus Avcllana L.

IIÍ/3.

62

84-0

III/6.

05

82-7

+ 3

— 1-3

Cornus mas L

m/12.

71

161-7

III/27.

86

172-7

+ 15

+ 110

Prunus spinosa L. ...

IV/11.

101

388-9

IV/23.

113

392-3

+ 12

+ 3-4

Pirus communis L

ív/ 12.

102

403-7

IV/28.

118

447-2

+ 16

+ 33-5

Pirus Malus L. ... ...

ív/ 18.

108

503-3

V/5-

125

508-5

+ 17

+ 3-2

Syringa vulgáris L...

IV/23.

113

520-9

V/17.

137

624-6

+ 24

+ 103-71

Berberis vulgáris L.

IV/27.

117

625-0

V/14.

134

561-4

+ 17

— 63-6

Convallaria majális L.

IV/29.

119

666-4

V/11.

131

603-6

+ 12

- 62-8

Aesculus Hippocasta-
num L.... ...

IV/29.

119

666-4

V/12.

132

605-3

+ 13

— 61-1

Sambiicus nigra L. ..

V/2Ü.

140

912-3

f V/24.
\ V/24.

144

144

790-4-2
807-3 •?

+ 4
+ 4

-121-91
— 105-01

Tilia parvifolia Elirh.

VI/14.

165

1427-3

VI/19.

170

1234-9

+ 5

— 192-4

Gyümölcsérés.

Ribes rubrum L

VI/11.

162

1306-1

fVI/21.
tVI/21.

172
172

1205-7
1287-5

+ 10
+ 10

— 100-4

— 18-6

Sambucus nigra L. l

VlII/13.

VIII/22.

225

234

2581-0 4
2794-8 5

VIII/10.
VIII/11.

228
223

2359-3G
2257-67

+ 3
— 11

— 221-7

- 537-2

Secale ccreale L. téli

VII/4.

247

1788-9

VII/12.

255

1694-2

—

— 94 7

Triticum vulgare Vili.
téli ... ...

VII/7.

250

18551

VII/19.

262

17870

—

— 68-1

1 A melegösszegekben feltűnő nagyobb különbség nem okvetetlenül ered meg-
figyelési hibából ; erről bővebben nagyobb munkámban fogok nyilatkozni. Csak a Cornus
sa;iQ'uiiíca L.-t hagj'tam ki az összehasonlításból, mert ezt valószínűleg Pécsett hibá-
san figyelték meg.

2 Az 1874— 1879-ig, -3 az 1851 — 1865-ig, -i az 1875— 1878-ig, ^ az 1852—
1855-ig, f' az 1874— 1879-ig és "< az 1881— lS85-ig terjedő időszakra.

A PHAENOLOGIAI MELEGÖSSZEGEK.

47

Ill-ik táblázat.

Lombfejlődés.

Fagus silvatica L. ...

Pécs

Pilis-Jenő

Különbség

a

b

c

a'

b'

c'

d 1

d'

Tielcg-
szcget

A bio-
lógiai
jelenség
beállá-
sának
idő-
pontja

A napok
száma
az év
első
napjá-
tól szá-
mítva

A

meleg- j
összeg

A bio-
lógiai
jelenség
beállá-
sának
idő-
pontja

A napok
száma
az év

első
napjá-
tól szá-
mítva

A
meleg-
összeg

a

napok
számát

a 1

ÖS

illetőié

g

IV/12.

102

384-2

IV/21.

111

383-1

+ 9

l-l

Aesculus Hippocas-
tanum L _.

IV/10.

100

379-5

IV/16.

106

3100

+ 6

69-5

Fraxinus e.xcelsior L.

IV/17.

107

458-5

IV/23.

113

398-1

+ 6

—

00-4

Populus nigra L. ...

IV/12.

102

398-5

IV/19.

109

354-4

+ 7

—

44-1

Vitis vinifera L

IV/1?.

112

525-6

IV/25.

115

424-6

+ 3

—

101-0

Virágzás.

Cornus m:is L _..

III/22.

71

161-7

III/31.

92

190 6

+ 21

+

28-9

Prunus armeniaca L.

lV/6.

96

339-9

IV/14.

104

305-9

+ 8

— ■

340

Priinus spinosa L. ..

IV'll.

101

388-9

IV/16.

106

343-0

+ 5

—

45-9

Prunus avium L

I\78.

98

406-4

IV/18.

108

350-9

+ 10

—

55-5

Persica vulgáris Mill-

IV/11.

101

381-8

IV, 16.

106

343-0

+ 5

— •

38-8

Pirus coniiminis L

IV/12.

102

403-7

IV/22.

112

394-8

+ 10

—

8-9

Pirus Malus L.... ...

IV/18.

108

503-3

IV/26.

116

430-8

+ 8

72-5

Syringa vulgáris L...

IV/18.

108

503-3

V/8.

132

532-3

+ 14

+

290

Acsculus Hippocasta-
num L ... ... ...

IV/29.

119

607-5

V/4.

124

532-3

+ 5

_

75-2

Cytisus Laburnum L.

\74.

124

679-7

V/11.

131

660-6

+ 7

—

19-1

Rohinia Pseudacacia
L

V/12.

132

849-7

V/15.

135

819 8

+ 3

_

29-9

Sambucus nigra L.._.

V/20.

110

912-3

V/24.

144

824-5

+ 4

—

87-8

Vitis vinifera I

VI/8.

159

1211-3

VI/10.

161

1130-8

+ 2

—

80-5

Tilia parvifolia Ehrh.

VI/14.

165

1427-3

VI/19.

170

13030

+ 5

—

124-3

Gyümölcsérés.

Ribes rubrum L. ...

VI/11.

102

1306-1

VI/20.

171

1288-3

+ 9

—

17-8

Pilis-Jenőn mindamellett, hogy jóval mélyebb fekvésű, a virágzás 8 nappal
későbben következik be, mint a jóval magasabban, de délebbre fekvő Pécsett.

Most azonban az a kérdés merül fel, vájjon a magasabban fekvő
B termőhelyen talán azért áll-e be elkésve az illető phaenologiai jelenség,
mint a mélyebben fekvő A termőhelyen, hogy megszerezze magának az
elkésessél azt a melegösszeget (t. i. a hőmérséklet positiv napi közepeinek
összege számítva az év első napjától az illető biológiai jelenség beállásának

48 STAUB MÓRICZ

napjáig), melynek élvezetéhez a növény az A termőhelyen jutott el. Erre a
következőkben közölt adatok adják meg a feleletet.

E czélból a dunántúli állomások közül összehasonlítjuk egymással a
Pécsett és Bakonybélen tett megfigyeléseket.

Pécs az északi szélesség 40o 0' alatt fekszik, 252 nvnyi magasságban ;
a megfigyelések időszaka az 1879— 1885-iki évig terjed.

Balionyhél az északi szélesség 47o 15' alatt fekszik, 286 m-nyi magas-
ságban ; a megfigyelések időszaka az 1874— 1885-iki évig terjed. (Lásd a
II. táblázatot.)

Ha ezt a sorozatot áttekintjük, akkor bizonyosnak vehetjük, hogy a
majdnem egyenlő magasságban fekvő két állomáson az északibb fekvésű
ugyanazon növény biológiai jelenségének a beállása kiscbl) melegösszeg igénybe
vételével későbbi időpontra esik. Ez a virágzás bekövetkeztekor majdnem 12
napi különbséget mutat. Tapasztalta ezt már A. de Candolle is, a ki.
1875-ben a következőt írta : »Nyugot-Európában az é. sz. 43- és GO ik foka között
a hőmérsékleti összegek délről észak felé kisebbednek . . .«*

E tételnek helyessége még jobban kidomborodik, ha a Dunántúl leg-
északibb helyét (t. i. a hol meteorológiai és egyszersmind phaenologiai meg-
figyelések tétettek) a legdélibb fekvésű helylyel hasonlítjuk össze ; ez utóbbi
Pécs, mely jóval magasabb fekvésű, az első pedig Pilis-Jenő, mely az é. sz.
47 33' alatt 195 m-nyi magasságban van.

A. de Candolle (id. h.) azt találta továbbá, >>hogy a melegösszegek
nyugoton mindig magasabbak mint keleten, de Kelet-Európában az é. sz. 43-
60-ik foka között a melegösszegek nem mutatnak szabályos különbséget a
szélességi körök szerint. « E tételek helyességét az egyedül dunántúli meg-
figyelések szerint nem tudom bebizonyítani.

A növények tehát a levegő hőmérséklete iránt nemcsak rendkívüli
érzékenységet, hanem bizonyos rugalmasságot is tanúsítanak, a mi nemcsak bi-
zonyos egymástól távolabb, vagy különböző magasságokban fekvő helyeken
tenyésző növényfajra nézve vonatkozik, hanem ezt az érzékenységet és rugalmas-
ságot mutatják a különböző növényfajok az egymás után következő években
egy és ugyanazon a termőhelyen is. E tekintetben a sokszor ócsárolt phaeno-
logiai megfigyelések bő és világos adatokat szolgáltatnak.

Tegyük föl, hogy bizonyos növényfaj jelenlegi termőhelyeiről ismernők
az általa igénybe vett hőmérsékleti összegeket ; nem engedné-e meg ennek
ismerete az útirányra való következtetést, melyet ama növény további útjában
követhetne ? Egyáltalában nem szerezhetnénk-e ama növény múlt és jövő
sorsába bepillantást, valamint a szomszédterületeken termő rokonfajainak törté-
netébe ? Mindezeknél fogva azt hiszem, hogy a hőmérsékleti összegekben az
illető növények alkalmazkodó tehetségének mértékét láthatjuk.

* A. de Candolle: Sur la méthode dcs sommes de température appliquées
aux phénomcncs de la végétation. — Arch. d. se. phys. et nat. Nouv. ser. Lili. p.
257—280. LIV. p. 5—47. Genéve, 1875. — J u s t : Bot. Jahresber. Ilf. S. 585.

A POLYGOXATUM ÉS VFA.R ROKOX n6\'KXYRIv RENDSZERTANI ANATÓMIÁJA. 49

Bernátsky vienő: A Polygonatum és vele rokon
növények rendszertani anatómiája.*

A »Természetrajzi Füzetek« XXIII ik (1900.) kölctében megjelent dolgo-
zatomban kimutattam, hogy a hazai Polvgonatiim-faiok leveleik anatómiai
szerkezete alapján jól elválaszthatók egymástól. Igaz ugyan, hogy a hazai
Polygonalum-f ajokíit morfológiailag könnyű meghatározni, kiváltképpen friss,
virágzó példák alapján. Vannak azonban esetek, a mikor az anatómiai mód-
szer alkalmazása kívánatosnak mutatkozik. Az anatómiai megkülönböztetésnek
ki.ilönben magasabb rendszertani értéke is van, és ezenkívül az alkalmazott
botanikában is mindinkább nagyobb tért hódít.

Annak idején kifejeztem ama nézetemet is, hogy a PoJygonatum génusz
rokon növényei is anatómiai szerkezetükben jó megkülönböztető bélyegeket
nyújtanak. R. S c h u 1 z e, a ki terjedelmesebb dolgozatban (Engler's Bot.
Jahrb. XVII, 1893) az összes Liliaceae anatómiáját tárgyalja, bizonyos tekin-
tetben deduktív úton haladó vizsgálataiban arra az eredményre jut, hogy
e növénycsaládban az anatómiai szerkezet rendszertanilag nem értékesíthető
nagy mértékben, és rámutat arra, hogy kevés a tökéletesen megkülönböztető
bélyeg. Ugyanezt kimondotta már előtte E n g 1 e r (Nat. Pllanzenf. li). Így pél-
dául a Parideae csoport a közeli rokon Polygonateae és ConvaUarieae cso-
portokkal szemben a mechanikai szövet teljes hiánya révén kizárólagos különb-
séget mutatna, — ha az egy MedeoJa virginica szárában stereom nem volna ;
de ez utóbbi miatt a tökéletes különbség nem állhat meg. A megnevezett
szerző különben nem foglalkozott az egyes fajok anatómiai meghatározásával,
és vizsgálataiban főleg csak a földfeletti tenyészeti szervekre volt tekintettel.
A mióta a hazai Polygonatum-íaiok levelének anatómiai szerkezetét tanulmá-
nyoztam, ismételten foglalkoztam e kérdéssel. A Polygonateae, a Parideae és
a ConvaUarieae sok faját vizsgáltam meg annak a megállapítása czéljából, vájjon
anatómiai szerkezetük alapján meghatarozhatók-e vagy nem. Nemcsak a föld-
feletti, hanem a földalatti szerveket is tekintetbe vettem, és így igyekeztem
a fajokat esetleg csak a gyökértörzs, vagy csak a gyökér alapján meg-
határozni. Erre a czélra élő vagy formaldehyd-ben, esetleg borszeszben
elrakott anyag bizonyult a legjobbnak, míg agyonsajtolt és nyomott szer-
vek, különösen ha nagyon zsenge alkotásúak, finomabb anatómiai meg-
különböztetésekre nem használhatók fel. Formaldehyd-ben elrakott anyagon
például a vízszövet és a chlorenchym nagyon jól, a természetes viszo-
nyoknak teljesen megfelelően figyelhető meg ; a belőle készített glycerin-
praeparatumokban az egyes chlorophyl-szemecskék zöld színűknél fogva még
évek múlva mégis mérhetők. Alkalmas anyag részben a M. N. Múzeum

* Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1904. évi februárius 10-ikén
tartott (100-adik) ülésén.

Növénytani Közlemények. 1904. III. kötet, 1—2. füzet. ^

50 BERNÁTSKY .IRNŐ

növénytani osztályában volt rendelkezésemre, másrészről a budapesti, vala-
mint a berlini botanikai kerteknek köszönhettem. Kivételes esetben szárított
anyagot is használtam.

A kisebb körre szorítkozó, de lehető részletességgel megejtett vizsgá-
lataim közben bizonyos tekintetben hasonló eredményre jutottam, mint
R. S c h u 1 z e, a mennyiben a tökéletes megkülönböztető bélyeg csakug_yan
kevésnek mutatkozott. így például a szőrképletek hiánya vagy létezése, az
epidermisz-sejt alakja stb. nem fogadhatók el minden esetben biztos jellegekűl.
Ha azonban méretbeli különbségekre is támaszkodunk, és nemcsak éppen
egyetlen egy jellegzetes vonásra fordítjuk figyelmünket, hanem több ilyet
összefoglalunk, akkor minden esetben biztosan czélt érünk. Ilyen úton-módon
sikerült az összes eddig vizsgált fajokat anatómiailag egj^mástól élesen elvá-
lasztani, még pedig sok esetben pusztán csak egy szerv (levél, szár, gyökér-
törzs vagy gyökér) alapján.

A Polygonateae csoportjában például a levél epidermisz-sejtjének fölületi
képe nagyon jól használható meghatározásra, ha némely esetben hossz-
és szélességi méretük arányát is figyelembe veszszük. A Polygoualiiin offici-
náié epidermisz-sejtje közelítőleg téglaalakú, még pedig hossza úgy viszonylik a
szélességéhez, mint 2 : 1, sőt úgy is mint 1:1. A P. iniiltiforuui epider-
misz-sejtje az előbbiéhez hasonló, de hosszabb és keskenyebb, a hossza úgy
viszonylik a szélességéhez, mint 3—4: 1, sőt 5--G : 1. Az erek mentében a sejtek
mindig jobban nyúltak és ezeket meghatározáskor csak másodsorban vagy
egyáltalában nem veszszük figyelembe. A P. Jatifoliuiu epidermisz-sejtjének
oldalfalai zegzugosak, a Majautheimint bifolium epidermisz-sejtje fölületi
képen négyszögletesen tört vonalú, a Slreptopus ampIexifoJius epidermisz-
sejtjeinek oldalfalai szabályosan hullámosak. A Smilacina stellata epidermisz-
sejtje fölületi képen többé-kevésbé a Polygonaliim q/ficinaJis-éhoz hasonló,
azonban a Smilacina stellata alsó epidermiszén szőrképletek is vannak,
A Polygonatuin verticillatuni epidermisz sejtje hosszú és keskeny, a kereszt-
metszeti képen pedig csücskösen kidomborodó. Szőrképletek itt is vannak,
úgyszintén a Majanthemuui bifolium és a Polygonatuin latifotiuni levelén
is találhatók ; ezek mind egyszerűek és egysejtűek ; a Polygonatiim irrti-
cillatnm levelén rövidek és hajlottak, a Polygonatiim latifolium levelén
hosszúak és egyenesek, a Snii/ucina stellata levelén hosszúak és csúcsukon
hajlottak.

A g^í^ökérben — melynek anatómiai megkülönböztetése előzetesen leg-
nehezebbnek tetszhetik — egyebek között a faedények: nagysága és a falainak
vastagsága kitűnő megkülönböztető bélyegeket nyújt, mit mikromillimeterrel
mérni lehet.

Szolgáljanak példákúl a megnevezendő fajok gyökerében a viszony-
lagosan legnagyobb faedények átlagos nagyságának (külső átmérőjének) és
faluk vastagságának a méretei :

A POLYGONATUM KS \'KLK ROKON NÖVIÍNYEK RENDSZKRTAXI ANATÓMIÁJA. 51

a legnagyobb faelem

faluknak

átmérője

vastagsága

A Polygonaltiui latifoliiiin gy

ökerében .

60 a >

6 íO

» officiiialc

»

48 (t

4-2 ít>

» mitltifloiinii

»

42 u>

3-6 .«>

» voiicilhititni

»

30 (í >

2-4 ^i >

TriUiuin í^randiflonini

»

. 42-

-54^1

2 ít<

erectinn

»

50 ,u >

3 .u

Paris quadrifolia

»

30 itt

2-6 ít>

Rhodea japonica

»

24 tt

4 ít

Convallaria tiuijalis

»

45 ,«

6 íí<

A közölt értékek nem kizárólagos becsüek, a mennyiben a faedények
nagysága (átmérője) és a falak vastagsága a külső ' élettani viszonyoknak
is függvénye, és az egyén meg az illető gyökérrész állapota, nevezetesen kora
szerint bizonyos határok között ingadozik. Hogy ha azonban lehetőleg töké-
letesen kifejlődött és egészséges szerveket vizsgálunk, akkor mégis az illető
fajt jellemző adatokra teszünk szert. Hogy a közölt méreteknek valóság-
gal faji jellegű értékük van, arra abból a körülményből következtethetni,
hogy a méretek és az illető fajok ökológiája között határozott kapcsolat
mutatkozik, élettani jelentőségük is van. Feltűnő ugyanis, hogy a hazánk
déli vidékein és legmélyebb részeiben otthonos Polygonatum JalifoJium,
a legmagasabb régiókban otthonos és örökké nedves talajban előforduló
P. verlicillatum-vaíú szemben, nagyon tág és egyúttal nagyon vastag-
falú faedényekkel tűnik ki. Eme két szélsőség között van a másik két
Polygonatum ía.}, melyek előfordulás tekintetében is közepes helyet foglalnak
el, különben pedig a P. offic ina/e mind a két tekintetben a P. latifolium-hoz,
a P. imiltifloritin pedig a P. verticillatitm-hoz áll közelebb. Üsszehangzásban
van ezekkel az adatokkal az is, hogy a szárazságot nem tűrő Paris quadri-
folia faedényei szintén vékonyfalúak, míg a Convallaria inajalis-nak, mely
az Alföldön is gyakori, vastagfalú faelemei vannak.

A faedények méreteivel más jellegzetes vonásokat kombinálunk. Kü-
lönbség van például abban, hogy hány sugarú a gyökér, hogy az endodermisz,
a bél vagy a kéreg miképpen fejlődött ki, stb.

Például a

Majantliemuin bifoliuiii gj'ökere rendesen 3-sugarú,

Paris quadrifolia

»

»

4 »

Trillium grand iforu ui

»

»

G »

Convallaria majális

»

»

8 »

Rhodea japonica

»

»

12 »

Tnpistra macrosiigma

»

»

20 »

Aspidistra elatior

»

»

22< »

Az endodermisz sejtfalai némely esetben nagyon vékonyak (például
Reineckea carnea, Rhodea japonica), némely esetben sejtjeinek belső és sugár-
irányú falai típusosán vastagodottak. Az áteresztő sejtek száma a vastagfalú

4'

52 BERNÁTSKY JENŐ

sejtekhez képest hol csekély, hol nagyon tekintélyes. Az endodermisz fölött
következő kéregréteg az endodermiszhez hasonlóan alakult át a Speiranthe
convaUarioides gyökerében, a legbelső 2—3 kéregréteg sejtjei roppantul vas-
tagak és fásodottak a Theropogon paliidus gyökerében. A bél a Convallarieae
csoportban tekintélyes kifejlődésű, sőt a Titpistra macrosiigma és Aspidistra
elatior gyökerében kettős, a mennyiben belül vékonyfalú, kerületén pedig vastag
falú sejtekből van alakulva. A Parideae és Polygonateae csoportban a gyökérbél
többnyire csekély terjedelmű, mert az edénynyalábok, nevezetesen a hadrom-
sugarak a középhenger fél-sugarán túl terjednek és közel a gyökér legköze-
péig nyúlhatnak, a midőn is a bélből elenyésző kevés marad meg. A végső
esetben a hadrom-sugaraknak a gyökér középpontjában egy közös, legnagyobb
faedényük van, a mire a Majaniheimtni bifoliitm szolgáltat példát. A tetemes
kifejlődésű bél (a gyökér többi szöveteihez hasonlítva) általában a fiatal gyö-
kerekre jellemző, a nyalábsugaraknak elhatalmasodása és a bél elnyomása
úgylátszik másodlagos jelenség, a mi phylogeniai következtetésekre is nyújt
alkalmat.

Ismétlem, hogy vizsgálataim eredeti czélja a fajok anatómiai meghatá-
rozása volt. Ez, a mint jeleztem, sikerült. Vizsgálataim közben azonban azt
is észrevettem, hogy anatómiailag nemcsak speczifikus, hanem generikus és
magasabbrendű rendszertani jellegzetes vonások is állapíthatók meg, sőt hogy
az anatómiai alapon való csoportosítás a természetes rendszerrel egyező. Ezt
az eredményt jó vizsgálati anyag és szigorú induktív módszerrel érhettem el.
Hangsúlyozom, hogy nem szabad kezdetben egyes tökéletes megkülönböztető
jeleket keresni, vagy ha ilyeneket találtunk, nem szabad azokban föltétlenül
bízni, hanem lehetőleg sok jellegzetes vonásnak a kombinácziójára kell
támaszkodnunk ; azonkívül a növényt lehetőleg tökéletesen, azaz minden
szervében kell vizsgálnunk, hogy így mintegy a faj epharmonia-jába pillanthassunk
be. Vizsgálataink sorrendjében tanácsos bizonyos czélszerűséget követni ; így
ha valamely növény szerkezetét vizsgáljuk, a vele összehasonlítandó növény
szerkezete még élénk emlékezetünkben legyen, valamint hogy a mikor az illető
növényfaj egyik szervét vizsgáljuk, a többi szerv sajátságai is szemünk előtt
legyenek.

A Parideae vélt megkülönböztető jellegét, t. i. a sztereóm hiányát
S c h u 1 z e méltán elvetette, mert a Medeola vi) ginica szárában jól kifej-
lődött sztereom-gyűrű van. Mindazonáltal a Parideae csoport úgy a Con-
vallarieae, mind a Polygonateae csoportoktól mégis megkülönböztethető, nem
ugyan a sztereóm tökéletes hiánya révén, hanem egyrészt annak ritka kifejlő-
dése és jelenléte, másrészt a levél, a gyökértörzs és a gyökér egynémely egyéb
sajátsága alapján. Igaz ugyan, hogy a Medeola virginica szárában, sőt mint
arról magam győződtem meg, terméskocsányában is sztereóm van, de már a
levelében, valamint a gyökértörzsében (és valószínűleg gyökerében) annak
nyoma sincsen, míg a többi két csoportba tartozó növények legtöbb szervé-
ben — hol nagyon gyenge, hol meg erős kifejlődésű — sztereóm vagy
sztereomjellegű szövetek (például legalább elfásodott endodermisz) találhatók.
Ehhez járul az is, hogy a Parideae levelében a lélegzőnyílások zárósejtjei a

A POLYGüNATUM ÉS VELE KOKON NÖVÉNYEK RENDSZERTANI ANATÓMIÁJA. 53

többi epidermisz-sejthez hasonlítva nagyon nagyok és kissé kiemelkedők, a
vékonyfalú epidermisz-sejtek oldalfalai meg nagyon hullámosak, mélyre
terjedő öblökkel és nagy karéjokkal. A gyökérben pedig a típusos endo-
dermisz hiánya és ezzel karöltve járólag a belső kéregrétegek egyenletesen
megvastagodott sejtjei ismét jellemző vonások a Parideae csoportra nézve.
Ebből a példából láthatni, hogy egyes feltűnő jellegzetes vonások alapján nem
lehet ugyan anatómiai-rendszertani eredményhez jutni, de a fönt említett mód-
szerrel és elvek alapján mégis czélt érünk. Hiszen külső morfológiai szem-
pontból is éppen a Mcdeola virginica üt cl némileg a Parideae típusától és
a Polygonateac csoporthoz közeledik.

Hogy a Polygonaleae, Parideae és Convallarieae csoportok egj'etlen
egy szerv alapján is anatómiailag jellegezhetők, arra vonatkozólag csak a levél
(mint a morfológiailag legkönnyebben megkülönböztethető szerv) és a gyökér
(mint a morfológiailag legnehezebben megkülönböztethető szerv) főbb vonásai-
ról emlékezem meg.

A Convallarieae levelében a főedénynyaláb alatt, azaz a főérben többé-
kevésbé zöld chlorenchym van, és a főér nem emelkedik ki domborúan.
Némely esetben a főér erősen kidomborodik ugyan, de ebben az esetben is
chlorenchym ból van alkotva az alapszövete, és benne több edénynyaláb
vonul végig.

A Polygonaleae és Parideae levelében a főedénynyalábot (valamint
a többi erősebb nyalábot) alulról színtelen vízszövet kíséri, mely akkora ter-
jedelmű, hogy a főér ennek következtében mindig domborúan kiemelkedik
és egynél több edénynyaláb a főérben soha sincsen. Az említett érmenti víz-
szövet különösen az alsó epidermisz szomszédságában némelykor kissé vastag-
falú — de el nem fásodó — sejtekből való, azért a collenchym-hez hasonló
mechanikai szerepe van, azonban ezek a vastagabbfalú sejtek színtelenek, nem
sárgás színűek mint a típusos háncs, és semmiféle részleges vastagodást nem
látunk rajtuk.

A Convallarieae levelében a lélegzőnyílások zárósejtjei az epidermisz-
sejtekkel közelítőleg egyenlő nagyok és a keresztmetszeti képen velük egy
szinten vannak. Azonkívül a legtöbb esetben mind fölül mind alul vannak
lélegzőnyilások. — A Polygonaleae levelében a zárósejtek apróbbak a többi
epidermiszsejtnél, és alsó falukkal magasabban vannak, mint az epidermisz-
sejteknek befelé erősen domborodó alsó falaik (keresztmetszeti képen). Ehhez
járul az is, hogy a Convallarieae levelében az epidermisz-sejtek mindig egyenes
vagy legfölebb gyöngén hajlott oldalfalúak, a Parideae levelén pedig mindig
erősen, sokszor torzítottan hullámosak, a Polygonaleae levelén meg hol
egyenes, hol gyengén hajlott, hol szabályosan hullámosak, gyakran zögzúgos
vagy tört vonalúak az oldalfalak (fölületi képen). Szőrképletek csak a Polygonateae-
csoportban vannak. Az epidermisz-sejtek rendesen aprók és vastagfalúak a
Convallarieae csoportban, rendesen nagyok, sokszor feltűnő nagyok és nyilván
(Streptopiis) vizet rejtő szövetként is szerepelnek a Polygonaleae -cso^ovihan ;
a Parideae epidermisz-sejtjei mindig nagyon vékonyfalúak, és hogy itt az oldal-
falak mindig nagy mértékben hullámosak, az mechanikai korrelácziónak látszik.

54 BERNATSKY JENŐ

A Convallarieae levelében a mcsophyll-sejtek a keresztmetszeti képen
rendesen nyúltak, és a középrétegeket nem chlorenchym, hanem nagyscjtü,
színtelen vízszövet foglalja el. — A Polygonateae és Parideae levelében a
mesophyll nagyobbára közelítőleg négyszögletű vagy sokszögletű és azonos
átmérőjű sejtekből való, a középrétegekben pedig semmiféle vízszövet nincsen.

A gyökérre vonatkozólag a Coiivallarieaf-csopori a nagytömegű bél, az
egyenes, pontosan sugaras helyzetű, soha egymással össze nem olvadó és rendesen
sok, de szűkebb elemből (tracheid-ok) alakult hadrom-sugarak, valamint a többnyire
nagysejtű pericambium révén tér el a többiektől. A Parideae gyökerét külö-
nösen az endodermisz szabálytalan, a típustól eltérő kifejlődése vagy inkább
tökéletes hiánya, ezzel együtt a legbelső kéregsejtek falainak egyenletes meg-
vastagodása (a mi az endodermiszt helyettesíti) és a megfásodás hiánya jellemzi.
A Polygonaleac gyökerében a bél — úgy mint a Parideae gyökerében is — nagyon
csekély terjedelmű, mert a hadrom-sugarak mélyre behatolnak a gyökér közepe
felé, sokszor a legbelső, rendesen nagyobb edényeivel össze is olvadnak, egymásba
átmennek. Azonban a Parideac-vol szemben a Polygonateae gyökerében a kéreg
egyenletesen fejlődik ki és az endodermisz típusos kifejlődésű.

Mellékesen megemlíthető, hogy a Rhodea japonica gyökerében másod-
lagos szövetképződést volt alkalmam megfigyelni. Ugyanis nyilván sérült helyen
a kéregparenchym több sejtje merisztémás jelleget öltött és új, másodlagos
kéregparenchymo-t létesített.

Az eddigiekből látható, hogy a Convallarieae, Parideae és Polygoualeae
anatómiailag is természetes rendszerüknek megfelelően csoportosulnak. Hogy
ennek mi a jelentősége, azt különösen a Convallaria és Polygonatuin külön-
választásának az esete bizonyítja. A régebbi rendszerekben a Convallaria génusz
alá a mai Polygon atum-f a jok is tartoztak, így például a Polygonatuin officináié
régebbi neve Convallaria Polygonalum, a Polygonatnni latifoliuni-é C. latifolia
volt stb. Tekintettel arra, hogy a Convallaria majális és a Polygonatmn-íaiok
virágai olyan hasonlók egymáshoz, hogy azt generikus különbségnek nem
tekintették, sőt az élő nyelvszokás is ezt a két génuszt egyesíti »gyöngyvirág«
és »vad gyöngyvirága néven, a két génusz különválasztása, sőt külön csoportba
való osztása bővebb igazolást követel. Itt csak annyi említhető meg, hogy ez
a különválasztás a tenyészeti szervek alapján, ontogeniailag és növény-
földrajzi szempontból jogosult. Az összes Convallarieae gyökértörzse mono-
podiumosan terjed és földfeletti virágzó szára oldalrügyből ered ; a Polygonateae
gyökértörzse pedig sympodiumosan terjed meddő korában és a földfeletti szára
a főrügyből ered. Azonkívül a Convallarieae elterjedési köre az extratropikus
Kelet Ázsiára szorítkozik a Himalaja-val együtt, csak az egy Convallaria majális
jutott el egészen Európa partjaiig és Észak-Amerikába (AUeghany-hegység).
Ezzel szemben a Polygonateae az egész északi Földgömb körül terjedtek el,
úgy hogy tehát Észak-Amerikában is bőven vannak, sőt a Monsun-vidéken,
Kelet-Indiában az egyenlítőt is átlépték ; Európában több génuszuk van, közöttük
a Polygonalum génusz több fajjal. Hogy az említett csoportosítást ezenkívül
az anatómiai szerkezet is igazolja, az eme csoportosításnak a természetszerű-
ségét megerősíti.

A POLYGüNATLT.M ÉS VELE ROKON NüVÉXVEK. RENDSZERTANI ANATÓMIÁJA. 55

Az eddig vizsgált fajok leveleinek főbb megkülönböztető anatómiai
jellegei a következők :

Convallarieae.

Convallaria inajalis. Az epidermisz-sejt hossza a szélességéhez úgy
viszonylik, mint körülbelül 3—6 : 1.

A sztereóm erős.

A mcsophyllben íölül átlag 3, alul 3 chlorenchymréteg van ; a víz-
sejtek gyöngén zöldek.

RJiodea japonica. Lélegzőnyílás a felső epidermiszben nincsen. (Ez kivétel
a legtöbb Convallarieae- cso^oúhoW novénynyel szemben.)

Az cpidcrmisz-sejt hossza a szélességéhez úgy viszonNí^lik, mint körül-
belül 3-5:1.

Az edénynyalábokat alul erős, fölül gyengébb sztereóm kíséri ; az egész
edénynyaláb km-ben nagyon magas, keskeny ; a faelemek aprók, vastagfalúak.

A mesophyllben fölül átlag 3—4, alul 3 chlorenchym-réteg van ; a víz-
szövet 1—2, sőt több tetemesen nagysejtű rétegből való.

Reineckea carnea. A kidomborodó epidermisz-sejtek hossza a szélességük-
höz úgy viszonylik, mint körülbelül 10 : 1.

A sztereóm gyenge.

A mesophyllben fölül átlag 2—3, alul 2 chlorenchym-réteg van.

Theropogon pallidns. Az epidermisz-sejtek kiválóan keskenyek, a sejtfal
kifelé erősen, magas púp alakjára kiemelkedik; lélegzőnyílás fölül nincsen.

Az edénynyaláb km-ben köralakú, nem keskeny ; alul sztereóm kíséri.

Az epidermisz alatt vastag — de fehérfalú -- sejtekből álló széles, vékony
szalagok vannak.

A mesophyllben fölül átlag 3, alul 2 chlorenchym-réteg van, a legfelső
réteg gyengén oszlopszerü ; a vízszövet két sejtrétegből való, sejtjei nagyok.

SpeirantJic coiivallarioides. Az epidermisz-sejtek hossza a szélességükhöz
úgy viszonylik, mint körülbelül 4—7 : 1.

A sztereóm erős.

A mesophyllben fölül átlag 3—4 sőt több, alul 2 vagy több chlorenchym-
réteg van.

Az összes sejtek általában apróbbak, a szövet tömöttebb, mint a Con-
vallaria majális szerveiben ; a vízsejtek egészen színtelenek.

Tiipistra niacrosiigina. Az epidermisz-sejtek a lélegzőnyílások körül ív-
alakúan hajlottak.

A vízszövet majdnem elenyésző.

A főérben sok edénynyaláb van.

Az epidermisz alatt, tőle 1—2 chlorenchym-rétegtől elválasztva, jókora
nagy sztereóm-szalagok vannak.

Aspidistra elatior. Az epidermisz-sejtek hossza a szélességükhöz úgy
viszonylik, mint körülbelül 1—3 : 1, azonfelül némileg tojásdad alakúak és
nagyon vastagfalúak, a cuticula is nagyon vastag.

A mesophyllben fölül átlag 4, alul 3, erősen megnyúlt sejtekből álló chlor-
enchym-réteg van; a vízszövet átlag 2, nem nagysejtű rcte.nhől van íilalulva

56 BERNÁTSKY JENÜ

A főérben sok edénynyaláb van ; a sztereóm jóformán az egész mesz-
tomot körülfogja és az epidermiszig nyúlik.

Az összes sejtfalak vastagocskák.
Parideae.

Medeola virginica. Az epidermisz-sejtek és lélegzőnyílások a levél hosszá-
val többé-kevésbé párvonalosan vannak elhelyezve ; az epidermisz-sejtek oldal-
falai nagyon hullámosak.

Paris quadrifolia. A szabálytalan csillagalakú epidermisz-sejtek és lélegző-
nyílások a levél hossztengelyével nem párvonalosan, hanem szabálytalanul
vannak elhelyezve.

Polygonateae.

Majanthcmum bifoVuim. Az epidermisz-sejtek oldalfalai törtvonalúak ;
rövid cs vékony egyenes szőrképletek láthatók.

A mesophyll átlag 4 sejtsorból van alakulva.
Smilacina stellala.

Az epidermisz-sejtek hossza a szélességükhöz úgy viszonylik, mint
körülbelül 1—3 : 1, az erek mentén is csak mint 4:1; csúcsukon hajlott
szőrképletek vannak.

A mesophyll 6—7 sorból van alakulva, nagyon tömött.

Az edénynyalábokat fölül és alul gyenge kifejlődésű sztereóm kíséri.
A faedények tágak.

PoJygonatiini mnUiflonim.

Az epidermisz-sejtek hossza a szélességükhöz úgy viszonylik, mint
3-6 : 1.

A főérben alul csak vagy 3 réteg vízszövet van.

A mesophyll 4 — 6 sejtsorból van alakulva.

A sztereóm gyenge.

Polygonatiim officináié.

Az epidermisz-sejtek hossza a szélességükhöz úgy viszonylik, mint
1—3 : 1 ; faluk vastag.

A főérben alul 6 — 7 réteg vízszövet van.

A mechanikai szövetek erősebbek, az alsó sztereóm kiválóan erős.
Polygona'.uin latifolinm.

Az epidermisz-sejtek oldalfalai zegzugosak ; egyenes, csíkolt kutikulával
fedett szőrképletek vannak ; az epidermisz-sejtek km-ben vékonyak-laposak és
vékonyfalúak.

A mesophyll tömör, 6—7 sejtsorból van alakulva.
Polygonatiim verticillatnm.

A hosszúra nyúlt epidermisz-sejtek km-ben csücskösen kidomborodnak;
rövid hajlott szőrképletek vannak.

A mesophyll 3 — 4 sejtsorú.

x\ főedénynyalábot csak fölül kíséri sztereóm. A faedények tágak.

Az egész szervezetében zsenge szövetű.

Streptopiis amplexifoJius. Az epidermisz-sejtek oldalfalai hullámosak ;
a sejtek nagyon nagyok és vékonyfalúak ; a zárósejtek gyengén kiemelkednek.

A POLYGONATUM ÉS \ELE ROKON NÖVÉNYEK RENDSZERTANI ANATÓMIÁJA. 57

A mesophyll ö— 7, zsenge, nyúlt sejtekből van alakulva, különösen alul
tetemes mértekben szivacsos szerkezetű.
Típusos sztereóm nincsen.

Az eddig vizsgált fajok gyökerének főbb megkülönböztető bélyegei :
Convallarieae.

Convallaria majális. 8-sugarú.

A legvastagabb faelemek méretei: 15 /.t (= külső átmérő, azaz a fallal
együtt) — 6/t>- (^= a fal vastagsága).

Rhodca japonica. 12-sugarii.

A legvastagabb faelemek méretei : 2-1 /t -~ 4 i.i.

A kéregsejtek gödörkés vastagodásúak. ) Correlativ

Az endodermisz vékonyfalú sejtekből van alakulva, j jelenség.

Az egész növény szervezetét erős sejtfalak jellemzik, de a spccziális
sztereóm aránylag gyenge.

Reineckea carnea. A sugarak .számát egy esetben 11-nek találtam.

A faelemek méretei: 27jtt — 3ö/fí.

Az endodermisz gyenge.

A bélsejtek vékonyfalúak.

Az egész növény összes elemei gyengefaluak, a faedények még a leg-
vastagabbfalú elemek.

Theropogon pallidns. A sugarak száma 20 vagy több.

A faelemek méretei: 48 |it >— 2'8 (tt. Egy sugárban 4—5 faedény van,
lejebb egy-egy magános faedény is találkozik.

Az endodermisz erős ; a vele szomszédos 1 — 3 kéregréteg sejtjei kiváló
vastagfalüak ; a perikambium sejtjei szintén erősen gödörkés vastagodásúak.

A bélsejtek nagyon vastagfalúak, csak legbelül nem.

Speiranthe convallarioides. 12-sugarú.

A faelemek méretei: 24 > /í — 2*7|<t.

Az endodermisz nagyon jellemző kifejlődésű ; az áteresztő sejtek száma
tekintélyes, 3—3 vastagfalú sejt után 2 — 3 áteresztő sejt következik ; az endo-
dermisz fölötti sejtréteg az cndodermiszhcz hasonló kifejlődésű, csak valami-
vel gyengébb.

A bél vastagfaiu. Az összes parenchym-szövetek gödörkés vastagodású
sejtekből vannak alakulva.

Tupistra macrostigma. 20-sugarú ; vékonyabb gyökerek 15-sugarúak is
lehetnek.

A faelemek méretei: 42 jtt — 4-5jtt.

Az endodermisz kettős, de nem nagyon vastagfalú.

A bél kerületi részeiben vastagfalú, belül vékonyfalú sejtekből van
alakulva.

A kéregsejtek gödörkés vastagodásúak.

A kéreg több mint 3-szor vastagabb a középhengernél.

Aspidistra elatior. 22-sugarú.

A faelemek méretei: 35/.Í — 3/<.

58 BEKNÁTSKY JENÜ

A bél kerületi részében vastagfalú, középrészében vékonyfalú sejtekből
van alakulva.

A bél és kéreg sejtjei göJörkés vastagodásúak.
Paridcae.

TriUium erectum. 6-sugarú.

A faedények méretei: 50/<> — 3/<. Egy sugárban 2—5 faedény van.

A kerületi kéregrétegek sejtjei mind vékonyfalúak.

TriUium grandiflornm. A sugarak száma ö.

A faedények méretei: 54^u >■ — 2 <^ ^í.

A kéreg legbelső sejtsorai is vékonyfalúak. Egy sugárban rendcsen
csak 2 tág faedény van.

Paris qiiadrtfolia. 4-sugarú.

A faedények méretei: 30 j(i ^ — 2-tí /í >-.

Az epidermisz alatt következő második kércgsejlsor kissé vastagialú.
Polygonateae.

MajanthemiiMi bifolium. 3— 4-sugarú.

A gyökér belsejében egy középponti, aránylag legnagyobb faedény van.

Az összes endodermisz vagy Ití sejtből való (km).

A kéreg vagy 6 sejtsorból van alakulva.

Smilacitia slellata. 6-sugarú.

A faedények méretei: 40/i — 3-5í<.

A bélsejtek nagyon vastagfalúak, aprók.

Polygonatntn mitJtiflorum. Gsugarú.

A faedények méretei: 42 > ft — 3'6 jK.

A középhenger átmérője 90/<, a kéreg sugara 180 /< volt egy adott
esetben (arány körülbelül = 5 : 11).

Polygonalii in officiiiaJc.

A faedények méretei: 48|ii — 4-2 ,í<.

A középhenger átmérője 150//, a kéreg sugara 180, a volt egy adott
esetben (arány körülbelűl = 5 : 6).

Polygonatitin lalifoUum. Több mint 10-sugarú.

A faedények méretei: 60|(i J> — 6 u >.

A középhenger átmérője 180 jit, a kéreg sugara 264// volt egy adott
esetben (arány körülbelül ^^ 5 : 9).

Polygonaiiun irrlicillaliiiii.

A faedények méretei: 36/t>— 2-4//.

Ez adatok alapján a megnevezett fajok egymástól megkülönböztet-
hetők, és az esetben, ha az illető csoport (Coiivallarieac, Parideac, Poly-
gonateae) általános anatómiai szerkezetéről képet alkottunk magunknak, egye-
nesen meg is határozhatók. Az illető csoport általános anatómiai szerkezeté-
nek ismerete nélkül azonban a fajok az alattuk közölt adatokból nem hatá-
rozhatók meg, mert esetleg összctéveszthetnők más növényekkel, melyek ide
sem tartoznak.

Rendszertani szempontból, — mint láttuk, — az E n g 1 e r-féle természetes
rendszerben megkülönböztetett csoportok és génuszok anatómiailag is egészen

A POLVÜONATUM ÉS V'KLE KOKON XÖVÉNYEK RENDSZIiKTANI ANATüiMIÁJA. 59

jogosultak. Befejezésül a vázoltak alapján meg a phylogeniai és az ökológiai
eredmények, illetőleg következtetések összegezhetők.

Phylogeniai szempontból természetesnek találhatjuk, hogy levélben
az egyenesfalú epidermisz-sejt a hullámos vagy zegzugos oldalfalú epidermisz-
sejttel szemben, a többihez nagyság tekintetében egyenlő zárósejt a kis mé-
reteivel feltűnő zárósejttel szemben, a szabályos elrendezésű epidermisz sejtek és
lélegzőnyilások a szabálytalan elrendezésűekkel szemben, a gyökérben a tekin
télyes kifejlődésű bél és az aránylag gyönge edénynyaláb az összetettebb
szerkezetű ; a bélszövetet elnyomó edénynyalábokkal szemben kezdetlegesebb
fejlődési állapotot jelez ; a szőrképletek megjelenése, a csücskösen vagy a dom-
borúan kiemelkedő epidermisz-sejtek, a bél különös kifejlődése, a sok edénynyaláb
a főérben mind újabb szerzeményeknek tekinthetők. Ennek alapján
a három szóban forgó csoport közül a Convallarieae a phylogcniailag leg-
régibb volna, míg a Parideae és különösen a Polygonalcae a phylogeniai-
lag fiatalabbaknak tekintendők. A Convallarieae-oio^ovion belül pedig a
Tlieropogon^ valamint a Tiipislra és főleg az Aspidislru génusz a legfiatalabb.
Ezt az eredményt támogatja egyebek között az, hogy a növény morfológiai
szerkezetében és ontogeniai fejlődésében a Convallarieae a legegyszerűbbek,
a Parideae és különösen a J-'olygonateae a legelőrehaladottabbak ; a Conval-
larieae kezdettől végig közalaposan terjednek, a Polygonateae fejlődésük
első szakában szintén közalaposan, későbben azonban sympodiumosan terjed-
nek ; a Convallarieae lomblevelei mind tőlevelek, a Parideae és Polygonateae
lombleveles fejlődésük első szakaszában szinten tőlevelek, későbben azonban
szárlevelek, a mikor számuk is tetemesen gyarapodik. A Convallarieae cso-
portján belül pedig a Theropogon kiváló keskeny leveleivel, a Tupistra és kü-
lönösen az Aspidislra sajátságos virágszerkezetével tér el az egyszerűbb
típustól. Úgyszintén a Polygonahun génuszon belül a Polygonatiiin verlicil-
laltiin aránylag fiatalabbnak látszik, még pedig anatómiailag főleg epidermisze
alapján és ezzel visszhangban morfológiailag főleg keskeny, örvben álló leve-
leinél fogva. A Polygonaliiin uiultifloruni anatómiailag a legegyszerűbb, a
P. officináié például crősebb mechanikai szöveteinél fogva fiatalabbnak, a
P. latifoliiiin végül sajátságos epidermisze alapján még újabb fcjlődésűnek
látszik. Ezzel vág az, hogy a /'. iniillijlonnn az összes Polygonateae kedvelt
termőhelyéhez, azaz üde lomberdőhöz legjobban kötve van, a /''. officináié
és főleg a P. latifoliuin félig-meddig xerophil formácziókba is átmennek.
A négy említett Polygonatinn-ía.] természetesen nem alkot egyenes phylo-
geniai haladó sort, valamint a Convallarieae-Parideae-Polygonateae sem alkot-
nak folytatólagos lánczolatot. Téves volna egyebek között a gyökér fa-
edényeinek méretei alapján a négy említett /\)lygonatum-í&]i eme méreteknek
megfelelően egy haladó sorba helyezni. Több jel kombinácziója alapján azon-
ban valószínű, hogy — - csak a rendelkezésre levő négy fajt tartva szem
előtt — a Polygoiiatuin innllifloniin körülbelül kiinduló pontja lehetett ;i
többi faj kifejlődésére nézve ; innen ágazott el egyrészt a /-'. verlicillatinn a
vckonyabbfalú faedényekkel, másrészt a /-•. officin.de és majd a P. latifoliuin
a fokozatosan vastagabb faedényekkel.

60 BERXÁTSKY JENŐ

Ökológiailag különösen feltűnő a Parideae zsenge szervezete, vékony
epidcrmisz-sejtfalaik, a gyönge elfásodás, a mellett elég tág faedényeik. Mindez
gyönyörűen vág azzal, hogy szárazságot nem tűrnek, határozott mesophil,
árnyéknyújtó, nyugodt levegőjű formácziókhoz vannak kötve. A Polygona-
leae közül a Strcplopiis rendkívül nagy, de vékonyfalú epidermisz-sejtjeivel
bizonyos tekintetben kiemelkedő zárósejtjeivcl, tekintélyes vízszövetével, a
levélben a mechanikai szövet hiányával arra utal, hogy állandó nedvességet
nyújtó talajhoz és páratelt levegőhöz van kötve. Hogy a PoJygonalniii-fd}ok
közül melyik közelíti meg leginkább a xerophil jelleget és melyik távozik
ettől leginkább, és hogy az idevágó anatómiai adatok a növényföldrajziakkal
vágnak, már szóba került. A Convallaríeac általában vastagfalú sejtekből való
szövetekkel tűnnek fel ; mind az epidermisz, mind az alapszövetek szívós, vastag-
falú sejtekből vannak alakulva, és specziális mechanikai szövetek is gyako-
riak. Mindezzel vág az, hogy földfeletti áthasonító szervük, a levél, sokkal
több ideig marad meg, állandóbb, mint a Parideae és részben a Polygonaieae-
csoportban, sőt sokszor örökzöld ; és hogy közülük az Aspidistra elalior leg-
könnyebben tartható el szobában tenyésztett növény gyanánt, ez összefüggés-
ben van e faj szívós anatómiai szerkezetével.

Simonkai Lajos: Fiume és környékének télszaki

tenyészete.*

A folyó 10ü4-ik év januáriusában, tehát éppen az éjszaki Földkerek-
ségen dívó tél derekán, alkalmam nyílt arra három héten át, hogy e közle-
ményem czímében jelzett területen, annak egyes, az északi hideg levegő-
áramlatok ellen meglehetősen védett helyein — üdülésem közben — meg-
figyeljem azt a növénytenyészetet, a mely ott a téli évszakban is elevenen
zöldéi, részben virít is, vagy pedig terméseket fejleszt, sőt éppen javá-
ban érlel.

Fiume és környékének növényvilága, ebben a téli szakban (»téli saison«-
ban) is sok kellemes szórakozást nyújt, mert c növényvilág egyrészt a
Mediterrán-Tengerben van kifejlődve, vagy pedig annak éghajlati enyhítő ha-
tása alatt van ; másrészt azért is, mert a növényföldrajz kénytelen e vidék
növényvilágát, úgy földrajzi, mint éghajlati, valamint fűvészeti szempontok-
ból, két nagy nórabirodalom határára beilleszteni, a melyeknek három flóra-
vidéke nyújt itt egymásnak találkozót. Egyike c nórabirodalmaknak, a
borealis mikrotherm flórahirodaJom, a mely itt az ő Karszt-flóravidéke domb-
táji és középhegytáji téli növényzetével szerepel ; másika e nórabirodalmak-
nak, a mediterran-oriensi flórabirodalom, a melynek a Quarucro-flóravidékébe,
valamint a Dahnát-flóravidékébe tartozó sok képviselőjével télen is talál-
kozunk itt.

* Előterjesztette Kümmerlc J. 15 é 1 ;i ii növénytani szakosztálynak 1904.
évi februárius 10-ikén tartott (100-adik) ülésén.

FIUME KS KÖRNVKKE TÉLSZAKI TENYÉSZETE. 61

Figyeljük meg legelőbb a Mediterrán Tenger Quarnero-jának tengeri növény-
zetét. Tengeri füveket és tengeri moszatokat keres a botanikus az Óczeánban,
úgy szabad szemmel.

Tengeri füvek rétségeit a Ouarnero-ban ekkorig botanikus vagy nem
látta, vagy nem tette közzé megfigyelését. Nekem is, évek hosszán át, csak
két lielyt sikerült csekély tengerifű-rétséget megpillantanom, és botanizáló
társaimnak, Smoquina Antal meg R o g g e n d o r f f Nándor egye-
temi hallgatóimnak, bemutatnom. Észrevenni e csekély rétségeket csak akkor
lehet, a mikor szélcsend van, a mikor a sima tükrű és csendes tenger meg-
tisztult vizébe mélyre beláthatunk ; de nem lehet észrevenni akkor, a midőn
a tenger sekélyeinek fenekét, iszapjával, fövenyével, köveivel együtt felka-
varják a sirocco-tól fékevesztetten milliónyi rohamba indított, tajtékzó fodrú,
ám a mart szirtjein tehetetlenül, de zúgva, szétfrecscsenve és a tengerbe
visszahanyatló, látótehetségünket megzavaró tengerhullámok.

Abbázia réve fövenyes iszapos tengerfenekén a Zostera in.irina L. rét-
ségét figyeltem meg már több ízben ; a Vepnnácz és Lovrána között fekvő
Icsicsi-nek egyik védett fövenyes öblében pedig a Zostera nana Roth rétsége
ragadta meg figyelmemet.

Tengeri moszatok rétségeit itt, csak a tenger martjának sziklás szegé-
lyén láttam, az áradás színtájától kezdve, az apadás színtájáig és azon alul
1—3 méternyi tengeri mélységig. A mart-szirteken seregszámra zöldéinek itt
az Ulva-k vagyis a tcngerisaláták ; majd e zöld paszta alatt meglep a fekete
tengeri moszatok egyik fajának, a Fncus Sherardi (Kiilz.J-ntk tömeges tér-
foglalása. Zurkovo mellett a tenger mélyebb helyeiről felbolygatott köveken
Cys/osjyra-kat, Lilhopliylluni-okat, Lithotliamnion-okat és Corallinakat (Korall-
moszatokat) is lehetett látni. De a Mediterrán-Tengerre jellemző Acetabitlaria
medHerranea Lantom-, és Padina pavonia Gaillon, itt különben nyáron
közönséges moszatokat, télszakán nem láttam azokon a martokon, a hol
megfordultam. Láttam azonban e martoknak sok öble köves-törmelékes tor-
laszain ezrivel, a tengerhullámaitól kidobott ellankadt moszatokat, közöttük
Padina t is. Ezeket főképpen az 1903. év deczemberében dúló sirocco vad
tengerhullámai vetették partra.

Másodsorban tekintsük meg a Ouarnero szárazulat!, helyesebben mondva
csak földségi télszaki tenyészetét.

E vidék földségi, itthonos, elevenen zöldelő téli növényzete aránylag
kevés fajból illesztődnék össze, mert itt még nincsenek makkiák, mint a
hogy vannak az Adria délibb mellékein; nem sok fajból, ha a bóra hidege
ellen védett, alkalmas tengerparti és a tenger párái befolyásolta hajlásokban,
nem termesztenének itt sok, délibb vidékről idehonosított örökzöld cserjét,
cserjefát és egyébféle fákat. vSok helyt találunk itt habérfa (Laurus nobi-
lis L.) és olajfa (Olea europaea L.) ültetvényeket, a melyekben januárius-
ban megízlelhetjük az érett, fekete babér- és oliva-termést ; a babérfákról
pedig illatos bimbókat fejlesztő ágakat is gyűjthetünk. Tobozokkal vannak
megrakva a cziprusfák (('upressus horizontalis Mill ; C. fastigiata DC ; C.
Lawsoniana Murr.), a cserjefás Thiiya k (Tiiuya occidentalis L ; Th. őrien-

G2 SIMON KAT I.AJOS

talis L ; Th. plicata Don.), a melyek némelyike 4—5 méter magas törzset
növeszt ; a hatalmas termetű, fagyot sínylő fenyők, így az aleppói-fenyö
(Pinus halepensis Mill.), a mandola fenyő (Pinus pinea L.), és a fagyot is
kiálló, de délvidéki sötétfenyő (Pinus laricio Poir). Hatalmas fák a czédni-
szok (Cédrus cédrus [L.] ; C. atlantica Manetti) ; a Libocedriis-ok (L. decur-
rens Torr.) ; a Seqiioia gigantea Torr., vagyis a nianintfenyő ; a Seqnoia
sempervirens (Lamb.), a Cunninghamia sinensis R. Br. ; a Cryptomeria japo-
nica (L.) és Cr. elegáns Veitch. : az Abies eephaíonicd Link. stb.

Az örökzöld fenyő-félék csoportjába tartozó sok más cserjén is gyönyör-
ködhetünk itt tél derekán. Ilyenek például a CepJuiJotaxus ok, a Tliuyopsis doJo-
hnita Sieb-Zííce. és a Torreya calfornica Torr. cserjéi.

A Cycas-ok közül feltűnő az 15 méternyi magas, hengeres szárán sűrűn
levélheges, csűcsán pedig üstökösen elhelyezett levelű, Cycas revotuta. A pál-
mák közül meglepőbb a keletindiai Plioenix silvestris Roxb., mint az afrikai
Phoenix dactylifera L. vagyis »Datolyapálma« ; de legmeglepőbb a Chamae-
rops Iminilis A. -vei rokon és azzal együtt termesztett, a levélüstöke
vagyis csúcsrügye felé vastagodó pálmatörzsű, tekintélyes termetű, levélüstö-
kében félméteres, súlyos, terebélyes, lekonyuló, érett fekete termések százai-
val berakott termés-bugájű és China-Japán vidékéről eredő Tracliycarptis ex-
celsa (Thiinb.).

Feltűnők a tüskés Pyracantlia pyracautlia (L.) borsónyi, piros termései,
itt-ott zöld levelei társaságában.

Hatalmas és fekete termésekkel bővelkedő termés-bugája van itt ilyen-
kor a Viburnum odoratissimuni Ker. nevű, nyáron illatos virágzatoktól díszlő
illatos kányafá-nak is. Ellenben a piros kérgű Arbntus andrachne L. termései
még éretlenül csüngtek alá terrnésbugájukban ; a valódi knkojszafának, vagyis
az Arbntus iinedo L.-nek pedig e vidéken termését se lehetett látnom.

Nem is virít itt a kukojszafa januárius derekán, úgy a mint virít és
terem is egyaránt ott Dél-Dalmácziában ; de azért vannak itt is némely örök-
zöld, tenyésztett fásnövények, a melyek 1104. januáriusában is pompásan
virítottak. Ilyenek voltak : az illatos mimóza (Acacia dealbata Lk.) ; az illatos
rozmár in (Rosmarinus officinalis L.), az illatos folytonvirítő rúzsa (Rosa
semperflorens Loisel.) ; a vesszősfázmin (Jasminum fruticans L.) az ő sárga
virágdíszével ; az Abntilon striatum Dicks. az ő piros csüngő és csengőhöz
hasonló virágaival ; a tél derekán is virágzó Nippon-naspolya (Eriobotrya
japonica [Thunb.]) ; a folyton virágzó Viburnum (V. tinus L.) ; a horgasán
vértezett, hatalmas ívű gindárhajtásokat fejlesztő lián-ezüslfa^ vagyis az
Elaeagnus-ferrnginea Richs. (E. rellexa Hort.).

Nem virítottak azonban a tömegesen, széltében tenyésztett : Pittospornni
lobira (Thbg.) ; a 4 méter magasra is kifejlődő és felpattant termésekkel tele-
rakott, piros magvú nipponi kecskerágó (Evonymus japonicus Thunb.), a
gránátalma (Punica granatum L.) ; a czilromfák [Citrus trifoliata L ; C. limonum
(L.) ; C. aufantium L.], a mirtuszok, az Oleander, a cseresznyebabér (Prunus
laurocerasus L.) ; a piros magvaikat mutogató Magnólia ferruginea és M.
grandiflora L. ; a piros termésű Aucuba : a jeneszter (Spartium junceum L.) ;

FIUME KS KORNYÉKE TKLSZAKl TENYÉSZETE. 63

a Japánból való Lonicer-cserjc (Lonicora japcnica Thunb.), — és sok, sok
más örökzöld tenyésztett növény, — még a javában bimbózó Rhamniis ala-
lerntis L. sem, meg a kanloni-bajnóczfa (Spiraca cantoncnisis í.our.). Ide
mellékelem még az itt örökzöld, liánszeríi Passijloni cocridea-i is, a melyen
sok, apró czitromhoz hasonló vereslő termés csüngött.

Nem-fás tenyésztett növények is virítottak itt a szabadban, télidőszakán.

Ilyenek voltak : a nagylevelű és hatalmas indákat hajtó törvény (Vinca
major L.) az ő élénkkék virágaival; a. pompás-szegfű (Dianthus caryophyllus L.)
piros és fehér teljesedett virágokkal ; az Iberis semperflorcns L. sátorozó
fehér virágokkal ; a fajtlinka (Cheiranthus chciri L.) sárga virágokkal ; a
Pt'largoniitiii-ok több faja rózsaszín virágdíszben ; a herti-petrezselyem (Petrose-
linum petroselinum [L.J) sárgásan-zöld ernyős virágzatokkal, valamint a vadon
is termő keiii-iiinrok (Daucus carota L.), terméses ernyői mellett apróbb és
fehérlő virágzatokkal.

Kétnyári növények itt is a krrU-iniirok és a heiii-pelrezscJveiit, akárcsak
nálunk Budapesten ; de nálunk azok nem virítanak, nem is zöldéinek télen,
sőt hogy húsos gyökereik télen ki ne fagyjanak, azokat őszszel kiássuk és
alkalmas módon elvermeljük, vagy pedig a pinczékben homok közé rejtjük.
Ellenben itt a kerli-inurok és a kerti-petrezselyem is zölden áttelel, sőt virít
és termést is érlel, egészen élete harmadik évi tavaszáig — a mikor azután
kimerülve, száradtan kidől.

Feltűnő e vidéken úgy a tenyésztett, valamint az önként (spontán)
itthonos egynyaras, kétnyaras, sőt évelő dudvás növényfajok viselkedése.
Az igazi Lamiiim macidatir.n /.., itt tél derekán is elég bőven virított, —
mint évelő dudva. Hosszabb életet nyújt itt az egynyaras dudváknak is az
enyhébb éghajlat, ott a kertekben és a szabadban, mint a mi borealis-
mikrotherm éghajlatunk alatt. Azokban a konyhakertekben, a melyeknek itt
főkincse az a kétnyári fejetlen-káposzta (Brassica acephala [DC.]), a mely itt
a köznépnek megbecsülhetetlen téli eledele, télen is ép zöld levélzetű 1 — 2
méteres zöld kórója tetején. Nemcsak ez a fejetlen káposzta zöldéi itt, hengeres-
dorongos szárát csaknem 2 méternyi magasra növesztvén ; hanem zöldéi,
sőt virít sok más gyomnövény is, vele együtt. Ilyen konyhakerti növény-
gyomok pl. a virágzásba is induló csorbókák (Sonchus asper (L.|) Sonchus
laevis |L.|); a virító és terméstérlelő Mercurialis anntia L. vagyis az egy-
nyári-szélfíi : a még terméses Euphorbia peptus /.., a mely szintén egynyári.
Hozzájuk társult a kcrtszélen a kétnyaras és most is virító bogács (Cirsium
lanceolatum |I^.|). a szintén virító Brassica acephala (DC.) : Peiicedaiiiiiii
ceri'ai ia L. : Picris spinnlosa Bért. : Scabiosa agrestis W. K.

Áttérek ezek után e vidék szárazulata téli évadjának nem virító, de
elevenen díszlő, önkéntes jellemző növényzetének a bemutatására. Erdőn-bokron
kapaszkodik itt fel mindenfelé az a tüskés, örökzöld iszalag, a melynek tuk-
vialián (Smila.x) a neve. A péra (Ruscus aeuleatus L.), a mely itt már elvirí-
tott volt, de tele volt tavalyi piros termésekkel, még közönségesebb nála.
A felfonódó etruszk-cserje (Lonicera etrusca Santi) ritka helyt található ;
ritka iielyt találni a vándor-búzcrt (Rubia pcregrina L.) ; de még ritkábban

64 SIMONKAI LAJOS

találni, a januárius derekán itt már bimbózószárba hajtó Hőst- féle Acanihns
spinulosus-t, meg a virágban is megjelenő HeUeborns laxns Hőst, a télen is
zöld levelű Jiíinyor-t.

Zöldéi, de nem virít itt januáriusban erdős cserjés helyeken az Asparagus
acutifoUus L. és az Asparagus scaber Briqii., a kegyetlen szecíer (Ruhus sanctus
Schreb.) ; az örökzöld-rózsa (Rosa sempervirens L.) ; a télen lombtalan, de
azért termésekkel telerakott és tövises ágaival belénk kapaszkodó szárnyas-benge
(Paliurus paliurus [L.]) ; végül erdőn-cserjésen mindenütt elénk kerülnek a
télen is szúrós levelű borókák (Juniperus-ok). Meg van itt a közboróka
(Juniperus communis L.) ; de itt délibb alakokba hajlik át helyenként, így
pl. a Juniperus oblonga MB.-ha ; másrészt pedig elegyesen terem ez itt sok
helyt a Juniperus oxycedrus L. -vei, a melylyel ilyen helyeken együtt virít,
együtt érleli terméseit is. Ezért nem csodálandó, hogy egyes alkalmas helyeken
a Juniperus communis L. és Juniperus oxycedrus L. közé eső bizonyosan
félvér-cserjékre is bukkanunk. Ezt a Juniperus communis-oxycedrus M. félvért
ekkorig csak egyhelyt találtam Abbázia és Veprinácz között, a Vrutki patak
felett, a Veprinácz- felé vezető műút közelében egy olyan sajátosan kevert fajú
és cserjéjű erdőben, a minőt ekkorig még nem láttam. Félig örökzöld lombú
fákból és cserjékből állott ez az erdődarab ; félig pedig tél-szakán lombtalan
fákból és cserjékből. Örökzöldek voltak az olajfák, immár százados törzsükkel
és koronájukkal ; hozzájuk társultak mint örökzöldek a Juniperus-ok, így a
J. communis, a J. oxycedrus és a közöttük szülemlett félvér, Juniperus communis-
oxycedrus, vagy mondjuk ki azt a nevét, a melyet a helyszínen levő meg-
figyelés alkalmával írtam be jegyzőkönyvembe : a Juniperus abbaziensis M.
Állott másrészt ez az erdődarab fiatalabb és lombtalan tölgyek-hői (Ouercus
lanuginosa Thuill.), a melyek derekát és sudarát hatalmas borostyánok (Hedera
helix L.) örökzöld lombja eleveníté meg; azután szintén lombtalan Ostrya-k
és Ornus-ok keverékéből, a mely utóbbiak alja-fáját a Rubus sanctus Schreb.
látta el némi zöld díszszel.

Ebben az elegyes erdőrészletben feltűnt előttem az a Juniperus abbaziensis,
mert éppen egy Juniperus communis L. és egy másik Juniperus oxy-
cedrus L. között emelte fel kúpos termetű, termésekkel nagyon bőven megrakott
cserjeszárát.

Kúpos termete és éretlen termései hasonlók voltak a mellette álló
Juniperus communiséhoz; de voltak már érett termései is, a melyek először
is nagyobbak voltak, mint a közboróka borsszemnyi fekete termései, másrészt
pedig fénytelenül veresek voltak. A mellette másoldalt álló Juniperus oxy-
cedrus L.-nek termete kisebb és boglyasabb volt ; érett termései pedig jóval
nagyobb fényes piros golyók gyanánt díszlettek rajta.

Figyelmemet a magvatlan növényekre csak később iránj'^ítván, azt tapasz-
taltam, hogy a páfrányok között is sok érdekes déli növény zöldéi itt télen,
így pl. az Aspidium angulare Kit., az Asplenium onopteris L., a Ceterach,
Scolopendrium és a déli Polypodium serratum Willd. Sok érdekes délvidéki
moha érlelte itt már terméseit. A zuzmók is tele voltak apothecium okkal,
a téli enyhe eső pedig felduzzasztottá telepeiket meg terméstartóikat egyaránt.

VIZSGÁLATOK A SZŐLu IJSZTHARMATBETEGSKGÉRŐL.

Istvánffi Gyula: Vizsgálatok a szőlő lisztharmat-
betegségéről.*

(3 eredeti rajzzal.)

A lisztharmat szőlőseink rendes vendége. Kitelelő termőlcsteit (perithe-
ciűmait) azonban még nem találtuk meg. Kérdés tehát, hogy honnan, miből
újul meg, hogyan húzza ki a telet ?

Régi tapasztalat, hogy ugyanazokon a tőkéken egyik évről a másikra föl-
léphet, továbbá kísérleteimből kitűnt, hogy a télen át védekező szerekkel
beecsetelt szőlősökben tavaszszal nem újul meg, és azt is tudjuk, hogy őszi
metszés után a szőlők a korai lisztharmattól mentesek maradnak, — míg a
tavaszi metszésben részesültek betegek lesznek, — különben azonos viszo-
nyok között.

Mindez arra utal, hogy az őszi metszés következtében a lisztharmat telelő
szervei eltávolíttattak, vagy hogy a téli védekezés révén elpusztíttattak.

Gyakorlalilag tehát a leglényegesebb kérdések közé tartozik a lisztharmat
kitelelésének a kutatása. Igazi fészkét kell megtalálni, hogy gyökeresen véde-
kezhessünk ellene. Sokan foglalkoztak e nehéz kérdéssel és a legellentéte-
sebb nézetek jutottak kifejezésre.

Kapcsolatosan a liszlharmat ellen való sorozatos, több évi időtartamra
berendezett kísérleteimmel, ezt a kérdést is vizsgálat alá vettem.

A következőkben tehát a lisztharmat kitelelésére és azután a védekezésre
fogok kiterjeszkedni.

De Bary szerint a konidiumok a hajtások hónaljában, vagy a rügyek
pikkelyei között telelnek ki.

\M a 1 a szerint is a rügyek pikkelyei között telel ki. Novembertől
deczember végéig talált V i a 1 a épeknek látszó lisztharmat-konidiumokat és
myceliumot is, mely számos darabra tagolódott. »Ces fragments peuvent
s'isoler et germer comme les conidies ; ce sönt de vraies conidies.«

Wortmann** a lisztharmat kitelelésének a kérdését újból szőnyegre
hozta, és a tavaszi fertőző góczokat tüzetesen leírta. Részletesen ismertettem
vizsgálatait egy összefoglaló közleményben.*** W rt m an n azt hiszi, hogy a
lisztharmat myceliuma a szölü riigyeinek föliiletén vagy belsejében húzza ki a
lelet, és esetleg még a tőke kérgébe is behúzódik. Azonban a ráfordított
fáradságnak ellenére, nem tudta kimutatni sem a rügyekben, sem más részében
a szőlőnek.

* Előadta a szerző a növén3'tani szakosztálynak 1904. évi februárius 10-ikén
tartott (lOO-adik) ülésén.

** Wortmann J. Beobachtungen über das .'\uftreten von Oídiuni Tuckeri,
sowie einige Vorschlage zur Bekainpfung dieses Pilzes. — Weinbau und Weinhandel.
XVIII. 1900. Nr. 4., 5., 6. 25—20., 41—42., 51. old.

*** Istvánffi Gy. A lisztharmat. — Borászati Lapok. XXXIIL 1901. 12. sz.
274-278. old.

Növénytani Közlemények. 1904. 111. kötet, 1—2. füzet. 5

66 ISTVÁNFFI GYITLA

Behrens* azt tartja, hogy a lisztharmatnak ugyanolyan alakban kell
kitelelnie, mint a milyen alakban nyáron át tenyészik ; tehát mint pókhálószerű
vagy lisztes bevonás telelne a vesszőn vagy más részein a szőlőnek. W o r t-
m a n n föltevését is valószínűnek tartja. Ő különben csak általánosságban
érinti a kérdést, vizsgálatokat nem végezett.

A p p e 1,** a ki legújabban foglalkozott a tárgygyal, a rügyekben seiiimi-
nemü részét sem lelte az élősködőnél!. »Aber ebensowenig wie Wortmann,
ist es mir trotz vielen Untersuchungen gelungen, in den Knospen irgend-
welche Theile des Pilzes zu finden.«

A p p e 1 azonban növényházi szőlőtőkén februáriusban a tavaly nagyon
lisztharmatos tőke hajtásain mycelium-szálakat talált, melyek sok szívót visel-
tek. Ezekből a mycelium-szálakból megújult a lisztharmat. Májusban azután
a szabadban tenyésző tőkéken is megállapította, hogy az új fertőzés az öreg
tavalyi mycelium-szálaktól ered, mert ezekből új szálak sarjadzanak.

Összefoglalva tehát a kérdés mai állapotát, látjuk, hogy a rügyekben való
előfordulás, melyre V i a 1 a súlyt vet — nincsen bizonyítva, sőt hogy W o r t-
mann és Appel egyáltalában a rügyekben még nyomát sem lelték a liszthar-
matnak : — továbbá hogy a konidiumok megmaradása sincsen bizonyítva, és
hogy Appel a lisztharmat megújitló myceliumáról nem bizonyította be, hogy
az csakugyan tavalyi eredetű, mert télen át nem kutatta előfordulását. Szóval
többrendbeli hézag van a vizsgálatokban, és ez idő szerint még mindig nem
vagyunk kellőképpen tájékozva a kitelelésről.

Ez pedig lényeges dolog, mert a helyes megelőző (praeventiv) véde-
kezés csakis e probléma megoldása révén állapítható meg.

Legegyszerűbben tehát úgy tehetjük föl a kérdéseket :

1. van-e a szőlő telelő rügyeiben lisztharmat, továbbá

2. található-e a vesszőn, leveleken vagy más részein a szőlőnek a liszt-
harmat valamely fejlődési állapota, és

3. megújulhat-e ezek révén a betegség ?

Meg kell még jegyeznem, hogy A p p e l-nek említett rövid előleges
közlése 1903. november U-én adatott ki. Éppen egy hónappal későbben, tehát
mint a hogy a kitelelés kérdésének vizsgálatát, a W o r t m a n n-féle vizsgálatok
utánadolgozása czéljából megkezdettem.

Ugyanis a lisztharmatnak a rügyben való telelését vizsgálandó, 1903.
október 11-ikén a gödöllői koronauradalom besnyői szőlősében gyűjtöttem anya-
got. A lisztharmattól ellepett Zöld-Sylvani késői hajtások rügyeiből több százat,
azonnal a helyszínén fixáló folyadékban raktam el.

Október 11-ikén a hűvös esős idő ellenére a lisztharmat, — mint később
is még — nagyon élénken szaporodott, és nemcsak a hajtásokat, hanem
a leveleket is ellepte. Ezek valósággal szőrösek voltak, a fölfelé merevedő
konidium-tartók sertéitől.

* Behrens J.: Kann der Winterfrost die Schmarotzerpilze der Rebe ver-
nichten? — Weinbau und Weinhandel. XVII. 1899. Nr. 49. 470—471. old.

** Appel: Zur Kenntniss der Überwinterung des Oídium Tuckeri. — Centralbl.
f. Bakteriológia, Parasitenkunde etc. Zweite Abtheilung. XI. 1903. Nr. 4—5. 143 — 145 old.

VIZSGÁLATOK A SZOI.Ő I.ISZTHARMATRF.TRGSKGÉRÖL.

67

A fixált anyagot celloidin-be ágyazva, sorozatos metszetekké dolgoz-
tam föl.

A vizsgálat folyamán a kérdés végleges eldöntését attól tettem függővé,
hogy a rügyekben találhatok-e lisztharmat myceliumot vagy konidium-tartókat
szívókkal begyökerezve. Mert csakis ilyen esetek tarthatnak igényt a számba-
vételre. Valószínű ugyanis, hogy az
irodalomban elszórt adatok csak a
rügyekbe metszéskor jutott lisztharmat-
részekre vonatkoznak, és így tévedésen
alapulnak.

A vizsgálat azt mutatta, hogy a
mycelium araszolva eregeti szívóit a
zöld hajtások felszíni bőrrétegébe ; a szí-
vók erősek, némelyek hártyája nagyon
megvastagodott. A rügyek töve alatt
fejlődő mycelium átterjed azután a
rügyre, fölületét benövi és némely ritka
esetben behatol a rügybe. Némely
készítményben ugyanis a legkülső, már
párás rügy pikk elylei' elek alatt tisztán
látható, hogy a lisztharmat karcsú
konidiunttartót viselő myceliitma szívói-
val meggyökerezve ül, (némelykor
három konidiumtartó is egymás tő-
szomszédságában) — a rügy púpjain,
pikkelylevelein.

Tehát a párás fedőpikkelyek
alatti belsőbb, még nem párás pikkely-
levelet is megtámadja a mycelium.
Ebből a rügyből is metszetsorozat
készült, és az illető megtámadott levél
egymásra következő hosszmetszetei hat
készítményben láthatók, eredeti hely-
zetükben, tövükkel a rügy alapjához
nőve (20. rajz).

Ennek a levélnek-hegye részét
lepte el a mycelium, a megtámadott
rész megbarnult, összeszáradt. A soro-
zatos metszetek átvizsgálása mutatja,

20. rajz. Sorozatos egymásutáni hossz-
metszetek lisztharmattól megtámadott rügy-
pikkelylevélből. (Zöld-Sylvani.) A h met-
szeten látható és r-vel jelzett konidium-
tartó termővége az a metszeten található
(c). A pikkelylevél még nem volt elpará-
sodva, megtámadott hegye-része össze-
esett és a lisztharmat myceliumdarabjait
viseli. A pikkelylevél tő-részén a feketével
jelzett epidermis-sejtek szintén meg vannak
támadva. Zeiss: IV. ocul. .1. object. 90-
szeres nagyítás. Celloidinbe ágyazott h.xált
anyagból.

hogy a mycelium konidium-tartókat is
hajtott, a tartók egy-egy kifejlődött konidiumot viselnek. Tovább vizsgálva
a levél tövét, 5—8 ép epidermis-sejttel elválasztva 3—4 megtámadási pont
fedezhető fel. A mycelium tehát a levélnek töve felé is tovább terjed, és még
több epidermis sejtbe hatolt.

Az októberi anyag vizsgálatából tehát az tűnt ki, a) hogy a lisztharmat

5*

68 istvAnffi gyula

a csúcshajtásoknak és a késői hajtásoknak kiteJeUsre készülő rügyeibe hatol
némelykor, és b) hogy ott szaporodik, konidiumokat terem.

Az őszi lisztharmattól nagy mértékben ellepett szőlőtövekről később
(deczember 23. és januárius 25., februárius 9.) a tél folyamán szedett hajtások
rügyeiben a lisztharmat közvetetlenül nem volt kimutatható. És ez természetes,
mert az őszszel talált gyér mycelium, ha még fejlődik is egy darabig, — a
boltozatosán egymásra boruló, szorosan záródó belsőbb levelek közé alig
hatolhat be, — miután a levelek lemezén nem nőhet keresztül, felületi
élősködő levén.

Azonban az ilyen telelő rügyekben is sok pikkelylevét viseli a jellegzö bán-
talmazást, összeszáradt, helyenként megsárgult, és epidermis-sejtjei megbarnul-
tak. Ez arra mutat, hogy az ilyen levelek is megvannak támadva, de a myce-
lium már nem látható, és alkalmasint csak a szívók élnek a megtámadott sej-
tekben.

A rügyekben talált mycelium és konidium-maradványok alapján tehát
a tavaszi megújulás nincsen ugyan kizárva, de a gyér nyomok aligha képesek
nagyobb mérvű fertőző góczokat létrehozni.

Ezért ennek az előfordulásnak nagyobb jelentőséget nem tulajdonítok.

A mi a második lehetőséget illeti, a lombozat és a lőkefej kérgének a
vizsgálatából csak az tűnt ki, hogy e pontokon a lisztharmat nem telel ki.
Sem a száraz leveleken, sem a tőkefej kérgében nem találtam nyomait.
Ellenben korompenészek nagy mennyiségben voltak mindenült és a tőkefej
kéreghajába meglehetős mélyen hatoltak a barna hypha-szálak.

A harmadik kitelelési mód vizsgálata legtöbb felvilágosítást nyújtott.
Ezért e vizsgálataim alapján a lisztharmat kitelelő alakjának azokat a mycelium-
szálakat tekintem, melyeket a deczember 23-ikán, januárius 25-ikén és feb-
ruárius 9-ikén szedett, és a szabadban, tőkén telelő fás hajtásokon láttam.

A beteg fás vesszőkön mindenütt találtam mycelium-szálakat a hegyükön,
de ezek középső és tőrészeikön is föllelhetők.

A lisztharmat myceliuma különösen a betegségtől pusztított, — sötét

rozsdabarna epidermis-foltok közötti, — puszta szemmel egészen tisztának látszó,

j'akószinü kéregrészleteken látható nagyon tisztán. A vörösbarna foltokon

kevésbé láthatók a szálak, ezek korábbi fertőzéstől erednek és annyira sötétek,

hogy felületük nem vizsgálható.

A fakó, halavány, éretlen hajtásokon, tehát — a vörösbarna foltok közötti —
tiszta részeken, minden irányban kifeszített hypha-k vonulnak végig. Miután
a vessző kérgének fölületi rétegei meglehetősen összeszáradnak, a cuticula
többnyire ránczokba gyűrődik ; és ezért a szálak olyanok felülről nézve,
mintha árkok fölött kötelek volnának kifeszítve.

A szálak általában összeesettek, szabálytalan körvonalúak, többnyire
üresek, a szívókkal összefüggő részletük azonban tömött, egynemű plazmától
duzzad. Hogy a szívók valóban begyökereznek a sejtbe, az jól észlelhető, és a
megtámadott epidermis-sejt tartalma és fala is megsárgult már.

Ezek a szálak a legutolsó őszi fertőzésből valók, mert a konidium-alakulás
még nem indult meg ; nem volt már rá idejük, beállott a hideg tél.

VIZSGÁLATOK A ÖZÖLÜ LISZTHARMATBETEGSÉGÉRÓL.

69

Tovább kutatva azután, rájöttem arra, hogy helyenként — főleg a vas-
tagabb fás hajtásokon — plazmától duzzadó vastag és 100— 2 OU ii hosszú
szálrészlelek is megmaradtak, és ezek i-cndkivül nagy, erős szívókat viselnek.
A szívók sok karéjos, veséded, vagy újjalakú kinövést hajtanak, nagyon külön-
böző alakúak, nagyok (36X15 /t), és plazmájuk fénylő sárgás vagy szürkés-
színű, szemecskételen egynemű anyagnak látszik.

A szálak helyenként nagyon bőségesen jelennek meg, és egy nagy szívóból
négy vagy több szál is ered. A szobahőmérsékleten nedvesen tartott vesszőkön
e plazmadús szálrészletek felduzzadnak, éppen úgy, mint a szívók tartalma is

21. rajz. Hajtásokon (fás) szabadban telelő, tömött plazmával telt és nagy szívóból

(haustorium) elágazó szálak, — a lisztharmatnak a hajtásokon telelő alakja. Zeiss :

8. compens. ocuj. 3. apochromat. object. 667-szeres nagyítás.

vizet szí föl (21. rajz). A kérget ellepő korompenészek pedig már néhány
nap múlva csíráznak és a konidium-képződés megindul.

A lisztharmatnak a sejtekbe fúródott, szálnélküli szívói nagyon gyako-
riak, ezek olyan nagyok, hogy az epidermisz-sejt űrét szinte kitöltik, duzzadt
külsejűek, tömve vannak finomabb szemecskéjű, fénytörő plazmával.

Hogy már most e szálnélküli szívókból, meg a vastag, plazmával telt
és hatalmas szívókkal bíró száldarabokból mi lesz, hogy kihajtanak-e tavaszszal^
azt még későbbi J'olytatólagos vizsgálataim fogják eldönteni.

70 ISTVÁNFFI GYULA

Fölemlítendő most, hogy Appel a szabadban telelt szőlőkön a myce-
lium szálak sarjadzását, kihajlását május végén látta, üvegházi szőlőn pedig
februáriusban talált mycellum-szálakat, melyek sok szabálytalan szívót viselnek.
Ezek görcsösek és 2—3, majd 8 is jelenik meg egymás tőszomszédságában, és a
hozzájuk tartozó myceliumszál fala kissé megvastagodott. Továbbá a mycelium
szabályos része elhalt volt és a konidiumok is körülötte már elpusztultak.

Egybeillesztve már most a vizsgálataim révén talált adatokat az Appel-
félékkel, látjuk, hogy azok kiegészítik egymást. És így az egész télre ki-
terjedő szakadatlan vizsgálat-sorozattal rendelkezünk.

Az általa februáriusban fölfedezett mycelium-szálakat megtaláltam szabad-
ban telelő beteg Zöld Sylvani. Othello-hajtásokon ősztől mostanig. Kimutattam
azonban még a plazmától duzzadó szálrészletekeí is, a szívók aránytalan dús
fejlődését, továbbá a sejtekbe befúródott magános, de óriási szívók előfordulását.

Ezek szerint tehát most már arra lehet következtetnünk, hogy a liszt-
harmat nagy szívókkal bíró plazmadús, tömlős mycelinm-darabok alakjában
telel a fás hajtásokon, és ezekből a száldarabokból ered azután a tavaszi
legelső fertőzés. Sőt ehhez még hozzá lehet tenni azt, hogy valószínűen a
sok sejtben elszórtan látható erős szívók külön, önállóan is megújulási góczokat
alkothatnak.

Appc l-nek jelzett közleménye éppen egy hónappal később (1903. novem-
ber 11-ikén) jelent meg, mint hogy az őszi vizsgálatot megkezdettem. Adatai
saját vizsgálataim révén visszamenőleg is alapot nyernek. És most örömmel
látom azt, hogy mindakettőnk vizsgálatai megerősítik azt a korábbi, a Magyar
Orvosok és Természetvizsgálók kolozsvári vándorgyűlésén (1903. szeptember)
előadott fejtegetéseimet, melyekkel a téli és tavaszi kezelés, védekezés szük-
ségességét bizonyítottam.

A most tárgyalt eseteken kívül azonban a szőlő lisztharmatja még
más módon is kitelelhet. Ezt szintén a napokban írtam le,* és közöltem a
Párisi Tudományos Akadémia februárius 29-ikén tartott ülése alkalmából. Meg-
figyeléseim révén ugyanis arra jutottam, hogy a szabadban a vesszőkön maradt
Márton-szőlőn a lisztharmat életre képes állapotban húzza ki a telet. Januárius
25 ikén, februárius 9-ikén gyűjtött Márton-szőlőn a lisztharmat bőségben
volt található. Hatalmas plazmadús szálai valósággal körülnőtték a részben
összezsugorodott bogyókat, sőt a fölrepedt bogyók belsejébe is hatol-
tak. Szobahőmérsékleten a szálak csakhamar hajtani kezdettek, főleg ha
kevés nedvességről is gondoskodtunk. A kihajtó szálak benőtték a bogyó
testét, belsejébe is hatoltak és részben hosszú (30—50 ji<), konidiumszerű
darabokra tagolódtak, részben pedig rendes konidiumokat termettek.

Figyelmet érdemel az az itt először jelzendő körülmény, hogy a szálak
tövén, a mycelium-telep külön vékony mellékágakon apró legömbölyített koni-
diumokat is teremhet ; továbbá az, hogy az erősen növekedő^, vékony szálak
sapkaalakú képződményeket viselnek végeiken (22. rajz).

* G y. de I s l V á n f f i : Sur l'hivernage de roidium de ki Vigne. — Coniptes
Rendus de r.'\cadémie des Sciences. CXXXVIII. No. 9 (29. février) 1904. 596— 597. old.

VIZSGÁLATUK A SZÓLÓ LISZTIIARMATBETEGSÉGERŐL.

71

Miután a Márton szőlő a tavaszi munkák alkalmával részben a szőlősben
marad, mert letöredezvén, lehull a munka folyamán a földre, a rajta levő
lisztharmat a melegebb időjárás beálltával könnyen megújulhat. Annál inkább
megújul, mert hogy kihajtson és új szaporodó szerveket termeljen, nem szük-
séges, hogy a zöld szőlőrészekre költözzék. Mint láttuk, magán a kevés
gyümölcshússal rendelkező Márton-szőlőn is tovább szaporodhat szaprofita
módon, és így alkalmasint bevárhatja a friss hajtások megjelenését, mikor
azután azokra ráveti magát, és megint élősködő életmódot kezdhet.

22. rajz. Deczember 23. gyűjtött Márton-szőlőn (másodtermésén) megújult lisztharmat.
a ) a szál ízelődik és tövén vékony oldal-ágak apró konidiumokat fűznek le ; bj az
előbbi szál folytatása, hosszabb darabokra tagolódik, a körűifonódó vékony mycelium-
ágak sapkaszerű képieteket viselnek ; cj rendes konidiumot lefűző szál. Zeiss : 4. com-
pens. ocul. 3. apochromat. object. 333-szoros nagyítás.

Ez tehát megint egy nevezetes mozzanat a lisztharmat biológiájában és
nagyon érthető magyarázatot nyújt az áttelelés, meg a tavaszi megújulás isme-
retéhez.

Emez egymást kiegészítő és részben egészen új vizsgálati eredmények
alapján — a szőlő lisztharmatjának — perithecium-ok hiányában való kitelelése,
valamint a betegség megújulására vonatkozó ellentétes és vitás kérdések, a
hajtásokon és a Márton-szőlőn kitelelő és tavaszszal kihajtó téli mycelium
megállapítása révén megoldottaknak tekinthetők.

72 ISTVÁNFFl GYULA

Ebből a gyakorlatra vonatkozóla.L; nagyon érdekes következtetéseket von-
hatunk.

1. Miután a lisztharmat az őszszel megjelenő másodhajtásokon, éretlen
hegyevesszőn, meg a fás hajtások alsóbb részein is myceliumdarabok alakjá-
ban húzza ki a telet : ezért őszszel a liszlharntattól megtámadoll szölö tövek
hajlásai a Márlon-szölövel egyiilt mind kivétel nélkíil lemetszendők és etége-
tendök, még ha a tavaszi metszéshez ragaszkodik is a gazda másnemű gya-
korlati okokból.

2. Továbbá őszszcl általában minden szőlőben, a hol a lisztharmat jelen-
kezett az év folyamán, még ha nem is tett számbavehető károkat, a nyilván-
valóan bántalmazott hajtások eltávolítása és elégetése után a meghagyott haj-
tásokat, csapokat és a tökefejet erős védekező oldatokkal kell alaposan beecse-
telni, hogy a lisztharmat mycelium-részletei lehetőleg elpusztíttassanak.

3. Ha tavaszi metszést folytat a gazda, a- metszéskor mindig czél-
szeríí az újból való beecsetelés, hogy a netalán életben maradt (vagy ked-
vező időjárás esetén hajtani kezdő ?) myceliumdarabok elpusztíttassanak. Ez
a vesszőtermelés érdekében is ajánlatos, mert a leszedett vesszőkkel való
elhurczolás veszélye sem tekinthető kizártnak, viszont a tőkén meghagyott
1—2 vessző, csap, czomb stb., ha fertőzött, ott helyben hozhat létre új
betegségi góczokat.

. 4. A szálvesszős, lugas, karikás stb. mívelés közben természetesen a
hajtások őszi és a metszés után való tavaszi ecsetelése elsőrendű feladat.

Most, hogy a lisztharmat kitelelése iránt tájékozódtunk, tudjuk, hogy
mi az oka annak, hogy a legtöbb esetben a házmelléki lugas-szőlőben üt ki
a lisztharmat. Nemcsak a nedvesebb és melegebb termőhely teszi ezt, mint
a hogy ezt eddig hitték, hanem az, hogy itt a hosszú metszésben része-
sített hajtásokon sokkal több maradhat meg a telelő myceliumból. Ez őszszel
is sokkal tovább fejlődhetik, mint a szabad szőlőben, és viszont tavaszszal
korábban indul meg, mert védettebb, melegebb és a lombozat révén nedvesebb
tenyésző helyre teszen szert.

Mintán akárhányszor innen indul ki a betegség, a házi lugas-szőlőnek
kezelését nagyon is lelkére kötném a gazdáknak, a kertészeknek.

Végül a hajtató szőlő- növényházak tőkéinek a kezelésére nézve szintén
lényeges útmutatásokat találtunk. Itt a baj megújulása szintén nagyon fenyegető,
és viszont a későbbi védekezés, a nagyon kedvező közeg-viszonyok miatt éppen
nagyon nehéz. Tehát a pnegelőző védekezés gyökeres módját, a hajtás-beecsetelést
kell szorgalmasan gyakorohii.

Ezek után a lisztharmat fejlődését a szőlőn következően lehetne vázolni:

A tavalyi és előző években végzett megfigyeléseimből kitűnt, hogy a liszt-
harmat már nagyon korán jelenik meg a szőlőkben, de nem annyira a leveleken,
mint inkább a zöld hajtásokon terjed, és különös előszeretettel húzódik a kötések
alá. Ha máshol nem látni, a hajtásnak kötéstől takart részén legbiztosabban lehet
megtalálni. Itt lappang tehát és innen terjed azután lefelé, tehát tőkereső. így
jön létre a fürtök fertőzése a saját tőkéjén telelt lisztharmattól. Öszszel a liszt-
harmat visszafelé teszi meg az utat, csúcskereső lesz a fejlődése, mert a hajtások

VIZSGALATUK A bZOLU LlíJZTHARMATBETEGSÉGERUL. 73

hegyérc húzódik, és ott a leveleket meg a músodtcnnést keresi föl, és egyben a
rügyekre is ráveti magát.

Elszórtan azután mindenütt a hajtásokon hátrahagyja niyceiiumát, mely-
nek egy része összpontosítván plazmáját a telire rendkívüli arányban fejlődő
szívókkal szomszédos száldarabokba, kitelel a fás vesszőn, és a következő évben
kihajt és új fertőzést okoz. Éppen így a Márton-szőlőn megmaradó mycclium is
tavaszszal megújulhat és további fertőzést idézhet elő.

Szaporodása tavaszszal tehát a meghagyott hajtásokon vagy részeken
indul meg, ezekről átterjed a rügyekből kifejlődő hatal hajtásokra és a milyen
mértékben nőnek a hajtások, olyan mértékben mindinkább eltávolodik a fertőzött
fészektől és a magasba kerül, a honnan azután később megint lefele kúszik,
mint már jeleztem.

így magyarázliali) IcIuU a lavas::i ferlözö góczok crcdclc, melyei
\V r t m a n n nem liidoll földeríteni^ és így a hajlásokon valú nagyon korai
elterjedése, melyet kimutattam. Azáltal pedig, l'^sy ^ kötések alá behúzódik,
megmagyarázható az, hogy aránylag tiszta vagy egészen tiszta szőlőtökén hogyan
léphet föl egyszerre, meglepő módon. Ott a kötés alatt lappang ugyanis, védve
van a permetezésektől, melyek esetleg a hajtásokon künn maradt részét
tönkre tették és azután, mikor a hajtások lombosodnak, védve a levélsátortól,
a nedves közegben szaporodni kezd, lefelé terjed és rajta üt a fiatal fürtökön.
Ez adja magyarázatát annak a közönséges tapasztalatnak, hogy sok tőke évről
évre lisztharmatos lesz, annélkül, hogy a szőlősben általában a többi tőkéken
a betegség megjelennék.

Ha azonban az ilyen tőkék elhanyagoltatnak, kiinduló fertőző fészkek
gyanánt szerepelnek és általános, távolabbra is terjedő megbetegedéseket okoz-
hatnak, ez a tőkéknek, illetőleg a fürtöknek »idegen-infectiója«:.

Miután a zöld hajtások kezelése sok nehézséggel van összekötve, egyelőre
a tavaszi megelőző hajtáskezelés a leglényegesebb teendő a lisztharmat ellen való
védekezés terén. A lisztharmat tehát vándorol a saját tőkéjén : tavaszszal föl-
felé kúszik, nyáron és később lebocsátkozik, fertőzi a fürtöket is, őszszel pedig
felkúszik a hajtások hegyére és a Márton szőlőre, hátrahagyván útjában min
denütt kitelelő szerveit, a téli myceliumot.

E mozzanatok megállapítása, illetőleg szerves összefüggésbe hozatala
révén már most kellő betekintésünk lehet a lisztharmat fejlődésébe, és egyúttal
gyakorlati becses útmutatásokat birunk a kezelésére, leküzdésére.

74

ISTVÁNFFl GYULA

Istvánffi Gyula: A szőlő peronosporájának kitele-

léséről.*

(3 eredeti rajzzal. j

A Plasinopara vilicola, a szőlő peronospora-betegségét okozó élősködő
kitelelését illetőleg a nézetek nagyon szétágaznak. Via la ismeretes munká-
jában** a következő megjegyzés található : »a fenntebbiek után« (t. i. a fej-
lődés leírása után) a >->Plasmopara kitelelése, egyik évről a másikra való meg-
maradása a téli oospórák, vagy az évelő mycelium által lehetséges. «

»Ez a mycelium P'réchou megfigyelései szerint a levelekben lappang-
hat és száraz közegben megmaradhat, hogy azután tavaszszal macroconidiu-

23. rajz. Januárius 25-ikén lemetszett, szabadban tökén telelő Zöld-Sylvani fás hajtásból
készített felületi hosszmetszet (tangentiáhs) ; e = epidermis, in -= Plasinopani viticoUi
mycelium-hálózata. Friss készítmény. Zeiss : III. ocul. C. object. 200-szoros nagyítás.

mokat teremjen. De a mint mondottuk már, a megkívántató föltételek arra,
hogy a IchtiUott levelekben megmaradjon, nagyon rilkán valósulnak meg, mert
e levelek majdnem mindig elrohadnak. C u b o n i azt gondolja, hogy a
mycelium a rügyekben fejlődik és itt lappangó életet folytat tavaszig. Ekkor

* Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 19ü4-ik évi februárius lÜ-ikén
tartott (100-ik) ülésén.

** Viala P. : Les maladies de la Vigne. 3-e édit. 1803. 106-108. old.

A SZŐLŐ PEKONOSPOKÁJÁNAK KITELELÉSÉRŐL.

75

a kedvező teltételek meglévén, a tiatal hajtásokon kifejlődnek és megtámad-
hatná az új leveleket, és itt azután új inváziót hozna létre. «

»Cuboni látta ugyan, hogy a Plasmopara vilicohi macroconidiu-
mokat terem a rügyek pikkelyei alatt nyár végével, de nem kísérte figyelem-
mel a betegség tavaszi fejlődését a liatal hajtásokon, és így csak következ-
tetésképpen vezeti le a további fejlődés lehetőségét. «

»Cuboni adatai más megfigyelők részéről még nem lettek meg-
erősítve. A rügyekben való kitelelés lehetséges, de nem vehető állandónak. «

Végül pedig egy magán való megfigyelést említ, melyet B a i 1 1 o n
(1889) közölt: »Baillon kísérletei révén fölteszi, hogy a kéreg repedéseiben

24. rajz. Részlet ;i Plasmopara mycelium-hálózatából, a sejtűrökbe behatoló szívók
(haustoriumok) hólyagszerűen felduzzadtak. Zeiss ; 8. compens. ocul. 3. apochromat.

object. 667-szoros nagyítás.

vagy a kérgen, az oospórákat tartalmazó levelek hulladéka vagy a spóra
megtapadhat. Ezek az oospórák fertőznék a fiatal hajtásokat— zoospóráikkal.«

Újabban (1899) Behrens .í.* és Bérlése A. N."* fejezték ki né-
zetüket a kitelelésre vonatkozólag ; Behrens szerint :

>->Azonban bizonyos, hogy a Plasmopara a lehitlloti leveleken telel ki
és innen fertőzi a jövő tavaszszal az új leveleket, még pedig legelőbb a talaj-
hoz legközelebb fejlődőké l« , Augusto Napóleoné Bérlése pedig
C u b n i nézetéhez csatlakozik, de vizsgálatokat nem végezett.

* H c h r e n s J. : Kann dcr Winterfrost die .Schmarotzerpilze der Rehe ver-
nichten? — Weinbau und Weinhandel. XVII. 1899, Nr. 49. 470—471. old.

** Bérlése A. N. : Saggio dl una Monográfia delle Peronosporacee. — Rivista
di Patológia Vegetale. Vol. IX. 19Ü0, Nr. 1-5. 99—101. old.

76 - ISTVÁNFFl GYULA

INliután ezt a lényeges kérdést illetőleg kutatásaim folyamán sikerült rész-
ben nagyon is elütő, egészen új tényeket megállapítanom, ezeket az elsőség
biztosítása érdekében most előterjesztem.

1. Tel folyamán szedett (januárius 25), künn telelő hajtásokon gyűjtött
ép rügyek vizsgálása közben némely egészen zárt rügynek takaró pikkelyeiben,
még pedig a boUozatosan egymásru bontló, tehát a tenyészőkúp fölötti rész-
ben megtaláltam a Plasnwpara myceliumál. Ez a sejtek közötti űrökben foglal
helyet, barnás színű, tömött plazmától duzzadó tömlős hálózat képében járja
át a pikkelylevél megsárgult összeesett szöveteit. Ezzel az új megtigyeléssel
tehát ki van mutatva a mycelium kitelelése, miből azután C u b o n i föltevé-
sének (a megújulásnak) valószínűsége következik.

2. A lisztharmatos fás hajtások vizsgálása közben azután még egy
szinten egészen új megfigyelést tettem* E szerint a Plasmopara télire behúzódik
a hajtások kérgébe, és ott telel ki a myceliuma.

A januárius 25-én leszedett, szabadban tőkén telelelő Zöld-Sylvani fás
hajtások kérgében, közvetetlenül az epidermis alatt fekvő elsődleges kéreg-
parenchym székhelye a myceliumnak. A mycelium mint azt fölületi metsze-
teken, az epidermisen keresztül nagyon szépen látni, sárgásbarnás nagyszemü
hálózatot alkot. A háló szemei 5— tí-szögűek és a tömlős, választófalak nélküli
mycelium a sejtközötti űrökben foglal helyet. Szemecskés tömött plazmája több-
nyire duzzadásig kitölti a tömlős szálakat, helyenként megint összezsugorodik
és visszahúzódik a tömlő falától. A szálak átlagosan 9 /.i vastagok, falaik
simák. A visszafordított vagyis az epidermisre fektetett, csak két sejtrétegü
metszeteken a hálózat elrendeződése legjobban vizsgálható és megállapítható
az is, hogy a szálakból helyenként szívók hatolnak a sejtekbe (23. rajz). A
parenchym-sejtek többnyire egészen üresek, a mycelium fölemésztette tartal-
mukat. Vastagabb, három sejtrétegű metszeteken találtam olyan helyeket
is, a hol a szívók hólyagszerűen felduzzadtak, a mi talán táplálékkeresésre
vagy felbomlásra vezethető vissza (24. rajz). Az észlelt esetek megegyeznek
C u b n i - nak ismeretes rajzával, mely a mycelium-hálózat elrendeződését
ábrázolja a szőlő levelében. Mint tudjuk, a Plasmopara myceliuma frissen
(főleg szívói) nehezen látható. Éppen ezért vizsgálásra többféle kikészítési eljárást
javasoltak. Például a H a n s t e i n • féle átlátszóvá tételt eczetsavval, kálilúggal
stb., a vizsgálásra pedig az eczetsavval kevert glycerint ajánlottak. Itt azonban
minderre szükség nincsen. Á sötétbarnás mycelium hálózata rendkívül erősen
elüt a környező szövetektől, olyannyira, hogy még vastag készítményekben is
könnyen felismerhető, és közvetetlenül vízben helyezve vizsgálható.

A néhány napig nedves közegben tartott vesszők duzzadtabb kérgében
a mycelium-hálózat is vizet szí föl, frissebb és duzzadtabb lesz.

Ott a hol a parenchym-sejtek a kéreg külső rétegeinek beszáradása
folytán zsugorodottak, a tömlők összenyomottak és részben megszakadnak.
De ez aránylag nagyon ritkán látható.

* István!" fi G y. de: Sur la perpétuation du mildiou de la vigne. —
— Comptes-Rendus de l'Académic des Sciences. CXXXVIII. Nr. 10. (7. Mars, 1904).
643—644. old.

A SZOLO PKROiNOSI'ORAJANAK KITELKLKSKROL.

77

Tovább vizsgálva a Plasniopara myceliumának behatolását, megállapít-
hattam még azt is, hogy a belsőbb parenchym rétegek közé is behatol néha,
itt azonban tömlői már nehezen láthatók, mert nagyon áttetszők lesznek.

E szerint tehát a mycelium a rügypikkelyeken kívül még a hajtások
kórgében is telel, az epidermis alatti holt parenchym-rétegben, a hol a meg-
újulást várja, hogy azután újabb tömlőket hajtson, továbbá az eleven szö-
vettel határos rétegek sejtközötti űréibe is hatol. Itt tehát a táplálék közvetetlen
szomszédságában megújulása ta-
vaszszal könnyen végbemehet.
Különben a külső, barnább háló-
zatból való kihajtása már magá-
ban véve is lehetséges, tekintve
a benne felhalmozott tömött
plazma nagy mennyiségét.

Mint érdekes adatot föl-
említem még azt is, hogy őszszel
(október 11,) fixált zöld hajtások
kérgében (Zöld-Sylvani) a Plas-
mopara myceliumát szintén meg-
találtam. A mycelium keresztül-
kasul járja a szöveteket és
oospórát is termett. Sajátságos
elterjedési módját a mellékelt
rajz magyarázza (25. rajz).

3. A Plasniopara myce-
liumát végre még a Márton-
szőlő bogyóinak száradt húsá-
ban is kimutattam.

A kitelelő mycelium to-
vábbi magatartását állandóan
figyelemmel kísérve, annak ide-
jén az eredményeket szintén elő
fogom terjeszteni.

A hajtás kérgében és a
Márton-szőlőben telelő mycelium
a betegség megújulását és elhur-
czolását teszi lehetővé, és föl-
fedezése révén a irdekezésre egészen i'/J, lényeges úthaigazitási találunk, és egy-
ben magyarázatát kapjuk a sajátságos elszórt — egyes tőkéken föllépő —
fertőzésnek, melyet eddig csak a levegőből leszálló csírák rendetlen eloszlásá-
val igyekeztek kimagyarázni.

Mindenesetre azonban már most is azt a következtetést vonhatjuk e
megfigyelésekből, hogy a hajtások őszi és tavaszi kezelése rendkívül szük-
séges a Plasniopara elsődleges inváziójának a korlátozása vag}^ elfojtása
végett is.

25. rajz. Októberben fixált zöld haju'tsból készült
hosszmetszet. A Plasmopara myceliuma a sejt-
közi űrökben halad, de ezenkívül még a szom-
szédos hosszfalakat is szétfeszíti és úgy nyit utat
magának a kéregparenchyma-sejtek között. Zeiss:
IV. ocul. E. object. 680-szoros nagyítás.

78 NÖVÉNYTANI RRPRRTORIUM.

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.*

(Rovatvezető : Kvmmeble J. Béla.)
a) Hazai i r o d ca 1 o m :

Adorján József dr. : A búza minőségének megítélésére vonatkozó
újabb kisérletek. — Mezőgazdasági Szemle. XXI. évf. 1904., 535—541. old.

A királyi magyar tudomány-egyetemi földrajzi intézet könyv- és
térképtárának czímjegyzéke. I. kiadás. Budapest, 1903. Hornyánszky Viktor
könyvnyomdája. VI és 172 old.

Angyal Dezső: Ageni szilva. — Gyümölcskertész. XIII, évf. 1903.,

266—267. old.

Augusztin Béla : Trapa natans L. — Magyar Botanikai Lapok. II. évf.

1903., 347. old.

Bajnóczy Károly : A Monilia gomba meg a kénmáj. — Gyümölcs-
kertész. XIII. évf. 1903., 273—274. old.

Balyi Mátyás : A paradicsom tenyésztése és fogyasztása Amerikában.
— A Kert. IX. évf. 1903., 550—552. old.

Barth József: A Hargita-hegység és szomszédságának Flórája. —
Magyar Botanikai Lapok. II. évf. 1903., 318-332. old.

Bartos Antal : Rózsatenyésztés az Egyesült-Államokban. — Kertészeti
Lapok. XVIII. évf. 1903., 382—385. old.

Bernátsky Alfréd: A gyümölcsfák téli oltása. — A Kert. X. évf.
1904., 7—8. old.

Szőlőtelepítés Verseczen. — A Kert. IX. évf. 1903., 498-501. old.

Bernátsky Jenő dr. : Adatok a Ruscus-génusz vegetatív szerveinek
ismeretéhez. — Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici. Vol.
I. 1903., pag. 484-502.

_ _ A Majanthemum bifolium szerveiről. — Annales historico-naturales
Musei Nationalis Hungarici. Vol I. 1903., pag. 561—565.

— — Az ezüstlevelű hársfa érdekében. — Kertészeti Lapok. XVIII.
évf. 1903., 347-350. old.

— — Díszfák a magyar Alföldön. — Kertészeti Lapok. XIX. évf.
1904., 51—53. old.

Bernolák Gábor : Hazai erdei gyöngyvirágokkal végzett termelési
kísérlet. — Kertészeti Lapok. XIX. évf. 1904., 13—17. old.

Biró István : A szőlőójtványok zölden való gyökereztetése. — Borá-
szati Lapok. XXXVI. évf. 1904., 63—64. old.

Borbás Vincze dr. : A hársfa virágzása. — A Kert. IX. évf. 1903.,
501—503. old.

* E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai
eredetű, vagy hazai vonatkozású új f zakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak
minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a
szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemény forrásáról értesíteni
szíveskedjenek. (Szerk.)

N('n'KNYTAN[ líKPERTORlUM. 79

Borbás Vincze dr. : A kerti kultúra mes a hársfa (zádogfa, szádogfa).

— A Kert. IX. évf. 1903., 689—691. old.

— — A mirigyes szedrek eltérései szürkéllő vagy fehérlő molyhos
levelekkel. — Magyar Botanikai Lapok. II. évf. 1903., 333—337. old.

— — A szegfűfélék meg a szentlászlófűfélék parallelismusa. — Magyar
Botanikai Lapok. IL évf. 1903., 2G5— 281. old.

— — Aspidium thelipteris var. brachytomum Borb. var. nova. — Magyar
Botanikai Lapok. II. évf. 1903., 250. old.

— — Az Oenothera hazánkban. — Magyar Botanikai Lapok. II. évf.
1903., 243—247. old.

— — Gyászpirító népies székely orvosság. — Természettudományi
Közlöny. XXXV. köt. 1903., 774—775. old.

— — Hibiscus trionum hazánkban. — Magyar Botanikai Lapok. II.
évf. 1903., 303. old.

— — Lavatera ab Althaea generice non differt — Magyar Botanikai
Lapok. II. évf. 1903., 302. old.

— — Shcrardia maritima Griseb. — Magyar Botanikai Lapok. II. évf.
1903., 302—303. old.

— — Tilia tomentosa Moench proterandra. — Magyar Botanikai Lapok.
II. évf. 1903., 256. old.

Budai József: Bulzesdi alma. — Gyümölcskerfész. XIII. évf. 1903.,
244—245. old.

■ Szegletes Batul alma. — Gyümölcskertész. XI\'. évf. 1904., 7—8. old.

Csérer Gyula : Az Amaryllis szaporítása. — Kertészeti Lapok. XIX.
évf. 1904., 11 — 13. old.

— — és Balyi Mátyás : Két kis közlemény a Centaureákról. — A
Kert. IX. évf. 1903., 394—396. old.

Csergheő Sándor : A fűnemű Calceoláriák kezelése. — A Kert. IX.
évf. 1903., 424—426. old.

— — Két krimi alma. — Kertészeli Lapok. XVIII. évf. 1903.,
350—351. old.

Cserháti Sándor: .Szálas takarmányfélék termesztése. — Mezőgazda-
.sági Szemle. XXII. évf. 1904., 59-66. old.

Cserny Győző : A luczfenyőnek villamos légköri behatások folytán bekövet-
kezett csúcsszáradásáról. — Erdészeti Lapok. XLIII. évf. 1904., 136—140. old.

Deák Antal : Legendák a növényekről. — A Kert. IX. évf. 1903.,
095-697. old.

— — Élővirággal díszítsük templomainkat. — A Kert. IX. évf. 1903.,
724-726. old. és X. évf. 1904., 17—19. old.

Degen Árpád dr. : Centaurea reichenbachioides Schur Vcrsecz mellett.

— Magyar Botanikai Lapok. II. évf. 1903., 256—257. old.

— — Megjegyzések néhány keleti növényfajról. — Magyar Botanikai
Lapok. II. évf. 1903., 311-318. old.

Két új Solenanlhus faj Európában : vSolenanthus Reverchonii Degen nov.
spec. és Solenanthus albanicus Degen et Baldacci.

80 NÖVÉNYTANI REPKRTORIUM.

Degen Árpád dr. : Mi a Hesperis dauriensis Amo ? — Magyar
Botanikai Lapok. II. évf. 1903., 346-347. old.

— — , Schmidt Oszkár és Baán Lajos : A budapesti m. kir. állami
vetőmagvizsgáló állomás jelentése az 1899/1900., 1900/1901., 1901/1902. és
1902/1903. években kifejtett működéséről. Budapest, 1904. 144 old.

Depoli Guido: Sulla Visevica (1428. m.). — Liburnia. I. évf. 1902.,
49-51. old.

Divald Béla: A lukavicai öreg tölgyesekről. — Erdészeti Lapok.
XLIII. évf. 1904., 11—15. old.

Dömjén Sándor: Adianlum cuneatum. — Kertészeti Lapok. XV'III.
évf. 1903., 345—347. old.

Filarszky Nándor dr. : Teratologie der Pilze. — Mathematische uiui
Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn. Bánd XIX. 1903., Seite
357—362.

Fiait Károly, alföldi : Clusius Pannóniai növény históriájának eltérő
példányai. -- Magyar Botanikai Lapok. II. évf. 1903., 249—252. old.

Flesch T. : A keresztezés útján nyert szegfüvek magról való nevelése.

- Kertészeti Lapok. XIX. évL 1904., 5-8. old.

Francé Rezső: Az >^életerő« elmélete. — Természettudományi Közlöny.
XXXVI. köt. 1904., 97—124. old.

Futó Mihály: A Hepatica transsilvanica anatómiai physiologiai és
rendszertani viszonyairól, tekintettel a Ilepalica triloba-ra és Hepatica
media-ra. Doctori értekezés. Kolozsvár, 1901. Ajtai K. Albert könyvsajtója.
26 old. 4 táblával.

— — Pteridographiai jegyzetek Erdélyből. — Magyar Botanikai Lapok.
II. évf. 1903., 339—343. old.

Gabnay Ferencz, hathalmi : A tűlevelűek természete tenyésztési
tekintetekből. — Kertészeti Lapok. XIX. évf. 1904., 17-20. és 48—51. old.

Gáspár Lajos: A Passiflora (Golgota). — A Kert. X. évf. 1904.,
108—109. old.

Gazs Ágoston : A paradicsom hajtatása. — A Kert. X. évf. 1904.,
2—4. old.

Gerencsér István : Dadái Király Pál. — Magyar Tanítóképző. XVIII.
évf. 1903., 1—7. old.

»A növények élete« czímű műnek fordítója, Emery Henry után.

Grabner Emil : A gyógynövények termeléséről (folyt.) — Mezőgazda-
sági szemle. XXI. évf. 1903., 551—557. old.

— — Burgonya műtrágyázási kísérletek. — Mezőgazdasági Szemle.
XXXII. évf. 1904., 66-70. old.

Griger György : Szőnyeg és gumós növények teleltetéséről. — A
Kert. IX. évf. 1903., 715—718. old.

Günther Frigyes : Erdészeti tanulmányút a Mátra- és Bükk-hegységbe.

— Erdészeti Lapok. XLIII. évf. 1904., 15—21. old.

Gyárfás József: A talajójtás kérdésének jelenlegi állása. — Mező-
gazdasági Szemle. XXII. évf. 1904., 54—59. old.

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 81

Győrffy István : A Rhododendron myrtifolium és Rh. ferrugineum
physiologiai-anatomiai viszonyairól, rendszertani helyzetükre való tekintettel.
Doctori értekezés. Kolozsvár, 1904. Ajtai K. Albert könyvsajtója. 24 old.
2 táblával.

— — Rryologiai jegyzet. — Magyar Botanikai Lapok. II. évf. 1903.,
301—302. old.

Hanusz István : A virágnövények családaiból. — Kertészeti Lapok.
XIX. évf. 1904., 2-5. és 37-40. old.

— — Iratos füvek, tisztes fák. — Természettudományi Közlöny. XXXVI.
köt. 1904., 28-35. old.

— — Vadvirágok kedvelése. — Kertészeti Lapok. XVIII. évL 1903.,
333—335. és 365—307. old.

Harmuth G. A. : A mohás ójtványokról való tapasztalatok. — Borászati
Lapok. XXXVl. évf. 1904., 43—44. old.

Haj'ek Ágost dr : Még valami a vSilene Dalmatica Scheele-ről. —
Magyar Botanikai Lapok. II. évf. 1904., 337-339. old.

Hodászi Mihály : Folyton virágzó Remontant szegfű dugványról való
szaporítása. — A Kert. IX. évL 1903., 554—556. old.

Hollós László dr. : Magyarország riasteroniycetái. A Magyar Tud.
Akadémia támogatásával kiadja a l'^ranklin-társulat. Budapest, 1904., 194 old.
31 táblával.

Horváth Sándor: Még egyszer a mésznek a gyümölcsfákra való
hasznáról. — Gyümölcskertész XIV. évf. 1904., 13 — 14. old.

Ilseman Keresztély : A virágkedvelés és kertészet Németországban.
— Kertészeti Lapok. XIX. évL 1904., 8—11. old.

^ — Dendrologiai egyveleg. (Folyt.) — Kertészeti Lapok. XVIII. évL
1903., 343-345. old.

— — Populus hybride Rerolinensis. — Kertészeti Lapok. XIX. évf.
1904.. 11. old.

I'saák Mártha: A » magyar kert<' nyári díszében. — A Kert. IX. évf.
1903., 461-402. és 495—498 old.

Magszedéskor. — A Kert. IX. évf. 1903, 532-534. old.

Kardos Árpád : Az Ontario alma. — Kertészeti Lapok. XIX. évf.
1904., 20-22. old.

— — Magyarország virágos növényei (ismert.). — Kertészeti Lapok.
XVIII. évf. 1903., 399-401. old.

Temesvár kertészetei. — Kertészeti Lapok. XIX. évf. 1904., 40—43. old.

Káinok Ákos, háromszéki : A saefstaholm rózsa-alma. — A Kert.
IX. évf., 1903., 422—423. old.

Kenyeres Lajos : Rügy és gyökér. — Borászati Lapok. XXXVL évf.
1904., 4—7. old.

Kovács Tivadar : Redély almafák. — Kertészeti Lapok. XIX. évf.
1904., 54-50. old.

Kövessi Ferencz dr, : A szőlővessző éréséről. — Borászati Lapok.
XXXV. évf. 1903., S14— 815., 830-837., 854-857., 870-878., 895-890.,

Növénytani Közlemények. 1904. III. kötet, 1—2. füzet.

82 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.

928—920., 944-946. és XXXVI. évf. 1904., 7-8., 27—29., 46-48., 65—68.
és 87—88. old.

Kukuljevic József: Mérges növények a legelőn. — A Természet.
VII. évf. 1903., 93—94. old.

Kunszt János : Hogyan támadnak új növényfajok. — A Kert. IX. évf.
1903., 557—558. és 590-592. old.

— — Néhány szó a Canna telelés és kezeléséről. — A Kert. X. évf.
1904., 109—110. old.

— — Uti jegyzetek s tapasztalásaim a magyar orvosok és természet-
vizsgálók Kolozsvárt tartott XXXII-ik gyűlése alkalmával. — Losoncz és
Vidéke. 1903., 38., 39., 40., 41., 43., 44., 46., 47. és 48. számában.

Liebbold Béni: A megfelelő szőlőalanyok. — A Kert. IX. évf. 1903.,
465—467. és 565-566. old.

— — A szőlőcsirka és felcsirkálás. — A Kert. IX. évf. 1903. 753—
755. old.

Lokovsek Antal : Néhány szó a specziális kultúráról. — Kertészeti
Lapok. XIX. évf. 1904., 46—48. old.

Magyar Botanikai Lapok (Ungarische Botanische Blátter). - Kiadja
dr. D e g e n Árpa d, szerkeszti alföldi F 1 a 1 1 Károly, főmunkatárs T h a i s z
Lajos. — II. évf. 1903.; megjelent a 9— 12-ik fűzet.

Magyarország Földmívelésügye 1897 — 1903. A m. kir. földmívelés-
ügyi miniszter kiadványa. Bővített második kiadás. Budapest, 1903., 236 old.

Máthiász József: Egynéhány újabb szőlőhybrid. — Gyümölcs-
kertész. XIV. évf. 1904., 8-9. old.

Mágocsy-Dietz Sándor dr. : A termesztett növények aggkori elgyen-
gülése (folyt.). — Kertészeti Lapok. XVIII. évf. 1903., 335—339. és 367—
372. old.

Millhoffer Sándor : Adatok a gyümölcstermelés legrégibb történetéhez
(folyt.). — Kertészeti Lapok. XVIII. évf. 1903., 352—353. és 389—391. old.

— — Adatok a takarmánynövények legrégibb történetéhez. Budapest,
1903. 80, 23 old. — Különlenyomat a »Magyar Dohányújság«. 1903.
évfolyamából.

— — Adatok a zöldségfélék legrégibb történetéhez. Budapest, 1903.
80, 14 old. — Különlenyomat a »Közgazdasági Hiradó« 1903. évfolyamából.

— — A régi rómaiak szőlőmívelése. Budapest, 1903. 8o, 12 old. —
Különlenyomat a »Közgazdasági Hiradó« 1903. évfolyamából.

Birsalmafa. — Kertészeti Lapok. XVIII. évf. 1903., 390-391. old.

Mititzky Pál : A magastörzsű rózsák neveléséről. — Gyümölcskertész.
XIII. évf. 1903., 218-220. old.

Molnár István dr. : A szőlő zöld munkája. — Borászati Lapok.
XXXVI. évf. 1904., 104—108., 126. és 144-145. old.

Murr József dr. : A tengerinek acrogyn alakja. — Magyar Botanikai
Lapok. II. évf. 1903., 257. old.

— — Korcsképződmények a pillangósok családjában. — Magyar
Botanikai Lapok. II. évf. 1903., 303—305. old.

I

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 83

Murr József dr. ; Weiteres über den Formenkreis der Capsella Bursa
pastoris Moench. — Magyar Botanikai Lapok, II. évf. 1903., 343—346. old.

Mühle Vilmos : Szépen virágzó telelő kerti virágok. — Kertészeti
Lapok. X\'I1I. évf. 1903., 382-383. old.

Péterfi Márton : Adatok Erdély lombos mohtlorájához. — Magyar
Botanikai Lapok. II. évf. 1903., 288—298. old.

Pósch Károly : Két új szőlőkárosító hazánkban (ismert.). — Borá-
szati Lapok. XXXVI. évf. 1904., 148—149. old.

— — Téli élet a szőlőben. — Borászati Lapok. XXXVl. évf. 1904.,
10.5-106. old.

Rade Károly: A Cyperus tenyésztése,— A Kert. IX. évL 1903., 488, old.

— — A szabadföldi Primulák kultúrája és felhasználása. — A Kert.
IX. évf. 1903., 423—424. old.

Richter Aladár dr. : A kolozsvári magyar kir. tudomány-egyetem
általános növénytani intézete és botanikus kertje (vázlatos ismertetés). Buda-
pest, 1903. 23 old. 1 térképpel. — Különlenyomat A Magyar Orvosok és
Természetvizsgálók XXXII. vándorgyűlése alkalmából kiadott emlékkönyvből.

— — Egy magyar természetbúvár úti naplójából. I. köt. Kolozsvár,
1904., 257 old., 93 képpel.

— — Majna-Frankfurt pálmakertje és egyéb természettudományi intéz-
ményei. Kolozsvár, 1903., 32. old., 11 képpel.

Rippel József: A gyümölcsnemek alanyai. — A Kert. IX. évf. 1903.,
755—758. old.

— — Phlox divaricata canadensis. — A Kert. IX. évf. 1903., 714 — 715. old.
Romy Béla dr. : Történeti nevezetességű fák. — Turisták Lapja.

XV. évf. 1903., 158—161. old.

Rossi Egisto : .SuU' ariditá del Carso Liburnico. — Liburnia. I. évf.
1902., 13-20. old.

Rupprecht Gj'ula : Whynham's Industry egyes. — Gyümölcskertész.-
XIII. évL 1903., 244—245. old.

Sajó Károly : A fajkeletkezés folyamata hajdan és most. — A Ter-
mészet. VII. évf. 1903., 73—76. old.

Schilberszkj' Károly dr. : A fák törzsén megjelenő élősködő lemez-
gombákról. - Erdészeti Lapok. XLIII. évf. 1904., 123-128. old.

— — A burgonya egj'ik levélbetegségéről. — A Kert. XX. évf. 1904.,
122. old.

— — A Chrysanthemum-rozsdáról. — A Kert. IX. évf. 1903., 761 —
762. old.

— — A szelid gesztenj'e gyökérbetegsége. — A Kert. X. évf. 1904.,
122. old.

— — Az élesztőfajok körforgalma a természetben. — A Kert. IX. évf.
1903., 726—728. old.

— — Az élősködő gombák biológiai fajairól és az új növényalakok
keletkezéséről. — Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. XXXVL köt.
1904., 46-48. oki.

6*

84 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.

Schilberszky Károly dr, : Az Irisek baktérium-betegsége. — A Kert.
X. év'f. 1904., 121—122. old.

— — Az Orchidea-magv^ak csírázásáról. — Természettudományi Közlöny.
XXXVI. köt. 1904., 158-159. old.

— — A szőlő lisztliarmat-gombájának telelése. — Gyümölcskertész.
XIV. évf. 1904., 9-10. old.

— — Baktériumfény a fotografozás szolgálatában. — Természettudományi
Közlöny. XXXV. köt. 1903., 762-763. old.

— — Fenyőfán élő két taplógombafajról. — Erdészeti Lapok. XLIII. évf.
1904., 73—74. old.

— — Hasznos zuzmók. — Természettudományi Közlöny. XXXVI. köt.
1904., 158. old.

Simkó Endre : Magyarország virágos növényei. (Könyvismert.) —
Magyar Tanítóképző. XVIII. évf. 1903., 503-506. old.

Simonkai Lajos dr. : Gindár tölgy (Quercus retroflexa Simk.) — Ker-
tészeti Lapok. XVm. évf. 1903., 379—381. old.

Szalay Fruzina : Erdei emlékek. — A Kert. IX. évf. 1903., 427-428. old.

Szigethy Ödön Jenő : A gyümölcsfamagvak csíráztatása. — Gyümölcs-
kertész. XIV. évf. 1904., 12—13. old.

Teleki Zsigmond : Riparia X Berlandieri Teleki. — Borászati Lapok.
XXXV. évf. 1903., 914-915. old.

Thaisz Lajos : Euphorbia humifusa Willd. és E. Chamaesyce L. elő-
fordulása az erdélyi flóraterületen. — Magyar Botanikai Lapok. II. évf. 1903.,
298-301. old.

— — Sesleria Bielzii Schur. — Magyar Botanikai Lapok. II. évf. 1903., '
233-243. old.

Thirring Gusztáv dr, : Dr. Jankó János emlékezete. — Földrajzi
Közlemények. XXXI. köt. 1903., 165—184. old.

Timkó Imre: Az ecsedi láp. — Uránia. V. évf. 1904., 21 — 25. old.

Tóth Imre dr. : A szép nagy körte termesztése. — Gyümölcskertész.
XIV. évf. 1904., 23—24. old.

Triska Sándor: Vanilla (Vanília) aromatica. — A Kert. IX. évf, 1903.,
469—470. old.

Tuzson János dr. : Az erjedés és korhadás gombáiról. — Pótfüzetek
a Természettudományi Közlönyhöz. XXXVI. köt. 1904., 12—16. old.

— — A bükkfa korhadása és konzerválása. A m. kir. földmívelésügyi
minister kiadványa, 17. szám. 1904., 94 old. 3 színes melléklettel.

Veng József: A gyöngyhagyma termelése. — A Kert. IX. évL 1903.,
550. old.

— — A rózsák dugványról való szaporítása. — A Kert. IX. évf. 1903.,
587—588. old.

Veres István : Tapasztalataim a mohás ójtványokról. — Borászati
Lapok. XXXVI. évf. 1904., 83. old.

Wagner János : A Szvinyésza növényzete. — Földrajzi Közlemények.
XXXI. köt. 1903., 209-213. old.

I

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 85

Wagner János : Új búzavirág keverékfajok. — Magyar Botanikai Lapok.
II, évf. 1903., 281-287. old.

Ccntaurca Mágocsyana J. Wagn. (C. banatica [Roch.J X indurata Janka)
és Centaurea Márkiana J. Wagn. (C. banatica [Rocli.J X stenolepis Kern.)
Verseczről.

Weigert Lipót dr. : A fajták megválasztása tekintettel az ójtványokra. —
Borászati Lapok. XXXV. évf. 1903., 795. old.

Weisz Ferencz : A gomba ellenségeiről. — A Kert. IX. évf. 1903.,
509-510. old.

Wortmann Gyula dr. : A szőlő rothadásáról. — Borászati Lapok.
XXXV. évf. 1903., 741—742. és 775. old.

Zádor Gyula: A gyümölcsfák metszése a nyár utóján és ősz elején. —
A Kert. IX. évf. 1903.. 552-553. old.

— — A gyümölcsfák ághegyeinek elszáradása. — A Kert. IX. évf. 1903.,
586-587. old.

— — A gyümölcstermés gondozása a fán. — A Kert. IX. évf. 1903.,
486—487. old.

— — A mész haszna a gyümölcsfák védelmében. — Gyümölcskertész.
XIIL évf. 1903, 243—244. old.

— — Az egres és ribizke nyári oltása. — A Kert. IX. évf. 1903.,
523-524. old.

Zelles Aladár : Baraczk-kulturánk. — A Kert. X. évf. 1904., 105—108. old.

Firenzei Magonczom. — A Kert. IX. évf. 1903., 420-422. old.

Hieracium pilosella. — A Kert. IX. évf. 1903., 392-394. old.

— — Hogyan ültessük el gyümölcsfáinkat. — A Kert. IX. évf. 1903.,
683-686. és 712-714. old.

— — Kísérletek szárított sertéstrágyával. — Borászati Lapok. XXXV. évf.
1903,, 796-797. old.

b) Külföldi irodalom:

Brandzá, Dr. Dimitrie : Plante noue din Románia. — Analele Academiei
Romane. Seria II. Tómul XXV. 1902-1903., pag. 153-154. et tab. I— II.

TrifoUiim romanicum n. sp. Slanicról, Saxifraga Huetiana Boiss. Slanic-
ról és Paconia triternata Pali. Varciorovaról.

Lindau, Dr. Gustav : Hilfsbuch für das Sammeln der Ascomyceten mit
Berücksichtigung der Náhrpflanzen Deutschlands, Üsterreich-Ungarns, Belgiens,
der Scliweiz und der Niederlande. Berlin, 1003. 8o, pag. 140.

Linhart György : Der Wurzelbrand der Rübe. — Centralblatt für
Zuckerindustrie. Jahrg. XI. 1903., Nr. 10.

Pax, Dr. Ferdinánd: Die pflanzengeographische Gliederung Sieben-
bürgens. — Beiblatt zu den Botanischen Jahrbüchern. Bánd XXXIII. 1903,
Heft 3, vSeite 17—28.

Richter, Dr. K. und Gürke, Dr. M. : Flantae curopaeae. Bánd II.
Fasc. 3, 1903, Seite 341-480.

86

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.

K'öll, Dr. Július : Beitrage zur Moosflora der Transsylvanischen Alpen. —
Beiblatt zur Hedwigia. Bánd XLII. 1903., Seite (297)— (305.).

Schur, weil. Ferdinánd : Phytographische Mittheilungen über Pnanzen-
fornien aus verschiedenen Florengebieten der Österreichisch-Ungarischen
Monarchie. — Verhandlungen des naturforschenden Vereines in Brünn.
Bánd XLI. 1902, Seite 183—260.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

A növénytani szakosztálynak 1903. évi
október 14-iki (XCVI.) ülése.

Elnök : Klein Gyula ; jegyző : S c h i 1-
b e r s z k y Károly.

1. Klein Gyula elnök üdvözli a szü-
net után először összegyűlt szakosztályi
tagokat és újult erővel való további si-
keres munkálkodásra hívja fel. Egyúttal
jelenti, hogy a »Növénytani Közlemények«
előtizetőinek a jelenlegi száma 337, tehát a
szakosztályi folyóirat iránt való érdeklő-
dés fokozódik.

2. Kümmerle Jenő (Budapest) »A
Waldsieinia trifolia Rochel új terinöhelve<.<.
czímen tartott előadásában ismerteti és be-
mutatja a Walihteinia trifolia nevű nö-
vényt, melyet 1903. május 21-ikén Csíkvár-
megyében a Fekete-Hagymás nevű alhavas-
nak, a Gyilkos-tó irányában húzódó »S,~íT-
razpata1:«. völgyében virítva talált, Ti/ssilago
Farfara L., Viola hiflora L., Symphytum
cordatum W. K., Valeriána tripteris L.,
Dcntaria glai-uiulosa W. K., Veronica Cha-
maedrys L. és Pefasites albns (L.) Gdrtn.
növények társaságában. Kümmerle elő-
adásában egyszersmind a szóban forgó
növénynek sok egyjelentésű nevére (syno-
nym) is kiterjeszkedik, és a külföldi állítá-
sokkal szemben hangsúlyozza, hogy e nö-
vénynek — elsőbbségi tekintetből — egye-
düli jogosult neve : Waldsteinia trifolia
Rochel ap. Koch.

3. ScherffelAladár (Igló) » ÚJahi
adatok Magyarhon alsórendű szervezeteinek
ismeretéhez^, czímű előadásában néhány ;
érdekesebb Chytridineae,AMcylistineae, Fla-
gelluta, Schizomycetes és egy Rhizopoda
(Microcometes paludosus Cienk.) csoport-
beli szervezetet sorol elő, melyeket újabb
időben észlelt. Ezek némelyikét bővebben
ismerteti, és saját megfigyelésein kívül kri-

tikai megjegyzésekkel kíséri azokat. Új faj
ezek között a Gonium sacculiferum Schcrff.

4. Szécskay István (Budapest)
»Oriás növésű mogyorófa (Corylus Avel-
lana L.)<i. czímű közleményét S c h i 1 b e r-
szkyKároly terjeszti a szakosztály elé.
Ismeretes, hogy a Corylus Avellana Európa
erdeiben legföljebb 7 méternyi magasra nő
meg ; ezzel szemben Szécskay említi,
hogy Nagy-Gájon egyik parkban 8 mo-
gyorófát látott, melyek között az egyik-
nek a törzse 2 méter kerületű és 18 méter
magas ; 1902-ben ez a mogyorófa 3 méter-
mázsa mogyorót termett.

Többen szólnak e meglepő jelenséghez,
melyhez hasonló följegyzés sehol sem ta-
láltatott, és ezért annak a hiedelemnek
adnak kifejezést, hogy kívánatos volna
meggyőződni arról, vájjon nem-e a török
mogyoróra (Corylus Colurna) vonatkozik
ez az észlelés, mivel ez a faj szokott tete-
mes méretekben kifejlődni Ha pedig csak-
ugyan Corylus Avellana volna, megérde-
melné a fotográfiai megörökítést.

5. W a 1 1 n e r I g n á c z (Sopron) »So/'-
ron virágos és kriptogdtn növényei« czímű
dolgozatát F i a 1 o w s k i L a j o s mutatja
be és ismertei. E dolgozat a soproni állami
főreáliskola Értesítő-jében jelent meg. A
vidék legteljesebb eddigi eme növénysoro-
zata több mint 30 éves fáradozás ered-
ményéül mintegy 1300 helyi fajt mutat ki.
F i a 1 o \v s k i összeállította azokat, a me-
lyek a pannóniai és más szomszéd ílóra-
járásokból kerültek oda, és rámutat azokra,
a melyek a jegyzék tanúsága szerint gyé-
rekké váltak vagy kivesztek.

6. Heinrich Heine ».4 rincnsiindcr-
blunic« czímű költeményének L e h r Al-
bert (Budapest) fordította magyar szövegét
F i a 1 o \v s k i Lajos mutatja be és is-
meri. Az ebben a költeményben szerepelő

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

87

növény nevét F i a 1 o w s k i-tól tudakolva,
ez utóbbi a költeményben adott ismertető
jelekre támaszkodva a nép- és nyelvrajzi
adatok méltatásával a növényt az estikék
egyik vadontermő fajában véli fölismerhetni
(Hesperis tristis, vagy pedig H. runcinata),
a melyek elhagyatott dombokon (vesztő-
hely, temető-melléke), tövises tüskés bokrok
oltalma alatt éjszaka idején illatozva nyi-
ladoznak, és neveűl a szánakozó irtózást kí-
mélettel kifejező siralom- virágá-t ajánlotta,
a mint ezt időközben magának a fordítónak
találó hangulata is így kiérezte éa leirta.
7. Paszlavszky József (Budapest)
páfrányszerűen alakult vadgesztenyefaleve-
leket élő állapotban küld be, melyeket
Thaisz Lajos mutat be és magyaráz. Az
e fajta képződési módot a tavaszi (ápri-
lisi) fagyos időjárás okozza, abban a fej-
lődési korban, a mikor a rügyek féhg már
kifeslettek ; további alakító hatást gya-
korolnak eme részleges fagyási jelenség
közben az utóbb beálló szelek, melyek az
elhalt levélrészleteket kitépdesik.

A növénytani szakosztálynak 1903. évi
november 11-iki (XCVII.) ülése.

Elnök : Klein Gyula ; jegyző : S c h i 1-
b e r s z k y Károly.

1. Bernátsky Jenő (Budapest) y>A
Rtisciis-pliyllocladiuiii kérdéséhez « czímen
tart előadást. A Riiscns széles lemezalakú
zöld áthasonító szervét (phyllocladium) álta-
lában szárképletnek tartják. Némelyek azon-
ban e phyllocladium-ot levélnek minősítik.
Bernátsky megvizsgálta a növényt mor-
fológiai, ontogcniai és anatómiai szempon-
tokból. A legismertebb morfológiai bizo-
nyíték, mely a kérdéses rész szártermé-
szete mellett szól, az, hogy belőle virág,
illetőleg virágzat ered. Ez a bizonyíték
azonban meddő phyllocladium esetében
cserben hagy. Olyan bizonyítékok is van-
nak, melyek a meddő phyllocladium-ra vo-
natkoznak. Ilyenek a levélhüvely hiánya,
a tartólevelek jelenléte, a csúcsállású phyl-
locladium egyenes folytatódása a szárból.
Ontogcniailag a phyl!ocIadium-ok apró,
egytagú rügyeknek felelnek meg. A Riis-
CHS aciileatiis első évében földfölötti szá-
rat és rajta 9, 12 vagy 15 phyllocladium-ot
létesít. A Ruscus hypoglossum első évében
a földfölötti száron csak két, sőt kivéte-

lesen csak egy phyllocladium-ot fejleszt ;
utóbbi tőlevélhez hasonlít, de azért ez is
szárkcplet. Anatómiailag a Riiscus phyllo-
cladiumá-ban mindig középhengert talá-
lunk ; ez főkritériuma annak, hogy anató-
miai szerkezete szárképletre vall. Az ösz-
szes eredményeket összevetve kiderül,
hogy a iÍMíCMS-phyllocladium valósággal
szárképlet.

2. Simonkai Lajos (Budapest) » További
adatok Budapest környéke növényzetének
istncretéhezd. czímű dolgozatát, mely részben
pótlása egyik előbbi szakosztályi előadá-
sának, Thaisz Lajos terjeszti a szak-
osztály elé. Több új növénypolgárt sorol
benne elő, régebbi fajokra vonatkozólag
pedig helyesbítéseket közöl.

3. Thaisz Lajos (Budapest) >->Az
EupJiorhia hitinifusa Willd. és E. Chamae-
syce L. előfordulása Jiazánkerdélyi részébewí
czímen arról értekezik, hogy hazánkra nézve
új növényfajt fedezett föl Drassón (Alsó-
Fehér m.), mely ott nem ős-növény, hanem
jövevény (Euphorbia humifusa Willd. '.Egy-
úttal megemlékezik arról, hogy ugyancsak
az erdélyi tlóraterületen az Euphorbia
Chamaesyce is valóban előfordul, mint
a hogy azt Baumgarten már 181G-
ban megjelent művében is fölemhtette. A
két Euphorbia-növény hasonlatossága miatt
egymással könnyen összetéveszthető.

4. Schilberszky Károly föl-
említi, hogy az elmúlt nyár folyamán Ér-
den (Fejér-megye) olyan diófát (Jugl. re-
gia) látott, mely körülbelül 25 éves lehet
és az ottanlakók szerint sohasem voltak
barkái, dióit azonban bőven termi. Az idei
barkátlanságról o is meggyőződött. Bemu-
tatja az e diófáról való idei diókat és
azzal a szándékkal bocsátja rendelkezésre,
hogy azok a budapesti tudomány-egyetem
botanikai kertjében az említett viselkedés
átörökölhetőségének a megállapítása végett
további figyelés alá kerü'jenek. Egyéb-
iránt, hogy eme barkátlanságnak esetle-
ges korábbi megállapítása lehetővé tétes-
sék, tavaszszal oltóvesszőkről fog gon-
doskodni, miáltal már néhány év múltán
győződhetni meg az előadó szerint remél-
hető barkátlaHság bekövetkezéséről.

5. Borbás Vincze (Kolozsvár) fias
burgonyákat élő állapotban küld be a szak-
osztálynak szemlélet czéljából, melyek a
Természettud. Közlönyben (1903. évf.,
627. old.) voltak bővebben ismertetve.

88

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

A növénytani szakosztálynak 1903. évi
deczember 9-iki (XCVIII.) ülése.

Elnök Klein Gyula, majd Staub Mó-
ricz alelnök ; jegyző : Schilberszky
Károly.

1. Gabnay Ferencz (Budapest)
»Terinését későn hullató vadgeszteiiyefa«
czimen Budapesten észlelt vadgesztenye-
fákról emlékeeik meg, melyek majd két hó-
napig — november közepéig — késett
terméshullásukról nevezetesek. A termés-
falakból készített metszetekből kiderült,
hogj' a megfelelő sejtekből az oxalsavas
mészkristályok hiányoznak. E késedelem
egyfelől a helyi tenyészeti viszonyoknak
megfelelő viselkedésen alapulhat, másrészt
pedig egyéni jellege lehet az illető fáknak.

Schilberszky Károly már hosz-
szabb idő óta ismételten tapasztalja, hogy
Budapest vadgesztenyefa-soraiban (pl. Bu-
dán a Lánczhíd és Erzsébet-híd között, a
lipótmezei országút mentében) tavaszszal a
rügyfakadás tekintetében megfelelő időbeli
eltérések mutatkoznak ; a fák többsége
már virágzásba jutott, addig ezekkel tő-
szomszéd fákon azonban a rügyek még
csak fakadozó állapotban vannak. E jelen-
ségben egyenes összefüggést lát az elő-
adó említette termésbeli késedelemmel, me-
l3'et Schilberszky egyenesen egyéni
— mutationalis — viselkedésnek tart. Aján-
latosnak véli a szóbanforgó kései termésű
fák ivadékainak a megfigyelését.

2. Győrffy István (Kolozsvár) ».4
köznép növényi gyógyitószcrei« czímű dol-
gozatát Thaisz Lajos terjeszti elő,
melyben a Kolozsvár vidékén használatos
népies szereket ismerteti a növények köré-
ből. Ezek sorában megemlíti azt is, hogy
a Physalis Alkekengi mérgező sajátságát
az odavaló nép a halaknak vízben való
mérgezésére használja.

M á g o c s y-D ietzSándor a népies
szerekkel kapcsolatban megemlékezik arról,
hogy különösen a tótok és oláhok több
növényt abortivum-nak használnak; ilyen
ügyben Szilágy-Somlyóról beküldött anyag
vizsgálatából kiderült, hogy az az As-
pJenivun Trichoniancs haraszt, melyet mint
ilyen hatású szert a világirodalomban se-
holsem találunk fölemlítve.

Thaisz Lajos szerint egyebütt hal-
mérgezésre a nadragulyát (Atropa Bella-
donna), nemkülönben a Cserna-völgyben

a különféle ökörfaikkóró- (Verbascum) fa-
jokat használják, melyeket egyszerűen a
halas-tó vagy patak vizébe dobnak.

3. Jávorka Sándor (Budapest) 7> Ada-
tok a Pilis-hegység növényzetének isnterc-
téhez<i czímű előadásában bemutatások kí-
séretében mintegy 30-féle növényt sorol

■ elő a Pilis-hegységről és szomszédos vi-
( .dékéről, melyek az e területre vonatkozó

rtorisztikai munkákban nincsenek mcg-
^ említve.

4. Lengyel Béla (Budapest) bemutatja

I és felolvassa magyar fordításban Kitaibel
P á 1 latin nyelven írt levelét Diószegi
S á m u e l-hez. A levél az »Irodalomtörté-
neti Közlemények«-ben is megjelent, ör-

j vendetes bizonyítékául annak, hogy szak-

■ tudósaink történeti becsű levelezései iránt
újabb időben az irodalmi körök is érdek-

' lödnek. A levél azért is érdekes, mert ki-
! tűnik belőle, hogy Diószegi munkája
két részben jelent meg, és hogy ez a két
rész külön-külön jutott Kitaibel ke-
zébe. A növények gyűjtésére és meghatá-
rozására vonatkozólag is ad benne Kitai-
bel tanácsokat. Feltűnő a levélben an-
nak szívélyes és meleg hangja, melyből
következtethetünk arra, hogy milyen őszinte
elismeréssel és nagyrabecsüléssel viselte-
tett a nagy Kitaibel a »Füvészkönyv«
jeles szerzője iránt.

5. Lengyel Béla bemutatja újabb
ajándékát Anisits Jüan Dánie l-nek

I a szakosztályban. Kiváló hazánkfia, Para-
guay fővárosából, Assuncion-ból, már több
ízben küldött hazai tudományos intéze-
teinknek értékes és tudományos becsű aján-
dékokat. Nemrégen egy érdekes és fölötte
ritka növénj'nek néhány példányát küldte
meg; egy Lophophytnniía.] ez, a Bala-
nophoraceac-csaXkábó], a Hystcrophytae-
rendből. Különben is az egész rend vál-
tozatos és érdekes növényeket foglal ma-

j gában, melyek közölt a Lophophitum-ok és
általában a Balanophoraceae sajátságos
külsejükkel és élősködő életmódjuknál
fogva nevezetesek. A bemutatott Lopho-
phitnin egyedein látható eme gyökér-pa-
rasziták sajátszerű húsos, vastag, gumós,
chlorophylltalan teste, melyen itt-ott sötét-
barna pikkelyszerű levelek rózsájából emel-
kednek ki a virágzati tengelyek ; ezek a
szorosan összeálló fűzérkékben elhelye-
zett, barnássárga nővirágokat, vagy a rőt-

I színű hímvirágokat viselik. A beküldött

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

89

példányok Estaucia Posfillon-hól valók,
hol Caiiipo abierton, hangya- és termesz-
bolyokon, Pipiadenia- gyökereken élősködve
fordulnak elő. Anisits megjegyzi, hogy
az általa bejárt területen ez egyedüli lelő-
helye a Lophophytuni-oknak.

6. Lengyel Béla néhány Claviceps
purpitrea Tulasne készítményt mutat be,
melj'ek az anyarozsnak amaz állapotát
képviselik, midőn a sclerotium tavaszszal,
a perithecium-okat viselő n3'eles termés-
testecskéket (stroma) hozza létre, hogy
azután az ascospora-kkal fertőzhesse a rozs
virágait. A terméstestecskék jól kifejlődött,
halaványrózsaszínű vagy pirosas ibolya-
szinü nyeleken vannak, melyek némelyike
4 cm. hosszúságot is elér. A sclerotium-ok,
melyek szintén hatalmasan kifejlődöttek,
3 — 4 cm. hosszú, spanyolországi példányok.

7. Lengyel Béla egy búzafajt mu-
tat be, TrUicum dicocciiin-ot, mely körül-
belül 4000 évig volt egy egy f tömi szikla-
suba eltemetve, és ilyen hosszú idő daczára
épségben maradt. A bemutatott búza az
Abusir mellett 1903-ban végzett ásatások-
kor került naplényre.

Ne-woser-re király templomának alap-
jaiban két S'írt találtak megtöltve ezzel a bú-
zával, melyekről kétséget kizáró módon
be van bizonyítva, hogy a Dr. B o r-
c h a r d eszközölte feltárásukig érintetlenek
maradtak ; a helyi topográfiai viszonyok
alapján az a föltevés is ki van zárva, hogy
e sírokat későbbi időben esetleg éléstárul
használták volna.

Tekintve, hogy Ne-woser-rc király ural-
kodásának ideje az V-ik dinásztiába esik,
!Í400 köiül Kr. e., a bemutatott búza, me-
lyet a berlini Deutsche Orient Geselischaft
ajándékozott a tud. egyetemi növénytani
intézetnek, 4000 évesnek tekinthető.

8. Schilberszky Károly bemu-
tatja a Fanta Adolf (.Székesfehérvár)
tenyésztette, tokbeli prolificatio útján kelet-
kezett karpdloinanids indktcniiésck soro-
zatát, valamint az ezekből összegyűjtött
mákmagvakat ; utóbbiakat a rendellenes-
ség átörökíthető tenyésztése czéljábó! szét-
osztotta a budapesti és kolozsvári egyetemi
botanikai kertek, úgyszintén az c téren ki-
váló eredménynyel kísérletező Hugó de
Vries amsterdami botanikus között.

9. Ugyanő bemutatja a szakosztálj'nak
aMorvayKálmán beküldötte szabály-
ellenes körtét, mely annyiban eltérő, hogy

a normális gyümölcs alatt a kocsánnak
tetemes megvastagodása és meghúsoso-
dása észlelhető, a mi miatt úgy látszik,
mintha két gyümölcs volna szorosan egy-
más tetejébe nőve. Ez esetben az alsó,
gyümölcsöt utánzó alakulat tökéletesen és
kizárólag tengely-eredetű, a termőleveleknek
minden nyoma nélkül. lírdekes még, hogy
a normális gyümölcs tövében, vagyis a
tengelymegvastagodás tetején 5, a rendes-
nél hosszabb és szélesebb, az örvben gyé-
ren elhelyezkedő csészelevél látható.

A növénytani szakosztálynak 1904. évi
januárius 13-iki (XCIX.) ülése.

Elnök: Klein Gyula; jegyző: Schil-
berszky Karolj'.

L Klein Gyula elnök üdvözli a
szakosztályt az új esztendőben tartott első
ülés alkalmából, mely annyiból nevezetes
időszak, hogy ez évben tartja meg a nö-
vénytani szakosztály alapítása óta a 100-ik
ülését, a melyre az előkészületek örven-
detesen folynak. Ezután

2. Klein Gyula felolvassa emlék-
beszédét M. J. S c h 1 e i d e n születésének
századik évfordulója alkalmából.

Schleiden emlékezete (szül. 1804. ápri-
lis 5-ikén, megh. 1881. június 23-ikán).

Ez évben, április 5-én, lesz száz éve,
hogy S c h 1 e i d e n, a ki a tudományos nö-
vénytan nagy reformátora, a modern sejttan
megalkotásához vezető vizsgálatoknak kez-
deményezője volt, Hamburgban született.
Ez alkalomból Jena-ban, a hol Schlei-
den hosszabb ideig tanárkodott, neves
szaktudósokból álló törzsbizottság alakult
olyan czélból, hogy Schleiden 100-ik
születésnapjának az évfordulóját, emlékmű-
nek a fölállításával ünnepelje. E törzs-
bizottság kibocsátotta felhíváshoz a kü-
lönböző szakok képviselőinek hosszú sora
csatlakozott, jelezvén ezzel azt, hogy
Schleiden ünnepeltetcse általánosabb
jelentőségű, mert működése az egész bio-
lógiai tudományra hatott termékenyítőleg.
.\ szakférfiak e hosszú sorában három ma-
gyar is közreműködik, névszerint : Apá-
t h y I., I s t V á n f f i G y. és én ; ez
indított engemet arra, hogy Schleiden
emlékezetét itt a szakosztály előtt fólelc-

90

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

venítsem, és hogy korszakot alkotó mű-
ködését itt röviden ismertessem. Erre pe-
dig a mostani, gyorsan feledő korban
már azért is van szükség, mivel a fiata-
labb nemzedék alig képzelheti azt a nagy
hatást, melyet S c h 1 e i d e n föllépése
kartársaira gyakorolt, és melylyel nemcsak
a növénytanban, de a biológiai tudomá-
nyokban általában egész forradalmat idé-
zett elő.

Schleiden első növénytani vizsgálatai
abba az időbe esnek, a mikor a hires anató-
mus S eh wann mint első mondotta ki hatá-
rozottan, hogy a sejt, úgy az állat- mint a
növénytestnek egyedüli alaki eleme, elemi
szerve, és hogy így a sejt minden boncz-
tani vizsgálat kiinduló pontját kell hogy
képezze. E tételből kiindulva Schlei-
den azután a sejtnek a vizsgálását ott
kezdette, a hol új sejtek képződnek, t. i. a
virágos növények csiratömlőjében,, és eme
vizsgálatok alapján a sejtek képződéséről
új elméletet alapított.* Ez elmélet ké-
sőbben tévesnek bizonyult ugyan, de mind-
amellett kiinduló pontja volt olyan vizsgá-
latoknak, melyek nemcsak a növényi sejt-
tannak jelenlegi alakjában való kifejlődé-
séhez, de a növénytan egyik új ágának,
a növényfejlődéstannak a megállapításához
vezettek. Ez új ágat már Schleiden
maga 1837-ben megjelent, és a magrügy-
nek a termékenyítés előtti fejlődéstörténe-
tével foglalkozó, nagyon értékes dolgoza-
tával indította meg, és mivel a növénytest
részeinek tárgyalásában mindenkor azok
fejlődését is figyelembe vette, annak je-
lentőségét hangsúlyozta, követőit is ez
új irányba terelte. S c h 1 e i d e n-nel egy
időben, és utána különösen N a g e 1 i volt
az, a ki a fejlődéstant a növénytan min-
den részében crvén3're juttatta, és beható
tanulmányával nemcsak az egész növény-
boncztant alapjában újból megalkotta, ha-
nem utat is jelölt ki a későbbi vizsgála-
toknak, így utána H o f m c i s t e r W. az
1851-ben megjelent »Vcrgleichende Unter-
suchungen« czímű munkájában meglepő
és mélyreható vonatkozásokat mutat ki a
Kryptogamok fejlődéstanára nézve, melyek
nemcsak egészen új világot vetettek a
növények rokonsági viszonyaira, egyszer-

* Beitráge zur Phylogenesis. • — (J o h a n-
nes Müller, Archív für Anatomie, Phy-
siologie ect. 1838.)

smind a Kryptogamok és a Phanerogamok
(nevezetesen a Gymnospermae) fejlődése
közötti kapcsot is előtüntetik, és így jó-
val D a r vi^ i n előtt arra a következtetésre
vezettek, hogy a növények fejlődésében
mutatkozó hasonlóság a vérrokonság ki-
fejezése, és hogy így a fajok állandóságá-
ról és egyénként való termeléséről szó
sem lehet, mert vérrokonság csak a fajok
egymásból való keletkezése alapján jöhet
létre. Így lett a fejlődéstan alapja a mo-
dern természetes rendszernek, mely most
már nem czélszerűségi okokból felállított
osztályozás, hanem a növényországnak
származási fája, mely képet igyekezik
adni a növényeknek egymásból való kelet-
kezésének és rokonsági viszonyainak, szó-
val phylogeniai rendszer kíván lenni.

S c h 1 e i d e n-nek a sejttanra és fejlő-
déstanra vonatkozó, és új irányt megnjntó
törekvései mellett a modern növénytan
alakulására nézve még nagyobb hatással
volt az egész növénytant felölelő tan-
könyve, mely először 1842-ben jelent meg
és összesen négy kiadást éit, a mi az
akkori időben már magában véve is fel-
tűnő eredmény volt.

Könyvét rendesen »Grundzüge derwis-
senschaftlichen Botanik« czímen említik,
pedig van annak egy másik főczíme :
»Die Botanik als inductive Wissenschafl«
és ez a jellemző czíme, mert egész pro-
grammot fejez ki. A hatás, melyet e könyv
előidézett, nagy volt ; valódi tudományos
forradalmat okozott a növénytan terén és
valóban új korszakot indított meg.

Hogy e hatást megérthessük, szüksé-
ges azt az állapotot ismerni, melyben a
növénytan Schleiden föllépése idejé-
ben, kivált Német-, Angol- és Svédország-
ban volt, a hol — mint Sachs mondja —
e téren a Linné után való korszakban a
növénytan terén megállapodás, sőt mond-
hatni hanyatlás következett be.

A legtöbb német, angol és svéd botani-
kus ugyanis — mellőzve Linné mélyebb
és tulajdonképpeni tudományos törekvéseit
— szigorúan amaz állításhoz ragaszkod-
j tak, a meljr szerint » valamely botanikus
annál kitűnőbb, mennél több fajt ismer, és
hogy a botanikusnak első feladata, hogy
minden növényt névvel meg tudjon ne-
vezni. Linné sexual- rendszerét pedig a
tudományt betetőző munkának tekintették,
melyet részleteiben továbbfejleszteni sza-

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

9Í

bad ugyan, de a melylyel különben ;i nö-
vénytan tetőpontját elérle.« Új fajokat
gyűjteni és leírni volt a tVítörekvés és a
növényrészek morfológiai tárgyalása he-
lyébe a iiiindinkíibb szaporodó inűkifeje-
zcsek magyarázata lépett, úgy hogy akkor
a növénytannak valamely kézikönyve in-
kább német-latin szótárhoz, mint termé-
szettudományi munkához hasonlított. »Azok
pedig, a kik valóban tudományos vizsgá-
latokkal foglalkoztak, elkülönültek azok-
tól, kik a növénytant Linné helytelenül
felfogott értelmében tárgyalták, mert a
puszta növénygyüjtéssel és herbáriumok-
ban való fürkészéssel még Linné maga-
sabb intenczióinak sem feleltek meg«.
És a mi még veszélyesebbé tette az álla-
potot, ez az volt, hogy akkoriban az egye-
temeken is a növénytan tanítása azok
kezében volt, a kik az éppen vázolt
értelemben fogták fel a növénytant.

Ez az állapot 1840-ig tartott ; ekkor lé-
pett íöl S c h 1 e i d e n, a ki alapos lilo-
zófiai képzettségével, éles, mindig harczra
kész tollával és egész egyénisége által hí-
vatva volt arra, hogy a növénytannak új
ösvényt nyisson. »Die Botanik als induc-
tive Wissenschaft« czímű munkájának 131
oldalra terjedő »methodologiai« bevezetésé-
ben éles és maró gúnynyal ostorozza a
L i n n é-féle iskola eszme nélküli foglal-
kozását, és az indukczió lényegét tárgyalva,
annak a növénytanban való alkalmazását
nemcsak kíiveteli, de maga is gyakorolja.
A mkroszkóp, a Linné-korszakban sokáig
elhanyagolt eszköz, S c h 1 e i d e n által
újból érvényre jut, és míg egyrészt az új
ismereteknek egész rengeteg sokaságát
tárja fel, másrészt a mikroszkópi módszer
az, mely az észlelőt nemcsak a legnagyobb
figyelemre és pontos észlelésre kénysze-
ríti, de azonkívül önként az induktív mód-
szer követésére vezeti, és nagyon gyakran
a kísérletezés szükségét követeli.

Az induktív módszer bevezetésével vált
a növénytan csak tulajdonképpeni termé-
szettudománynyá és egyenlő rangfokozatra
jutott a chemiával meg a fizikával, mely
tudományokban eddig is a valódi induktív
természetvizsgálás szelleme uralkodott túl-
nyomóan.

Schleiden tankönyvének nagy ér-
deme továbbá az is, hogy benne össze-
gyűjtve találjuk mindazt, a mit a növény-
tan akkoriban már nyújtott, és az ő köny-

véből tudtuk csak meg, hogy a növénytan
milyen gazdag volt már akkor pozitív és
tudásra érdemes ismeretekben. Habár sok,
a mit Schleiden tanított, későbben
tévesnek is bizonyult, — a helyes czél ki-
tűzésével és azzal, hogy nagy feladatok
teljesítését követílte a tudományától, nagy
mérvben járult ahhoz, hogy a növénytan
az utána való korban olyan rendkívüli
haladást tett ; mert valamely tudomány
értékét nem mindig az határozza meg,
hogy mit nyújt jelenleg, mint inkább az,
hogy mire törekszik, minő irányban halad.

Mindebből világosan kitűnik, hogy
Schleiden valóban ünneplésre méltó
érdemeket szerzett magának ; bizonyítja
ezt továbbá a mívelt nemzetek tudósai-
nak hosszú sora is, a kik a jenai emlék-
bizottság felhívásához csatlakoztak, és ez-
által az elismerés adóját róják le tudo-
mányunk eme nagy reformátora iránt.

A hol pedig az egész tudományos világ
ünnepelni készül, ott — úgy hiszem — a
nyugoti míveltség iránt mindig fogékony
magyar sem maradhat távol. E felfogásom
késztet arra, hogy a szakosztály tisztelt
tagjaihoz ama kéréssel forduljak, szíves-
kedjenek u Schleiden érdemeit mélta-
tandó emlékmű költségeihez becses ado-
mányaikkal szintén járulni, kijelentvén
előre, hogy nem az összeg nagysága, mint
inkább a résztvevők mentől nagyobb
száma adja meg az erkölcsi hozzájárulás
igazi jelentőségét.

Az emlékbeszéd után a szakosztály
tagjai a kitett gyüjtőíven kegyeletes ado-
mányaikkal járulnak a S c h 1 e i d e n-em-
lék létesítésének a költségeihez. A kegye-
letes czéh'a adakoznak : K 1 e i n G y u 1 a,
Entz Géza id., Mágocsy-Dictz
Sándor, S c h i 1 b e r s z k y Károly,
Fekete József, GabnayFerencz,
Entz Géza ifj., F i a 1 o \v s k i Lajos,
Kubacska András, Kümmcrle
J.Béla, Lengyel Béla, Csopey
L á s z 1 ó ifj.. A- u g u s t i n Béla, J á-
V o r k a Sándor, C s e r e y Adolf,
F i 1 a r s z k y Nándor, G e s e 1 1 Já-
nos, D c g e n Árpád és B e r n á t s k y
Jenő.

Összegyűlik ekként 9Ö korona, mely ösz-
szeget az elnökség, mint a K. M. Ter-
mészettudományi Társulat növénytani szak-
osztályának adományát, az emlékmű anyagi
ügyvitelével megbízott G u s t a v Fi-

92

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

s c h e r jenai könyvkiadó czégnek lesz
elküldendő.

3. B e r n á t s k y J e n ő (Budapest) »//a-
rasztok a dclihlátih.oinokou<i czímű előadá-
sában közli, hogy onnét eddig a Boiry-
chitiin Litnaria, Asplcninm Trichomanes,
Polypodiuin vulgcire, Pteridiiiin aquiliimin,
Ceterach officinaritin és Scolopendrituii
officinariiiii nevű harasztokat tudta meg-
állapítani. A beárnyékolt homok jó csiráz-
tató talaj, az illető vidék csapadékban bő-
velkedik, hegyekhez közel fekszik, és igy a
sűrű cserjék meg a bozót alatt számottevő
harasztvegetáczió is fejlődött ki a delibláti
homokon. Azonban a delibláti homoknak
nem a kerületi, hanem a középponti, nehe-
zen hozzáfélhető részein teremnek főleg
az emiitett harasztok.

4. Degcn Árpád (Budapest) -^Bnin-
dza Dimitrie egyik hátrahagyott czikkéröl«
szólván, Brandza Dimitrie tanár-
nak halála után megjelent : »Plante noue
din Románia* czímű dolgozatát mutatja
be (Annal. Acad. Romane, II. sor. XXV.
köt. 1903, 153 — 154. old, 2 képpel), és
felhívja a hazai botanikusok figyelmét az
abban foglalt, bennünket közel érdeklő
adatokra.

A szerző a Trifolimn Lvtpiiiaster L. var.
alhijloruin Led. faj változatát (D e g e n sze-
rint az idézett czikkben Trifolium rouia-
nicuiii néven leírt új faj, mely a T. Lti-
pinaster-től csakis gumó-alakúan meg-
vastagodott gyökerében különbözik, nem
egyéb, mint a föntemlített, melynek szin-
tén ilyen a gyökere) megtalálta Slanic
mellett (Bacau kerület) a Nemira-hegyen,
az erdélyi határ közvetlen közelében ; to-
vábbá a Saxifragú Hitetiana Boiss.-i szin-
tén Slanic mellett árnyékos sziklafalakon
beterjedve Erdély területérc is, végül a
Paeoma íriternata Pall.-t a Ciocanul-he-
gyen Varciorova mellett.

Az utóbbira vonatkozólag Ü e g e n meg-
jegyzi, hogy az aldunai lejtőkön a Paeonia
banaticíi Rocii.-nak sokkal szélesebb levél-
sallangú példái teremnek, mint a delibláti
homokon ; ilyen alakokat könnyen össze
lehet téveszteni a P. triternata-val, mely
azután csakis többé-kevésbé nyelecskés le-
vélsallangjain és főképpen termésének alak-
ján ismerhető fel. Noha ü e g e n román
példákat nem látott, Brandza adatának
helyességét korántsem akarja kétségbe
vonni.

5. Fábián Gáspár (Székesfehér-
vár) » Rendellenes körlékn czímű dolgozatát,
a melyhez hű színes rajzok is vannak
csatolva, Schilberszky Károly ter-
jeszti elő. xA természetből rajzolt képekből
kitűnik, hogy az illető körlegyümölcsök
az átnövés ama teratológiai esetét képvi-
selik, a midőn azok közepéből — a lii-
ányzó termőlevelek örvéből — virágzó
tengely nő ki, mely utóbbiból fejlődött
gyümölcs erőteljesebb növésű az alapi
helyzetű körlegyümolcsnél. E mellett a csé-
szelevelek nagyfokú ellombosodása (phyl-
lodia) is bekövetkezett.

6. Schilberszky Károly szak-
osztályi jegyző jelentését terjeszti a szak-
osztály elé, a következő hónap 10-én
tartandó 100-ik ülésre vonatkozólag. Az
ünnepélyes ülés főleg a tárgysorozatban
jut kifejezésre, a mennyiben intézkedett
az iránt, hogy az alkalmi elnöki megnyitó
beszéd után a botanikai szaktudománynak
lehetőleg minden ágát fogják a bejelentett
előadások képviselni.

A növénytani szakosztálynak 1904. évi
februárius 10-iki (C.) ülése.

Elnök : Klein Gyula; jegyző : S c h i 1-
b e r s z k y Károly.

1. Klein Gyula elnöki megnyitó be-
széde (lásd c füzet elején).

2. W a r t h a V i n c z e, a kir. magy.
Természettudományi Társulat elnöke öröm-
mel üdvözli a növénytani szakosztályt az
ünnepi századik ülés alkalmából. Beszédé-
ben visszapillant a szakosztály keletkezé-
sére, és az azóta lefolyt időben történt
eredményes működés fölött elismerő kö-
szönetét fejezi ki. Élénk érdeklődéssel ki-
sérte a szakosztály életének minden egyes
mozzanatát, éppen azért a fokozottabb szak-
beli működésnek egyik nevezetes momentu-
mát abban látná a jövőben, ha időszakonként
a botanka egyes ágaiból összefoglaló is-
mertető előadások is tartatnának, melyek
a külföldnek nevezetes vívmányait adnák
közre. Az eddigi működésben örvendete-
sen tapasztalta az önálló vizsgálatokon
alapuló előadások fokozatos fejlődését és
gyarapodását, mi által a szakosztály lé-
nyegesen járult a hazai botanikai ismere-
tek előbbreviteléhez. Áldásos működést,
kitartást és buzgalmat kíván az újabb
időszakhoz !

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

93

3. Klein Gyula elnök ezután fel-
olvassa a mai ülés alkalmából a szak-
osztályhoz érkezett üdvözlő iratokat. L i n-
hart György, magyaróvári gazdasági
akadémiai tanár táviratában »íi imcvcny-
íaiii szakiis.ziídy s~arai/i/; nclesc aJkaliiia-
bol oeszitite iicdvoezlctct kitrld a s~űkos~-
talynaka. — Borbás Vincze kolozs-
vári egyetemi tanár i.idvözlő irata : »/l
Terinészettndontányi Társulat növényiani
szakosztályát 100. szakülcsén a Kolozsvári
Egyetem növényrendszertan i intczeic cs
hotauikíis kertje nevében, valamint csckély-
séi^'em részéről a távolból igaz szívvel és
magyar szeretettel üdvözlőin, s az újabb
100. ülésre pezsgő erőt, fáradatlan kitar-
tást és kiváló eredményeket kívánok. «. — A
budapesti Szent ímre Kör üdvözlő irata :
»Tekintetes növénytani szakosztály! Abból
az alkalomból, hogy a tekintetes szakos:-
tály 100-ik ülését tart/a, mi, az egyetemi
liallgatók Szent Imre Köre természettudo-
mányi szakosztálya egyhangú ndvözletiin-
ket kiildjiik. Tisztelettel a szakos~iály ne-
vében : iJ'J. Kerékgyártó Árpád, e. í. tit-
kár. a — A sziléziai botanikai társaság
üdvözlő távirata Breilauból : »die bota-
nische sektion der schlesischen gesellschaft
sendet herziichen gruss und glueckwunsch :
pax, holdefleiss, grosser, szabó, dietrich.,

4. Mágocsy- Dietz Sándor (Buda-
pest) bemutatja és ismerteti Hollós
L á s z 1 ó-nak » Magyarország Gasteromy-
fetái« czímű megjelent mykologiai munká-
ját, mely terjedelménél, díszes kiállításánál
és a benne foglalt kiváló eredményeinél
fogva hívatva van a mai űlcs jelentőségét
ünnepies alkalommá avatni (lásd e füzet
G. oldalán).

5. F i 1 a r s z k y Nándor (Budapest)
>^ Magyarország moszataii. czímű felolva-
sásában ismerteti a hazai moszatokra vo-
natkozó összes adatokat, melyekkel alap-
ját kívánja megvetni a létesülendő Magyar-
ország flórájának ; felhívást intéz a szak-
osztály tagjaihoz, hogy a többi növény-
csoportok hasonló elbánásban rcszesíttet-
vén, az ország teljes növényzete egységes
műben alkottassék meg (lásd e füzet 12.
oldalán).

6. Tuzson János (.Selmcczbánya)
•»A gombák meghatározásáról^ szóló elő-
adásában a gombák meghatározására vonat-
kozó történeti adatok előrebocsátása után
kiemeli, hogy a magasabb-rendű fonalas

gombák meghatározása kezdettől fogva fő-
ként morfológiai alapokon történt. .\ fajok
tekintélyes részének leírása régi keletű, a
mikor a gombák élettani viszonyai még
ismeretlenek voltak. Ezzel szemben az
alsóbb-rendű penészek, élesztő-gombák és
baktériumok fajainak a meghatározásaira fő-
ként csakis fiziológiai alapon történhetett
meg, és ennélfogva az ide vonatkozó
irodalom, — a gombák élettani viszonyai-
nak fölismerésével és a fiziológiai meg-
határozási módszerek tökéletesedésével kap-
csolatosan, — újabb keletű.

A gombák rendszeréről Tuzson közli,
hogy a fonalas gombáké a természetes
rokonságon alapszik, a baktériumok rend-
szere azonban alapjában véve mestersé-
ges. Természettörténeti szempontokból pe-
dig rámutat arra, hogy a gombák egy-
szerű alkotásuknál fogva a növényország
legalsó osztályait képezik ugyan, e hely-
zetük azonban nem azonosítható a tör-
téneti kifejlődés sorrendjével, mert —
habár a baktériumok ama kis csoportja,
a mely önálló áthasonításra képes, állhat
ugyan közvetlenebb vonatkozásban a Földet
legelőször benépesítő szervezetekkel, —
a fonalas gombák és a baktériumok szapro-
fita és paraszita fajsorozafai csakis akkor
bontakozhattak ki, a mikor a magasabb-
rendű zöld növények már régen elterjed-
tek a Földön. A fajoknak fiziológiailag
czélszerű tökéletesedése pedig, éppen a
szaprofita és paraszita életmódból kifolyó-
lag, sok esetben alakbeli redukczióval is
járhatott, a minek a megítéléséhez azonban

— különösen az alsóbb-rendű gombáknál

— nincsenek olyan támasztíípontjaink, mint
a milyenek, hasonló esetekre, a magasabb-
rendű zöld növényeknél rendelkezésünkre
állanak (lásd e füzet 15. oldalán).

7. P é t e r f i Márton (Déva) y>Aslomnm
intermedinm« czímű dolgozatát Schilber-
szky Károly terjeszti elő, a megfelelő
rajzok kíséretében (lásd e füzet oldalán).

8. M á g o c s y-Die tz Sándor (Buda-
pest) »Az Aranjia sericifera Brot. rovar-
fogásai, czímű előadásában behatóan ismer-
teti a megnevezett növény virágainak mor-
fológiai és anatómiai szerkezetét, melyek a
rovarfogás biológiai viselkedésével kapcso-
latosak. Ismerteti az erről szóló kutatók
eredményeit és nézeteit, melyeket a maga
kritikai vizsgálatai alapján megerősít, vagy
helyesbít (lásd e füzet 24. oldalán).

94

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

9. Staub Móricz (Budapest) y>A
melegségi összegek mini a növények közvetet-
len alkalmazkodásánali jelzőid czímen tart
előadást.

Ama nagy tudományos mozgalomból
indul ki, melyet Ch. Darwin 18ö9-ben
»A fajok eredete a természetes kiválás
útján« czímű munkájával előidézett. E
nevezetes mozgalommal ismét fölszínre
került J. Lamarck 1809-ben közzétett
elmélete, mely N a g e 1 i-től részletesebb
magyarázatot kapván, és az újabb ku-
tatások által tökéletesbülvén, a »Neo-
Lamarckismus« -tanhoz vezetett. E tan
szerint a szervezetek a külső tényezők
hatása alatt állanak, melj^ tényezők ingerek
gyanánt hatván, előidézik azt, hogy a
szervezetek az eme hatás alatt nyert mó-
dosulatait állandósíthatják is. Eme külső
tényezők első sorban a levegő hőmérséklete,
a csapadék és a talaj. Staub az ős-
világi flórából idéz példákat. mel3'ek arról
tanúskodnak ugyan, hogj' bizon3'os növé-
nyek (GJyptosIrobits ciiropaeiis Bnigt. sp.,
Taxodium distichuiii Rich. iiiiocentiui
Heer) alkalmazkodni tudtak azokhoz az ég-
hajlati változásokhoz, melyek a krétakor-
tól kezdve a pliocaenig végbe mentek, de
a nélkül, hogj' ez alkalommal új alakokat
is hoztak volna létre.

A Cinuainoinuiii történetéből pedig bizo-
nyítja Staub, hogy e génuszból Európa
harmadkori Földjén ugyanazok a típusok
szerepeltek, mint a minők mai korlátolt
határú hazájukban találhatók ; de Észak-
Amerikában olyan fajok \'oltak, melyek a
sarkvidékről jővén, ott az alkalmazkodás
hiánya miatt még a krétakorban el is
veszhettek, mert a harmadkor óta Észak-
Amerikában már Cinnainotimin nincsen. Az
újabb kutatások közül Staub utal
különösen Wettstein idevágó mun-
káira, és ezekből példát is idéz (Gentiana
cainpesfris L.), mel3'nél az éghajlathoz
való alkalmazkodás új fajok keletkezéséhez
is vezetett. Staub szerint a phaenologiai
megfigyelésekben találhatunk olyan anya-
got, mely a közvetetlen alkalmazkodásnak
mintegy magj'arázatáúl szolgálhat. Idevágó
tanulmányaiból megtudhatta azt, hogj^ a
növényeken bizonyos életjelenség (pl. a
virágzás) annál későbben áll be, minél
nagyobb tengerszín fölötti magasságban,
északibb fekvésben tenyészik az illeti
növény. Az időben tapiasztalt különbség a

déli fekvésű vidéken vagy lapályon termő
növényhez képest föltűnő nag}^ nálunk
Magyarországon három hetet is tehet ; de
a növény a hegj^en való emez elkésé-
sével nem éri el azt a melegösszeget (a
hőmérséklet napi -}- közepeinek összege,
számítva az év első napjától az illető élet-
jelenség beállásának napjáig), melyben a
lapályon tenyésző növénj'- részesül, hanem
ellenkezőleg a napok nagyobb száma fordí-
tott arányban van a kapott melegösszeggel,
a mi világosan tanúskodik az éghajlathoz
vuló alkalmazkodásról. Staub azt hiszi,
hogy ha valamely növény jelenlegi termő-
helyeiről összeállíthatnók a tapasztalt idő-
pontokat és melegösszegeket, akkor ezek-
ből talán megállapíthatók volnának azok
az irányok, a melyek szerint az illető
növény vándorútját folytathatnál.

10. B e r n á t s k y J e n ő (Budapest) »A
Polygonatum-félék rendszertani anató-
miája« czímen tart előadást. Bernátskv
szerint az anatómiai szerkezet alapján az
összes idetartozó, hazai és külföldi fajokat
meg lehet határozni. Ebből a czélból azon-
ban méretbeli adatokra és több jel kombi-
nácziójára is kell támaszkodni. Speczifikus
megkülönböztető jeleken kívül generikus,
sőt még magasabbrendű rendszertani ér-
tékű jellemvonások állapíthatók meg. .Az
anatómiai csoportosítás a természetes rend-
szerrel fényesen összevág (lásd e füzet
49. oldalán).

11. Simon kai Lajos (Budapest)
■»A Quarnero mellékének téli vegetácziója«.
czímű dolgozatát K ü m m e r 1 e J. Béla
terjeszti elő.

Ebben Fiume és környéke növénj'vilá-
gát beleilleszti az északi Földkerekség
//óríí-birodalmaiba, flórakerületeibe, flóra-
vidékeibe. Tartozik ez a növényvilág eg}'-
részt a »horeaIis niikrotherni flórabiro-
dalojnba« és annak karszt-vidéki terü-
letébe ; másrészt az Adria oczeánjának
északi, quarneroi öblének flóravidékeibe ;
úgj'mint a quarneroi flóravidékbe és a
dalmáczíai Jlóravidékbe (lásd e füzet 60.
oldalán).

12. Istvánffi Gyula aj »]lzs-
giilatok a szülő lisziharinal-betegségéröli
czímű előadásában áttekintését nyújtja a
lisztharmat kitelelésére vonatkozó néze-
teknek, és kimutatja W o r t m a n-nal és
A p p e 1-lel szemben, hogy a lisztharmat
csakugyan behatol őszszel a rügyekbe és

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

95

ott konidiumokat is terem; továbbá, hogj^
a télen gyűjtött (deczember 23, januáiius
25, februárius 9) rügyekben sok pikkelyle-
vél mutatja a jellegző bántalmazást. I s t-

V á n f f i véleménye szerint tehát — be-
bizonyítván a rügyekben való előfordu-
lást — a rügyben telelés és innen való
megújulás lehetséges, de nem valószínű,
hogy olyan mértékben történjék, mint azt
NV o r t m a n n fölteszi. A lisztharmat I s t-

V á n f f i szerint tulajdonképpen a fás haj-
tásokon telel ki, szálai ott rendkívül nagy
szívókat fejlesztenek, és a szomszédos szál-
részekben ttimött plazma halmozódik föl.
Ezt az előkészülést I s t v á n f f i a tél
folyamán szabadban telelt vesszőkön ki-
mutatta, és így kiegészíti A p p e 1 észle-
leteit, ki a megújulást m;ijusban fig^'elte
meg. A hajtásokon kívül a lisztharmat még
a Máiton-szőló'n is megmarad, és a janu-
árius 25-én gyűjtött, szobában tartott szá-
raz bogyókon februárius elején már meg-
újult és hatalmas ízelődő szálakat termett.
Eme vizsgálatokból gyakorlatilag becses
következtetések vonhatók.

1. A megtámadott lisztharmatos haj-
tások a .Márton-szőlővel együtt, őszszel
eltávolítandók és elégetendők ; 2. a meg-
hagyott ép hajtásokat, csapokat, tőkefejet
erős védekező oldatokkal kell beecsetelni ;
3. tavaszi metszéskor is be kell ecsetelni
a szőlőt ; 4. a szálvesszős, lugas, karikás
mívelés alatti szőlő őszszel, valamint ta-
vaszszal metszés után is nagyon gondosan
beecsetelendő, mert a lugasszőlő hosszú
metszése folytán különösen fészke a hszt-
harmatnak, mivel a hosszú vesszőn legtöbb
telelő mycelium-szál marad meg és újulhat
meg. Vázolja ezután a lisztharmat ván-
dorlását a tőkén, tekintettel annak a meg-
állapítására, hogy legelőbb a zöld hajtá-
sokon terjed el és a kötések alá húzódik.
Tavaszszal a meghagyott vesszőrészekről
fölfelé kúszik a lisztharmat az új hajtá-
sokon, nyáron meghúzódva a kötések alá,
onnan terjed és lebocsátkozik, fertőzi a
fürtöket; őszszel viszont fölkúszik a haj-
tások hegyére és a Márton-szőlőre, hátra-
hagyván útjában mindenütt kitelelő szer-
veit, a téli myceliumot. E megfigyelések
alapján a védekezésre egészen új támasz-
tékokat szolgáltat (lásd e füzet 65. oldalán).

b) »A szőlő peronosporájcinak kUcleU-
séröU szóló előadásában a Plasmopara
kitelelő ismert szervei a levelekben fej-

lődő oospórák. Fölteszik azonban némelyek,
(p. f'uboni, A. N. Bérlése) hogy a myce-
lium a rügyekben telel ki, tehát telelő
mycehumot is termelne. Ez a föltevés nin-
csen bebizonyítva; Istvánffi-nak sikerűit
azonban a tél folyamán (jan. 25) szabad-
ban telelő hajtások r ügyeinek a pikkely-
leveleiben a Plasmopara myceliumát ki-
mutatni. Így a rügj'ek révén való meg-
újulás valószínűnek vehető. A rügj'beli
myceliumon kívül Istvánffi még a fás
vesszők kérgében is fölfedezte a Plasmo-
para m3'celiumát, mely itt az epidermis
alatt tekintélyes hálózatot alkot, a sejtek
űréi között, sőt a mélyebb eleven szöve-
tekig is behatol. Kimutatta továbbá őszszel
fi.xált zöld hajtásokon, hogy a Plasmopara
október közepe tájt húzódott a kéregbe és
ott oospórát is terem, a kitelelő mj'celium
tehát a késő őszi fertőzésből ered.

A fás hajtások kérgében lappang(')
telelő mycelium fölfedezése által, a véde-
kezés új és fontos útbaigazításokat talál,
és e tényből is levezethető az őszi meg a
tavaszi kezelés szükségessége, a Plasmo-
para elsődleges invasiojának korlátozása
érdekében (lásd e füzet 74. oldalán).

A növénytani szakosztálynak 1904. évi
márczius 9-iki (Cl.) tisztújító üléséről.

Elnök : Klein Gyula ; jegj'ző : S c h i 1-
b e r s z k y Károly, majd K ü m m e r 1 e
J. Béla.

1 . Tisztikar választása a kö-
vetkező három évre.

Klein Gyula elnök a maga és
elnöktársa nevében a szabályok értelmében
lemond. Hasonlóképpen lemond .S c h i 1-
b e r s z k y Károly a jegyzői tiszt-
ségről, egyúttal bejelentvén, hogy a szak-
osztály működése érdekében kívánatos-
nak tartja, hogy itt is a munkamegosztás
elve érvényesüljön, és ez okból a szak-
osztály fotyóiratának gondot és körül-
tekintést igénylő szerkesztése mellett a
jegyzői tisztet tovább nem vállalhatja.
Melegen köszöni a szakosztály összes
tagjainak irányában tanúsított eddigi bizal-
mát és azt az állandó támogatást, a mely
lehetővé tette, hogy a szakosztály működése
erőteljes mederben fol3'hatott. Kéri, hogy
a botanikai ügy további felvirágzása érde-
kében támogassák ugyanilyen ügyszere-
tettel és odaadással leendő utódját.

96

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

A szavazást intéző bizottság tagjai
lettek: Gabnay Ferencz (elnöke),
Leffler András, Stankovits
Rezső (tagok). A szavazás idejére az
elnök az ülést felfüggeszti.

Az ülés újból megnyittatván, Gabnay
Ferencz, a szavazást intéző bizottság
elnöke a lefolyt szavazás eredményét
írásba foglalván, a következő jelentést
olvassa fel :

Jegyzőkönyv,

felvétetett az 1904-ik évi márczius 9-ikén
a kir. m. Természettudományi Társulat
növénytani szakosztályának tisztújító vá-
lasztása tárgyában.

Beadatott összesen 20 (húsz) szavazat.

Ebből az elnöki tisztségre Klein
Gyulának jutott 19, M á g o c s y - D i e t z
Sándornak 1 szavazat. E szerint elnökké
választotta a szakosztály Klein Gyulát.

Az alelnöki tisztségre Staub Móricz-
nak jutott 18, M á g o c s y - D i e t z Sán-
dornak 2 szavazat. E szerint alelnökké vá-
lasztotta a szakosztály Staub Móriczot.

A jegyzői tisztségre K Li m m e r 1 e J.
Bélának jutott 18, B e r n á t s k y Jenőnek
1 és F i a 1 o \v s k i Lajosnak 1 szavazat.
E szerint jegyzővé választotta a szak-
osztály K ü m m e r 1 e J. Bélát.

A szerkesztői tisztségre Schilberszky
Károlynak jutott 19, B e r n á t s k y Jenő-
nek 1 szavazat. E szerint a »Növénytani
Közlemények* szerkesztőjévé választotta
a szakosztályos c \\\ 1 b c r s z k y Károlyt.

K. m. f.

Gabnay Ferencz, a szavazást
intéző bizottság elnöke.

Leffler András, a sz. i. b. tagja.
Stankovits R e z s ő, a sz. i. b. tagja.

2. Borsos István (Pápa) »A[agyar
növényncvek« czímű dolgozatát F i a -
1 o \v s k i Lajos terjeszti elő. Borsos
I s t V ;i n pápai tanár a kollégium könyv-
tárában a XVI. századból származó latin
képes orvosi könyvbe (história plantarum)
kézírással bejegyzett vagy ötszáz magyar
növénynév kiszedett jegyzéket Fialó w-
s k i ismerteti. A kiszedőnek buzgalom ösz-
tökélte munkája közben esett kettős lapo-
zása miatt néhány név. a mint a nagy szí-

vességből beküldött eredeti mű gondos nyo-
mozásából kitűnik, elkerülte figyelmét ; pl.
czerfa, ziJnia, tiidöfű, niul arnielia, Itid
pasit. A beírás három kézre vall, a melyek
egyike részint a tinta megfakulása, részint a
betűk apró és széthúzott alakja miatt nehe-
zen olvasható, lg}' nem lehet csodálni, liogy
vitézfű, laffai rosa, inélifü, neveket B o r-
s o s másképpen olvasta, hogy a niiűofii
Írását el sem olvashatta. Az utóbbi t. i.
Polygonum avicitlare neve csak más nyelv
hasonló értelmű nevezetéből állaj)ítható
meg. A széthúzott írású bejegyzések írója
nem is igen ismerhette a növényeket, kü-
lönben érthetetlen volna, miért írja a jól
lerajzolt őszi kikiricshez (Colchicum ephe-
merum), hogy par Iiagima, a szintén jii
fametszetben közlött hólyagfáról azt jegyzi
meg, hogy Havas elföldöii icrineo, a
gyíkényhez hű rajza ellenére, hogy Idcgm
fii neme. Mindamellett Borsos István
közlése a növénytudomány névgyüjtőinek
a kijegyzcsekkel és a munkának beküldésé-
vel nagy szolgálatot tett, a mennyiben a
bejegyzettek között akárhány van ol3'an,
a mely ott látott először napvilágot pl.
Trifolitiiu iiiagnuiii (t. i. Anemone jicpa-
tica L.) Zent liaroinsag fiiiie, Asparagus
Isten lova farka stb. F i a 1 o \v s k i ennél-
fogva javasolja, hogy a bejegyzéseket kellő
megállapítás után közöljük, a mit a szak-
osztály Borsos István fáradozását
méltányolva, el is határoz.

3. R a p a i c s R a y m u n d (Budapest)
»AdatoJi Szolnok vidéke növényzetétiez«.
czímű felolvasásában fölemlíti, hogy Szol-
nok flórája is teljesen az Alföld flórájába
illik, bár meglátszik rajta, hogy közel van
a hegységekhez. Az ide vonatkozó iro-
dalmi adatokból csak K e r n e r följegyzé-
sei fogadhatók el. Nagyon jellemzi a flórát
a sziki vegetáczió, bár a tunyei vasúti híd
mellett hasonlóan jellemző mocsári nö-
vényszövetkezet fejlődött.

Itt tanulmányozta az Aster Tripoliuin
L. sp. és az A. Fannonicus Jacq. sp.
növényeket ; mind a kettőt különálló növé-
nyeknek veszi, mivel amaz tengerparti
és lándzsiis, emez szálas lándzsáslevelű és
mindig a kontinensek belsejében található ;
de tengeri eredetű lehet ez is.

Megtalálta Szolnokon a Solidago Cana-
densis L.-t, mely jelenség — és még
sok más — arról tanúskodik, hogy az
Alföld eredetisége nagyban pusztul.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

97

4. Róth Róbert (Iglo) »Kiilniiös
fenyöala.h a Magas-TiUnibaH«- czímű dol-
gozatát B e r n á t s k y J c n ő terjeszli elő.

5. K ü m m e r 1 c J. Béla szakosz-
tályi jegyző kiosztja a m. kir. államvas-

utak igazgatóságától és a székesfőváros
tanácsától érkezett botanizálási igazolvá-
nyokat, a melyek az egyébként tiltott terü-
leteken való kutatásokat lehetővé teszik.

Pénztárosi kimutatás.

(A Növénytani Kö-.lemcuyck 1903. évi végszámadása.)

I, Növénytani alap :

Áthozatal 1902-ről -..
1903. évben befizettetett
Kötelezvényen maradt

bUÖ.—

korona

82.—

»

18.—

»

708.

korona.

//. Forgótöke .

Bevétel .

Maradék 1902-ről

Évi előfizetésekből befolyt
Nyomdai költség megtérítéséből
Állami és társulati segély...

153.17 korona
845.-
246.05
1500.—

2744.22 korona.

Kiadás

írói és szerkesztői díjak ..

Rajzok, műlapok...

Nyomda

Kis nyomtatvány, posta, vegyes

Kezelési díj.. ._. ._. ... ...

Maradék 1904-re..

872.70 korona
231.86 »
1030.75
115.19
84.50

2335. — korona
409.22

2744.22 korona.

Kaulovszky Géza,
pénztáros.

Pályázat-hirdetés.

I. Függőben levő pályázat a Bugát-alapból. A növénytan köréből.

Készíttessék el valamely, Magyarországon elterjedtebb (phanerogam vagy krypto-
gani) növénycsaládnak, vagy fajokban gazdagabb génnsznak mai színvonalon
álló monográfiája. Jutalma a Bugát-alapból 600 korona. Határideje 1905.
október 31-ike.

Növénytani Közlemények. l'J04. III. kötet,

l. tüzet.

98 PÁLYÁZAT-HIRDETÉS.

A pályázatok föltételei a következők :

1. Csakis a kir. m. Természettudományi Társulat tagjai pályázhatnak.

2. A jutalmazott pályamű, ha kisebb, a Társulat Közlönyében is megjelenhet, és
ez esetben a pályadíjon kívül még a szokásos tiszteletdíjban is részesi.il ; ha pedig
nagyobb, akkor a pályázó tulajdona marad, és mint a kir. m. Természettudományi
Társulattól koszorúzott pályamunkát, ki.ilön, maga is kiadhatja.

3. A pályamű idegen kézzel, tisztán írva, lapszámozva, kötve legyen. A hozzá
tartozó rajzok külön mellékeltessenek.

4. A szerző nevét rejtő pecsétes levelén ugyanaz a jelmondat álljon, mely a
pályamű homlokán áll.

• 5. Az így fölszerelt pályamű a megszabott határidőig a Társulat titkári hiva-
talába (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16.) küldendő.

6. A jutalmat nem nj'erő pályamunkák kéziratai a Társulat irattárában meg-
őriztetnek, a szerzőknek vissza nem adatnak, legföljebb az azokba való betekintés és
esetleg a Társulat helyiségében való lemásolásuk engedtetik meg.

II. Schilberszky Károly millenniumi jutalomdíja. S c h i I b e r s z k y
Károly tanár, alapító levélben arra kötelezte magát, hogy évenként januárius
l-jén 5 darab 10 koronás aranyat fog beszolgáltatni a Társulat pénztárába,
hogy három-évenként (1902 — 1904) a Társulat folyóirataiban megjelenő, viszony-
lagosan legjobb növénytanig esetleg állattani tárgyú közlemény szerzője
» millenniumi jutalomdíj « néven 150 korona jutalomban részesíttessék.

A kir. m. Természettudományi Társulat 1904. évi januárius 28-ikán tartott
közgvűléséből.

■'f^j

Paszi.avszkv József,
e. titkár.

let, Teodorovits Ferencz, Vágújhel}-! reál-
iskola, Veszprémi polgári fiúiskola.

1904-re :

Andaházy Szilárd, Armos Sándor, Bálint
Sándor, Baumann Lajos, Beauregard Lajos,
Békéscsabai Rudolf-főgimnázium, Beregszászi
állami főgimmizium, Beszterczei polgári fiú-
iskola, Beszterczebányai kath. főgimnázium,
Beszterczebányai erdőtiszti könyvtár, Brassói
állami felső keresk. iskola, Brassói állami
főreáliskola, Braun Ádám, Brengl János,
Budapesti m. kir. Kertészeti Tanintézet,
Budapesti m. kir. MagvizsgákJ Állomás,
Budapesti egyetemi könyvtár, Budapesti
kegyesrendi kalazantinum, Budapesti V. ker.
keresk. akadémia Wahrmann-könyvtára, Bu-
dapesti Országos Erdészeti Egyesület, Bu-
dapesti Erzsébet-Nőiskola, Budapesti Vakok
Országos Intézete, Budapesti Erzsébet-Nép-
akadémia, Budapesti VIII. ker. állami fő-
gimnázium, Budapesti VIII. ker. állami fő-
gimnázium önképző köre, Csató János,
Csiki Ernő, Csíksoml3^ói r. kath. főgimná-
zium, Czeglédi állami főgimnázium, Debre-
czeni ev.-ref. főreáliskola természetrajzi
múzeuma, Debreczeni főreáliskola, Debre-
czeni Jenő, Degen Árpád, Dudinszky Emil,
Egri állami főreáliskola, Egri állami felsőbb
leányiskola, Egri állami vinczellér-iskola,
Eisenhut Kálmán, Endrei Elemér, Fanta
Adolf, Fehértemplomi állami gimnázium,
Fekete József, Felsőlövői evang. taninté-
zetek, Fogarasi állami főgimnázium, Gabnay
Ferencz, Gerold & Comp. (Wien), Gj^őri
állami főreáliskola, Győrfi Miksa, Györgyei
Illés, Gyulafehérvári r. kath. főgimnázium.
Hajdúnánási ev.-ref. főgimnázium. Halász
Árpád, Halász Ernő, Haerter Ádám, Heykál
Ede, Hollós László, Homonnai felső keresk.
iskola, Hosszufalui állami polgári iskola,
Karczagi ref. gimnázium. Kassai polgári
fiúiskola, Kecskeméthy Géza, ifj. Kerék-
gyártó Árpád, Keszthelyi Gazdasági Tan-
intézet, Keszthelyi állami főgimnázium,
Kézdivásárhelyi r. kath. főgimnázium, Kiss
Ferencz, Kisújszállási ref. főgimnázium,
Klacsko István, Klekner Ferencz, Kolozs-
vári ev.-ref. kollégium. Kolozsvári ev. ref.
theologiai fakultás ifjúsági egylete, Konsch
Ignácz, Korek Kálmán, Kovács József,
Krepuska Géza, Kreutz József, Kunfélegy-
házai tanítóképezde, László Kálmán, M:i-
gyary József, .Magyaróvári Gazdasági Aka-
démia könyvtára, Makói állami főgimnázium,
Mályusz Egyed, Máramarosszigeti m. kir.
erdőigazgatóság, Máramarosszigeti ev.-ref.

főgimnázium. Méret Ignácz, Miskolczi felső
kereskedelmi iskola. Molnár Aladár, Nagy-
bányai állami főgimnázium. Nagykárolyi fő-
gimnázium, Nagy Lajos, Nagyváradi állami
főreáliskola, Nedeczky Pál, Németpalánkai
polgári iskola, Novotny Lajos, Nyíregyházai
ág. evang. főgimnázium, Ortutay Béla, Pál-
may Emil, Pécsi r. kath. főgimnázium,
Penkert Mihály, Pillitz Benő, Pintér Mihály,
Pozsonyi állami tanítónőképző intézet, Práz-
novszky Ferencz, Procopp Jenő, Radisics
Elemér, Ráth Mór, Saághy László, Sepsi-
szentgyörgyi Mikó-kollégium, Soproni evang.
főgimnázium. Szatmári polg. isk. tanítónő-
képző intézet, Szathmáry Mihály, Szegzárdi
állami főgimnázium. Székelykeresztúri tanító-
képző intézet. Székelykeresztúri unitárius
gimnázium. Székelyudvarhelyi r. kath. fő-
gimnázium. Szentesi állami főgimnázium.
Szentkirályi Kálmán, Szittyay Géza, Temes-
vári reáhskola tanári könyvtára, Udránszky
László, Ujszentannai polgári fiúiskola. Ung-
vári főgimnázium, Váczi siketnémák inté-
zete, \'ásárhelyi Imre, Vermes Ferencz,
Weisz Samu, Wolff Gyula, Zilahi ev.-ref.
főgimnázium, Zombori városi könyvtár-egye-
sület. Zsolnai állami főreáliskola, Zsolnay
György. Nuricsán József

pénztáros.

A szakosztály tisztikara :

Elnök : Klein Gyula műegyetemi
tanár (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 1.
szám) ; alelnök : betöltetlen; jegyző :
K ü m m e r 1 e J. Béla nemz. múzeumi
segédőr (Budapest, V., Váczi-út 12. szám).

A szerkesztő-bizottság tagjai :

Klein Gyula (elnöke) műegyetemi
tanár, Filarszky Nándor, m. nem-
zeti múzeumi növénytani osztály-igazgató,
Mágocsy-Dietz Sándor egyetemi
tanár, S c h i 1 b e r s z k y Károly tanár.

Tudósítás.

A »Növénytani Közleményeké előfizetőit
és munkatársait kérjük, hogy folyóiratunk
anyagi ügyeiben (előfizetés, alapítás, lakás-
változás) a K. M. T e r m é s z e 1 1 u d o m á-
nyi Társulat pénzt árához (Buda-
pest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám), a
folyóirat szellemi részét illető küldemé-
nyek vagy felvilágosítások ügyében pedig
S c h i 1 b e r s z k y Károly szerkesztő-
höz (Budapest, I., Budafoki-út 13. szám.)
forduljanak.

A »Nö vény tani Közlemények* ügy-
rendje.

1. E folyóirat tisztán és kizárólag a
növénytani szakosztály folyóirata lévén, első
sorban az ott napirendre kerülő előadásokat,
felolvasásokat és ismertetéseket közli (a
czikkek tartalmáért a szerzők felelősek) ; má-
sodsorban pedig közli a hazai növénytani iro-
dalom és a hazára vonatkozó külföldi iro-
dalom repertóriumát ; harmadsorban végül
apró közleményeket.

2. A folyóirat egyelőre 10-ívnyi terje-
delemben, negyedévenként, füzetekben jele-
nik meg. Egy közlemény (a rajzokat bele-
értve) egy nyomtatott ívnél többre nem ter-
jedhet ; a mennyiben a benyújtott és ki-
nyomatásra szánt kézirat e terjedelmet fölül-
múlná, a szerző az egy íven túl terjedő
szövegért tiszteletdíjban nem részesül, vala-
mint a többletért járó nyomdai költségek is
a szerzőt terhelik. Ilyen közlemények azon-
ban a 3 nyomtatott ívet nem haladhatják meg.

3. A folyóiratot a Társulat (az 1901.
november 20-iki választmányi ülés határo-
zata alapján) évenként 1500 (egyezerötszáz)
korona segélyben részesíti ; ez okból a folyó-
irat a Társulat tulajdona.

4. Minden társulati tag 3 kor. elő-
fizetéssel mint a szakosztálynak rendes
tagja, nem társulati tag pedig 5 korona
előfizetéssel, mint a szakosztálynak
rendkívüli tagja kapja a »Növénytani
Közlemények«-et; intézetek és testületek
mint állandó előfizetők, legalább három
évi kötelezettséggel, hasonlóképpen 3
koronával fizethetnek elő a folyó-
iratra.

A szakosztály ülésein a Társulat min-
den tagja résztvehet, szavazati joguk azon-
ban a szakosztály ügyeiben csak a folyó-
irat alapító és előfizető tagjainak van.

5. Az előfizetésképpen befolyó összege-
ket a Társulat szedi be és a »növénytani
szakosztály számlája« czímén külön kezeli ;
ez összegeket a szakosztály a folyóirat ki-
adásának költségeire fordítja.

6. A kik a »Növénytani Közlemények«
érdekében alapítványt tesznek, egyszer és

mindenkorra legalább 50 koronát fizetnek a
folyóirat czéljaira ; az ez úton befolyó
összeg a »Növénytani Alap« javára kebelez-
tetik be. Az alapítók a folyóiratot élet-
hossziglan ingyen kapják.

7. A »Növénytani Alap«-nak csak a
kamatai fordíthatók a folyóirat czéljaira.

8. A »Növénytani Alap«-ot a Társulat
nyilvántartja és állásáról a szakosztály elnö-
két minden új évfolyam megindítása előtt
egy hónappal értesíti.

9. Ha a folyóirat bármi okból meg-
szűnnék, a Társulat az alapítóknak — ha a
megszűnés napjától hat hónap alatt köve-
telnék — a befizetett tőkét kamatok nélkül
visszaszolgáltatja, máskülönben a Társulat
alaptőkéjéhez csatolja.

10. A »Növénytani Közlemények« írói
díjait (eredeti közlemények ivenként 50 kor.,
ismertető közlemények ívenként 30 kor.) és
egyéb költségeket, valamint a szerkesztő
tiszteletdíját a növénytani szakosztály elnö-
kének utalványára a Társulat pénztárosa
fizeti ki.

Tudomásul.

Tudatjuk tagtársainkkal, hogy az elő-
fizetők száma folyó évi februárius hó 31-éig
bezárólag 375.

Értesítés.

.\ kik a »Növénytani Közlemények«-hen
megjelent dolgozataikból különlenyomatokat
óhajtanak, szíveskedjenek a példányok kí-
vánt számát (borítékkal vagy a nélkül) a
ben3'újtott kéziratra vezetni, hogy a szer-
kesztő ez iránt intézkedhessek. A külön-
lenyomatok mérsékelt díjszabását a Társu-
lattal szemben a szerzők egyenlítik ki.

Szakosztályi ülésnapok.

A növénytani szakosztály rendes ülé-
seit a hónapok következő napjain tartja
1904-ben : június 8-ikán, október 12-ikén,
november 9-ikén, deczember 14-ikén.

.\ Pesti Lloyd-társulat könyvsajtója (felelős vezető : Kózol Antal /.), Dorottya-utcza 14.

III. KÖTET. 1904. 3. FÜZET.

II /

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN.

A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

KLEIN GYULA

KOZREiMUKODESEVEL SZERKESZTI

SCHILBERSZKY KAROLY.

MEGJELENIK NEGYEDEVES FÜZETEKBEN.

BUDAPEST,

KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.

(Budapest, VIII. Eszterházy-utcza 16. szám.)

1904.

Ez a füzet két és háromnegyedig terjedelmű.

TARTALOM.

(Megjelent 1904. augusztus 10-ikén.)

Dr. Staub Móricz nekrológja ... ... ... ...

A Magyar-Királyság területén honos Pulmonaria-k fajai, fajtái és
kiválóbb életjelenségei (4 eredeti rajzzal és 1 térképpel), Simonkai
Lajostól ... ... ... ... .__ ... .-- --- -- --- --

Újabb adatok Magyarország alsórendű szervezeteinek ismeretéhez (1 ere-
deti rajzzal), S c h e r ff e 1 A 1 a d á r t ó 1 ._ ... ... ...

Adatok a Pilis-hegység növényzetének ismeretéhez, Jávorka Sán-
dortól ... ... .._ ... - - —

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM- ... ... ., ... ... ... -.

GYŰJTEMÉNYEK... ... ... .. - - - - - -

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.. ... - - ... ...

BEIBLATT Nr. 3 ... ... — -.- ... --- — — — —

Oldat

99

100

116

119
120
130
131
(29—36)

A ;>Növénytani Közlemények« díját
befizették:

(1904. februárius 16.-ától 1904. július
22.-éig)

1902-re :

Iglói főgimnázium, Leffler Andor, Nagy-
váradi honvédhadapród-iskola.

1903-ra:

Budapesti Ampelológiai Intézet, Budapesti
II. ker. tanítónőképző-intézet, Alagyar Nem-
zeti Múzeum növénytani osztálya, Buda-
pesti V. ker. főreáliskola. Budapesti VII. ker.
külső főgimnázium, Burdáts János, Deréky
Gyula, Ferenczy József, Fiumei állami fő-
gimnázium, Genersich József, Özv. Gerzon
Antalné, Halmai József, Iglói főgimnázium,
Katz G. (2 példány), Kilián F. utóda (No-
seda T.), Láng Gyula, Lefller Andor, Lugosi
m. kir. 8. honv. -gyalogezred parancsnok-
sága, Maucha Ferencz, MiUioffer Sándor,
Nagyváradi honvédhadapród-iskola. Odor
Béla, 0-Gyallai Meteorológiai Obszervatórium,

Ordódy Lajos, Pálffy László, Pályi Sándor
ifj. Pongrácz Sándor, Erdészeti Akadémia,
Soós Lajos, Stankovics Rezső, Szabó Zoltán,
Szely Lajos, Wolff Sándor.

1904-re :

Augustin Béla, Nádasdi Baán Lajos,
Baradlai Bertalan, Barna Antal, Bátky Zsig-
mond, Békési ev. ref. főgimnázium, Belu-
leszko Sándor, Benedek Frigyes, Benedicty
Lajos, Bernátsky Jenő, Beszterczebányai
állami polgári iskola, Blaska Ubáld, Bla-
sovszky Miklósné, Borbás Vincze, Brassói
r. k. főgimnázium. Budapesti I. ker. polg.
tanárképző. Budapesti I. ker. polg. isk.
tanárjelöltek olvasóterme. Budapesti I. ker.
állami elemi tanítóképző, Budapesti m.
kir. Rovartani Állomás, Budap^esti II. ker.
tanítónőképző-intézet. Budapesti Nemzeti
Kaszinó, Magyar Nemzeti Múzeum növény-
tani osztálya. Budapesti VI. ker. főreáliskola.
Budapesti VII. ker. főgimnázium természet-
tudományi köre. Budapesti VIII, ker. gya-
korló főgimnázium. Budapesti VIII. ker. elemi

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

III. KÖTET.

1904.

3. FÜZET.

A kir. magy. Tcrmcszcttudoniányi Társulat nr)vcny-
tani szakosztályba mély fájdalommal tudatja, hoo-y

Dr. STAUB MÓRICZ

királyi tanácsos, a budapesti m. k. tanáfképző gyakorló
főgimnáziumának tanára, a M. T. Akadémia levelező,
Társulatunk örökitő és választmányi tagja, növénytani
szakosztályunk alelnöke, 1904. évi április 14-ikén, életé-
nek (Vi-edik évében elhunyt.

Szakosztályunk régi buzg(') tagját, a níivénytannak
fáradhatatlan munkását veszitette el benne. Szakosztályunk
megalapításában tevékeny részt vett, és azóta egész oda-
adással szolgálta ügyeinket.

A növénytannak kevesek által mívelt irányát karolta
fel, főleg a növények phaenologiájával és palaeontologiájá-
val foglalkozott behatóan, a melyért a külféUd is elisme-
réssel adózott neki. Szakosztályunkban több előadást tar-
tott, melyeknek tartalma a szakosztály folyóiratában is
megjelent.

Munkálkodásának maradandó nyomaival emléket
állított magának a botanikai szakirodalomban, mi pedig
kegyeletes érzelemmel búcsúzunk tőle.

100 SIMONKAI LAJOS

Simonkai Lajos: A Magyar-Királyság területén honos
Pulmonaria-k fajai, fajtái és kiválóbb életjelenségei.*

(4 eredeti rajzzal és 1 térképpel.)
I.

»Tüdöir« a. Pulmonariü ToURNF. ap. L. génusz legmagyarabb, a nemzet-
közi latin tudományos név értelmét, és az általa jelzett növények gyógyító
erejét magyarul leghívebben kifejező neve. Legalább egyes fajainak, — így
a Pulmonaria officinalis L. fajnak — földbeli szára vagyis tőkéje, gj'ógyító
írja a betegek tüdejének; régebben széltében használták e növényfaj tőkéjét tüdő-
bajok gyógyítására ; köznépünk némely vidéken manap is használja. A falusi
gyerekek pedig a pártája csöve alján meggyülemlő mézes nedvét szeretik ;
kilépik élénkszínü kin3n'lott pártáját, és a pártája csöve aljából a méznedvet
kiszopogatják.

Túl a Királyhágón dongóvirág a népies neve, mert virágait édes méz-
nedvükért, tapadós virágporukért a dongóméh, vagyis a pöször serényen láto-
gatja, donogja. Elfogadható volna e génusz magyar nevéül e népies név. ha
a pöször csak a Puliiionaria-k virágait látogatná, donganá ; mézet és virág-
port csak ezekből gyűjtögetne magának és Hasításainak. Csakhogy a dongó-
méh más génuszok virágait is donogja és meg-megdézsmálja ; ezért vannak
vidékek, esetleg olyanok is, a hol Pídmonaria k nem teremnek, a hol más
növénygénusz fajait nevezik dongóvirág-nak.

Irodalmunkban a Pídmonaria-k legrégibb magyar nevéül a gálna
szó szerepel ; de ezt a szav^at nyelvészetünk, legalább ekkorig, szófejtésileg
értelmezni nem tudja. Később a tiidöfn elnevezés terjedt el irodalmunkban e
génusz magyar neve gyanánt; ámde a szára nem fű-szár (culmus), hanem
dudvaszár (caulis herbaceus) : ezért nem helyes fűnek nevezni, hanem helye-
sebb a likasír, fogasír, ezerjóír (Dictamnus) stb. helyes képzésű nevek analó-
giája szerint tüdöír-nok. mondanunk.

Eme megjegyzéseim után a magyar nyelvészet tudós mestereinek el-
döntésére bízom azt, hogy melyik hát a Pnlinoiiaria-k ösmert magyar nevei
közül a legkifejezőbb, a legmagyarabb ; magam pedig áttérek e soraim növény-
tudományi feladatának a fejtegetésére, vagyis a Magyar-Korona országaiban ön-
ként honos, ekkorig elég gyarlón ösmert és ösmertetett Piiliiionariű-'mk fajai-
nak és fajtáinak a bemutatására és jellemzésére.

Segítségül veszem e feladatom megoldásához első sorban Dr. K e r n e r
Antal-nak 1878-ban megjelent »Monographia Pulmonariorum« czímű kiváló
művét. Sajnos, hogy e mű csupán csak az Európa területén honos Puhno-
naria-kíó\ kíván beszámolni — és úgy látszik — kétségbe vonja, hogy Ázsiában
is, nevezetesen annak nyugoti hegységeiben, így pl. a Kaukázuson és az

* Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1903. évi május 1-4-ikén
tartott ülésén.

A MAGYAR-KIRÁLYSÁG TERÜLKTÉN HONOS PULMONARIA-K FAJAI. 101

Altaj- hegységen is teremnek őshonos Piiliitonaria-k. Ez a tévedés persze
K e r n e r kimagasló munkája nyomán vevőclött át a tudományos irodalomba,
annyira, hogy az Engler szerkesztette »üie natürlichen Ptlanzeníamilien*
czímü műben G ü r k e, az Asperifoliae családnak a feldolgozója, még 1897-ben
is azt állítja, hogy a Piilmonaria génusz képviselői, csupán csak Közép- és
Dél Európában honosak. En láttam /'/í/monar/ű-példákat, a melyeket a hozzájok
tartozó névlapocskák szerint részben a Kaukázus-hegységen, részben az Altaj-
hegységen gyűjtöttek, meg számos szárított példában a botanikusoknak szét-
küldve. E fejtegetéseimhez továbbá a saját megfigyeléseimen és kutatásaimon
kívül igénybe vettem a Magyar Nemzeti Műzeum, valamint I)r. Degen
A r p á d gazdag /'«/;7zo//űr/a-gyűjteményét.

Dr. Kerner Antal említett »monografiája« nagy körültekintéssel,
lelkiismeretes pontossággal, nagy herbáriumi anyag feldolgozása, a locus
classicus-okról beszerzett élő anyag megfigyelése, és az innsbrucki botanikai kert-
ben történt gondos tenyésztése alapján készülvén : a botanikusok azt annak
idején mint úttörő müvet üdvözölték. Manap, a XX-ik században, mi ebben
a nagy gonddal és tárgyszeretettel készült alapvető munkában is találunk
hibát, a mely árnyékot vet reá. De ez csak onnan eredhet, hogj^ a Kerné r
megkezdte és megjelölte tudományos vizsgálódások útján helyesen haladtunk
előre ; hogy 1878 óta napjainkig volt időnk reá, hogy egyet-mást behatóbban
figyelhessünk meg, mint a hogy ő tehette, a kinek a Ftilmonaria-k fajainak
és fajtáinak zűrzavarába mindenek előtt világosságot kellett hintenie, rendet
kellett hoznia.

Hibás például Kerner Antal-nak az a felfogása, hogy a Pitbiio-
íuiria ohsciíva DuMORT. a Pnlinonaria officinalis L.-től különböző és szaba-
tosan, élesen megkülönböztethető faj. Kitűnt ugyanis, hogy a pettyegetett
levelű és piros-kék virágú orvosi tüdőír, a Piilmonaria officinalis L. (1753)
|p. 135] faj típusa; kitűnt továbbá az, hogy az egészen zöld levelű, vagyis
pettytelen orvosi tüdőírt, mint fajtát, vagyis mint varietas 7-ját már Linné
különbözteti a fent idézett alapművében ; kitűnt az is, hogy a feltűnően
fehéren pettyegetett, valamint az egészen zöld vagyis pettytelen levelű Ptilmo-
jiariű officinalis-eí^yedekQn kívül vannak olyan egyedek is, a melyek némely
levele többé kevésbé pettyes, másik meg nem pettyes ; a melyek tehát a
Icnető legnagyobb változatosságban áthidalják a pettyes és pettytelen Piilmo-
naria officinalis-ok között képzelt űrt, szakadékot. Budapest erdős hegyvidékén
is, pl. a Zugliget hegyein, az Erzsébet-királyné erdős hegy gerinczen, a
Jí'inos-hegyen, a Hárs hegyen stb. könnyű erről az átmenetet tanúsító, szaka-
datlan lánczolatról meggyőződnünk.

Mi már tudjuk, hogy az orvosi tüdőír tő- és szár-leveleinek tetemes vagy
gyenge pettyezettsége, illetőleg teljes pettytelensége tisztán az illető egj'ed
termőhelyétől függ. F'ügg attól, hogy erősebb vagy gyengébb fényhatásnak
van-e kitéve; mert hogy az életére törő külső hatások ellensúlyozására alkal-
mas, veleszületett képessége, — vagyis az alkalmazkodási (ekológiai) ösztöne
hozza kifejezésre a pettyességet, illetve a pettytelenséget, az kétségtelen.
Figyeljük meg csak a pettytelen levelű Piilmonaria officinalis L.-t (P. off.

102 SIMONKAI LAJOS

var. immaculata Opiz = P. obscura ÜUMORT.), hogy minő helyen lelhető ;
szálerdők és ligeterdők árnyékos szélein, vagy füves, árnyékos foltjain terem az,
és aránylag kisebbek úgy szára levelei, mint a tavalyi tőkéjéből oldalt eredő
idei tőkehajtás csúcsán (tőkeifjításán) kifejlődött tőlevelei. Viszont keressük
meg a típusos, erősen pettyezett levelű Pidinonaria-i az ő valódi termő-
helyén ; cserjés, erdős, déli fekvésű hegylejtők vagy hegygerinczek nyílt,
napos tisztásain, vagy legalább is jókora nagyságú erdőfoltjain fogunk vele
találkozni, tőkeifjításain nagy tőlevelekkel és élénk fehér pettyezettséggel, jó-
kora szárlevelein is élénk pettyegetéssel. Ki ne jutna e tapasztalatok nyo-
mán arra a gondolatra, hogy a Pulmonuria obscura DuMORT. levélzetének
azért kell egészen zöldnek lennie, mert árnyékban terem és levelei is kiseb-
bek, tehát leveleinek egész felületével kell végeznie a létezéséhez szükséges
áthasonítást ; ellenben a fehéren pettyezett levelű Piihnouaria officinalis-na.k
azért nem kell kifejlesztenie levelei egész területén (az áthasonítást munkáló)
klorofillt, mert a levelei aránylag nagyok, és mert sok — talán több vagy
erősebb fényt is kap, mint a mennyivel beérhetné még akkor is, ha árnyékba
kerülne. E felfogás mellett bizonyít az is, hogy I) u m o r t i e r szerint az ő
PiiJnionaria obsciira-]a. Európa északibb, hűvösebb helyein van otthon, holott
aKerner Antal Piihnonaria officinalis-a. az ő szavai szerint inkább
Európa délibb, melegebb vidékein honos. Említem az imént, hogy az orvosi
tüdőír-nek a földbeli szára, vagyis a gyökértörzse (rhizoma) évente megifjítja
magát. Megifjítja magát ott bent a talajban, még pedig az elágazódás ama mintája
szerint, a melyet közalaposnak, vagyis sympodiumos-nak nevezünk. A föld-
beli szárak ez a sudártalan megifjodása a tudományban közismeretű, mert a
hagymás, a gumós, a hagymagumós növények is ilyenformán ifjodnak meg.
Csak az a kiemelendő az orvosi tüdőír, valamint társfajainak gyökértörzse
megifjodásánál, hogy e génusz fajainak szárbahajtó, felvirágzó és esetleg magzó
csúcsrügyéből tőlevelek nem fejlődnek ; holott a hagymák stb. tőleveleket is fej-
lesztenek tőkocsányuk körül. A Pnlmonaria génusz fajai a virágba hajtó
tavalyi tőkefej alatt t — 2 oldalrügyet fejlesztvén, tőkeifjasításokat hajtanak,
és ezeknek tetején bokros tőlevélzetet. Mellékesen jegyezem meg, hogy a ter-
mészetben fokozatosság lévén, a Hyacinthus orientális és az Ornithogahiui
Bouchcanum (KuNTZ) hagymájából is olyan hagymafiak keletkeznek, a melyek
fejlődésük kezdő évében tőleveleket hajtanak ; de e mellett ezeknek a szülő
és virágzatba hajtó tavalyi hagymája is növeszt tőleveleket, — virágzó tő-
kocsánya körül.

Vájjon mi czélja lehet annak, — életbevágó-e, vagy nem ? — hogy a Piil-
monaria-k, noha szépek a virágaik és magvasán, ivarosán is szaporodnak,
még ivartalanul is tengetik életüket ? Talán termőhelyeiknek árnyékossága
meg árnyékatlansága adja meg a magyarázatot arra, hogy a létezésük meg faj-
fentartásuk ösztönei ivaros és ivartalan úton is megnyilatkoznak ; valamint
ahhoz, hogy ezenkívül is ezernyi módon simulnak az őket környező termé-
szet tárgyaihoz, anyagaihoz és azok igényeihez?

Lássuk minő hát a Puímonaria-k biológiája, életüknek külsőleg meg-
figyelhető tüneménytana. Egy-egy tüdőír-egyednek, ha a természet tökéletes

A MAGYAR-KIRÁLYSÁ(; TERÜLETÉN HOXOS PULMONARIA-K FAJAI.

103

szülöttje, föl kell szerelve lennie arra, hogy sötét árnyékba kerülve, alig
viríthatva, magvat nem fejleszthetve, életét legalább ivartalan úton tengethesse
tovább; föl kell szerelve lenniök még olyan egyedeknek is az ivartalan meg-
ifjodás erejével, a melyek — a mint később kifejtem — elég napos helyen
támadtak ugyan életre, és elég napos helyen is töltik életüket, de a melyek-

'l'ó. rajz. A Fulinonaria (ifficiiialis idős tőkéje, tőkefiatalosítással ; '/3 nagyságban.

nek a szép virága — termője miatt — meddő, és ezért csírázásra alkalmas magvat
soha sem növeszt. F2gy-egy tüdőír-cgyed ivarosán, egy-egy csirájafejlett és
kellő helyre került magból keletkezik. Ebből a magból gyökértörzs kezd fej-
lődni, majd tőlevelek. Tőlevelei izmosítják meg tartalommal, szövetek létre-
hozására alkalmas táplálékkal a zsenge földbeli száracskát. Élete második

104

SIMONKAI LAJOS

tavaszán ez a fiatal gyökértörzs már szárba hajthat, felmagozhatik ; ugyan-
akkor azonban eredeti földbeli fekvésével csaknem szintesen egy vagy két
oldalán is, tőkeifjítást indít magából, a melyeknek csúcsából azután ismét
tőlevelek fejlődnek ki bokrosán (capita radicalia sterila). így folytatódik évről
évre folytonos megifjítással a Ftilmonaria-egyQd tőkéjének, illetőleg az egész
növény életének a megifjítása a 3-ik, 10-ik, 20-ik stb. évig (26. rajz). Hogy
hány évig, arra nincsenek biztos megfigyeléseink ; de hogy legalább 15 — 25

27. rajz. .A Piihnoitaria ojficiualis feleináslevelű tökefiatalositása ; I/3 nagyságban.

esztendeig tarthat ez a folj'tonos megifjítás, arra vannak megfigyeléseim.
Láttam olyan A////;o«a/7ű-tőkéket, a melyek ide-oda görbedeztek és rajtuk
legalább 18 régi virágzó szár hegedés-foltjait lehetett fölismerni ; de e régi
tőketömeg két, sőt három végelágazódásán még virágzó szárakat és új tőkehaj-
tásokat is fejlesztett. Az ilyen öreg gyökértörzs fekete bőrű, törékeny, tőkc-
ifjításainak bokros tőlevelei pedig alakra nézve kétfélék, vagyis felemások
(heterophyllia), miként azt a 27. rajzon láthatni.

A macyar-királysAg területén hoxos pulmonaria-k faját. 105

Említem már, hogy a szép-virágú és pártájú Piilnionaria-k egyedei
Icözött vannak meddő (steril) termőjüek. Virágja valamennyi egyednek hiány-
talan (llores completi). De azt a bámulatos berendezkedést figyelhetjük meg
rajtok lépten-nyomon, hogy az egyik egyednek — bármennyi virágzó szárat
hajtson is — valamennyi virága szép pártájából az öt porzó nem látszik ki,
mert a párta csövealja felé van odaerősítve, tehát csak akkor láthatjuk meg
a virág öt porzóját, ha pártája csövét felhasítván, annak közepe tája alatt
fürkészszük a porzókat. Ámde az ilyen virágnak ép a termője, annyira fejlődött,
hogy a virág kifeslésekor immáron fogamzós bibéjét a párta csövének a torkáig
kiemeli. Hőst az ő idejében, az ilyen virágú egyedeket, amelyeknek porzói
a párta csöve közepe táján rejlenek, Ptilmonaria média HoST néven iktatta a
tudományba, megkülönböztetvén azt azoktól az egyedektől, a melyek virágai-
ban a szaporodó-szerveknek éppen ellenkező fejlődöttségét, elrendeződését
tapasztalta (28. rajz, a). Vannak ugyanis, egyazon faj példáit véve vizsgáló-
dásunk tárgyává, olyan egyedek is, talán még többen, mint az előzők, a
melyeknek szép párta-csövéből a bibe nem látszik ki ; még pedig azért nem,
mert a virág termője rövid bibenyelű, bibéje is később lesz fogamzós, érett.

2S. rajz. .\ Fuhiumaria officinalis felemás virágai (Korner után);
a gynodynam, h aiidrodynani.

mint a mikor a virág kifeslik. Ámde az ilyen példák (egyedek) virágaiban
a porzók a párta csöve felső részéhez vannak erősítve és portokjaikat,
melyek a virág kifeslésekor már megéredők, a párta csöve torkáig emelik föl
(28. rajz, b).

Hu valamely növényfaj különböző egyedein ilyen virágbeli, illetőleg ilyen
szaporodószervi fejlődöttség ellentéteit észlelhetjük, arra a növényfajra azt mond-
juk, hogy virágai heterodynam-ok, illetőleg heterostj^-ok. A Pulmonaria-k
fajainak egyedei mindig ilyenek: egyik egyedük virágaiban a termő a
hatalmasabb, bibéje előbb fogamzós, a porzói pedig a párta csöve közepe
táján rejlenek és gyengébben fejlődöttek. Az ilyen egyedeket meg a virágai-
kat is »gynodynam« vagy »dolichostyl« névvel jelöljük. Másik egyedükön olyan
virágokat találni, a melyeknek a termője gyengébben fejlődött, a porzóknál
rövidebb bibenyéllel és késeibb fogamzású bibével ; az ilyen virágokban azonban
magasra emelkednek a hathatós virágporú porzók öt portokukkal, a melyek
valamennyije egymagasságü (homoiandria) ; ezeket az egyedeket, valamint
a virágaikat is androdynam vagy mikrostyl virágoknak mondjuk ; az ilyen
nem ritkán meddő (steril) szokott maradni.

106 SIMONKAI LAJOS

A Piilniouariu-k eme virágszerkezete azonban, mint már némileg sejt-
tettem is, még ivari k ü 1 ö n é r e 1 1 s é g g e 1 (dichogamia) is társul. Ez a
kettős bonyolódás nagy akadály arra, hogy hiánytalan virágaiknak egyike
magamagát beporozhassa és megtermékenyíthesse. A Piilinouariu-k egy-egy
virága saját magát csak nagy ritkán termékenyítheti meg, vagyis nagy rit-
kaság náluk a m a g a t e r m é k e n y í t é s (autogamia, homoklinia), ellenben
közönséges náluk a cseretermékenyítés (allogamia. heteroklinia).
Ez a cseretermékenyítésük rendszerint idegenből porzódás (xenogamia), mert
az androdynam virág (egyed) porával kötődik meg legbiztosabban a gynody-
nam egyed bibéje. Ellenben ritkaság a geilonogamia, a mi annyit jelent, hogy
egyazon Pulmonaria-iö különböző fejlődési korban levő virágai termékenyít-
hetik meg egymást.

A PuJinonariu heterodynam, hiánytalan virága — eltekintve a ritka
kivételektől — magamagát be nem porozhatván, hogy beporoztassék és
csírázásra képes magvakat fejleszthessen, ahhoz szüksége van az állatvilág,
nevezetesen a rovarok segítségére. Mézével, virágporával, szép élénk színével
és illatával csalogatja magához az állatot a virág. Ezt teszik a Piilinonariu-k
is ; ezért donogják őket a pöszörök.

Figyeljük meg, vájjon mit fog íintudatlanul előidézni az a pöször, a
mikor virágrol-virágra szálldogálva, egyik Pnliiionaria-Qgyed virágából, egy
másik egyed virágának bibéjére hordja a virágport? Lehetővé teszi, hogy
a gynodynam virágok magháza megkötődjék ; lehetővé teszi az ősrégi
vagyis tőfajok (species inveteratae) tiszta szaporodását; de lehetővé
teszi a kever ék faj ok (species h^'bridae) keletkezését is, Ha például
a Piiliiionaria officinalis L. virágporával, ugyancsak a Piilmonaria nffici-
nalis L. egyed termőjét porozza be, akkor az e beporzás eredményezte mag-
vakból típusos, fajtiszta Piilmonaria officinalis-ok fognak felmagzani. Ha azon-
ban a pöször olyan hel3'en száldogál, a hol egymás közelében, két egymástól
különböző tőfaj egyedei virágzanak, akkor könnyen megtörténhetik, hogy
az egyik faj virágporával a másik tőfaj bibéit porozza be. így például
hazánkban sok helyt terem egymás társaságában a Piilinonaria officinalis L.
meg a Piilmonaria mollissima A. Kkrn. Az ilyen helyeken (például Budapest
hegyein és a Pilishegyen) csak figyelmesen vizsgálódjunk, rendszerint meg-
találjuk a Piilmonaria officinalis X niollissiiiui-nak mondott keverékfajt, illetőleg
annak két, egymástól határozottan megkülönböztethető testvér-ellen-
tétét. Igenis két tőfaj körén, legalább ha azok egymástól lénj^ege-
sebben különböznek, — így például termetben, virágaik alkotásában, leveleik
alakjában és mezében stb., — legalább kétféle, egymástól m.egkülönböztethető
keverékfaj -szár mázé kot figyelhetünk meg. Van a Piilmonaria offi-
cinalis X wo///5s/;Ha-hibridek között olyan puhább, mirigyesebb szőrözető,
mely jobban hasonlít a Piilmonaria mollissima-hoz, mint a másik szülőjéhez :
ez szerintem a Piilmonaria officinalis X stiper mollissima, a melyet K e r n c r
Piilmonaria digenea néven vezetett a tudományba. Van azonban az ilyen
hibrid eredetű egyedek között olyan is, — és néhol éppen uralkodóan, — a mely
mezében, levélzetében sőt már pettyezettségében is kevésbé hasonló a Piilmo-

A PULMONARIA génusz

telivér fajainak eloszlása és terjedés köreiknek kijelö-
-lésc. (EURÓPA, ÁZSIA.) .

A 10 telivérfaj terjedés körei jelzésének maprázata:

-<I>- P. longifolid Bdst. - H^ P. difin is Jord-
'•i^" P'tuÍJSPOSd Scíiraukr \^i^ P offícinBlis Lr
KIH P sacc/idratd Mi/Í.- =^ P vdPdrsae ÁJem-
*-<I>- fí dugustifoP'd L r ^41> P moPissima l /fem-
■^ /^ruka Mott. -'%" P íJacica S/M.-

£í#¥

?é

£it\\i

,<f.N>

45

40

\/

.~.-i^

r^

^.

'iih\

./v.

>-

^

sa. V

*/

/ fiajL PUtíMigWSKJ Gy.BPST.
15

20

85

30

35

A MAGYAR-KIRÁLYSÁd TERÜLETÉN HONOS PULMOXARIA-K FAJAI. 109

iiariu iiiollissiiitű-hoz, mint inkább második szülőjéhez a Pulmonaria offici-
iialL^-hoz : ez a J^iilmonaiia mollissima X siiperofficinalis, a mely szerintem
nem lehet egyéb, mint a K e r n e r-nek Pithnonaria stiriaca nevű faja.

Kevés vidéken talákmk olyan gyepes bokros területre, a hol a Pulmo-
naria mollissima közelében, a nálunk ritka Pulmonaria angttslifolia L. is
megterem. Az ilyen helyen (pl. Szepes-(-)laszi mellett a Drevenyiken) meg-
találhatjuk a Pulmonaria angttstifolia X mollissima keverékfajt, a melynek
legrégibb neve : Pulmonaria montana Lej.

Manap tudjuk, hogy a keverékfajok is, — a mennyiben életrevalók, —
kitűnően szaporodnak ivaros úton is, akárcsak a tőfajok ; sőt a Magyar
Tudományos Akadémia kiadványaiban megjelent néhány munkámban, így a
Hársfákról és Tölgyfákról írottakban, határozottan pálczát törtem amaz eszme
mellett, hogy a Hársfák és Tölgyfák keverékfajai, azok az új fajok, a melyek
túl fogják élni az ősi vénhedt tőfajokat, mert jobban tudnak alkalmazkodni
létért való küzdelmükben a természet mai sorrendjéhez, mint a vénhedő tőfajok.

Ha meggondoljuk, hogy a Pulmonaria-k fajainak, ivaros ösztönük meg-
felelő kielégítéséhez, vagyis ahhoz, hogy legalább némely egyed virágaiból
érlelődjék csírázásra alkalmas mag, szükségük van arra, hogy az androdynam
egyed virágporával, a gynodynam egyed bibéje megkötődjék ; ha meggon-
doljuk, hogy egymás közelében nemcsak egyféle faj egyedei nőhetnek, hanem
több tőfaj, sőt tőfaj és keverékfaj egyedei is ; ha meggondoljuk azt is,
hogy az egymás közelében termő fajaiknak megvan az a tehetségük, hogy
az egyik faj virágpora a másik faj bibéjével megkötődjék : akkor le kell
vonnunk ezekből azt a tanulságot, hogy a Pulmonaria-k alakkörében a keverék-
fajok keletkezése elég gyakori ; hogy keverékfajaik nagyon bonyolódott eredetűek
is lehetvén, eddig tiszta képünk róluk nincsen ; végül azt a tanulságot, hogy a
tüdőír-génusz alakjai megítélésénél okvetetlenül különbséget kell tennünk a
löfaj vagyis ősi fajok és az újabb eredetű keverékfajok között. K e r n e r
az ő monográfiájában erre a megkülönböztetésre súlyt helyezett már 1878-ban ;
Gürke az ő 1897-ben megjelent, és az Erdeslevelűeket teljességükben fel-
ölelő munkájában még nem jutott arra az eszmei magaslatra, hogy tőfajokat
és keverékfajokat kell a /'í//wowűr/agénuszban megkülönböztetnünk. Gürke
munkájában 10 Pulmonaria- ía'] szerepel, mert szerinte a Pulmonaria-k fajai-
nak száma Földünk kerekségén 10 ; de a G ü r k e említette fajok közül, szerin-
tem csak 9 a tőfaj, egy pedig a Pulmonaria montana Lej. {P. mollis Wolff),
a melyet ő tőfajnak képzelt és ilyen gyanánt sorolt fel, csak keverékfaj, t. i. =
= Pulmonaria anguslifolia >: mollissima. (P. Kochii A. Kern. in Ö. B. Z.
XXIII. p. 181.)

11.

Kerncr Antal monográfiája nyomán, a saját magam igazításaival
és hozzátoldásaival, a Pulmonaria génusz tőfajait és keverékfajait, kiemelvén az
egyes fajok növényföldrajzi terjedéskörét, a következőképpen állítanám sorrendbe.
(X Keresztjegygycl különböztetem meg a keverékfajokat.) Összeállítottam
a mellékelt térképen a Pulmonaria-k képleges tőfajainak a terjedésköreit is.

110 simonkai LAJOS

,^. .4. Strigosae A. Kern.

1. P. longifolia Bast. Ez a Belgium déli szélétől, Francziaországon
végig húzódó pasztában a Kantabri hegységig, és innen Portugáliáig honos
tisztán nyugot-európai faj, hazánkban nem honos. Délnyugot-Európában is
csekély a terjedésköre és ott Kerner Antal szerint a Piilmonaria angiis-
lifoJia L. helyettes faja (species vicaria, pro P. angustifolia L.). |Lásd a
térképen 1. sz. jelzéssel.]

2. P. tuberosa vSchrank. Ez sem honos nálunk, mert nyugot-európai
növényfaj, a mely keletfelé nem lépi át az Inn, északfelé pedig a legfelsőbb
Duna-folyam szabta határt. [Lásd a térképen 2. sz. jelzéssel.]

3. P. saccliaraia MiLL. Hazája Tirol déli részétől kezdve az Apennin-
félsziget. Ez sem honos nálunk. [Lásd a térképen 3. sz. jelzéssel.]

4. P. angiislifolia L. Helyenként nálunk is honos, de ritka helyt.
Csodálom, hogy Dél-Europa nagy részéből egész Közép-Európából, sőt még a
Kaukázusból is közlik az irodalomban. A Kaukázusb()l kétségtelenül hibásan
közölték. [Lásd a térképen 4. sz. jelzéssel.]

X 5ű. P. liybrida (angustifolia X officinahs) A. Kern. pulm. 31 ; Kerner
Tirolból (Bri.x), Beck Ausztriából közli. Előfordulhatna nálunk is. csak meg
kell keresni 1

X ^b. P. notha (angustifolia X obscura) A. Kern. 1. c. 32. Germania,
Szilézia, Cseh- és A-Iorvaországból ismeretes. A megfelelő szülők között nálunk
is előfordulhat.

v;«'. B. Asperae A. Kerx.

X 6. P. ovális Bast (afíinis X longifolia A. Kern. I. c. 23.). Nálunk nem
lehet honos, hacsak kertből ki nem szabadul.

7. P. affinis JoRD. Francziaország és Belgium, tehát Nyugot- Európa
növényfaja, a mely nálunk csak kerti dísz lehet, vagy pedig kerti szökevény.
|Lásd a térképen 5. sz. jelzéssel.]

8. P. officinalis L. (P. obscura DuMT.). Egész Közép- és D. -Európában
elterjedt faj. Hazánkban is közönséges, és keverékfajai is vannak. |Lásd a
térképen 6. sz. jelzéssel.]

9a. P. Stiriaca A. Kern. (P. mollissima X superofticinalis .Simk.) vStiriából
lett először ismeretes, de hazánkban is honos.

9&. P. Kerneri Wettst. Stiriából ismeretes.

10. P. oblongaía Schrad. [P. montana X tuberosa A. Kerx. seu P.
Kochii A. Kerx. in monogr. pulm. (1878) p. 51, non in Ost. Bot. Zeitschr. (1873)
p. 181. J Nyugot-Európa ritka növénye.

,'^'. C. Molles A. Kern.

11.* P. montana Lej. (P. moUis WoLFF. — P. angustifolio X mollissima
Si.MK. — P. Kochii A. Kerx. in Ö. B. Z. XXIII p. 181). Helyenként nálunk

Előttem eléggé nem ismeretesek : a Pulnioiiariíi alpesiris LíMtt. (.'\rvern.) és
a Pnlmonaria irideutina Evers. in Verh. zool. bot. Ges. (1896). (Trient, Roveredo).

A MAGYAR-KIRÁLYSÁG TERÜLETÉN HONOS PULMONAKIAK FAJAL 111

is honos. Közép-Európában sőt Dél-Európában is honos lehet ott, a hol a
szülői — a tőfajok — megteremnek.

12. P. Vallarsae A. Kern. Magasabb hegyvidékek növénj^e, a mely
íJél-Tiroltól kezdve az Apennin-félszigeten honos. Nálunk a Pnlmonaria
riibra ScHOTT és Pnlmonaria dacica SlMK. helyettesítik. [Lásd a térképen
7. sz. jelzéssel.]

13. P. mollissima A. Kern. Úgy hazánkban, mint egész Közép-Európában
közönséges. [Lásd a térképen 8. sz. jelzéssel.]

14. P. digenea A. Kern. (P. officinalis X supermoUissima Simk.). Helyen-
ként hazánkban is található keverékfaj.

15. P. nibra ScHOTT. Keleti-Kárpátjaink benszülött növénye, bíborpiros,
ritkán egész fehérpártájú virágokkal. Hegyvidékeink bükkös tájának jellemzője.
[Lásd a a térképen 9. sz. jelzéssel.]

16. P. dacica Sl\ik. Tudtommal ez a Pnlinonariu-k legkeletibb faja.
Erdélynek nem endemikusa, mert a Balkán-félszigeten Macedóniáig honos, és
mert a Kaukázus- és az Altáj-heeyvidékeiről is láttam példákat. Virágának
pártája csaknem állandón azúrkék. Havasalji és havasi régiók jellemzője.
|Lásd a térképen 10. sz. jelzéssel.]

in.

^4 Magyar-Királyság Piiliiionaria-fajainak, fajtáinak különböztelése, lelőhelyeik
és növény földrajzi terjedéskörüknek a megjelölésével.

§. A. Strigosae A. Kvai'^er pídm. nioiiogr. (1878) p. 3.

Fejlődött tőleveleik lándzsások, nyélbe keskenyedők, felszmükön —
éppen úgy a virágzószár és virágzata is, érdes sertéktől borzasok.

1. Ptdmonaria angiistifolia L. fi. suec. (1755) p. 58. — (Keskeslevelű
tüdőír. — Pidinonaria angustifolia Lumnitzer* ti. pos. (1791) n. 193. — Pul-
monaria azurea Besser prim. íl. galic. I. 150 (1809). — Pnlmonaria média
Host n. austr. I. 235 (1827) pro parte.)

vSzára és levele élénkzöld, mindakettő borzasán sertés ; tőkefiatalosítá-
sainak tőlevelei lándzsás a k, kihegyezettek, lemezük a levélnyélre
lefutó és azt keskenyen szegélyező ; szára levelei keskeny-lándzsá-
s a k, csúcson kihegj-zettek, vállon keskenyedők; pártája bimbó-korban
pirosló, kifesletten elvégre azúrkék, pártacsövének torkán apró sző-
rökből alakult kör-szakálacska van, ez alatt pártája csöve egészen
meztelen. (Ilyen meztelen pártacsövű Pnlmonaria ezenkívül csupán csak egy
van még, és ez a délnyugot-európai Pnlmonaria longifolia BaST. ; a többi /*///-
;;ioMar/a fajok pártája csöve a körszakálacska alatt, többé-kevésbé s z ő r ö s ö d ő.)
\'irít április — májusban.

Honi biztos, vagy legalább valószínű lelőhelyei: Kőszeg, Radócz
(1 Vas-megyében), Sopron (!), Magyaróvár (\'uezl), Pozsony, Miklósfalva
(! Pozsony- megyében), Adamócz (Trencsén- megyében), Xána (Esztergom-
megyében), Herend (! Veszprém-megyében a Bakony hegyvidékein), Schlösschen-

* Hazánkbul a legelső közlő; czl jelenti a csillagjegy.

112 SIMONKAI LAJOS

hegy Poprádnál, Drevenyik-hegy Szepes-Olaszinál (! Szepes megyében), Seges-
vár (Bumg. en. I. 128), Ruszkabánya (Panieic ap. Janka közlem. XII. 158),
Pancsova (Kern. púimon, p. 9.), Pécs (Nendtv. 29), Várasd vidéke, Ivanszkica-
hegység (V\irasd megyében), Fiume közelében az isztriai Monté Magiorén (Smith),
a Velebiten, annak horvát és dalmatiai oldalain. (Kit. Kern. etc.)

V a r i a t i : flove albocorollata. Fehérpártájú színváltozatát Kőszeg
gesztenyéseiből említi Borbás Vincze.

N ö V é n y f ö 1 d r a j z i t e r j e d é s k ö r e : vSuecia, Scandinavia, Dánia,
Anglia, Germania, Rossia, Austria, Hungária usque ad Velebit, Itália, Helvetia,
Gallia. [Lásd a térképen a 4. sz. jelzéssel.]

X Pnlmonaria angustifolia X off'icmalis Krause in Wimm. íl. sil. ed.
III (1857) 373. — [P. hybrida A. Kern. púimon. (1878) 31; et F. notha A.
Kern. 1. c p. 32]. Ismeretes : Tirolból, Ausztriából, Germaniából egész Mecklen-
burgig és Posenig. Nálunk a lelőhelye fölfedezendő olyan vidéken, a hol
szülőinek mindaketteje előfordul egymás közelében.

^. B. Asperae A. Kerner /. c. p. 20.

Kifejlődött tőleveleik hosszúnyelűek, szíves nagy ékalakű vállból tojás-
dadok, vagy tojásdad-hosszúkásak, felszínükön sertékkel és érdes szemölcsök-
kel borítottak ; a virágos és terméses szár felsőbb részei is sertések és érdesek.

2. Piihnoiiaria offtcinalis L. spec. (1753) p. 135. — [Orvosi tüdőír. —
Pulmonaria officinalis HoRVÁTOVSZKY* tlor. tyrn. I. (1774) p. 23. ~ Pnlmonaria
saccharata AucT. HuNG., non Miller.— Pulmonaria officinalis /?. affinis Heuff.! en.
163, non Jordán. Pulmonaria officinalis L. a) typica {= P. officinalis v. maculosa
Dumort.); /Í) flore albocorollata L. 1. c; y) obscnra DuMORT. (P. obscura
DuMORT. (1865), seu P. officinalis L. 1. c. var. y. — P. officinalis 6 immaculata
Opiz (1838). — P. primulaeflora Gandoger, et P. iodocalyx Gandoger (!).J

Szára levele fűzöld, vagyis elég élénkzöld, és eléggé érdes. Tő- és szár-
levelein majd keletkeznek színtelen pettyek, majd nem. Tőkefiatalosításai-
nak levelei közül a levélrózsa külsején levők és legelőbb fejlődők rend-
szerint mélyen szíves vállból tojásdadok ; e levélrózsája belsőbb levelei, a
később fejlődők és néha át is telelők (P. saccharata AucT. HuNG. in primis),
vállon ékalakúan keskenyednek a levélnyélbe : tőkefiatalításai tehát rendszerint
f e 1 e m á s - 1 e v é 1 z e t ű e k (heterophyll), — innen a következő név eredete:
P. officinalis var. Iieteropocla BoRB. !

A mezei tájon egészen a magasabb dombvidékekig elég közönséges hazánk
erdős, cserjés területén is, valamint Közép-Európában sőt Dél-Európa keletibb
tájain is. Mars c hall Bieberstein a Kaukázusból is említi.

V a r i a t i : flore albocorollata. Fehérpártájú színváltozatát is találni
helyenként hazánkban, így például a Bakony-hegységben Bakonybél mellett (!),
és a Bálványhegyen a Szeben-hegységben (!).

X 3. Pulmonaria stiriaca A. Kern. monogr. pulm. (1878) p 36. tab. IV.
— [Stíriai tüdőír. — Pulmonaria moUisima X superofficinalis Simk.]

Elég érdes és elég zöld növény, úgy hogy inkább a Pulmonaria offtci-

A MAGYAR-KIRÁLYSÁG TERÜLETÉN HONOS PULMONARIA-K FAJAL 113

nalis-szeá téveszthetnők össze a rosszul, hiányosan gyűjtött és szántott példáit,
mint a másik valószínű szülőjével, a Piilmonaria moUisima-val. Legelsőbbed
Borbás* közli hazánkból, Kőszeg gesztenyéseiből (Borb. vasmegye ti. 223);
Degen Árpád szedte Pozsony melletti!), magam Nagyszeben vidéken
találtam. — Hazánkon kívül Stiriából ismeretes! (!Kern. 1. c.)

§. C. Molles A. Kerner /. c. p. 33.

Fejlődött tőleveleik nyélbe keskenyedők, tojásdadok, hosszúkásak vagy
k'indzsásak. .Szárukon és leveleiken a puha mirigyes szőrök fejlődöttebbek, mint
a mirigytelen szőröcskék ; ezért száruk és levelük, különösen a virágzat tája
felé puha, néha szinte enyves tapintatú.

X 4. Piilmonaria montana. Lej. fi. de spa 1. p. 9S (ISII). — [Hegyi
tüdőír. — Piilmonaria mollis WoLFF. in Hell. 11. wirc. suppl. 13 (1(S15),
nec aliorum. — P. Kochii A. Kern. in üst. Bot. Zeitschr. XXIII. p. ISI. —
P. angustifolia X moUissima SiMK.].

Szára levele zöld színű; szárlevelei lándzsás-hosszúkásak, kihegyezett csúcs-
csal, lekerekítetten keskenyedő vállal; szára, főképpen a virágzat felé bőven miri-
gyes és puha tapintatú. Pártája kifesletten kékszínű, portokjai sötétebb színűek
(kékes-barnák), mint a Piilmonaria moUissima A. Kkrx. tőfaj portokjai.

H a z á n k b a n ritka helyt honos. Kerner A n t a 1* az ő monogr.
pulm. (1S7S) 46-ik oldalán, bárha csak kételkedve, említi már Késmárkról. Én
szedtem Szepes-Olaszi mellett a Drevenyik-hegy füves cserjés helyein (!)
láttam Vrabélyi példáit Eger mellől (Szépasszonyvölgy!), és V u k o-
t i n V i c s példáját a Belovár-Kőrös megyei Kőrös-város mellékéről.

Növényföldrajzi terjedésköre: Ritka faj Közép- és Dél-Euró-
pában, ott a hol a Piümonaria cngiistifolia L. és a Piilmonaria moUissima
A. Kern. is honosak.

5. Piilmonaria moUissima A. Kern. 1. c. p. 47. tab. III. (1S7S) [Bár-
sonyos tüdőír. — Piilmonaria mollis (BauMG. " en. I. 125 (1816), et Auct.
Hung., non Wolff.].

Tőlevelei lándzsás-hosszúkásak, sűrű, puha, mirigyes szőrözettől szürke s-
z c) 1 d e k és bársonyos t a p i n t a t ú a k. Szárleveleinek és szárának meze
is rövid, sűrűn álló puha szőröktől többé-kevésbé puha és s z ü r k é s - z ö I d.
vSzárlevelei szélesen kerekített, sőt kissé szíves aljból félig szárölelők.

Hazánk egész területének mezei és dombos tájain, erdős-cserjés
helyeken közönséges, a Szepességtől kezdve az Adria-part mellékéig, és a
Lajtától az Öjtozig.

Variatio: flore alhocorollata. Fehér pártájú színváltozatát láttam
Gödöllő mellékéről (! Bohátsch) ; említve van Budapest mellett a Svábhegyről,
valamint a Délkelet-Kárpátokon Árpás és Szeben hegységeiről.

N ö V é n y f ö 1 d r a j z i t e r j e d- é s k ö r e : Kerner Antal mono-
gráfiája nyomán (pag. 50) ez a Pulmonaria-k legelterjedtebb faja. E terje-
dése köre kiterjed Közép-Európán kívül a Balkán északibb részeire, Tauriára,
Dél Oroszországra, sőt, — úgymond — , valószínűleg a fíaikal melléki Szi-
bériára is, és túl azon Davuriára.

.XiU-únytatii Közleményei;. I'.i04. 111. UíHet, .'!. füzet. o

U4 SIMONKAI LAJOS

X 6. Pulmonaria digenea A. Kern.* Öst. Bot. Zeitschr. XXIII. (1878)
p. 180. — [Kettőszülte tüdőír. — Pulmonaria mollissima X officinalis A.
Kerner monogr. pulm. p. 32. — Pulmonaria digenea var. semimoUis BoRB.
Budapest növ. p. 109 (1879)].

Különbözik a P. uioUissima-ió\ zöldebb színű meg érdesebb szárában és
leveleiben, valamint abban, hogy tőlevelei aránylag szélesebbek, szárlevelei
pedig vállon keskenyebbek és alig szárölelők. Viszont a P. officinalis-iól
különbözteti szürkés-zöld színe, erősebben kifejlődött mirigyes szőrözete, a mely
itt-ott szinte puha tapintatúvá teszi, valamint abban, hogy tőkeifjításainak
tőlevelei közül az elsőbbed fejlődők, vagyis a legkülsőbbek is, vállukon nyélbefutók.

Hazánkban eddig Budapest és Szent-Endre hegyvidékeiről (!) volt
ismeretes. Szedtem a Pilishegyen (!) és láttam egy példáját, a melyet D e g e n
Árpád Pozsony mellett szedett, és a mely valószínűleg ide tartozik. Pon-
tosabb kutatások bizonyára hazánk számos helyéről fognak róla hirt adni.
N ö V é n y f ö 1 d r a j z i t e r j e d é s k ö r e : ismeretlen. Hazánkon kívül
csak vSzerbiából láttam (Degen herb !).

7. Pulmonaria riibra ScHOTT ET Ky.* in Bot. Zeit. IX. (1851) p. 395. —
[Bíboros tüdőír. — Pulmonaria transsilvanica Schur ! (1852)]. Szára és levele
eleven-zöld. Úgy levelei, de főképpen szárai puha, mirigyes, ritkás szőrözettől
borzasok. vSzárlevelei tojásdadhosszúkásak, keskenyedő vállukkal a szárra
kissé lefutók, csúcson kihegyezettek. Kifejlődött pártája b í b o r. s z í n ű (rit-
kaság a fehér-pártájúság).

A Keleti-Kárpátok benszülött (endemikus) faja. A Balkánon a
Kaukázuson és az Altáj-hegységen a Pulmonaria dacica Simk., vagy talán
még egy ettől is megkülönböztethető keletibb faj helyettesíti.

Jellemző a bükkös hegyvidékek árnyékos patakvidékeire. Hazánkban leg-
nyugotibb lelőhelyei : Arad-megyében, Aranyág vidékének bükkösei (a Hegyes
patakai!), a Bánságban iXnina, .Stájerlak és Zsidóvár hegyvidéke (!). Délen
Romániában szabnak elterjedésének határt a Délkeleti-Kárpátok ; keleten leresz-
kedik Moldovába és Bukovinába; éjszakon Mármaros hegyvidékein (!) túl
terjed Galicziáig. E terjedéskörön belül nagyon sok helyt dísze Keleti-Kárpátaink
növényzetének.

Variatio: flore albocoroUata. Ezt a színváltozatát Anina és Stájerlak
mellett gyűjtötték Wierzbicki meg Bohatsch (!).

8. Pulmonaria dacica SiMK. Akad. közlem. X\'. (1878) p. 583 pro
var. Pulm. rubrae ; Simk. Erdély ílor. p. 406 pro specie. — [Erdélyi tüdőír. —
Pulmonaria média CZETZ * erd. muz. VI. p. 191 — non Hőst.]

Szárai és levelei eleven-zöldek, puha tapintatúak, de nem hosszú, hanem
rövid mirigyes szőrözettől. E rövid szőrözete és kék pártáj ú virágai,
valamint keskenyebb szabású, hosszú nyelű, puhább m e z ű tőlevelei első
pillanatra különbséget keltenek bennünk közötte meg a Pulmonaria rubra
ScHOTT ET Ky. között. Némelyek ezzel tévesztették össze, mások a nagyon
tág fogalmat jelző Pulmonaria mollis AucT.-, — non Wolff, — név alatt közlöt-
ték. Az is jellemző reá, hogy legalább nálunk és a Keleti-Balkánon havasalji,
sőt havasi növényfaj.

A MAGYAR-KIRÁLYSÁG TERÜLETÉN HOXOS PULMONARIA-K FAJAI

115

Erdély flórájában Keleti-Kárpátaink benszülött (endemikus) fajának vettem
föl. De immár kitűnt, hogy ez is, mint sok más, 1886-ban még a Keleti-
Kárpátok benszülöttjének vélt keleti faj, nem benszülött nálunk, hanem a
Keleti-Balkán flóráját is jellemzi, sőt a Kaukázusig nyúlik terjedéskörének vége.

Hazánkból a következő helyeken szedtem, vagy láttam azokról :
Gredistye a Karas-forrás vidékén (IWierzb. sub. P. saccharata) a Bánság-
ban, Retyezát ( ! ), Bucsecs romániai oldala (Grecsesku exs. !), Korongyos és
Csizia radnai havasok ( I ), Borsai ikerhavas és Torojoga Mármarosban ( I ).

N ö V é n y f ö 1 d r a j z i t e r j e d é s k ö r e : Ekkorig ez a Piihnonaria-k

29. rajz. í'nliiiniian'n dacica Simk. l :! nagyságban.

legkeletibb faja. Láttam D e g e n .Árpád gyűjteményében a Vitos-hegység s
a Rhodope havasalji erdeiből. Talán a Maczedoniából eredő példája is ide-
vaU'). Valószínű, hogy a bithyniai Olymp és a Kaukázus havasalji Piilmonaria-]a.
sem különbözik a mi erdélyi keleti fajunktól. A Magyar Nemzeti Múzeum
gyűjteményében pedig Pulmonaria ntollis Ledeb. jelzéssel van egy Pulmonaria-
példa az Altaj-hegységről, a melyet egész termete, puha. rövid, mirigyes meze
és kék pártáj ú virágai miatt a P. dacica tói különböztetni nem tudok. —
Kétségtelen, hogy Európa keletének ós Ázsia nyugotának Puhnonaria-\\ ponto-
sabban kell még megismernünk, hogy róluk biztos véleményt alkothassunk.

116 SCHERFFEL ALADÁR

Scherffel Aladár; Újabb adatok Magyarország
alsórendű szervezeteinek ismeretéhez *

(1 eredeti rajzzal.)

A ^Növénytani Közlemények* múlt évi, első kötetében (107. old.)
néhány adatot közöltem, melyek hazánk alsórendű szervezeteire vonatkoznak.
Vizsgálataim folyamán azóta ismét néhány érdekesebb szervezet került sze-
mem elé, melyek egynémelyikéről ez alkalommal röviden kívánok meg-
emlékezni.

1. Podnchytriiiiu clavaliim Pfitzer. (Chytridineae.) [= Septocarpus cory-
ncphonts ZoPF. Nova Acta Acad. Leop. Vol. LII. Taf. XX. fig. 21^-2S.|
Igló. 1902.

Nagyobb Pinnularia-n és Melosira varians-on.

2. Olpiilinm saccatiim vSoROKiN. (Chytridineae.) De \V i 1 d e m a n n,
Annales de la Société Belgue de Microscopie. Tom. X\'II. pl. VI. fig. 17 — 23.
Nagyobb ("osmarium- és Staurastrum-ban. Igló. 1902.

Sorokin Közép-Ázsiában, Taschkend-bcn fedezte föl; utána de
W i 1 d e m a n találta meg Belgiumban.

Ez egy jól jellegezett faj, és semmiesetre sem azonosítható az Olpi-
ditiiii endogemim mai, mint azt Alfréd Fischer (Rabenhorst's Krypto-
gamenflora von Deutschland ect. 2. kiadás. Bd. I. Abteilung IV. Thyeom^^-
cetes p. 25) tehetni véli. Jellemző a rövid, úgyszólván hiányzó nyak,
melyen át a rajzók kiüríttetnek. Ez itt sohasem terjed a gazdanövény fölüle-
tén túl, holott az Olpidiiiin eudogenum A. Br. sporangiumának hosszú, a gazda-
sejt falán át kinyúló nyaka van. A medián-irányú széles befűződés. mely a
sporangium piskóta-alakját hozza létre, nem egyszerűen a gazdasejt befűzött-
ségének a következménye, mert olyan sporangiumok is mutatják azt, melyek a
desmidiacea-nak hos.s^ú tengelyére függőlegesen, kizárólag ennek egyik sejt-
felében fejlődtek ki, és nem a gazdasejt hossztengelyében a szűkített nyílá-
sán nőttek át az egyik sejtfélből a másikba. Különben e szervezet még bővebb
és behatóbb tanulmányozást igényel.

3. Rhizophidiuiii (Rhizophyion) gibhosum ZoPF. (Chytridineae.) [Nova
Acta Acad. Leop. Vol. LII. taf. XX. fig. 8— 20|. Állati (Rotatoria) petén. A
Csorbai-tó lápjának egyik kis pocsolyájában. 1902. A jelenlevő Cylindrocystis-
sejtek azonban nem voltak megtámadva.

^1. Rhizophidium (PhlyctidiiimJ irreguJarc WiLD. (Chytridineae.) Ann.
soc. Belgue microscop. 1890. p. 21.

Ez év május havában észleltem a Hantzschia [Nitzschia) amphioxys
(Ehbg) Grun. egy példáját, mely egy Chytridineae-től volt megtámadva.
E Chytridineae csoportbeli szervezet alighanem azonos \V i 1 d e m a n-nak e
hiányosan ismert fajával.

* Előiidta u szerző a növénytani s^cakosztalynak 1903. cvi olvtnber 14-ikén
tartott ülésén.

ÚJABU ADATOK MA( . VARORSZÁíi ALSÓRENDŰ SZERVEZETEINEK ISMERETÉHEZ . 1 17

5. Chylridium spiniilosum Blytt. Egy Spirogyra (Rhynchonema) faj
zygota-in. Igló. 1903.

Ezt a szép és érdekes fajt tudtommal eddig csak fölfedezője, A x e 1
Blytt találta Norvégiában.

Feltűnő, liogy habár a vastagfalú zoosporangium-okon jól differencziáló-
dott kupak látható, még sem nyílnak fel ennek a levelese által, hanem
a rajzók szabálytalan alakú nyíláson át szabadulnak ki, mely oldalt a
sporangium falában, annak hasi részében támad, és a mely nyílás nincsen
előre képezve. Eme »Chytridium« zoosporangium-ai tehát nem nyilának kupak-
kal ; és mégis e szervezet a »Chytridmin« génuszba tartozik, mert a kupak
egészen ki van fejlődve, és a nyugvóspórák intramatrikálisan képeződnek,
éppen úgy, mint a Chytridium Olla A. BR.-nál.

A rajzók típusos Chytridium-rajzók ; gömbölyűek, nagyok, 8 n átmérőűek,
nagyon nagy zsírcseppel és feltűnően, szokatlan vastag, hosszú csillangóval.

6. A Chytridiimi acuniinatum A. BR.-t ez évben elég bőven találtam
egy Oedogonium oospórain.

7. Polyphagns parasiticus Novv. Tavalyi közleményemben (i. h. lOU.
old.) jelentettem, hogy egy 1886-ban általam ("onferva-n talált szervezet, való-
színűleg azonos a Polyphagns parasiticus-sal. Ez évi július hónap végén olyan
szerencsés voltam, Igló környékén e szervezetet ismét megtalálhatni, és tanul-
mányozhatni. Most abban a helyzetben vagyok, hogy egészen biztosan állít-
hatom, hogy e szervezet csakugyan a Polypliagus parasiticus Now.

8. Micromyces Zygogonii Daxg. (Le Botaniste 2. sér. pl. XVII. fig. 2, 3.)
Mougeotia tenyészeti sejtjeiben, melyek itt is éppen úgy mint a Zygogonium-nál,
ez élősködő hatása alatt túltengésben vannak.

E faj a Micromyces Mesocarpi De WiLD.-tól gömbölyű és tüskés sejtjei-
vel jól megkülönböztethető. Az által azonban, hogy a Micromyces Zygogonii
Dang. nemcsak Zygogonium , de Mougeotia-ban is előfordul, a Micromyces-
fajok nevei elveszítették jellemző voltukat.

Iglón 1896-ban és a Rókusz melletti lápos vidék egyik pocsolyájában
1902-ben találtam.

E szervezet fejlődését illetőleg megerősíthetem D a n g e a r d (Le Bota-
niste sér, 1. 1889. p. 52) adatait, mit Fischer Alfréd kételyeivel szem-
ben (lásd : Rabenhorst's Kryptogamenflora von Deutschland etc. 2. Aufl. IV.
Abth. Phycomycetes p. 72) szükségesnek tartok megemlíteni.

9. Lageniditim entophytum Pkingsh. (Ancylistineae.) Z o p f , Nova Acta.
Acad. Leop. Vol. XLVII. taf. XIII. fig. 10—18 u. taf. XIV. fig. 1—5.

Egy Spirogyra (Rhynchonema) zygota-iban. Igló, 1903.

10. Mesostigma vitide Laut. (Zeitschrift f. wiss. Zoologie. Bd. 65. Taf.
XVIII. fig. 20, 21.) Cladophora között, melyet a budapesti egyetemi botanikai
kert tavából az 1902. év őszén vittem magammal Iglóra.

11. Goniiim sacculiferum nov. spec. (Volvocaceae.) Coenobium mobile,
typice 4-cellulare, diametro 18—20 i.i, in parte posteriore sacculo amplo,
hyalino, fundo irregulariter gibboso (saccato) instructum. Cellulac ellipticac-
ovoideae, diám 10— 12=-^8_«, tabulam unistratosam formánt. Chromatophorum

118

SCHERFFEL ALADÁR

viride, cupuliforme, in parte basali pyrenoidum unicum includet. In apice
cellulae, ad basin duorum ciliorum longorum vacuolae contractiles binae
adsunt. Cilia omnia ad idem laterem coenobii spectant. Stigma parvum,
prominentulum, atropurpureum, versus partém mediam cellulae situm, ple-
rumque adest.*

Vide figurám 30. Inter Cladophora ex lacu horti botanici budapestiensis.

A Gnnio sociale (Dujard) Warm. differt praecipue sacculo posteriore
gibboso (saccato).

12. NaegelieJla flagellifera CoRRENS. (Phaeophyceae.) Igló, 1903.

13. Achroinalium oxaliferiim Schewiakoff. (Schizomycetes.) [Se h e w i a-
koff: Ueber einen neuen bacterien-áhnlichen (^rganismus des Süsswassers.
1893. Taf. I. fig. 1.] Egy réti mocsár iszapjában. Igló, 1903.

a-

e.

c

[\0. va'yA. GonhiiH sacciiJifcriiinnov. spec. a. h két scjtcsalád oldaln')l nézve; r. </ optikni
keresztmetszetben ; Cf) zsákalakú burok (500-szorosan nagyítva).

14. Chlamydoilirix ferruginea (Ehrüg.) Mk;. = Gallionella fcrniginea
Ehbg. (Schizomycetes.) [Mi gúla, Berichte d. deutsch. bot. Gesellschaft
Bd. XV. Taf. XIV. fig. 3— 5.| A Kókusz fölötti láp egyik tőzegmohás pocso-
lyájában. 1902.

1."). Microcometes pahidosus ClEXK. E ritka, típusos rhizopod szervezet
több tekintetben a Vampyrella-ra emlékeztet és véleményem szerint lefelé a Vam-
pyrella-nak közeli rokona. E szervezetet e nyáron Igló mellett Nostoc-telepek
kocsonyájában találtam, a hol a Nostoc-sejtekkel táplálkozik. A hosszú

* C h o d a t szerint, ki — mint utólag veszem észre, — már előbb látta ezt az
alakot, ez a Goniuin sociale (Dujard) Warming egy fejlődési állapota volna, még
pedig ennek kicsírázott petéje. (Vesd össze C h o d a t : Matériaux pour servir a
l'histoire des Protococcoidées. Bulletin de l'Herhier Boissier. X'nl. 11. 1894. p. 597.
pl. XXIV. fig. 25.J

ÚJABli ADATOK MAGYARORSZÁG ALSÓRENDŰ SZERVEZETEINEK ISMERETÉHEZ. 119

állabakkal fölveszi a Nostoc-fonalrészeket a test belsejébe, és megemészti
azokat. E táplálék megemészthetetlen maradékai, vörösbarna szabálytalan rögök,
a plazmából kilöketnek, és a többé-kevésbé sárgás-barna, hártyás, tág burok
meg a plazmatest közötti térben felhalmozódnak. Különösen az osztódás előtt
történik e táplalékmaradékoknak a kiürítése, úgy hogy nevezetesen az a leány-
sejt, mely mint amoeba hagyja el a tokot, egészen színtelen, és minden
tápláléktól vagy ennek maradékától mentes. Ha azután idővel a másik leánysejt
is elhagyja a tokot, akkor az üres tok a vörösbarna rögökkel, a benne
visszamaradt táplalékmaradékkal feltűnően hasonh't üres Vampyrella-nak a
zoocysta jára, pl. a Vampyrella Spirogyrae zoocysta-ére.

A cysta képződésekor a plazmatest összehúzódik, legömbölyödik, a
barna emészthetetlen táplalékmaradékok pedig egészen kilöketnek. A kelet-
kezett cysta színtelen, finoman szemecskés plazmagömb, mely a vörösbarna,
kiküszöbölt táplalékmaradékoktól körülvéve, a tokban fekszik.

Jávorka Sándor: Adatok a Pilis-hegység növény-
zetének ismeretéhez. *

A múlt év nyarán alkalmam nyílt a Pilis hegynek és környékének eléggé
gazdag és érdekes növényvilágát tanulmányozni ; ennek némely ^ eredményét
érdemesnek tartom a közlésre. A terület, a melyet figyelembe vettem, magába
foglalja a Pilis hegyet, ennek északi folytatását, a Velka-Szkalát és a Pilis-
hegyhez tartozó 457 méter magas (iete-hegyet.

Ennek a területnek a növényzetét főképpen Feichtinger Sándor
esztergom-vármegyei főorvos ismertette » Esztergom-vármegye nórája« czímü
munkájában, mely monografikus mű a szerzőnek félszázadot meghaladó
kutatásainak az eredménye, és a termőhelyek pontos elősorolásán kívül az elő-
forduló növények leírását is adja ; ezért ez a munka fő segédeszközöm volt
a vidék átkutatásában. Egyéb adatok vannak Borbás Vincze »Budapest
növényzete « czímű munkájában, mely a Pilis-hegység növényzetét is magában
foglalja, K e r n e r-nek a Pilis \"értes-hegység növényzetéről szóló ismertetésé-
nek nyomán is.

Találtam azonban itt néhány gyérebben előforduló növényt is, melyeket
e területről sem Borbás, sem Feichtinger nem említenek, és a melyeket
ezért itt elősorolok. Ezek a következők :

Equisetinii altissimum A. Br. var. ramosissimnm DesV. és var, gracilis
A. Br. a Gete-hcgy és Henrik-hegy alján.

Equiseluin Jiiemale L. var. ramigeriim A. Br. a Gete-hegy délkeleti
lejtőjén.

Alisnia gramiiiifoJmm Ehrh. a Velka-Szkala alatt Kesztölcz község mellett.

Moliniű ariindinacea Schrk. a Pilis-hegyen, Huta-Szent-Lélck község fölött.

* Előadta a szerző a iKivénytani szakoszt:ilynak 1903. cvi dcczcmbcr 9-ikén
tartott űlcsén.

120 JÁVORRA SÁNDOR

Himantoglossuni hircinum (L.) Spr., melyből 3 növényt találtam a Pilis-
hegy északnyugoti oldalán.

Silene viridiflora L. a Pilis-hegyen nagyon szórványosan. R o r h á s
szerint csak Heuffel találta itt.

Aconititm Vulparia RcHB. a Pilis-hegyen mindenütt bőven.

Anemone nigricans (StöRK.) Fritsch. őszi virágzásban találtam a \'elká-
Szkala alatt.

Conringia orientális (L.) Andrz. mívelt helyeken a Gete- és Henrik-
hegy körül.

Aslragaliis vesicarins L. a Gete hegy lejtőjén.

Liniim nudifoliiini Wierzb. a Velká-vSzkala alatt Kesztölcz község mellett.

Ailanthus glandiilosa DesF. a Gete-hegy körül bőségesen elvadulva.

PepJis Portála L. Dobogókő és Keserűs-hegy között.

Trinia Kitaihelii M. B. a Pilis-hegy északnyugoti oldalán.

Laserpiiium Priithenictiiii L. a Pilis-hegyen a Velká-Szkala mögött.

Peitcedantim arenariiim \V. K. a Gete hegy körül.

Pharbitis piirpurea AscHERS. kerti szökevény Dorogh és Kesztölcz köz-
ségek körül.

Nicandra physaloides Gártn. Dorogh községben, a Henrik-hegy alján
burgonyavetések között.

Orobanche major L. a doroghi Kálvária-hegyen.

Orobdnche gracilis Sjvi. (c r u e n t a Berth.) bőven a Pilis hegyen és
alján a Genista tinctoria-n élősködve.

Végül Erechthites liieracifolia (L.) Raf., az új amerikai jövevény, mely
a Velka-Szkala mögötti vágásban bőven ten3'észik.

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.*

(Kovatvezető : Kü.-mmerle J. Béla.)
a) Hazai irodalom:

Adamovic, Dr. Lujo : Revisio Glumacearum serbicarum. — Magyar
Botanikai Lapok. III. évf. 1904., 133—102. old.

Adámszky József: A veteményezésről. — A Kert. X. évf. 1904., 210—
211. old.

Angyal Dezső : Charneui Ízletes körte. — Gyümölcskertész. WW évf.
1904., 91-93. old.

Fák átoltása. — A Kert. X. évf. 1904., 140—141. old.

— — Nagyherczegnő cseresznye. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904.,
81. old.

* E rov;it alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomt;it;isban megjelent hazai eredetű,
vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes
ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek bekül-
deni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. iS-crl;.)

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM, 121

Angyal Dezső: Olcasz kék szilva. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904.,
45—46 old.

Aznavour, Georges : Enumération d'espéces nouvelles pour la flore de
Constantinople, accompagnée de notes sur quelques plantes peu connues ou
insuffisamment dccrites. qui se rencontrent ;i l'état spontáné aux environs de
cetté ville. — Magyar Botanikai Lapok. III. évf. 1904., 1 — 9. old.

Bajor József: Gyógyfü termelés. — Köztelek. XIV. évf. 1904., 584—585.,
633—639., 672-673., 749—750. és 792—793. old.

Bartal A. : Amerikai újabb málnaművelési mód. — Kertészeti Lapok.
XIX. évf. 1904., 88—90. old.

— — Az Anthurium míveléséről. — Kertészeti Lapok. XIX. évf. 1094.,
113—115. old.

Baumler József: Beitrage zur Kryptogamenflora des Pressburger Komi-
tates. Dic Pilze. IV. Teil. — Verhandlungen des Vereins für Natúr- und
Heilkunde Pressburg. XXXIII. köt. 1903., 31—88. old.

Új fajok : Guignardia scriata BáUML. ; Didymosphaeria sociu/is Sacc.
forma posoniensis BAUML. ; Pleosphaeria albiduns Bauml. ; Sirococcus Zahl-
bruckneri Bauml.; Diplodia Aiiersivaldii Bauml. ; Botryodiplodia Saccardiana
Bauml. ; Septoria Melandryi Bauml. ; Marsonia Daphnes .Sacc. forma
Passerinae B.\UML. ; PhyUosticla PoJygniiati B.\UML és Coryneitiii acerinum
Bauml.

Bernátsky Jenő dr. : Díszfák a magyar Alföldön (folyt.). — Kertészeti
Lapok. XIX. évf. 1904., 76—78. és 138—139. old.

— — Cber die Vegetation des Verseczer Gebirges. — Mathematische und
Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn. XIX. köt. 1903., 366—368. old.

— — Von den Pflanzen der Nyirség. — Mathematische und Natur-
wissenschaftliche Berichte aus Ungarn. XIX. köt. 1903., 365. old.

Bernolák Gábor : A Chrysanthemum kultúrája. — Kertészeti Lapok.
XIX. évf. 1904., 104—111. old.

— — A Cyclamen tenyésztése. — Kertészeti Lapok. XIX. évf. 1904.,
136—138. old.

Borbás Vincze dr. : Anemone baldensis L. in Hungáriáé montibus
nulla. — Magyar Botanikai Lapok. III. évL 1904., 50. old.

— — Az őszi rózsának uj fajtája. — A Kert. X, évf. 1904., 253—
255. old.

— — Az Adonis vernalis késő eltérései. — Magyar Botanikai Lapok.
III. évf. 1904., 109-113. old.

— ^ Callistephus lacinians Borb. (Aster lacinians Borb.) — A Kert.
X. évf. 1904., 253—255. old.

— — Callistephus sive Aster lacinians Borb. — Magyar Botanikai
Lapok. III. évf. 1904., 50 old.

— — Cotoneaster nigra Wahlb. — Magyar Botanikai Lapok. III. évf.
1904., 164—165. old.

— — Fias narancs. — Természettudományi Közlöny. XXXVI. köt.
1904., 335—336. old.

122 NÖVÉNYTANI KEPEKTORIUM.

Borbás Vincze dr. : Hieracium Borbásii Uechtr. — Magyar Botanikai
Lapok. III. évf. 1904., 48—49. old.

Ijasfias burgonya. — A Kert. X. évf. 1904., 173—176. old.

— — Rhamnus fallax Boiss. — Magyar Botanikai Lapok. III. évf. 1904..
164. old.

— — Rumicis species liybridae. — Magyar Botanikai Lapok. III. évf.
1904., 49. old.

— — Species Üelphiniorum quasdam, in Huthii Monographiam receptas.

— Magyar Botanikai Lapok. III. évf. 1904., 23-26. old.

— — Tilia dasythrix Borb. — Magyar Botanikai Lapok. III. évf. 1904.,
49—50. old.

— — Tilia subferruginea Borb. ined. — Magyar Botanikai Lapok. III.
évf. 1904., 49. old.

Virág és nyílás. — A Kert. X. évf. 1904., 334—335. old.

Bornmüller J. : Ein VVort über Cirsium Bohemicum B. Fleischer. —
Magyar Botanikai Lapok. III. évL 1904., 76—79. old.

Budai József: Antal Géza alma. — Gyümölcskertész. XIV. évf. lí)04.,
57—58. old.

— — Kisérleti fajtafák alakítása. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904.,
71-73. old.

Bund Károly : Napi kérdések. — Erdészeti Lapok. XLIII. évf. 1904.,
1S3— 192. old.

A fanemek helyes megválasztása és az erdei magvak vizsgálata.

Cselkó István : A konkoly mint takarmány. — Mezőgazdasági Szemle.
XXII. évf. 1904., 113—120. old.

Csergheő Sándor : Az amerikai őszibaraczkok magról nevelve. — A
Kert. X. évf. 1904., 280—281. old.

— — A virágoskel magtermelése Dániában. — Kertészeti Lapok. XIX.
évf. 1904., 147—148. old.

Cserháti Sándor : A kultúrnövények nemesítése. — Mezőgazdasági
Szemle. XXII. évf. 1904., 210—216. old.

Csopey László, ifj. : A sejtek élete a sejtállamban. — Pótfüzetek a
Természettudományi Közlönyhöz. 1904., 129 — 138. old.

Csorba Pál : A koczkás kotuliliom (Fritillaria meleagris). — Kertészeti
Lapok. XIX. évf. 1904., 113. old.

A Lachenalia. — Kertészeti Lapok. XIX. évf. 1904., 139-140. old.

Dalmady Zoltán dr. : Fermentum és protoplazma. — Pótfüzetek a
Természettudományi Közlönyhöz. 1904., 77 — 88. old.

Degen Árpád dr. : Botanische Entdeckungen auf der Balkanhalbinsel.

— Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn. XIX. köt.
1903., 369—372. old.

— — Gentiana austriaca A. et J. Kerner, forma Grundliana m.- —
Magyar Botanikai Lapok. III. évL 1904., 9—13. old.

— — Viola suavis M. B. hazánkban. — Magyar Botanikai Lapok.
III. évf. 1904., 48. old.

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 123

Dicenty Dezső : Az alanyfajták megválasztása talajszempontból. —
Borászati Lapok. XXXVI. évf. 1904., 262—263., 289-300. és 319—
321. old.

Entz Géza dr,, ifj. : Adatok a Halaton planktonjának ismeretéhez.
Budapest. 1903., 4" 26 old. 6. táblával. — A Balaton tudományos tanúim, eredm.

II. köt. 1. rész.

Feichtinger Sándor dr. : Adatok Grundl Ignácz életéből. — Magyar
Botanikai Lapok. III. évf. 1904., 18—19. old.

Fekete Lajos : Szabályos egykorú erdőkben keletkező mellékállomány
meghatározásának egy módja. — Erdészeti Kisérletek. V. évf. 1903., 43. old.

Flatt Károly, alföldi : Az »Apodixis germanica« szerzőjéről. — Ma-
gyar Botanikai Lapok. III. évf. 1904., 28—32. old.

Földes János : Birálat ^>A nemes fűz termesztése« czímű munkáról. —
Köztelek. XIV. évf. 1904., 164—165 old.

Szikes talaj befásítása. — Köztelek. XIV. évf. 1904., 504—

505. old.

Francé Rezső : Újabb vizsgálatok a sejt szervezetéről. — Pótfüzetek
a Természettudományi Közlönyhöz. 1904., 98—104. old.

Gabnay Ferencz, hathalmi : A tűlevelűek természete tenyésztési
tekintetekből (befej.). — Kertészeli Lapok. XIX. évf. 1904., 74—76. és 102—
104. old.

Gáspár János dr. : Amerikai szőlővesszők chemiai vizsgálata. — A

III. kir. Központi Szőlészeti Kisérleti Állomás és Ampelológiai Intézet Közle-
ményei. III. köt. 1903., 55—165. old.

Gáyer Gyula : \'iola suavis Auct. Hung. — Magyar Botanikai Lapok.
III. évf. 1904., 165—166. old.

Gazs Ágoston : Érdekes adatok a kertészetről az 1740-es évekből. —
A Kert. X. évf. 1904., 260—264. old.

Grabner Emil : A gyógynövények termeléséről (folyt.). — Mezőgazda-
sági Szemle. XXII. évf. 1904., 216—220. old.

— — A talajbakteriológia jelenlegi állapota és jövője. — Mezőgazda-
ségi Szemle, XXII. évf. 1904., 173-178. és 220—224. old.

— — Újabb kutatások a talajbakteriológia terén. — Természettudo-
mányi Közlöny. XXXVI. köt. 1904., 330—335. old.

Gyárfás József: Adatok a hüvelyesek trágyázásához. — Mezőgazda-
sági Szemle. XXII. évf. 1904., 167-172. old.

A talajban és a levegőben foglalt nitrogénnek jobb kihasználása
intenzívebb foszforsav-trágyázássaL — Mezőgazdasági Szemle. XXII. évf. 1094.,
205- -209. old.

— ~ A zabos bükköny helyettesítése más takarmányfélével. — Mező-
gazdasági Szemle. XXII. évf. 1904., 104—109. old.

Győrífy István dr. : Bryologiai adatok az erdélyi nóraterület ismere-
téhez. Magyar Botanikai Lapok. III. évf. 1904., 118—125. old.

— — Florisztikai adatok különösen »Erdély« flórájának ismeretéhez.
- Magyar Botanikai Lapok. III. évf. 1904., 39-42. old.

124 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.

Győrffy István dr. : Onoclea Struthiopteris Hoffm. forma hypophyl-

lodes Baenitz. -- Magyar Botanikai Lapok. III, évf. 1904., 163—164. old.

— — Potamogeton perfoliatus L. Erdélyben. — Magyar Botanikai
Lapok. III. évf. 1904., 164. old.

Hanusz István : A virág- és levélnövények életéből. — Kertészeti
Lapok. XIX. évf. 1904., 134—136. old

Horváth Sándor : A vízszintes alma- és körte-fűzérfák nevelése és
gondozása. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904., 76—78. old.

Igali Svetozár : A szagos bükköny művelése. - A Kert. X. évf. 1904.,
223—224. old.

Illyés Lajos : Tavaszi virágágyak. — A Kert. X. évf. 1904., 154—
157. old.

Istvánffi Gyula dr., csíkmádéfalvi : Két új szőlőkárosító hazánkban
(Ithyphallus impudicus és Coepophagus echinopus). 3 kőnyomatú táblával és
15 szövegközötti ábrával. — A m. kir. Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás
és Ampelológiai Intézet Közleményei. III. köt. 1903., 1 — 54. old.

Iványos Ferencz : Chrysanthemum indicum L. — A Kert. X, évf.
1904., 182—183. és 287—288. old.

Jablonowski József : A búza tavaszvégi bajairól. — Köztelek. XIV. évf.
1904., 777—778. old.

— ^ A luczernások bajairól. — Mezőgazdasági Szemle. XXII. évf.
1904., 123—129. és 152—164. old.

— — Hogyan és mikor kell permetezni és kénezni ? — A Kert. X.
évf. 1904., 293—297. és 323—326. old.

— — Őszi vetéseink tavaszvégi bajai. - Köztelek. XIV. évf. 1904.,
371—374., 386—388. és 415 416. old.

Jászberényi András : Zöld takarmánytermesztés. — Köztelek. XIV. évf.
1904., 474—476. old.

Kardos Árpád : Az Angoulémei herczegnő és a Bronzos Angoulémei
herczegnő körte, — Kertészeti Lapok. XIX. évf. 1904., 83—87. old,

— — Séták a budapesti kir. tudomány-egyetem növénykertjében. Buda-
pest 1904., 80 60 old. 50 képpel. — Különlenyomat a » Háztartás « VIII., IX.
X. évfolyamából.

— — Temesvár kertészetei (folyt.). — Kertészeti Lapok. XIX. évf. 1904.,
69—71. és 101—102. old.

Kober Ferencz : A mohás ójtványokról. — Borászati Lapok. XXXVI,
évf. 1904., 263—264. old.

Kollárik Gyula : A szegfű szaporítása és nevelése. — • A Kert. X. évf.
1904., 316—318 old.

Kontúr Béla dr. : A szentírás és a növények. — A Kert. X. évf.
1904., 224—229. old.

Kosutány Tamás dr. : A kémia és a mezőgazdaság. — Köztelek.
XIV. évf. 1904., 431—433. old.

Kunszt János : A kellemes illatú teljes Begonia (Begonia odorata
hybrida fi. pl,). — A Kert. X. évf. 1904., 184—185. old.

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 125

Láng Ferencz : A jellegzetes finom magyar dohányfajok magjának
termesztése. — Ivöztelek. XIV. évf, 1904., 541 — 542. old.

Lengyel Béla : Idős repkény-borostyán levelének alakváltozása. —
Természettudományi Közlöny. XXXVI. köt. 1904., 356. old.

Liebbald Béni; Metszés után. — A Kert. X. évf. 1904., 256— 257. old.

Linhart György : Jelentés a Németországban fellépett új lóherebeteg-
ségről (anthracnosis) és északi Csehország czukorrépatermesztéséről és czukor-
gyártásáról. — Győr, 1903, 41. old.

Lokovsek Antal : A Pelargoniumok tenyésztése és a Bárger-féle
újdonságok ismertetése. — Kertészeti Lapok. XIX. évf. 1904., 111 — 113. old.

Lőte József dr. : Tanterv és biológia. — Országos Középiskolai Tanár-
egyesületi Közlöny. XXXVII. évf. 1904., 477—480. old.

Magyar Botanikai Lapok (Ungarische Botanische Blatler). — Kiadja
d r. 1 ) egén Árpád szerkeszti alföldi F 1 a 1 1 Károly, főmunkatárs
Thaisz Lajos. — III. évf. 1904., megjelent az 1 — 5-ik füzet.

Magyar Gyula : A Hedychiumok tenyésztéséről. — A Kert. X. évf.
1904., 144-14G. old.

— — Néhány szép Passiflora-lajról. — Kertészeti Lapok. XÍX. évf.
1904., 79—83. old.

— — Nicotiana vSándoriana. — A Kert. X. évf. 1904., 255—250. old.
Matouschek, Franz : Ein zweiter Standort von Homalia lusitanica

Schimp. in der österr.-ung. Monarchie. — Magyar Botanikai Lapok. 111. évf.
1904., 163. old.

Mágocsy-Dietz Sándor dr. : Az Elsholtzia Patrini (Lepech) Gke. (E.
eristata Willd.) Magyarországban. — Magyar Botanikai Lapok. III. évf. 1904.,
26—27. old.

Mihálovics Béla : Perzsia éghajlata ; ásvány-, növény-, állatvilága ;
ipara és kereskedése. — Földrajzi Közlemények. XXXII. köt. 1904.,
109-117. old.

Milhoffer Sándor : Adatok a gyümölcstermelés legrégibb történetéhez.
— Kertészeti Lapok. XIX. évf. 1904., 87—88. és 116—119. old.

— — A dohány mozaikbetegsége. — Gazdasági Lapok. 1903., szep-
tember 6-ikán.

— — A dohány mozaikbetegsége. — Köztelek. XIV. évf. 1904.,
161—162. old.

— — A dohány mozaikbetegsége. — Magyar Dohányújság. 1903., 18.
és 19ik szám.

— — Zöldségtermelésünk. — Magyarország. lí)03. Januárius 13-ikán.
Molnár István, rudinai : Üowne asszony szőlője. — Gyümölcskertész.

XIV. évL 1904., 73—75. old.

— — A nemes fűz termesztése. Budapest, 1903., 8" 70 old.

Molnár István dr. : A virágzás kérdéséhez. — Borászati Lapok.
XXXVI. évf. 1904., 405—406. old.

— — Szőlő-e vagy szőllő ? Olt-e vagy ojt? - Borászati Lapok.
XXXVI. évL 1904., 292. old.

126 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.

Murr, Dr. Josef: Additamenta ad genus Chenopodium. — Magyar
Botanikai Lapok. líl. évf. 1904., 37—39. old.

— — Ein Nachklang zu Prof. v. Borbás' Artikel »Parallelismus Silena-
cearum atque Gentianacearum«. — Magyar Botanikai Lapok. III. évf. 1904.,
46—48. old.

Perényi József dr., id. : A trágyázás befolyása a szőlő zamatjára.

— Borászati Lapok. XXXVI. évf. 1904., 420—422. old.

Petermann József: A paradicsom hajtatása. — A Kert. X. évf. 1904.,
170-173. old.

Péterfi Márton : Bryologiai közlemény. — Magyar Botanikai Lapok.
III. évf. 1904.. 116-117. old.

Pósch Károly : A peronospora-permetezés elmélete és gyakorlata. —
Borászati Lapok. XXXVI. évf. 1904., 264—266., 290—291. és 321—323. old.

— — Szőlővédelmi szemle. — Borászati Lapok. XXXVI. évL 1904.,
213—214. old.

Ráde Károly : A növényhajtatás. — Természettudományi Közlöny.
XXXVl. köt. 1904., 220—237. old.

A szamócza hajtatása. — A Kert. X. évf. 1904., 281—283. old.

Révész István : A szőlő metszéséről. - Gyümölcskertész. XIV. évf.
1904., 60—61. old.

Rodiczky Jenő dr. : A virágok, gyümölcsök és a régi magyar úri-
asszonyok. — A Kert. X. évf. 1904., 191-192. old.

Takács-mácsonya. — A Kert. X. évf. 1904., 193. old.

Rossi Lajos : A Primula Kitaibeliana Schott termőhelye. -- Magyar
Botanikai Lapok. III. évf. 1904., 113—115. old.

Röszler Károly, itj. : Takarmányrépa termelési kísérlet. — Mezőgazda-
sági Szemle. XXII. évf. 1904., 120—123. old.

Sajó Károly : A fajkeletkezés folyamata hajdan és most (befej.) —
A Természet. VII. évL 1904., 169—172. old.

— — Indián vegetáriánusok. — Uránia. V. évf. 1904., 163—165. old.
Schilberszky Károly dr. : A Cladosporium herbarum irtása. —

Természettudományi Közlöny. XXXVI. köt. 1904., 254. old.

— — A cseresznyefák pusztulása a Cytospora rubescens gomba követ-
keztében. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904., 63. old.

— — A mogyoró-ikerről. -- Természettudományi Közlöny. XXXVI. köt.
1904., 395—396. old.

— — A növények ivarosságának eredetéről. — Pótfüzetek a Természet-
tudományi Közlönyhöz. 1904., 141 — 142. old.

-;- — A növénytan haladása a XIX. században. - Pótfüzetek a Ter-
mészettudományi Közlönyhöz. 1904., 104 — 119. old.

— — A ribizkefajok egyik gombabetegségéről (Cronartium ribicolum).

— Gyümölcskertész. XIV. évL 1904., 36—37. old.

— — A szegfüveknek új baktériumbetegségéről. — A Kert. X. évf.
1904., 327. old.

— — A szőlő villásodásáról. — A Kert. X. évf. 1904., 322. old.

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 127

Schilberszky Károly dr. : A takács-mácsonya ügyében. — A Kert.
X. évf. 1904., 193— Iü4. old.

— — A virágbeporzás hatása a gyümölcsfákra és a szőlőre. —
Gyümölcs kertész. XI\'. évf. lí»Ü4., 93. old.

— — Az erdei fák gyökérgombájáról (mykorrhiza). — Erdészeti Lapok.
XLIll. köt. 11)04., 331—337. old.

— — Egy taplógomba mint liázi gomba. — Természettudományi Köz-
löny. XXXVI. köt. 1904., 292. old.

— — Fenyöhárfa. — Természettudományi Közlöny. XXX VI. köt. 1904.,
342-343. old.

— — Platanus-betegség. — Erdészeti Lapok. XLIII. köt. 1904., 241. old.

— — Megjegyzések és kiegészítések. »Az alma taplósodása« czímű
közleményhez. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904., 84—85. old.

Tölgyfarák. — Erdészeti Lapok. XLIll. köt. 1904., 241. old.

— — Új burgonyabetegség Angliában. — A Kert. X. évf. 1904.,
264— 2tí5. old.

— — Védekezés a kel és virágkel betegségei ellen. — A Kert. X.
évf. 1904., 327. old.

Simandl Ferencz : Két fajta görögdinnye, a mely bevált. — A Kert.
X. évf. 1904., 246 248. old.

Simonkai Lajos dr. : Pótlék Budapest és vidéke növényzetének ismer-
tetéséhez. Magyar Batonikai Lapok, III. évf. 1904 , 79-87. old.

Staub Móricz dr. : Die Geschichte des Genus Cinnamomum. — Mathe-
matische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn. - XIX. köt. 1903.,
13—30. old.

Stróbel Sándor: A mákról. - Köztelek. XIV. évf. 1904., 429—431. old.

Szabó István : Termelési eredmények nyúlszapukával a jászberényi
m. kir. földmíves-iskolánál. -- Mezőgazdasági Szemle. XXII. évf. 1904.,
164—166. old.

Szén László dr. : Az ecsedi láp őszi égésének hatása a láp talajára. —
Köztelek. XIV. évf. 1904., 205—206. old.

Szigeti Gyula Andor: A szőlő antraknózisa. — A Kert. X. évf. 1904.,
185—187. és 234—236. old.

Szigethy Ödön Jenő : Az alma taplósodása. — Gyümölcskertész. XIV.
évf. 1904., 83. old.

Szilárd Gyula : :\ zöld munkáról. - Borászati Lapok. XXXVI. évf.
1904., 188—189. old.

Szűcsy János: A pázsit vetése s gondozása. A Kert. X. évf, 1904.,
318—319. old.

— — A tök hajtatása melegágyban. — A Kert. X. évf. 1904.,
211—212. old.

Takács József; A zöld ojtványok gyökereztetése. - Borászati Lapok.
XXXVI. évf. 1904., 383—385. old.

Tőkés Lajos : A fajfentartás növény biológiai alapon. Természet-

tudományi Füzetek. XXVIl. évf, 1903., 206-214. old.

128 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.

Tőkés Lajos : A temesvári sánczárkok pusztuló növényzete. — Természet-
tudományi Füzetek. XXVII, évf. 1903., 187—193. old.

Triska Sándor : A hajtatott virágok kezelése. - A Kert. X. évf. 1904.,
183-184. old.

Uhlárik Sándor: A lencse. — A Kert. X. évf. 1904., 278—280. old.

Borostyán. — A Kert. X. évf. 1904., 201. old.

— — Kései hóvihar, fagy és virágzó fák. — A Kert. X. évf. 1904.,
212—213. old.

— — Összefüggés a gyökerek és ágak növekedésében. — Gyümölcs-
kertész. XIV. évf. 1904., 50—51. old.

Palánták kiültetése. — A Kert. X. évf. 1904., 310—311. old.

Vadas Jenő : Az ákáczfa (Robinia Pseudacacia L.) anatómiai szerke-
kezete. — Erdészeti Kísérletek. V. évf. 1903., 49. old.

Vajnovszky Vincze : Arvacsalán. — Magyar Méh. XXV. évf. 1904.,
55-57. old.

Vásárhelyi Gyula : Egy őszi bokréta. — Kertészeti Lapok. XIX. évf.
1904, 90. old.

Waisbecker Antal dr. : Új adatok Vasvármegye flórájához. — Magyar
Botanikai Lapok. III. évf. 1904., 88— 9N. old.

Woloszczak, dr. Eustachio : Hieracium l'ojoritense sp. nova. — Ma-
gyar Botanikai Lapok. UI. évf. 1904., 21—23 old.

Zádor Gyula : A gyümölcs férgesedése ellen. — A Kert. X. évf. 1904.,
313—314. old.

— — A legnagyobb és leggyakoribb hibák a gyümölcsfák ültetésénél.
— A Kert. X. évf. 1904., 250—251. old.

— — A tél okozta károk orvoslása a gyümölcsösben. — A Kert. X.
évf. 1904., 179-182. old.

Zelles Aladár : Baraczk-kulturánk (befej.). — A Kert X. évf. 1904.,
139—140., 176-179. és 213—220. old.

— — Gyökérpenészes szőlőterületek. — Borászati Lapok. XXXVI. évf.
1904., 385—386. old.

h) Külföldi irodalom:

Behrendsen, W. und Sterneck, J. v. : Einige neue Alectorolophus-
Formen. — Verhandlungen des botanischen Vereins der Provinz Brandenburg.
Jahrg. XLV. 1903., Seite 197—222.

Alectorolophíts arenarius BorbáS ined. Budapest homokárterületéről ;
Alectorolophiis AlectorolopJnis X -"i- tnajor {A. puberuliis) Gámosról.

Bernátsky Jenő dr. : Anordnung der Formationen nach ihrer Beein-
tlussung seitens der menschlichen Kultur und der Weidetiere. — Botanische
Jahrbücher. Bánd XXXIV. 1904., Seite 1— S.

Derganc, Leo : Nachtrag zum Aufsatze über die geographische Ver-
breitung der Daphne Blagayana Freyer. — AUgemeine Botanische Zeitschrift.
Jahrg. X. 1904., Seite 44—47.

NÖN'KXYTAXI REPERTÓRIUM. 129

Hazánkból említi Kőhavas,- Keresztényhavas-, ('sukász-, Felső-Vidra- és
Bucseszről.

Gross, L. und Kneucker, A. : Unsere Reise nach Istrien, Dalmatien,
Montenegró, der Herczegovina und Bosnien im Juli und August 19()(). (befej.)
— Allgemeine Botanische Zeitschrift. .lahrg. IGO.'l, .Seite 162—165., ISI — 1S4.
und 201—203.

Holuby József: Erigeron acer L. und seine Yarietüten in der Flóra
der trentscliiner Karpallien. — Deutsclie Botanisclie Alonatschrift. Jahrg. XXI.
1903., Seite 115-1 IS.

Linhart, György : Der Rotklee-Stengelbrenner. — l^raktische Bliitter
für Pílanzenbau und Pílanzenschutz. Bánd I. 1903., Seite 15 — 21.

— — Die Peronospora recte Pseudoperonospora-Krankheit der Melonen
und Gurken in IJngarn. — Zeitschrift für Pilanzenkrankheiten. Bánd XIV.
1904., Seite 143—145.

Lipsky, Wladimir : Botanicseszkija ucsrezsdenija i szadi v Juzsnai
Evropj i Szjevernai Afrikje. (Botanikai intézetek és kertek Nyugat-Európában
és Észak-Afrikában.) — Trudy Tilliszkago Botaniceszkago Szada. Prilozsenie II.,
1903., pag. 1 — 128.

A szerző behatóan ismerteti Budapestről a kir. m. Tud. -Egyetem botanikai
kertjét, a iVIagyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályát, Degen Árpád dr.
herbáriumát, a m. kir. állami Vetőmagvizsgáló Állomást, Fiumét és a Karst
vidékét.

Matouschekj Franz : Das bryologische Nachlassherbar des Friedrich
Stolz. Ein Beitrag z. bryolog. Floristik von Tirol und dem angrenz. Italien,
von Bayern, Krain u. d. Küstenlándern. — Ber. Naturw. Med. Vérein Inns-
bruck. 1903., Seite 184.

Milhoffer Sándor : Die Mosaikkrankheit des Tabaks. — Deutsche
Landwirtschaftliche Presse. 1903., 23. August.

— — Die Mosaikkrankheit des Tabaks. — Oesterreichische Landwirt-
schaftliche Wochenblatt. 1903., 6. September.

Pósch Károly : Mycopathologisches aus Ungarn. — Zeitschrift für
Pilanzenkrankheiten. Bánd XIV. 1904.. Seite 15S— 160.

Roll, Dr. Július : Beitráge zur Laubmoos- und Torfmoos-Flora der Ho-
hen Tátra. — Hedwigia. Bánd XLIII. 1904., Seite 132—139.

Andreaea nivalis HoOK. forma atra n. f., Dicraniim alhicans Br. var.
compacta n. var., Schistiditim alpicola .Spr. var. latifolia Zett. forma denlictt-
lata n. f., Biyiini Duvalii VoiT. var. robtista n. v., Polylrichum ohioense
Ben. et Card. (előfordul e helyen kívül még csak Észak-Amerikában) Poly-
lrichum sexangiilare Fl. forma denlata n. f. , Hypmtm piirparascens LíJVlPR.
var. compacta n. v.

Sajó Károly : Xcue Polyanthesarten. — Wiener Gartenzeitung. 1903.,
Seite 310-312.

Sydow, H. und P. : Beitráge zur Pilzflora des Litoral-Gebietes und
Istriens. — Annales Mycologici. Bánd I, 1903., Seite 232—254.

Fiuméből említvék Uromyces Anthyllydis (Grev.) ScilROET. Anthyllis

Növénytani Közlemények. 1904. II[. kötet, 3. füzet. "

130 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.

polyphylla KocH növényen és Piiccinia Athamanthae (DC.) Lindr. Peuceda-
num Cervaria Guss. növényen.

Wille, Nordal und Holmboe, Jens : Ueber einige von J. Menyhárdt
in Südafrika gesammelte vSüsswasseralgen. — Österreichische Botanische Zeit-
schrift. Jahríí. LIII. 1903 , Seite S9— 95.

GYŰJTEMÉNYEK.

Zahlbruckner, Dr. Alexander : Schedae ad »Kryptogamas exsiccatas«
editae a Museo Palatino VMndobonensi. Centuria IX. — Annalen des K. K.
Xaturhistorischen Hofmuseunis. Wien 1903.. Seite 349 — 375.

A gyűjteményben szerepelő hazai termőhelyekről származó fajok a
következők : Coleosporium Campamilatae LÉv., Budapest (leg. Schilberszky) ;
Calyptospora Goeppertiana Kühn, Com. Gömör : .lolsva (leg. Schilberszky) ;
Pragmopora amphibola MasS., Com. Pozsony: Szent-György (leg. Zahl-
bruckner) ; Neclria Rihis Oudem., Budapest (leg. Schilbersky) ; Pleonectria
Lamyi Sacx'., Pozsony (leg. Báumler) ; Mamiania fnnhriata Ces. et D. Not.S.,
Comit. Ung: Szerednye (leg. Mágocsy-Dietz) ; Phyllosticta SabalicoJa SzARÓ
nov. spec, in horto botanico Unjversitatis Budapest (leg. Szabó) ; Septoria
Podagraviae La.SCH., Budapest: .lánoshegy (leg. S. Mágocsy et ,T. Procopp) ;
Leptothyrium Periclymeni Sacc, Comit. Pozsony : Szent-György (leg. Biium-
ler et A. Zahlbruckner) ; Cercospora Armoraciae Sacc, in horto botanico
Universitatis Budapest (leg. Mágocsy-Dietz); Spirogyra nitida Link., Budapest
(leg. Filarszky) ; Pyrennla nitida AcH., Comit. Pozsony : Szent-György (leg. A.
Zahlbruckner) ; Catillaria olivacea A. Zahlbr., Fiume (leg. Schuler) ; Calop-
loca Agardhiana Flaíiey, Fiume (leg. wSchuler).

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

A növénytani szakosztálynak 1904. évi
április 13-iki (CII.) ülése.

Elncik : Klein (iyula ; jegyző : K ü m-
m e r 1 e J. Béla.

1. C s c r c y Adolf (Budapest) »A
mohok higroszkópos természete* czímen
különféle mohok vízfogható tehetségének
okait magyarázza. A mohok részint ana-
tómiai szerkezetüknél, részint pedig ágas-
bogas természetüknél fogva sok vizet
képesek magukba fog.adni. Hogy mennyi
vizet képes egy határozott területű és
súlyú mohagyep befogadni, az eddig vizs-
gálva nem volt. C s e r e y azt tapasztalta,
hogy súly;inak mintegy hatszorosát a
víznek tudja magába venni, és ezt a víz-
mennyiséget 15 — 18f' C. hőmérsékleten
— 7 nap alatt adj;i át környezetének,
vagyis elpárologtatja. Mintegy 12 moha-
fajjal tett ez irányú kísérleteiről számol
be ; ezekből azt következteti, hogy a mohos
hegylejtőknek jelentőséges szerepük van
felhőszakadások eseteiben, a mennyiben
átlagos számítással egy négyszögmért-
földnyi mohos terület 245,t)90 köbméter
vizet képes magába fogadni. Azonkívül
mint talajncdve.sítőnek is lényeges szerepe
van a növényzet fejlődésében.

2. F i a 1 o w s k i Lajos (Budapest)
»Győrffy István gyűjtötte népies és az
előadó gyűjtötte irodalmi magyar növény-
neveké czímén ismerteti és kritikailag
méltatja a (iyőrffy gyűjtötte erdélyi
magyar népies növényneveket, melyek
között töbli van olyan, mely u botaniku-
sok figyelmére érdemes.

F i a 1 w s k i először a Mágocsy-
Wagner könyvéből kimaradt hazai növé-
nyek egyelőre földerített soráról számol
be. A 74 nemzetség összesen 90 fajjal
. kimutatottakra szolgáljon Limndo min, Silcr.
Convolvtilus canlahricHs és Saussurea 3

faja például. F i a 1 o \v s k i továbbá ke-
reste ezeknek magyar megnevezéseit. Mi-
vel a legtöbbjök hazánknak csupán nem-
magyarajkúak lakta vidéken terem, népies
magyar névről szó sem lehet. Csak olyan
nevek akadtak, melyeket könyvíró tudósok
saját maguknak szerkesztettek, p. o. szálka-
nyak, keresztlomb, örvlevél (2 r. 2 o., hozzá
3 mássalhangzó torlódása) a Crncianella-va,
azaz olyanok, a melyeknek sem a növényre
valló találóssága, sem érdekkeltő tetszetős-
sége, sem jó hangzása nincsen, úgy hogy a
név sem a növény megkedvelését nem
biztosítja, sem hagyományos nem marad-
hat. Az előadó végre G y ő r f f y István
»Magyar népies növénynevek« czímű gyűj-
tését mutatja be. Ebben 197 növényfaj
czímén vagy 400 népies növénynevet
sorol elő, a melyeknek származása helyét
is közli. Majdnem fele kcizkeletű, sőt több
mint fele már a Wagner-Mágocsy vagy
Istvánffi könyvéből is ismeretes. Azonban
mégis van majdnem fele olyan, a mely
most kerül először elő. Az igaz, hogy a
legtöbbjök összetétel, nagyon sok a parlagi,
sőt pórias, de helyrajzi értéke ezeknek is
van, szótárunkat pedig tetemesen gazda-
gítják. A Tropaeolutn majtts-xa. pláné
olyan név van, a mely ezt levelénél fogva
találóan illeti meg, és ezért a szakirodalom-
ban a nemzetség magyar nevéül sürgősen
kínálkozik, t. i. fülöké (Szucsák vidékéről
Kolozs-megyéből, mint a hogy az egész
gyűjtés javarészt hazánk keleti megyéiből
szedődött össze).

Mágocsy-Dictz .Sándor (Buda-
pest) megjegyzi, hogy az idézett munká-
nak megjelenése közben csakugyan több
alkalmas növénynév merült fel. melyek
azonban teknikai okokb<)l, főleg a kiadó-
val a munka terjedelmére vonatkozó szer-
ződésre való tekintettel nem voltak már
többé beilleszthetők. Köszönettel veszi

9*

132

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

azonban úgy az előadónak, nemkülönben
a jövőre nézve minden szaktársnak erre
vonatkozó észrevételeit és javaslatait, hogy
azok a munka második kiadása érdekében
kellően felhasználhatók legyenek.

3. Kontúr Béla (Budapest) »A
szentírás és a gramineák« czímű felolvasá-
sában régi kútforrások alapján behatóan
ismerteti azokat a fűfajokat és vonatkozá-
saikat, melyek a szentírásban szerepelnek.

4. K ü m m e r 1 e J. Béla szakosztályi
jegyző az idei botanikai tanulmányi ki-
rándulásra nézve több tervezetet ajánl és
terjeszt elő, melyek meghallgatása után a
szakosztály megbízza a jegj^zőt, hogy a
Bakonyba tervezett kirándulást elfogadván,
ennek részletes programmját a legköze-
lebbi ülésen ismertesse.

A jegyző fölvetvén a szakosztályi ügy-
rend alkalomszerű revízióját, a szakosztály
ennek végrehajtására bizottságot küld ki,
melynek tagjai Klein Gyula elnök,
K ü m m e r 1 e J. Béla jegyző és S eh il-
berszky Károly szerkesztő ; egy-
úttal utasítván a jegyzőt, hogy ez ügy-
ben az egyöntetű eljárás \'égett lépjen
érintkezésbe a többi szakosztálylyal, a
melyekkel egyetértőleg állapíttassanak meg
a módosítandó ügyrendi szabályok.

Végül a jegyző előterjesztésére, mely-
ben hivatkozik néhai Lengyel István
társulati irodai igazgatónak és pénztárosnak
szakosztályunk föllendülése érdekében tett
intézkedéseire, a szakosztály tagjai a kitett
gyűjtő-íven kegyelettel járulnak a felállí-
tandó síremlék költségeihez. Befotyt össze-
sen 20 kor. 50 fil'., mely mint a növény-
tani szakosztály adakozása, a Társulat
titkárságának lesz átadandó.

A növénytani szakosztálynak 1904. évi
május 11-iki (CIII.) ülése.

Elnök : Klein Gyula ; jegyző ; K ü ni-
ni e r 1 e J. Béla.

1. Klein Gyula elnök mély fájda-
lommal jelenti, hogy dr. S t a u b M ó r i c z
szakosztályunk alelnöke, T;irsulatunk örö-
kítő és választmányi tagja április 14-ikén
elhunyt. Szakosztályunk az özvegynél azon-
nal a gyászeset bekövetkezése napján
háromtagú küldöttség által fejezte ki rész-
vétét és díszes koszorút helyezett az el-

hún3^t ravatahira. .\ temetésen testületileg
vett részt, a melyen Klein Gyula
elnökünk búcsúztatta el úgy a .Magyar
Tudományos .'\kadcniia, valamint növény-
tani szakosztályunk nevében a következő
beszéd kíséretében :

■»A Magyar Tudományos Akadémia, a
Kir. Magy. Természettudományi Társulat
választmánya és növénytani szakosztálya
megbízásából jelentünk meg e koporsónál,
hogy búcsút vegyünk kedves társunktól,
jó barátunktól.

Mint villámsújtotta fa, úgy dőltél ki
sorainkból váratlanul és idő előtt. .\ Te
egész életednek lefolyása egy hatalmas fa
fejlődéséhez hasonlítható. Úgy mint ez
kisded csírából kiindulva, önerejéből évről
évre új gyökeret és ágakat hajt, míg teljes
kifejlődését eléri, éppen úgy Te is szerény
kezdetből, mint elemi tanító, ritka kitar-
tással és erős akarattal mindinkább erő-
sebb gyökeret bocsátva a tudás talajába,
szintén a magad erejéből hatalmas fává
fejlődtél, melyen kedvencz tanulmán3'od-
nak értékes gyümölcsei termettek. Lelkes
híve voltál a növények tudományának, a
botanikának, és akár a minden tavaszkor
megújuló növényzet fejlődését, akár Fiume
érdekes és változatos flóráját, akár az ős-
világi növényzet maradványait kutattad
és vizsgáltad, mindenkor becses és mara-
dandó értékű eredményekkel gazdagítottad
tudományunkat. Utolsó időben kivált az
ősvilági növényzet maradványaival foglal-
koztál behatóan és ernyedetlen szorgalom-
mal ; az ország minden részéből gazdag
gyűjteményt hordottál össze, melynek tel-
jes feldolgozására már évek óta vártad a
kedvező alkalmat és időt. Fájdalom a kér-
lelhetetlen halál nem engedte, hogy éle-
tednek eme fővágya teljesüljön. De azért
az, a mit eddig ez irányban tettél, meg-
hozta számodra a teljes elismerést, úgy
itthon, mint a külföldön. De fájdalmas érzés
fog el, ha meggondoljuk, hogy mekkora
a veszteségünk, melj'et a tudomány a Te
korai halálod által szenved, mert az ős-
világi növényekre vonatkozó gazdag isme-
reteid vele szállanak a sírba, és egyelőre
nincsen senki, a ki az általad kijelölt úton
haladni tudna.

Drága halott ! Korai távozásodat fáj-
lalja a Magyar Tudományos .'\kademia,
melynek érdemes tagja voltál, fájlalja a
Kir. M. Természettudományi Társulat,

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

133

melynek hosszú idő óta szorgalmas mun-
kása és belső ügyeiben is igaz, gondos
barátja voltál ; de leginkább fájlalják távo-
zásodat a Te szaktársaid, a kik legjobban
érzik ama veszteségnek a súlyát, mely korai
haláloddal a növénytani szakosztályra nehe-
zedik, arni :i szakosztályra, melynek ala-
kulása óta lelkes híve és munkása, vala-
mint alelnöke is voltál.

Kedves szaktárs ! Sokat fáradoztál, míg
a most elfoglalt magaslatra eljutottál !
Sokat munkálkodtál a magad gyönyörű-
ségére, a tudomány hasznára. Legyen most
édes a pihenésed !

Szaktársaid pályafutásodra mint köve-
tendő példára tekintenek és emlékedet min-
dig kegyelettel fogják őrizni. Isten veled,
Isten veled !«

A gyászhír bejelentése után Klein
Gyula elnök, röviden méltatván a meg-
boldogultnak tudományos munkálkodását
és egyéb érdemeit, mint tevékeny és ügy-
buzgó alelnökről emlékezik meg a követ-
kezőkben :

»Tisztelt szakosztály ! Szomorú köteles-
séget teljesítek, midőn mélyen meghatva
jelentem, hogy dr. Staub Móricz,
szakosztályunk érdemes alelnöke és a
honi botanikának jeles munkása nincsen
többé közöttünk.

Mint villámsújtotta fa úgy dőlt ki
sorainkból váratlanul és idő előtt. Pedig
látszólag teljes erőben és egészségben
láttuk őt a halála előtti napokon, és nem
gondolliattuk, hogy olyan gyorsan fejezi
be pályafutását ; azt a pályafutást, mely
a kitartó munkálkodásnak lánczolata volt,
és a mely követendő példaként állítható
oda a fiatal nemzedéknek.

Mint 16-éves ifjú tanító lett itt a főváros-
ban, és mint ilyen egymásután szerezte meg
magának előbb az érettségi bizonyítványt,
majd a középiskolai tanúri és utána a bül-
csészet-doktori oklevelet. 1867-ben nevez-
tetett ki a budai kir. főreáliskola tanárává,
a honnan 1874-ben a kir. gyakorló fő-
gimnáziumhoz került, mely intézetben
mostanáig működött. Tanári elfoglaltsága
mellett buzgó híve és munkása volt a
növénytannak. Először phytophaenologiai
megfigyelésekkel foglalkozott, és ez irány-
ban terjedelmes irodalmi működést fejtett
ki ; majd a fiorisztikára térve, kivált Fiume
vidékének érdekes és változatos fióráját
vizsgálta szép sikerrel, és utoljára leg-

tovább, legbehatóbban Magyarország ős-
vikígi növény-maradványait gj'űjtötte és
tanulmányozta. Gazdag anyagot hordott
össze, melynek feldolgozását eddig csak
részben hajthatta végre, pedig már évek
óta várta erre a kedvező alkalmat és időt;
de hiába, korai halála meghiúsította, hogy
életének ez a fővágya teljesüljön. És azért
fájdalmas érzés fog el, ha meggondoljuk,
hogy mekkora a veszteség, melyet a tudo-
mány a boldogult korai halála által szen-
ved, mert az ősvilági növényekre vonat-
kozó gazdag ismeretei vele szállottak a
sírba, és egyelőre nincsen senki a ki az
általa kijelölt úton haladni tudna.

Szakosztályunknak fennállása óta buzgó
és munkás tagja, majd alelnöke volt ;
mindig szorgalmasan látogatta üléseinket
és éber figyelemmel kísérte tárgyalásainkat,
és azért mi érezzük legjobban azt a vesz-
teséget, mely korai halálával szakosztá-
lyunkat érte.

Ritka kitartással és erős akarattal páro-
sult munkás élete a magyar tudományos-
ság hasznára vált, és azért szaktársai emlékét
mindig kegyelettel fogják őrizni. «

Ezután felolvassa a szakosztály elnök-
ségéhez érkezett gyászjelentést és a külön-
böző részvétiratokat, többi között az állat-
tani testvér szakosztály e tárgyú
jegyzőkönyv-kivonatát és a Szent Imre-
Kör természettudományi szakosztályának
részvétiratát. A szakosztály elhatározza,
hogy köszönő-irat intéztessék az állattani
szakosztály elnökségéhez az alelnöki veszte-
ségünk gyászos esete alkalmából kifejezett
részvétnyilatkozatért. Klein Gyula indítvá-
nyozza, hogy a szakosztály dr. Staub
Móricz elhunytán érzett fájdalmának
jegyzőkönyvben is adjon kifejezést. A szak-
osztály J az elnök indítványát egyhangúlag
magáévá teszi, és a kegyeletes érzés hatása
alatt az elnök az ülést felfüggeszti.

Az elnök az űlcst újból megnj'itja.

2. M á g o c s y - D i e t z Sándor (Bu-
dapest) kukoricza-rendellenességeket mutat
be, melyek közül egyik esetben (Csiki
Ernő) a kukoricza hímvirágzatában ku-
koricza-szcmek is találkoznak ; másik eset-
ben pedig (Kövessi Ferencz) a hímvirág-
zat (czímer), t. i. a szár tengelyének a
vége tiszta torzsává alakult, nővirágok-
kal. Bemutatja továbbá a

3. Fenűa Narihex Boiss. virágzatát,
felhíván e kiváló és ritka jelenségre az

134

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

érdeklődők figyelmét, a mennyiben ez a
növény mostanában van java virágzásá-
ban a k. m. tud. -egyetem botanikai kert-
jében ; 12-évi gondos tenyésztés után az
idén virágzik csak. 1-80 m. magasságban
és 1-40 m. kerületben. A hosszú ideig
való tenyésztés teszi ritkává e növényt
még a botanikai kertek növényei között is.
4. »A V^iscum album leveléről« czímii
előadásában M á g o c s y több példában
ismerteti és bemutatja a levélméretbeli
eltéréseket, és az ezekre alapított fagyöngy-
változatokat. Kiemeli, hogy a legtöbb
esetben ez eltérések az illető gazdanövé-
nyek hatására keletkeznek a fagyöngyön,
úgyszintén egyéb élősködő növények leve-
lein. A gyűjtött és herbáriumi példák
összehasonlítása alapján M á g o c s y hat-
féle levél-típust különböztet meg és mutat
be a fagyöngyön. Állításának érdekes és
meggyőző bizonyítékául olyan Viscuiii-
okat is mutat be, a melyeken vegyest talál-
hatók az eltérő típusbeli levelek. Kapcso-
latban e tárgygyal Mágocsya fagyöngy
némely rendellenes jelenségét is ismerteti
bemutatás kíséretében, így : a levelek
meghasadását, továbbá a leveleknek hátuk-
kal való egymáshoz növését és szalago-
sodott fagyöngyöt (fasciatio).

4. »A késmárki tiszafáról« szóló elő-
adásában M á g o c s y azokról a vizsgá-
latokról tesz említést, melyeket a késmárki
templom fa-oszlopaiból, fakarzatából és
padjaiból származó fa-anyagokon végzett.
A faszilánkok anatómiai vizsgálatának
eredménye az lőn, hogy a templomnak
említett fa-részei nem tiszafából valók, —
a mint ezt az általános hiedelem tartotta
— hanem vörös- és lúczfenyőből. Kapcso-
latosan a tiszafával azt is lölemlíti, hogy
az egyetemi botanikai kertbéli tiszafa
gyökerén mykorrhiza-t talált, a mi föl-
jegyzésre érdemes jelenség ; továbbá azt
is, hogy a szár-tenyészőkúp közelében levő
elsődleges tracheid-okban élénk keringő
plazmamozgást (rotatio) észlelt.

5. »Az ákácz és a szilvafa ágbokroso-
dása« czímű előadásában M á g o c s y
beszámol ama vizsgálatairól, melyeket az
ágbokrosodások (bábaseprő, boszorkány-
seprő) okozójának a földerítése czéljából
végzett. Ezek között különösen figyelemre
méltó a Kecskemét határában talált ákácz-
bábaseprő, a meljTŐl vett galyak az egj^e-
temi botanikai kertben normális fára oltat-

ván, ugyanezt a jelenséget hozták létre
további növekedésük folyamán.

6. Augustin Béla ^»Az Airopa
Belladomia L. levéldrog hamisításai czí-
men tart előadást. A Balkánról való
Belladonna-levél gyakran sok I'hytoJacca
í';V(7í7rfí7- levéllel van keverve, mely utóbbi
növény ott nagy mértékben elvadult. A
kettő külsőleg nagyon hasonlít egymáshoz,
azonban a Phyiolacca-levél tövisben vég-
ződik, az erezete sűrűbb, és a másodrendű
erek élesebb szög alatt indulnak ki a fő-
érből mint a Belladonna-nál. Az utolsó-
rendű erek vakon végződnek és végződé-
sükhöz közel egy raphid-köteg szokott
lenni, néhol nagyobb kristályfészkek lát-
hatók, a melyben a kristályok apró kocz-
kák. A felső epidermisz oldalfalai egyenesek,
az als() epidermisznél azonban kissé hul-
lámosak. A cuticula csíkoltsága, mely a
Belladniina-ra. olyan jellemző, a Pliytolacca-
nál hiánj'zik. Az utóbbinak keresztmet-
szete különben arról könnyen felismerhető,
hogy a főér beméiyedt, szőrök nincsenek,
legföljebb a főér felett levő epidermisz-
sejtek nyúltak meg kissé. A nyaláb colla-
teralis, a főérben pedig a két epidermisz
alatt 1 — 2-sorú collenchym látható. A levél
szövetében mindenütt láthat()k raphid-ok,
melyek minden irány felé vannak elhelyezve.

A Phyiolacca decandra levele kevésbé
alkalmas a hamisításra, mert levele széle-
sebb, kerekdedebb. Legföljebb az Airopa
BeJladonna c. fruct. fiav. hasonlít hozzá,
mert ennek levele rendszerint rövidebb és
szélesebb.

7. Ernyei József (Budapest) »A bal-
samum hungaricum és az oleum carpati-
cum történetéből« czímen tart előadást.

A két különleges magyar találmány kér-
dése, a mit sokáig kizárólagos magyar
termésnek hitt a tudományos világ, 1630 óta
érdekes szakirodalmat teremtett, a téves
adatoknak egész sorát. A henyefenyő (Pinus
Mughus Scop. — P. pumilio Haenck.) olaját
Augustini Keresztéi y II. és
III. Ferdinánd királyok udvari orvosa
1630 táján kezdette gyártani lomniczi bir-
tokán. A napsugarak erejével párolt olajjal
készítője a királyi udvarban mesés gyógyí-
tásokat eszközölt, miáltal a magyar bal-
zsam világhírét alapította meg.

Halála után a készítésmód feledésbe
merült ugyan, de azért a környék lakos-
sága, később Turócz és Liptó egyes falvai

SZAKOiiZrÁLYI ÜGYEK.

135

lukrativ kereskedelmet űztek a kezdetleges
módon, háí^ilag desztillált és terpentinnel
hamlsitott olajjal, miáltal jó hírnevét erő-
sen lejáratták.

1G76 táján új magyar balzsam merült
fel, melyet A u g u s t i n i veje, az exulans
evangélikus pap B u c h h o 1 1 z György j
a czirbolyafcnyö (:irbor libani = Pinus
Cembra) ágaiból desztillált. A termőhely
azonossága és a készítmények külső ha-
sonlósága okozta, hogy a szakirodalom a
kettőt összefoglalta egy szernek, mások
két-két olajat különböztettek meg, a termő-
fákról pedig meséket mondtak. E zűrzavar
közepette jelentek meg F i s c h e r liptói
főorvos készítményei 1716 táján : Essentia
Carpatica, Hungarica stb. néven, melyek a
törpefenyő fajának szeszes kivonatával
készültek, miáltal a zavar még nagyobb |
lett, az irodalmi adatok egymásnak homlok- j
egyenest ellentmondtak, mert a háromféle
készítményen sem a pharmakognosia, sem
a botanika eligazodni nem tudott. i

A feltalálók közvetetten utódai az elsőbb-
ségen versengettek, mely vitából Buch-
holtz neve került ki győztesen. Az ellen-
téteket kimondotta B r u c k m a n n braun-
schweigi orvos 4 értekezése, a ki -Au gu s-
t i n i elsőbbségét nemcsak revindikálta,
hanem a helyszínen végezett tanulmányai-
val a botanikai tévedések javarészét is
helyesbítette.

A tanulmány kiterjeszkedik a feltalálók
életrajzi adatainak néhány vitás pontjára,
csoportosítja a kérdések körül támadt
irodalom bibliográfiáját, miáltal több téves
részlet helyesbcdett. Külön foglalkozik
a balzsamgyártás különböző módjtival,
összehasonlítva a mai készítményekkel,
és végül arra utal, hogy Késmárk határá-
ban a Fehér-tó környékén, a hol a
hajdani párolótelepek is állottak, újra mű-
ködik egy kisebb gyár. Itt már modern
eszközökkel gyártják A u g u s t i n i egy-
korú arcanum-át ; de mert a gyár keres-
kedőink, orvosaink és gyógyszerészeink
indolencziájával megküzdeni nem tud, hihe-
tőleg beszünteti üzemét. A magyar balzsam
270-esztendős pályafutását ott fejezi be,
a honnan kiindult.

8. Kümmerle J. Béla »Adatok
a Kaukázus harasztjainak ismeretéhez«
czímű előadásában megemlékezik a Déchy
M ó r hatodik kaukázusi expedícziója köz-

ben Hollós Eászló gyűjtötte harasz-
tokr Jl ; a Kümmerle meghatározta
fajok példái a Magyar Nemzeti .Múzeum
növénytani osztályának jutottak ajándékul ;
ez a gyűjtemény majdnem kivétel nélkül
magában foglalja a Kaukázusnak ritkább
és jellemzőbb fajait.

9. Kümmerle J. Béla szakosztályi
jegyző a Nagy-Bakonyba tervezett bota-
nikai kirándulásnak (jún. 2 — 5.) részletes
programmját terjeszti a szakosztály elé.
A szakosztály a tervezetet jóváhagyólag
veszi tudomásul.

A növénytani szakosztálynak 1904. évi
június 8-iki (CIV.) ülése.

Elnök : Klein Gyula ; jegyző : K ü m-
m e r 1 e J. Béla.

Klein Gyula elnök üdvözli a meg-
jelenteket és örömét fejezi ki a fölött,
hogy a mai ülés egyik tárgya érdekében
a tud. -egyetemi botanikai kert pálmaházá-
ban történt a gyülekezés. .

1. Mágocsy-Dietz Sándor (Buda-
pest) ».'\z egyetemi növénykerté czímű
előadásában ismerteti a jelenlegi üllői-úti
egyetemi botanikai kertet megelőző kertek-
nek történetét, visszamenőleg a kezdet-
leges történeti időszakra. A jelenlegi kert
alapítását és a történt változásokat be-
hatóan fejtegetvén, fölemlíti, hogy a mai
állapot megteremtésében kiváló része és
érdeme van Fekete József intézőnek,
a ki ritka bő tudását és gyakorlati szakkép-
zettségét szerencsésen tudta egyesíteni a
kert czélirányos fejlesztése érdekében.

2. Tuzson János (Selmeczbánya)
»Mykologiai megHgyelések« czimen tartott
előadást. Megemlékezik arról, hogy a két-
szikű lombosfák törzsének paraszitája-
ként és szaprofitájaként ismeretes Stereiim
hirsuttiin (Willd.) gombafajt a vörösfenyő
törzsén találta meg, mint paraszitát. Be-
mutatja továbbá mesterséges fertőzéssel
tett egyik kísérletének eredményét, melyet
a Schizophyllum coinmune Fr. gombával
végzett, Ailanlus glandulosa törzsén. .'\z
eredmény erre nézve azt bizonyította,
hogy a kéreg sebhelyébe oltott gomba
annak egy részletén elterjedt, és a fába
mélyen hatolt, a sebhely azonban két év
alatt erőteljesen behegedt. -A Polyporus
annosits Fr. gombáról ismerteti, hogy

130

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

Sehneczbánya vidékén az Abies pedinata
alkotta erdőkben, nagyban pusztit ; éppen
úgy, a mint azt H a r t i g R. »Die Zer-
setzungserscheinungen des Holzes« czímű
munkájában a Picea excelsa és Pinus
süvestris fajokra vonatkozólag leírta. A
Nectria ditissima Tul. gombáról előzetes
közlés gyanánt ismerteti T u z s o n ama
megfigyelését, hogy azt 2 — 3 éve levágott
tijzifa-hasábok kérgén és fáján találta, a
melyek minden ráksebtől mentesek voltak.
E gombát ezenkívül diófák ráksebein is
találta, a melyeknek azonban nem gomba
okozta rák. hanem a H a r t i g R. leírta
fagyrák jellegei voltak. Ezek alapján T u-
z s o n arra a következtetésre jut, hogy a
gyümölcsfák és egyéb kétszikű lombosfák
törzsén meg ágain előforduló ráksebek
keletkezésének okai nincsenek még megbíz-
hatóan kiderítve, mert a A^. dHissima pe-
rithecium-ainak előfordulása szaprofita jel-
legű is lehet ; és az, hogy mesterséges
fertőzéssel Hartig-nak, .'\ d e r h o 1 dnak
és másoknak sikerült a kambium környé-
két e gomba spórái meg myceliuma se-
gítségével beteggé tenni, még korántsem
bizonyítja azt, hogy a néha évtizedeken
át következetes körvonalakkal növekedő
ráksebet is ez a gomba okozza. A Neciria
ciHuabariHu Tode gombát Tuzson Primus

Arincniaca fák ágain és törzsén ugyan-
olyan ráksebekkel kapcsolatosan találta,
mint a milyenek a A^. ditissima gombával
kapcsolatosan ismeretesek ; csakhogy e
fán a kéreg sokáig nem pattanik le, és el-
rejti a folyton terjedő ráksebet Ilyen
ráksebeken különben a kéreg alatt előfor-
dulnak a N. ditissima perithecium-ai is.
Tuzson végül hangsúlyozza, hogy az
irodalomban a Nectria-í&lok nagy része,
— a A^. ditissiina-va\ egyetemben —
bizonytalanul van jellemezve, termőtesteik
között azok a különbségek, a melyeket
elő szoktak sorolni, nincsenek meg követ-
kezetesen, mert a típusos alakokat a leg-
különfélébb átmeneti alakok kötik össze,
és így e fajok elválasztása nem történik
a kellő megokolással.

3. A növénytani szakosztály számvizs-
gálókul egyhangúlag megválasztja F i a-
1 o w s k i Lajos és G a b n a y Ferencz
tagokat, a kik évharmadonként fogják jelen-
téseiket a szakosztály elé terjeszteni.

4. Atárgysorozatbefejeztével a jelenlevők
Mágocsy-Dietz Sándor kalauzo-
lásával megszemlélik az egyetemi bota-
nikai kert részleteit, különös figyelemre
méltatván az éppen virágzó, vagy egyéb-
ként nevezetes növényeket.

iskolai tanítótestület, Budapesti m. kir. szaba-
dalmi hivatal, Burdáts János, Csáktornyai
polg. iskola, ifj. Csopey László, Csornai pre-
montrei könyvtár, Czirják Gyula, Deési állami
főgimnázium, Dévai állami tanítóképző-inté-
zet, ifj. Dögl Adolf, ifj. Dörner István,
Dudás Fábián, Fábry János, Fischer Zsig-
mond, Fiumei állami főgimnázium, Freund
Antal, Glózer László, Gothard Jenő, Gross-
mann Kornél, Győri főgimázium tanári könyv-
tára, Győrffy István, Hadzsy Jenő, Halmai
József, Haring Vilmos, Hcim Ferencz, Herbszt
Ferencz, Hirschfeld József, Horváth Gyula,
Horváth Zoltán, Iglc'i főgimnázium. Irányi
Dezső, Jánosy Sándor, Jávorka Sándor, id.
Joós Lajos, Kaiser Károly, Kanitz Henrik,
Kassai állami főreáliskola, Kassai felső keres-
kedelmi iskola. Kertész Miksa, Kiss János,
Kiss Lajos, Kolozsvári r. k. főgimnázium.
Kontúr Béla, Kubacska xAndrás, Kurimay
Mihál)', Kümmerle Jenő Béla, Lányi Béla,
Laszlovszk}^ Kálmán, Leffler Andor, Lengyel
Béla, Matolcsy Miklós, Mattyasovszky Kasz-
szián, Alelkay György, Mentovich Ferencz,
Moldvai Vilmos, Nagy Béla, Neumann Jenő,
Nóvák József, Odor Béla, Oláh Dezső, Orbán
Ferencz, Ordódy Lajos, Paksi állami polg.
fiúiskola, Páter Béla, Plenczner Lajos, Raab
Alajos, Rácz János, Rapaics Raymund,
Ráde Károly, Rothschnek Jenő, Erdészeti
Akadémia, Selmeczi akadémiai kör, Selmeczi
ev. lyceum, S34vester Ákos, Scherffel Ala-
dár, Schöber Emil, Szabadkai főgimnázium.
Szabó Zoltán, Székelyudvarhelyi reL kollé-
gium, Szolga Ferencz, Temesvári állami tanító-
képző, Tenkei József, Terén János, Thirring
Gyula, Tóth Gyula, Tóth Pál, Turtsányi
Kálmán, Újpesti állami polg. leányiskola.
Ungvári állami reáliskola. Ungvári m. kir.
főerdőhivatal, Vágújhelyi reáliskola, Veoreos
Elek, Verzár Gyula, Vitái Jenő, Wagner
János, Wahl Ignácz, Waisbecker Antal, Direc-
tion des bot. Gartens u. Museums der k. k.
Universitát (Wien), Zilahi állami polg. leány-
iskola.

Karlovszky Géza
pénztáros.

Tudomásul.

Tudatjuk tagtársainkkal, hogy az elő-
fizetők száma folyó évi július hó 22-éig422.

A szerkesztő-bizottság tagjai :

Klein Gyula (elnöke) műegyetemi
tanár, B e r n á t s k y Jenő nemzeti mú-
zeumi növénytani segédőr, F i 1 a r s z k y

N á n d () r, nemzeti múzeumi növénytani
osztály-igazgató, Mágocsy-DietzSán-
dor egyetemi tanár, Schilberszky
Károly egyetemi magántanár.

A »INövénytani Közlemények* ügy-
rendje.

1. E folyóirat tisztán és kizárólag a
növénytani szakosztály folyóirata lévén, első
sorban az ott napirendre kerülő előadásokat,
felolvasásokat és ismertetéseket közli (a
czikkek tartahnáért a szerzők felelősek) ; má-
sodsorban pedig közli a hazai növénytani iro-
dalom és a hazára vonatkozó külföldi iro-
dalom repertóriumát ; harmadsorban végül
apró közleményeket.

2. A folyóirat egyelőre 10-ivnyi terje-
delemben, negyedévenként, füzetekben jele-
nik meg. Egy közlemény (a rajzokat bele-
értve) egy nyomtatott ívnél többre nem ter-
jedhet ; a mennyiben a benyújtott és ki-
nyomatásra szánt kézirat e terjedelmet fölül-
múlná, a szerző az egy íven túl terjedő
szövegért tiszteletdíjban nem részesül, vala-
mint a többletért járó nyomdai költségek is
a szerzőt terhelik. Ilyen közlemények azon-
ban a 3 nyomtatott ívet nem haladhatják meg.

3. A folyóiratot a Társulat (az 1901.
november 20-iki választmányi ülés határo-
zata alapján) évenként 1500 (egyezerötszáz)
korona segélyben részesíti ; ez okból a folyó-
irat a Társulat tulajdona.

4. Minden társulati tag 3 kor. elő-
fizetéssel mint a szakosztálynak rendes
tagja, nem társulati tag pedig 5 korona
előfizetéssel, mint a szakosztálynak
rendkívüli tagja kapja a »Növénytani
Közlemények«-et; intézetek és testületek
mint állandó előfizetők, legalább három
évi kötelezettséggel, hasonlóképpen 3
koronával fizethetnek elő a folyó-
iratra.

A szakosztály ülésein a Társulat min-
den tagja résztvehet, szavazati joguk azon-
ban a szakosztály ügyeiben csak a folyó-
irat alapító és előfizető tagjainak van.

5. Az előfizetésképpen befolyó összege-
ket a Társulat szedi be és a »növénytani
szakosztály számlája« czímén külön kezeli ;
ez összegeket a szakosztály a folyóirat ki-
adásának költségeire fordítja.

6. A kik a »Növénytani Közlemények*
érdekében alapítványt tesznek, egyszer és
mindenkorra legalább 50 koronát fizetnek a
folyóirat czéljaira ; az ez úton befolyó

összeg a » Növénytani Alap« javára kebelez-
tetik be. Az alapítók a folyóiratot élet-
hossziglan ingyen kapják.

7. A »Növénytani Alap«-nak csak a
kamatai fordíthatók a folyóirat ozéljaira.

8. A »Növén}^tani Alap«-ot a Társulat
nyilvántartja és állásáról a szakosztály elnö-
két minden új évfolj'am megindítása előtt
egy hónappal értesíti.

9. Ha a folyóirat bármi okból meg-
szűnnék, a Társulat az alapítóknak — ha a
megszűnés napjától hat hónap alatt köve-
telnék — a befizetett tőkét kamatok nélkül
visszaszolgáltatja, máskülönben a Társulat
alaptőkéjéhez csatolja.

10. A »Növénytani Közlemények« írói
díjait (eredeti közlemények ívenként 50 kor.,
ismertető közlemények ívenként 30 kor.) és
egyéb költségeket, valamint a szerkesztő
tiszteletdíját a növénytani szakosztály elnö-
kének utalványára a Társulat pénztárosa
fizeti ki.

A kéziratok kiállítására vonat-
kozólag.

Minden kézirat revízió alá kerül. Ugyan-
azért szükséges, hogy a kéziratnak olyan
külső formája legyen, a mely a dolgozat
revídeálását. szerkesztését és sajtó alá ren-
dezését lehetővé teszi. E szempontból a
szerkesztőség a következő szabályzatot ál-
lapította meg : 1. A kézirat könnyen olvas-
ható legj^en ; a tulajdonnevek és műkifeje-
zések írására kiváló gond fordítandó. 2. Az
írás félíveken, a lapnak csak az egyik ol-
dalán, annak is csak az egyik felén és
lapszámozva legyen ; az u. n. »kut3'anyelv«
nem használható. 3. A papiros fehér és
egyforma nagyságú, a használt tenta fekete
legyen. 4. .'\ rajzok külön papiroslapokra
tussal rajzolandók, megszámozandók és szá-
maik az aláírással együtt a kézirat üres margó-
jára jegyezendők. 5. A ntiiszavak ugyanazok
legyenek, a melyeket a Társulat rendesen
használ. 6. A személynevek egj^szerű vonal-
lal leg3'enek aláhúzva, az esetleg kiemelen-
dők pedig vagy »kurzív« jelzéssel, vagy

^^ zegzugos vonallal legyenek jelölve.

7. A nyomatás végett beküldött kéziratokon
a javítások alkalmával jelentékenyebb vál-
toztatások (törlések és betoldások) nem tehe-
tők ; ellenkező esetben e nyomdai költségek
a szerzőket illetik. A mennyiben azonban
ilyen lénj^egesebb változtatásoknak a szük-
sége mégis fölmerülne, ezek a kinyomtatott

szöveg végén mint ^Fiiggeléki vagy ^Pótlás^
szövegezendők. 8. A kéziratok és rajzok a
Társulat tulajdonát képezik és az irattárban
megőriztetnek ; ez okból az eredeti kéziratok
másolatokban küldendők a szerkesztőség
czímére.

Tudósítás.

A y>Növénvtani Közleményeké előfizetőit
és munkatársait kérjük, hogy folyóiratunk
anyagi ügj'eiben (előfizetés, alapítás, lakás-
változás) aK. M. Természettudomá-
nyi Társulat pénztárához (Buda-
pest, VIII. Eszterházy-utcza 16. szám), a
folyóirat szellemi részét illető küldemé-
nyek vagy felvilágosítások ügyében pedig
Schilberszk}' Károly szerkesztő-
höz (Budapest, I. Budafoki-út 13. szám.)
forduljanak.

A szakosztály tisztikara:

Elnök : K 1 e i n Gyula műegyetemi
tanár (Budapest, VIII. Eszterházy-utcza 1.
szám) ; alelnök : betöltetlen; jegyző :
Kümmerle J. Béla nemz. múzeumi
növénytani segédőr (Budapest, V. Váczi-út
12. szám).

Értesítés.

A kik a »Növénytani Közlemények«-hen
megjelent dolgozataikból különlenyomatokat
óhajtanak, szíveskedjenek a példányok kí-
vánt számát (borítékkal vagy a nélkül) a
benyújtott kéziratra vezetni, hogy a szer-
kesztő ez iránt intézkedhessek. A külön-
lenyomatok mérsékelt díjszabását a Társu-
lattal szemben a szerzők egyenlítik ki.

Szakosztályi ülésnapok.

A növénytani szakosztály rendes ülé-
seit a hónapok következő napjain tartja
1904-ben: október 12-ikén, november 9-ikén,
deczember 14-ikén.

A ,,Beiblatt" ügyében.

A kik a »Növénytani Közlemények*
részére kéziratokat küldenek, szíveskedjenek
a közlemények jelentőségéhez mérten ki-
szabott, és valamely idegen élő (vagy latin)
nyelven megírt szöveget a »Beiblatt« szer-
kesztőjének czímére (Bernátsky Jenő,
Budapest, V. Széchenyi-utcza 1. szám)
küldeni.

A Pesti Lloyd-társulat könyvsajtója (felelős vezető : Kózol Antal /.), Dorottya-utcza 14.

III. KÖTET. 1904. 4. FÜZET.

II /

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN.

A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

KLEIN GYULA

KÖZREMLKÖDESEVEL SZERKESZTI

SCHILBERSZKY KÁROLY.

MEGJELENIK NEGYEDEVES FÜZETEKBEN.

BUDAPEST,

KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT

(Budapest, \'III. Kszterházy-utcza lö. szám.)

1904.

Ez a füzet öt ív terjedelmű.

TARTALOM.

Magyarország tözegmohai (27 eredeti rajzzal), P é t e r f i Mártontól
Az Aster Pannonicus-ról (3 eredeti rajzzal), Rapaics Ray-

mundtól _.. ... ... ... .-. ... ... .-. .-.

Növénytani bibliográfiánk szláv adatai, Ernyey Józseftől ___

IRODALMI ISMERTETŐ :

Hegyi Dezső: Konyhakerti növényeink élősdi gombák és

baktériumok által okozott legfontosabb betegségei és az

ellenük való védekezésmódok .__ ... ... _.. _.. ... ...

Moesz Gusztáv: Brassó vidékének levegőn és folyóvízben
élő moszatjai .__ ... __. ... ... ___ ... .__ ... ,.. ._.

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.. ... ... . . ... ... ... ...

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.. ... ... ... ... ... ... ... ... —

PÁLYÁZATHIRDETÉS ... .- ... — - ... -- ... — ...

HELYREIGAZÍTÁS ... - ... ... ... -. - -- - — —

BEIBLATT Nr. 4 ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...

Oldal

137

169
173

184

185
185
198
202
202
(37-40)

A növénytani szakosztály czélja és
működése.

1. Czélju a Kir. M. Természettudományi
1 ársulat keretén belül alkalmat n3'újtani
szakszerű közlemények előterjesztésére, vo-
natkozzanak azok akar eredeti megfigyelé-
sekre, akár a szakirodalomban megjelent
értekezésekre, avagj* előre kitűzött tudomá-
nyos kérdések megvitatására; továbbá, hogy
ezzel kapcsolatban alkalom adassék az
ugyanazon szakban munkálkodóknak egy-
mással való fesztelen érintkezésre és tudo-
m;m\'os eszmecserére.

2. Az osztály-ülések, a Társulat szün-
idejét kivéve, havonként egyszer, és pedig
szakosztálvi határozat szerint niiudcii Iió-

Hiipnak második szerdáján tartandok ; szá-
muk a bejelentett előadások számához ké-
pest szaporítható, nem elegendő' bejelentés
esetén csökkenthető. A választmánj'i ülés
napján osztályűlés nem tartható.

3. A szakosztálynak tisztviselői a kö-
vetkezők :

(1 ) az elnök, b) a másodelnök, c) a jegy-
ző. A szakosztály szükséghez képest vá-
laszthat még egy helvettes elnököt és eg}'
segédjegyzöt.

4. A tisztviselőket a szakosztály ren-
des tagjai három-évenként, a Társulat évi köz-
gyűlését követő értekezleten titkos szavazás
útján általános szótöbbséggel \-álasztják és
a viilasztmánynak bejelentik.

NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

III. KÖTET. 1904. 4. FÜZET.

Péterfi Márton: Magyarország tőzegmohai.*

(27 eredeti rajzzal.)

A tőzegmohák több tekintetben (nyalábosán álló ágaik, felemás levél-
sejtjeik, antheridiumaik szerkezete és termésük sajátságos alakulása révén)
olyannyira elütnek a többi lombosmoháktól, hogy Lindberg** a máj- és
lombosmohák közé helyezi, mint ezekkel egészen egyenlő értékű alosztályt.

A régebbi bryologusok a tőzegmohafajok megállapításakor a külső
morfológiai jellemző tulajdonságokra voltak leginkább tekintettel. Innen magya-
rázható, hogy ugyanazon név alatt nem egyszer különböző, vagy más-más
nevek alatt gyakran ugyanazokat a fajokat értették és közölték munkáikban.
Világosság a fajokra csak akkor derült, a mikor a megkülönböztetés a mikrosz-
kópot is igénybe véve, a belső morfológiára is tekintettel volt. Ma a meg-
különböztetés a fajokat illetőleg majdnem tisztán anatómiai, és külső jellegekre
(termet, gyepszín, ágak alakja, levelezettsége stb.) csakis a változások külön-
böző alakjainak megállapításakor vagyunk figyelemmel. A részletesebb élettani-
anatómiai fejtegetéseket mellőzve, lássuk milyenek a tőzegmohák ama részei,
melyeknek minémüségei a fajokat vagy ezek csoportjait szabják meg.

A szár. A tőzegmohák szárában (törzs [H a z s 1 i n s z k yj) a követ-
kező részeket találjuk. Legbelül van a lombosmohák középfonalát helyettesítő
bél. Ennek vékonyfalú színtelen parenchymás sejtjei kissé collenchym-szerűen
megvastagodottak és a szár tengelj'ének irányában megnyúltak. A belet u. n. fa-
henger (fakemény | H a z s 1 i n s z k y|) veszi körül, mely az egyes fajokra
jellemzően színezett (sárgás, pirosas, barnás vagy zöldes), vastagfalú. szűk
üregű prosenchymás sejtekből alakul. Legkívül van végre a színtelen, vékony-
falú és a bélhez hasonlóan parenchymás és gyakran azonos-átmérőjű sejtekből
való kéreg, mely 1— 5-rétegű. A kéregsejtek egymással a legtöbb fajnál likacskákkal
(pórus) közlekednek, és nem ritkán a felületi réteg sejtjeinek a külső fala
is likacskás. A Cyinbifol ia-csoporí fajainál a kéregsejtek rostosak, azaz
csavarosán és gyűrűsen vastagodottak, mint mindegyik faj ágieveiének a
hyalin-sejtjei ; a többi csoportnál e rostok hiányzanak. A Ciispidalu caopoví
némely fajánál {S. irciirviiui és rokonai) a kéreg fejletlen, vagyis sejtjei
inkább csak nagyságban különböznek a fahenger sejtjeitől. E miatt e csoport

* Előterjesztette .S c h i 1 h e r s z k y k' á r o 1 y a iKÍvénytani szakosztálynak
• 1904. évi október 14-ikén tartott ülésén.

** Musci .Scand. in syst. novo. nat. disp. llps. 1<S79.

138 PÉTERFl MArTOX

némely fajánál a kéreg jelenlétének vag\' hiányának a felismerése sokszor
nagyon nehéz, és kétes esetekben a keresztmetszeten kívül hosszmetszetek
vizsgálata is szükséges. A felületi kéregsejtek külső falán lévő likacskák
felületi metszeten, vagy a lehántott és kiterített kérgen tűnnek fel legjobban.

A tőzegmohák szára alig elágazó és leginkább hosszúságában változó.
A szárak hossza egyszersmind a gyepek magasságát is megszabván, leginkább
feltűnők egyes fajok compactum-formái tömött, alacsony. — és s/m-/?/w/-formái
m..gas gyepekkel.

Az ágak hasonló szerkezetűek, mint a szár, de kérgük csak egyrétegű.
A kéregsejtek aprók és csak a i?;^;V/a-csoport fajainál hasonlók a szárkéreg sejt-
jeihez, a mennyiben majdnem olyan alakúak, és a külső faluk felső vége likacskás.

Az ágkéreg apró sejtjei közé (a Cy7»/7//b//a-csoportbe[i fajok kivételével,
a hol az említendő sejtek egyáltalában hiányzanak) nagyobb tömlőalakú,
többé-kevésbé görbenyakú, nyakuk végén likacskás u. n. »retorta sejtek«
keverednek. Levelektől megfosztott ágakon e sejtek könnyen észlelhetők.

Az ágak nyalábos-állása az összes fajok közös tulajdonsága. A szár egy-
egy pontjából, rendesen minden negyedik szárlevél töve széléből 2—7 (a Poh-
t-ZűJt? csoportbeli S. WuJfiantim nk\ 7— 13) ág nő ki, melyek közül 1—4 vasta-
gabb, vízszintesen vagy lefelé, illetőleg fölfelé irányozottan elálló, a többi
vékonyabb, hosszabb, csüng, és a szárhoz simul. Az elálló ágak alakja külö-
nösen változó, és a szerint a mint hosszúak és vékonyak vagy ostorformák,
rövidek cs vastagok, hegyes- \'agy tompavégűek, leveleik mindenfelé állók,
vagy sarlósán egyoldalra görbültek, lazán vagy sűrűn levelesek; — meg lehet
különböztetni ugyanama faj körében Icpio-, inastigo-, bracliy-, dasy-, fiiry-,
ortlio- és drepanoclad-, illetőleg laxiiin- és imbricatum alakokat.

.4 levelek. A tőzegmohák levelei kétfélék: »szár-« és »áglevelek«.
A harmadik neme a leveleknek : a perichaetialis levél, a fajok megkülönböz-
tetésekor alig kerül figyelembe. Mind a szár-, mind az áglevelek éretlenek,
egy-sejtrétegűek, de kétféle sejtből alakulvák.

A szárlevelek (törzslevelek [H a z s 1 i n s z k y]) változatos alakúak és
a fajok megkülönböztetése közben felette lényegesek. Rendesen szegélyesek,
szegélyök egyenletes vagy aláfelé szélesedő. Gyakran nyelv-, háromszög-, nagyon
ritkán tojásdad-alakúak, és még ritkábban szélesedő végűek. Hegjáik. de egy4íét
fajnál oldaluk, szélük is rongyosan-rojtos, vagyis a hyalin-sejtek falai eltűnvén,
a zöld-sejtek minden összeköttetés nélkül, rojtszálak módjára nyúlnak ki a
levélből. A hyalin-sejtek gyakran osztottak, rendesen rosttalanok és ilyenkor
likacskák sincsenek rajtuk ; sokszor azonban - különösen a levél hegye, — de
néha egész lemezében rostosak és likacskások. A szárlevelek fel- vagy elállók,
néha le is hajlanak és a szárhoz simulnak.

Az áglevelek alakja általában tojásdad-lándzsás, rövidebb vagy hosszab-
ban kitolt hegygyei, szegélyük egyenletes. Többnyire nagyon teknősek, ép
vagy fogas szélük róna, vagy a gyakran levágott és fogas csúcs felé hehajló,
vagy végre ritkábban csövesen összehajló. Nagyon gyakran szabályosan öt
sorban állanak, bizonyos fajoknál közepüktől visszatörvék, mi miatt az ág
borzasán leveles. A lecsüngő ágak levelei általában keskenyebbek mint az elállóké.

Magyarország tóziígmohai. 139

A levél-sejtek (a perichaetialis levelek gyakori kivételével) mindig kétfélék,
u. m. keskenyebb, régebben sejtfalnak tartott, oszlopszerű és chlorophyll- tartalmú
u. n. »zöld-sejtek«, melyek a levéllemezben a háló szálainak módjára helyez-
kedvék el, és közeikben a nagy, tágas színtelen u. n. »hyalin-sejtek«, melyek-
nek tartalma nincsen. Rendszertani szempontból a zöld sejtek elhelyezésük és
keresztmetszeti alakjuk, a hyalin-sejtek pedig likacskáik, ezek alakja is helye
révén nagyon lényegesek.

A »zöld-sejtek« a szerint a mint a levél színe vagy fonáka felé, vagy
végül a hyalin-sejtek között éppen középen vannak elhelyezve, eiido- vagy
exoph'iiiiis, illetőleg centriciis beágyazásúak. Mind a három beágyazás mellett
lehetnek mindakét felől szabadok, vagy egyik oldalon a hyalin-sejtektől takartak.
A középponti (centricus) beágyazási! zöld-sejteket a hyalin-sejtek némely esetben
egészen körülzárják. A zöld-sejtek alakja nagyrészt beágyazásuk módjától függ; így
az endo- vagy exopleurus, levélfonák, illetőleg szín felől fedett zöld-sejtek kereszt-
metszetben rendesen háromszögűek, a mindakét felől szabadok trapézalakúak. A
középponti (centricus) elhelyezésű zöld-sejtek a szerint a mint mindakét felől szaba-
dok vagy zártak, orsó- vagy kerülékalakúak. A zöld-sejtek falai rendesen egyenlő
vastagok, néha azonban a szabadon fekvő falak vastagabbak, mint a többiek.

A hyalin-sejtek keresztmetszeti alakja rendesen kerek, néha négyszögletes,
máskor kétoldalt kissé lapított. A rostoknak nevezett csavaros vastagodási-
lemezek metszetben gyakran tűnnek fel. A falak az a része, mely a zöld-
sejtekkel össze van nőve, és melyeket érintkező-falaknak nevezhetünk, az esetek
többségében sima, néha azonban (hosszmetszetben különösen jól feltűnően)
szemölcsös ; a .S. imbricatiim-náX az érintkező-falon tövisszerű vastagodási ter-
mékek vannak.

A hyalin-sejtek szabad falain lévő »likacsok« különbözek ; így vannak
nagy, keskenyszegélyű, -- vagy apró, szélesszegélyü »gyűrűs-likacsok« a sze-
gélytelenek mellett. .A likacsoktól elüt a »hártyavékonyodás«. a midőn csak a
likacs határát jelző vastagodás van meg, de a sejtfal valóban nincsen átlikadva.
A likacsok legtöbbször a sejt széle felé vannak, és ilyen esetben » varrat-
menti likacsok«-ról szólunk; máskor a sejt alsó vagy felső végén mint
»zug-likacsok« és csak nagyon ritkán vannak elhelyezve a sejtfal közép-
vonala mentén, mint »falközépi-likacsok«. Néha sorban állanak akár a var-
ratok, akár a sejtfal középvonala mentén ; máskor e mellett még aprók is
és olyan sűrűn vannak egymás mellett, mint a gyöngysor szemei. A likacsok
elterjedése fajonként változó és jellemző.

Általában a levél hegyi-része leggazdagabb likacsokban, hol a színén, hol
a fonákán ; máskor a levélszín vagy fonák széle a likacsosabb, sokszor pedig
a szín vagy a fonák egészen likacstalan. A levélalja felé a likacsok mindig
nagyobbak, mint föntebb. A lecsüngő ágak levelei szintén likacsosak, néha
éppen úgy, mint az elálló ágakon, máskor meg ezekétől eltérően. A szárlevelek
hyalin-sejtjein, különösen ha azok rostosak, szinten vannak likacsok, melyek
alak, elterjedés és elhelyeződés tekintetében éppen olyan változók az egj^es
fajoknál, mint az áglevelek likacsai. Meghatározáskor az áglevelek likacsai
irányadók.

140 PliTKRl'l MAKTOX

\^irüL!,::ati viszonyok^ /cniiés. A tőzegmohák kivétel nélkül egy- vagy két-
lakiak. Az antheridium-ok külön ágacskákon vannak elhelyezve a levelek tö-
vében és a többi lombos mohától eltéröleg tojásdad-gömbös alakúak, vékony-
és hosszúnyelüek. Kinyílásuk akként történik, hogy a tető- rész felhasad és az
így keletkezett lebenyek kifelé kunkorodnak. Az antheridium okát viselő ágacskák
vaskosak, bunkóalakúak és sötétebb vagy más színűek, mint a gyep; néha a szár
tetején a fejecskévé összeszorult ágak között, máskor a fejecske alatt egy-egy
ágnyalábban vannak elhelyezve. Hasonló elhelyezésűek a nő rügyek is ; az
iirchegonitini-ok o\yanok, minta többi lombosmoháknál, de a termés másképpen
fejlődik belőlük. A tok a rügyalakú női ágacska egyenes folytatását képező
tartó (pseudopodium) végén ízűi nagyon rövid, talpszerű, és a nyélnek meg-
felelő része által ; fiatal korában gömbös, később poháralakví, éretten kupak-
kal nyílik, de szája csupasz, nincsen szájpárkányzata (peristoniium), sem
gyűrűje. Az archegonium falazata, mely a tokot hosszabb ideig zárja körös-
körül, utóbb szabálytalanul fölreped, és többnyire csak foszlányaira akadhatni
a tok alján ; a toknak tehát nincsen süvege (calyptra). A négylapú, egyik
oldalukon domború (vízben fonálszerű, szárazon telepképű protonemát verő)
spórák* az amphithecium-ban képződnek; az endothecium a félgömbös-párnás
középoszlopot alkotja, mely azonban nem töri át a spóraképző réteget, hanem
az alatt, mint boltozat alatt húzódik meg.

*

A tőzegmohákra vonatkozó első hazai adatok W a h l c n b e r g-től '*
származnak, és ettől kezdve a legtöbb, mohákat is felölelő florisztikai vagy
tisztán bryologiai munkjiban akadhatni ilyennemű adatokra. Iilz adatok össze-
gező összeállításáról azonban le k'ellett mondanom, mivel meggyőződtem, hogy
úgy a régibb, mint az újabb hazai dolgozatok és munkák ,S'/Vuí,;'7? ;//;/■ adatai
hosszadalmas revíziót igényelnek, a mennyiben a közölt nevek alatt rendszerint
más fajok lappanganak. E munka pedig — föltéve, ha minden példához hozzá
IS lehetne jutni — hosszú ideig tartana ; tőzegmoha flóránkról már most
számot adandó, megelégedtem ama fajokkal, melyeket a Magyar Nemzeti Mú-
zeum herbáriumában és saját gyűjteményemben találtam. De ezeken a herbá-
riumi adatokon kívül fölvettem az újabb hazai irodalom némely biztos adatait is.
nevezetesen Demeteréit*** és azokat, melyek W'a r n s t o r f'' vagy R ö 1 1"'"''
meghatározta vagy gyűjtötte "''■''"'' anyagra vonatkoznak. E példák vizsgálata és

* .A tőzegniohak ú. n. niikrosporái N a w a s c h i n (liot. Centrulbl. XLIII. 2^0.)
szerint egy í/'^^//a^j'o-félének, a Tilldia Spliagiií Xaw :-nak spíJrái.

** G. W a h 1 e n b c r g : Flóra Carpatorum princ. Göttingae, 1S14.
*'* Demeter K. : l'j adatok hazánk mohtlnrájdhoz. (")rv.-term.-tud. Ert. 1887.
320-322.

i" W a r n s t o r f határozta anyagot közölnek: Csati) .1.: .\ .Mluha nevű U\
és virán\M. Magyar Növt. Lapok ( I.SSS) : C h a 1 u b i n s k i : Enum inusc. frond.
Tatr. Warszawa (1886) 171 — 176.

tt Roll, .1 u 1 i u s : Beitr. zur Laubmoosll. d. Ifohen Tatra; Hedwigia (1904)
p. 137—139.

ttt Roll. .1 u l i u s : Pjeitr. /ur .Moostl. J. tmiissilvanischcn Alpen ; 1-fcdwigia
(U»03) p. 304-.").

MAGVAIvOK'SZAG TOZKG.MüHAI. 1 11

hiteles irodalmi adatok szerint hazáni<ban 'M íaj ' tőzegiiioha terem, a mi te-
kintettel arra, hogy hazánkban a Xcmetország északi részein g3^akran óriási
nagy területeket ellepő tőzeglápok. — a tőzegmohafajok e valóságos melegágyai, —
egyáltalában liiílnyzanak, valaminthogy alantabb fekvő lápjaink, ha vannak
is nagyobbak, más természetűek, tözcgmohakban nem a leggazdagabbak :
elég szép szám, és a mellett tesz tanúságot, hogy a Kárpátok hegykoszorú-
jában — tehát a hegyi-havasi tájakban — elég sok tőzegmuhafaj otthonos.
\"égül a hála aJ()ját rovom le, a midőn I<" i 1 a r s z k y N á n d o r dr.
úrnak, nemzeti múzeumi növénytani osztályigazgatónak a szükségeltem iro-
dalom és a Magj'ar Nemzeti Múzeum .S/77:űi,o///;;i-gyűjteményének áttanulmá-
nyozhatasáért, Győr fi"}' István dr. tanár úrnak pedig gazdag tátrai, illetőleg
erdélyi gyűjtése átengedéseért köszönetet mondok.

Sphagnales. - Tőzegmohák.

Egyetlen ide tartozó génusz : Spliagiiuni Eurh. in Hannov. Mag. ( 1 "iSO; 'io.l.

A főcsoportok áliu'rjele.

\a. A szár és az ágak kérgének sejtjei rostosak. Inopliloca Kl'SSüW.
1/'. A szár és az ágak kéregsejtjeiben nincsen rost.

Litop/ilin'Li Kr.ssow.

I. ioesoport. InopliJoea Ru.S.SOW.
Zur Anat. etc. 1887.

Ív u s t s k é r g ú t ő z e g m o h á K' .

A szár és az ága;<, vagy csak az utóbbinak kéregsejtjei rostosak. F'bbe
a főcsoportba csak egy csoport tartozik.

1. csoport. Sphagna cyinbifoUci LiXüB.

Torfm. byg. ulbred och. ,syst. uppst. IStíl ; Limpr. l.aubni. I. I(i2 ;
Warnst. Engl.-Pr. Xat. ini.-fam. 1. 3. 251.

Kérgük erőteljesen kifejlődött. 3— 5-rétegü ; a kéregsejtek rostosak. ;i
kerületen fekvők külső fala pedig mindig likacskás : az ágak kérge hasonló
szerkezetű, de egyrétegű. retíHtasejtek hiányzanak. A szárlevelek nagj'ok,
nyelvalakúak, hegyük kerekített, rendesen rongyosan-rojtos. Aglevelek tojás-
dadok erősen teknősek, szegélytelenek vagy színtelen szcgélyüek. végükön
csuklyamódra összehajló széllel. Zöld-sejtjeik keresztmetszetben háromszögűek,
trapéz- vagy orsóalakúak néha kerülékesek, centrikus vagy excentrikus (endo-
pleurus) üreggel. Elhelyezésük módját tekintve egy vagy mind a két oldalon

Ha z í, 1 i n s z k y (A Mugy. biroJ. mohn. 271 274. old. ( egész hazánkból
S, illetőleg a változatokként szereplőket is beleszámítva. 1 1 fajt közöl.

142 PÉTERFI MÁRTON

szabadok, néha a hyalin-sejtektől egészen körülzártak. A hyalin-sejtek érint-
kező-fala sírna, szemölcsös vagy tüskés.

Az idetartozó tőzegmohák valamennyien kétlakiak ; a legtermetesebb
és legszebb tőzegmoháink.

.4 fajok niegliaiározó ktilcsJ.

\a. A zöld-sejteket a hyalin-sejtek egészen körülzárják.

5. médium LlMPK.

\b. A zöld-sejteket a hyalin-sejtek nem, vagy csak a levél fonáka felől
zárják be ... 2.

2a. A zöld-sejtek min dákét felé szabadok, orsóalakúak, centrikus üreg-
gel, szabad falaik erősen meg vannak vastagodva . . . o

2b. A zöld-sejtek csak a levélszín felé szabadok, fonák felől a hyalin-
sejtektől takartak ... 4.

3ű. A hyalin-sejtek érintkező-fala sima, 5. siibhicolor Hampe.

'ib. A hyalin-sejtek érintkező-fala szemölcsös. vS. papillosiim LiNDB.

Aa. A hyalin-sejtek érintkező-fala sima. vS". cymbifolimn Ehrh.

4b. A hyaUn-sejtek érintkező-fala tüskés. S. imbricatum HoRNSCH.

Sphagniim imbricalnin HoRNSCH.

In Flóra (1830) 516; Russow Beitr. (I8(3n) 21; L i m p r. Laubm. I.
106 ; W a r n s t. Engl.-Pr. Nat. Píl.-fam. I. 3. 251 ; 6'. Anstini SuLL. Aust,
Musc. appal. (1870) 3.

Gyep zöldes, okker- vagy tajtékszín sárgás. Kéreg 3— 5-rétegü, a felületi
sejtek külső fala két sorban álló 3—6 likacscsal. Fahenger sárgás barna.
Ága 3—4, ezekből 2 elálló, sűrűn és fedelékesen leveles. Szárlevél hyalin-
sejtjei ritkán rostosak és likacsosok. Áglevelei tojásdadok, szegélyesek,
hegyük széle behajtó. Zöld-sejtek kereszímetszetben háromszögűek, egyenlő
vastag falúak, a levél színe fele ágyazottak, fonák felöl a kétszer olyan magas

31. rajz. Keresztmetszet a .S. imbricatiiin ágleveléböl.

hyalin-sejtektől takartak, vagy trapézalakúak és mindakét felől szabadok. A
hyalin sejtek érintkező fala tüskés. Likacsok a levél színén a sejtfal közepén,
fonákán a varratok mellett vannak, egyszerűek, nagyok.

Magyarországból való példáit nem láttam, de kétségtelenül nálunk is
előfordul hazánk északibb részein.

MAi.VAKOKSZAG TOZKGM()HAI.

143

1. l'aj. Spliaguiiiii cviiihifd/iiiin

.HRH.

tJTI

.(X^

Hannov. Mag. (1780) 230 ; S c h i m p. Knlw. (18r)8) (i'J ; 1. i ni p r. l.aubni.
]. 103; Warnst. Engl. Pr. Nat. I'll.-fam. I. 3. 252; H a z s I. Mohfl. 274;
.S'. paJnslri' L. vSp. pl. ed. 2. llOCi; .S'. obliisifoliiiiii \'A\ri\. l'l. crypt. (1793)
no 241 ; S. lalifoliiiui Hedw. vSp. Musc. (1801) 27.

Gyep zöldes vagy különböző arnyékiatban sárgás, felül barnás vagy
veresedő. Kéreg 2— 4-rétegü, a felületi sejtek külső falán 1--2 sorban álló
4 — 10 likacs. Fahenger sárgás vagy világos barna, Ag 3 — ö, ezekből 2- 3 eláll('),
vékonyodó véggel. Szárlevelei-
ben a hyalin-sejtek ritkán ros-
tosak és likacsosok. Aglevelei
tojásdadok, szegélytelenek,
heg^í^ük széle összehajló,
.4 zöld-sejtek keresztmetszet-
ben hosszúkás háromszögű ek,
egyenlő vastag falakkal, fél-
olyan magosak^ mint a hyalin-
sejtek, alcvéhzínhe ágy azotiak,
fonák felől takartak. A hyalin-
sejtek érintkező-fala mindig
sírna. A varratmenti likacsok
fonákon mindenütt, színen
csak a szélek felé vannak.

Közönséges és nagyon változó.

Variatio. compactum Schlikfu. ct Warnst.: gyep csak 2—8 cm
magas (a tőakiknál 10—30 cm) ; laxnm Warnst. : olyan magas, mint a tő-
alak, de elálló ágai nagyon lazán levelesek ; brachycladuni Warnst. : elálló
ágai rövidek, vastagok, tompavégüek ; piirpnrascens Warnst. : gyep bíbor-
szín ; fnsccsccns VVarnst. : gyep dohányszín sárgásbarna ; inibricatum Köll :
az elálló ágak levelei erősen fedelékesek.

Előfordulás: I. * Pozsony környéke (B ii u m 1 e r), Podspady,
Salgó, Késmárk (H a z s 1 i n s z k y), Bánsági havasok (R o c h e 1), Pinkafő
(Márton). 11. Kukojszás, Szent Anna- tó, Hideghavas: Surului, 'forda. \'iság
a Vlegyászában (Oyőrffy) Déva (Péterfi). III. Magas-Tátra (K r u p a et
( ■ h a 1 u b i n s k i, Chalub. En. 175.); compactum : M. -Tátra (C h a 1 u b i n s k i
En. 17().); imbricatnm : vStufengraben és Rox (G r e s c h i k apud P ii 1 1.
Hcdwigia XLIII. 139.)

B a 11 m g a r t c n
K i t a i b c 1
\\M c r z b i c k i
K a 1 c lib r c II n c r
S i m o n k a i

32. rajz. Kct keresztmetszet a ,s'.
aalcvelébid.

■\'inl)il'i)liuiii

tvinbifi'liu/iui Erdélyből
Sclmcczről

D ei

:e n

»
»
»

»

* I., A M. N. .Múz. herbáriuiiuinak,
lapon említett irodalmi adatok.

S. sqtuirrosiiin

S. Girgciisolutii.

a l)ánságh(')l .S\ ronipactinn,

a Tátráb()I i\ síibbicotor,

a Retyezátról N. platyphylhiin,

a 'r;itráb()l S. coinpactmti.

II., saját gyűjteményem adatai. 111. a l-ili.

144

PETERFl MARTON

2. faj. SpJiagtium subbicolor Hampe.

in Flóra (1880) 440; L i m p r. Laubm. III. 605; S. inlennediitin Rvssow
Zur. Anat. (1887.) 28; S. papillosiiin var. intermediinn Warnst. in Hed-
wigia (1891) 159 ; ,S'. inlermediiim Russow Zur Kenntniss (1894) 108 — non
Hoffm. Deutschl. FI. (1795) II. 22; S. papillosum var. laeve Warnst. Eur.
Torfm. Exs. et var. sublaeve Limpr. Mscr. ; 5 cymbifoliiiui Kalchbr. Fxs. in
herb. Mus. nat. Hung.

Gyep nagi'on halavány zöld vagy sárgás, leggyakrabban fehéres. Kéreg
2 — 3-rétegű, a felületi sejtek külső fala 1 — 2 sorban álló 2—6 likacscsal.
Ág 3—6, ezekből 2 — 4 elálló és középen dagadt. Fahenger halaványsárgás.
Szárlevelek mint az előbbi fajnál. Áglevelei nagyok, szegélyesek, szélük felül

o3. rajz. Keresztmetszet a .S'. subhicolor ágleveléből.

összehajlik. A zöld-sejtek vaskos orsóformák, iiüinlakél felöl szabadok cs olyan
magasak mini a liyalin-sejlek, keriilékes üregük centrikus, szabad faluk erősen
megvastagodott. A hyalin-sejtek érintkező fala sima. Likacsok a levélfonákon
a varratok mellett, a levél színén szórv^ányosak vagy hiányzanak.

Variatio. brachycladmn M. : gyep alul fehéres-zöld, felül zöld,
elálló ágak rövidek, hasasok, hegyük tompa, kurta ; subfuscescens M. : gyep
világos dohánysárga, felül barna.

Előfordulás: I. Tátra-Füred (Istvánffi), Szepes-Olaszi, Zöld-Tó
(K a 1 c h b r e n n e r, 5. cymbifoliiim, illetőleg 6\ cymb. pycnoclad. alatt);
subfuscescens : Alsótatrafüredi-Láp, Rókuszi-Erdő és Láp (F i 1 a r s z k y) Grüne-
wald (Bernátsky). II. Surului a Hideghavas alatt, Kukojszás (G y ő r f f y) ;
brachycladnm : Surului (G y ő r f f y).

3. faj. Sphagmwi papillosum Lindb.

Acta soc. se. fenn. 10, (1872) 280; Limpr. Laubm. I. 105;
Warnst. Engl-Pr. Nat. Pl.-fam. I.

253

5 cymbifotium var. papillosum

SCHIMP. Syn. (1876.) 848.

34. rajz. Keresztmetszet a S. papillosum ágleveléliól.

Gyep halavány okkersárga vagy barna. Kéreg 3—4- rétegű, felületi sejt-
jeinek külső fala 1—2 sorban álló 2—7 likacscsal. Fahenger sárgásbarna.

MAÜYAkOKSZÁG TŰZKGMOHAl. 145

Ag 2—3, ebből 1 — 2 elálló, vaskos és rövid. Szárleveleinek hyalin-sejtjei
üresek, likacsuk nincsen. Aglevelek rövid tojásdadok, szegélyesek. .4 zöld-
sejU'k olyanok, mini a S. siibhicolor-nál, a hyalín-scjlek crintkező-fala azonhau
nagyon szcinölcsös. Likacsok, mint az előbbi fajnál.

Minden tekintetben olyan, mint az előbbi, de szeniölcsös érintkező-
falú hyalin-sejtjei révén erősen elüt attól.

Előfordulás: ÍI. Bory-Mocsár (Hollós.) III. A .M.-Tátrából
C h a 1 u b i n s k i 'En. 17H.) említi.

4. faj. Sphagnitnt niediiiiu Limi^k.

Bot. Ccntralbl. 7.(1881) 313; Laubm. 1. 104; W a r n s t. Engl.4'r. Xat.
Pn.4am. I. 3. 253.

Gyep mindig pirosas színű, ritkán tisztán sárgás, de a hím-ágacskák
ilyenkor is piroslók. Kérge 3— 5-rétegLÍ, a felületi sejtek külső fala 1 — 2
likacscsal. Fahenger rózsaszínű vagy piros. Ága 3 — 5, a 2-— 3 elálló vaskos
tompavégű.

Szárlevelei végén a hyalin- sejtek gyéren likacsosok és tökélet-
lenül rojtosak. Aglevelei szélük egész hosszában behajolvák. A zöld-sejtek
aprók, egészen körülzárlak, üregük kerül ékes és centriktts. A hyulin sejtek
érintkező fala sima. Likacsok leginkább a levélfonákon.

35. rajz. Keresztmetszet a .S. médium áglevelcböl.

Egészen körülzárt zöld sejtjei vannak a S. conipacluin-nak is, de ennek
kérge rostnélküli és zöld-sejtjei inkább a levélfonákhoz feküsznek közelebb.

Varia tio. pallescens Warxst.: gyep halavány vagy sötétebb okkersárga
színű; pnrpurascens Warxst. : gyep sötét bíborszínű; congestmn Schlieph. et
\\'arn.ST. : gyep vereses, 2— <S cm ; strictinn RöLL : gyep nagyon magas :
brachyclada RöLL : elálló ágai rövidek, hasasok ; iinbi icahiin Rol.i, : elálló
ágak levelei erősen fedelékesek.

Előfordulás: 1. Csorba (I s t v á n f f i); II. 1 Jobrin : iJe asupra
Dobrinului ; Kukojszás (Győrffy), Fáring-havas (l'éterfi). Szelicsci-Tó
Kolozsvár m. (W a 1 z, Győrffy, Péterfi); pallescens: Kukojszás
(Győrffy); III. Mluha-Tó (Csató, Magy. Növt. Lapok IX. ti.), Besinoi
(Roll, in Hedwigia XLII. 3U5.) ; piirpíirascens : M. -Tátra (C ha 1 u b i n s k i,
En. 17t).); congestum : IM. -Tátra ((' h a 1 u b i n s k i 1. c), Besinoi (Roll,
in Hedwigia XLII. 305.); brachycladunt : Besinoi (Roll 1. c.) ; intbriealttni :
Ta.rpat&k\■\'ö\gy, ()t-T(') (Roll in Hedwigia XLIII. 130.) ; slricliiin : Besinoi
(Roll, in Hedwigia XLII. 3(J5).

Növénvtani Kozleménvcli. li'04. III. kötet, 4. füzet. 10

146 PÉTERFI MARTüX

II. főcsoport : LitopJiluea Russüvv.
Zur Anat. etc. 1887.

vS í in a k é r g ü t ő z e g m o h á k.
A szár és ágak kérgének sejtjeiben nincsen rost.

.4 csoportok uieghatáror.ó kulcsa :

\a. A zöld-sejteket a h\^alin-sejtek egészen körülzárják .... 2

íb. A zöld-sejtek mindakét felől szabadok, vagy csak egyfelől zártak 3

2a. A zöld-sejtek ürege kissé a levélfonákhoz közeledik ; az ágkéreg
sejtjei egyformák, mindeniknek külső fala felső végén likacsos ; ág 3—4,
ebből 1—2 elálló. Sphagna rigida LiNDB.

2b. A zöld-sejtek ürege centrikus ; az ágkéreg retorta-sejtekkel ; ág
7—13, ezek közül 3—6 elálló. Sphagna polyclada RuSSOW.

3d. A zöld-sejtek a hyalin-sejtek között középen feküsznek, mindakét
felől szabadok, sejtüreg centrikus -^

Zb. A zöld-sejtek a levél-fonáka vagy színe felé feküsznek, mindakét
felől vagy csak egyfelől szabadok, sejtüreg excentrikus 5

4ű. A hyalin-sejtek érintkező-fala gyengén szemölcsös ; a szárlevcl
kerekített- és rongyosan rojtosvégű. Sphagna sqtiarrosa Schlieph.

4b. A hyalin-sejtek érintkező-fala sima, — a szárlevél vége hegyes
vagy tompa, de sohasem rojtos. Sphagna subsecunda SCHLIEPH.

5a. A zöld-sejtek a levél színe felé feküsznek, fonák felé szabadok
vagy a hyalin-sejtektől takartak. i-Iyalin-sejtek a levél fonáka felé domborúak.

Sphagna acutifolia Schlieph.

5é. A zöld-sejtek a levélfonáka felé feküsznek, a levél színe felé sza-
badok vagy a hyalin sejtektől takartak, utóbbiak a levél színe felé domborúak.

Sphagna cuspidata SCHLIEPH.

A) Diplagta RuSSOW. 1. c.

A zöld-sejtek körülzártak vagy mindakét oldalon szabadok, sejtüregük

centrikus.

a) Pericleista Russow. 1. c.

A zöld-sejteket minden oldalról körülzárják a hyalin-sejtek.

2. csoport : Sphagna rigida Lindb.

Torf. byg. utbred. och. syst. uppst. 1861; L i m p r. Laubm. 1. 116;
Warnst. Engl.-Pr. Nat. PH.-fam. I. 3. 253.

Szerkezet tekintetében a 2 — 3-rétegü szár- és az egyrétegű ágkéreg
majdnem azonos, a mennyiben az ágkéreg sejtjeinek külső falán is egy-egy
likacs van, és a retorta-sejtek hiányzanak. A szárlevelek aprók, háromszög-
alakúak, hegyük kerekített, kissé rojtos, szegélyük alul nagyon széles. Áglevelek
tojásdad-lándzsások, keskenyszegélyűek. Az ide tartozó egyetlen faj egylaki.

-MAflVAkORSZAC TOZKGMOHAl.

147

."). faj. SphagmiiH coiiipactiiiii Hmi).

Sp. inu5c. (1800) I. IS ; L i m p r. Laubm. 1. 1 17 ; W a r n s t. Engl.-Pr.
Nat. Pn.-fam. I. 3. 243; 5. rigicíuni ScHlMl'. Entw. (1<S58) 65; Hazsl.
Mohfl. 273. ; 5 latifolium Wierzb. ; >S". cymhifolium Degkn. ; S moUc Kalchbr.
et S. sqitarrosum Wiekzb. Exs. in herb. Mus. nat. Hung.

riyep zöldes vagy fehéres, néha okkerszín-sárga, 10--- 15 cm. Fahenger
veresbarna. .4 zöld sejtek kerülékesek, kissé excentrikusok, amennyiben a levél
fonákához közelebb feküsznek , mint a színéhez. A hyalin-sejtek érintkező-fala sima.
Likacsok a levélfonákon számosak, aprók és a varratok mentén sorakozvák ;
a levélszínen a hyalin-sejtek zugaiban, a levélaljában a falak közepén.

3ti. rajz. .S. compactum : keresztmetszet az áglevélből.

Zöld-sejtjei és ágkérge révén könnyen felismerhető.

Variatio. ambigiiiim HüB. : (squarrosum Russow), gyep laza. ág-
levelci berzcdten állók; brachycladum RÖLL : elálló ágai rövidek; compactum
DC. : gyep tömött, alacsony 2 — 8 cm ; cymbifolioides Jens. : termete olyan.
mint a S. cymbifolinm-é vagy papillosnm-é, melyektől csakis mikroszkóppal
különböztethetni meg.

Előfordulás: I. Nagy-Tarpatak (D c g e n. .S'. cymbifoliiimj, Zöld-Tó
(K a 1 c h b r e n n e r, .S'. molle) V . ott (K a 1 c h b r e n n e r, in Rabenh. Bryoth.
cur. Nr. 602.), Thörichtergern (K a 1 c h b r e n n c r), Hinszka-\'ölgy (I. o j k a),
Muntye Szemenik (Wierzbicki, S. latifolium \cymbifolium] ct S. squar-
rosum): amhiguum : Késmárki-Nagy-Erdő (Filarszky); cymbifolioides:
Kopa-Szoros (Lojka). II. ambiguum : Zöld-Tó (Győrffy), Ili. M. -Tátra
több helye (Chalubinski En. 17ö.); ambiguum : U. ott (C h a 1 u b i n s k i
En. 175.), Öt Tó (Roll in Hedwigia XLIII. 139.); brachycladum: V . ott
(Roll 1. c); compactum: Zöld-Tó. Öt-Tó fG r c s c h i k ap. Roll. I. c.)

Sphagna polyclada Russow.

Zur Kenntniss etc, 1994; W a r n s t. Engl.-Pr. Nat. IMT-tám. I.
3. 254.

Águk 7—13, tehát a többi tőzegmohákhoz képest nagyon sok. Kéreg
2 — 3 rétegű ; a kerületen fekvő sejtek külső fala ép. Az ágak kérgében re-
tortasejtek is vannak, Szárlcvelek aprók, háromszögüek. kerekcsúcsúak ; ág-
levelek aprók, tojásdad-lándzsások. keskenyszegélyüek. A hyalinsejtektül
egészen körülzárt zöld-sejtek ürege centrikus. A hyal in sejtek érintkező fala kissé
szemölcsös.

10*

148 PKTKRFl .MAKIUX

Ebbe a csoportba csak az egylaki

SpJiagiiinii W iilfuuunii GlKwEXS.

Arch. Naí. Liv-, Est- u. Kurlands (1860) 17ö ; 1. i ni p r. Laubm. 1.
118; Warnst. Engl. Pr. Nat. Píl-fam. I. 3. 245. -- .S. pyciiodadum
AoNGSTR. Mscr.

tartozik, mely hazánkból ugyan nem ismeretes, de mivel Breidlcr (Ost.
bot. Zeitsciir. 181tO. 151) Bukovinában liatarunkhoz közel szedte, nálunk való
előfordulása valószínű.

Limpricht (I. 110.) Szepes-Olaszi mellől említi hazánkból Hazs-
linszky után. de ezt az adatot munkája pótlékában (111. 6lo.) törli.
Hazslinszky Sz.-Olaszi mellől eredő példája (S. cymbifoUimi var. pycno-
iiadtiiu} nem más. mint a ,S'. siibhicolor.

hj AcJeisla RuS.SüW. 1. c.
A zöld-sejtek fonák és szín felől szabadok: a hyalin-sejtek nem takarják.

3. csoport. Sphagiui sqiuirrosa ScHLlEFH.

Heitr. 1865.; L i m p r. Laubm. I. 123; Warnst. Engl.-Pr. Xat.
Pn.-fam. I. 3. 255.

A szár kérge 2 — -4-rétegű, a felületi sejtek külső fala 1 — 2 hártya-
vékonyodást vagy likacsot mutat. Szárlevél nyelvalakú, kerek vége rongyo-
san rojtos. Áglevelek tojásdad aljból lándzsásak, egész hosszukban fedik egy-
mást, vagy végük bcrzedten eláll. A zöld-sejtek a hj'alin-sejtek között középen
állanak, háromszögűek vagy trapéz-alakúak (a háromszög vagy trapéz alapja
mindig a levél fonáka felé irányul), mindakét felől szabadok. A hyalin-sejtek
érintkező fala gyengén szemölcsös. Az ide tartozó fajok egy- vagy kétlakiak.

A fajol^ meghatározó kiilc^i.

{a. A szárkércg felületi sejtjei külső faluk mindkét végén egy-egy (2)
likacscsal. ^'. squarruíulmn Eksou.

\h. A szárkéreg felületi sejtjei külső faluk felső végén körszerű hártya-
vékony odással vagy egy likacscsal 2.

2a. Egylaki. Az elálló ágak a berzedt végű levelektől borzasok.

S. sqiiarrostiiu Pkr.s.

2/\ K'clhiki. Az elálló ágak hengeresek. .S'. Icrcs (ScHlMP.) Aüngstr.

tí. faj : Sphagnuin sqiiarro^am Pkrs.

in Schrad. .lourn. Bot. (1800) 3Ü8 ; S c h i m p. Entw. (1858) 63:
L i m p r. Laubm. 1. 124 ; H a z s 1. Mohtl. 273 ; W a r n s t. Engl.-1'r. Nat. Ptl.-fam.
1. 3. 255. — .S'. obtiisifoUiiiii (cyinbifoUnm) Baumg. Exs. in herb. Mus.
nat. Hung.

MAGVAKOKSZAC. TOZKGMOIIAI.

140

Gyep mindig zöldes, ritkán sárgás-barna. Kéreg 2— 3-rétegLÍ, a felületi
sejtek kiilsü fala rendesen húiiyavékouyodással, ritkán I likacscsal. Fahenger
zöldes va.ny barna. Ag ;í— ö, ezek közül 1 -'_' elálló, hosszú hegyű. Szár-
leveleinek hyalin sejtjeiben vagy semmi vapy kevés a rost. Aglevclei sze-
gélyesek, széles tojásdadok, teknősök, a középsők hegye visszahajlik, mi
miatt az ag borzas.

37. rajz. Keresztmetszet a .S". sqtiarrosuin ágieveiéből.

.\ zöld-sejtek keskeny trapéz- vagy^^háromszög-alakúak, mindakét felől szaba-
dok, üregük centrikus. .A hyalin-sejtek érintkező-fala gyengén szerriöl-
csös. Likacsok nagyok, a varratok mentén vagy a sejtzugokban állanak,
szín- és fonákfelől gyakoriak. Egylaki.

Egészben kevéssé változó, nagyon jellegzetes faj.

Variatio. fuscencens Jen.S. : gyep okker-szín sárgásbarna, hyalin-
sejtjeinek érintkező-falai erősen szemölcsösek.

E 1 ő f rd u 1 á s : I. Fehér Tó (H a z s 1 i n s z k y), Zöld-Tó (Ka 1 c h b r e n-
n e r), Máramaros (H a z s 1 i n s z k yj ; fiiscescens : Erdély (B a u m g a r t e n,
.9. ohtnsifoHuni.), II. l'"ehérvíz-\'ölgy, Oyalui-havasok, I-Tuitinella-tisztás, \\alea-
Száká a Vlegyászahegységben, Retyiczel (Győrffy) Kodnaihavasok (Pé-
té r fi) ; fiiscescens : Szent Anna-Tó ((i y ő r f fy). Hl. Rókuszi-Láp (G r t- s c h i k
ap. Köll ielep,an^l in Mcdwigia XLIll. 139.).

I; a II 111 g a r t c n .S'. squarrosnnui a Paringró! 5. subseciinJuu'

\V i e !' z b i c k i •.• a Munl3'e .Szemenikről .'?. cuinpiuiu.n

M a í: s 1 i n s z 1; y > Rodna mellől i9. reciirvnin

B a u ir. 1 c r » l'ozsony m. .S". iitiicmiiafinii

7. faj Sphagnnui teres (ScHIMP.) AoNGSTR.

in llartm. Scand. I'e. ed (ISOn ii7: !. i m p r. Laubm. 1. ILT) ; H a z s 1.
Alohtl. "27;;; W a r n s t. Fngl. I'r. Nat. PtT-fam. 1. 3. 255. — .S'. squarrnsinn
var. teres vSc'lU.MF, l^ntw. (1.S58) 64 ; .S'. porosinn Lindb. l8t)2.

Gyep sárgásbarna, néha zöldes. Kéreg 3 — 5-rétegű, a felületi sejtek
kiitsi") fala egy likacscsat. Fahenger vereses vagy barna. Ag 3—5, az 1-2
eláné) kerekded hengeres. Szárlevél mint az
előbbi i'ajnál. Aglevelei tojásdad-lándzsások,
szegélyesek, hegyük fedelékesen megfekszi az
alatta lévőt, azért az elálló ágak hengeresek.
Zöld-sejtek', hyalin-sejtek és likacsok, mint a
.S". squarrosiini-nál. Keltáid.

Szemre nagyon hasonló a S. acniífoliiini
és S. (firgensohnii némely formáihoz, zöld-
sejtjei elhelyezése révén azonban könnyű ezektől
megkülönböztetni. Nálunk még alig gyűjtötték.

Előfordulás: I . ,\lsótátrafüredi-Láp (!•' i 1 a r s z k y).

3S. rajz. Keresztmetszet a
.s'. lercs ágieveiéből.

150 PÉTERFI MÁRTON

S. faj. Sphagnitin sqnarrosulimt LesOU.

in Moug. et Nestl. Crypt. (1854) no 1305; Klinggraeff Leb.- u.
Laubm. West- u. Ost.-Pr. (1.S93) 90.-5. lenellumVEm': Rruch Flóra 1825 ;
S. /eres var. sqiiarrosnhim (Lesou) Schlieph. Mss. Limpr. Laubm. 1. 12().

3V). rajz. Keresztmetszet .S. squarmsiilitm ágleveléből.

Gyep mindig zöldes. Kéreg 3-rétegű, a feliilcli sejtek külső falánál:
mindakét végén 1 — 1 likacs. Fahenger halaványsárga vagy színtelen. Ag
3 — 6, ezek közül a 2—3 elálló, kissé berzedten-leveles. Szárlavél mint az
előbbieknél. Áglevelei hirtelen kihegyezettek, szegélyesek, hegyük lelapul vagy
borzasán áll. Zöld- és hyalin-sejtjei, meg likacsai mint a 5. sqiiarrosuiii-v\k\.
Kétlaki.

A S. Girgensohnii var. speciosiint-hoz csalódásig hasonlít és attól csak
zöld-sejtjei elhelyezése révén különböztetheti meg.

Előfordulás: II. Dobrin : De asupra Dobrinului (Győrffy).

4. csoport. Sphagna subsecunda ScHLlEPH.

Beitr. 1865; L i m p i'- i^aubm. I. 119; W a rn s t. Engl.-Pr. Nat.
Pfl.-fam. 1.3. 260.

A szár kérge vagy 1-, vagy 2— 3-rétegű. A felületen fekvő sejtek külső
fala hártyavékonyodást mutat, vagy likacsos ; az ágak kérge retorta-sejtekkel.
Szárlevelek aprók, kerekített végűek, háromszögűek vagy nagyok, nyelva'a-
kúak, tojásdadok, néha fülesek. Az áglevelek szintén változó nagyságúak,
kerek-tojásdadok, tojásdad-lándzsások szegélyesek, hegyük fogas ; gyakran
egy oldalra hajlottak. Zöld-sejtek mindakét felől szabadon feküsznek, szabad
faluk megvastagodott, üregük centrikus; a hyalin sejtek között középen van-
nak elhelyezve. Hyalin-sejtek érintkező-fala sima. Az ide tartozó fajok mind
kétlakiak.

A fajok meghaláro-^ó kulcsa.

\ű. A szárkéreg eg^í^rétegü 2.

\h. A szárkéreg 2— 3-rétegű 4.

2a. A szárlevelek aprók, szegélyük aláfelé nagyon elszélesedik ; csak
csúcsuk rostos és likacsos. S. subseciinduin Nees.

2b. A szárlevelek nagyok, szegélyük egyenletes ; felső felük vagy egész
lemezük rostos és likacsos 3.

3ű. vSzárlevelei nagyon fülesek, fonákukon több a likacs, mint a színükön.

S. aurictdahmi SCHIMP.

3^. A szárlevelek alig fülesek, színükön több a likacs, mint fonákukon.

.S'. riifescens (Br. germ.) Limpr.

MAGYARORSZÁG ToZKGMOHAI. 151

4a. Az apró szárlevél szegélye aláfelé szélesedik, hyalin sejtjeiben alig,

vagy csak a csúcsban van rost. .S'. contorlíim ScHULTZ.

4h. A szárlevéi nagy, tojásdad, szegélye egyenletes ; egész lemeze rostos.

•S'. phityphyllum (SULLIV.) WaRNST.

9. faj. SpluigiiuHi síibsraiiulinii Nf:eS.

in vSturm Deutschl. V[. fasc. 2. 17. (1810); S c h i m p. Entw. (1858) 74;
Hazsl. Mohtl. 273; L i m p r. ]>aubm. 1. 119; Warnst. Engl.-Pr. Nat. Pll.-
fam. I. 3. 261. - .S'. subsccitndum v. heteiophyUum RuS.S. Beitr (1865) 72;
5. cavifoliiiin Warnst. Eur. Torfm. (1881) 79. — S. sqiiarrosntn fÍAUMG.
E.xs. in szerb. Mus. nat. Hung.

Gyep zöldessárga vagy barnás. Kcreg egyrétegű: fahenger sötétbarna.
Aga 3^5, ebből 2—3 elálló, hegye felé a levelek gyakran egy oldalra hajlottak.
Szárlevelei aprók, háromszögűek, csúcsuk kerekített, szegélyük aláfelé nagyon

DoOoOoQoC

lüQoQOC

40. rajz. .S. suhseciindiim : a — h keresztmetszet az :iglevelekból, c sziirlcvél.

■c

elszélesedő, csúcsukban a hyalin-sejtek többnyire rostosak és likacsosok.
Aglevelek tojásdadok, szegélyesek, felső részük széle behajlott. A zöld-sejtek
a hyalin-sejtek között középen feküsznek, mindakét felől szabadok, keskeny
négyszögűek. A hyalin-sejtek érintkező-fala sima. A likacsok aprók, a levél
fonákán a varratok mentén, sűrű sorokban vannak.

Variatio. tenella Schlieph. : minden része finomabb, mint a tő-
alaké, gyep barnássárga ; flavescens M. .■ gyep okkersárga színű, fenn veres-
barna.

Előfordulás: I. AI.-Tátra (R e h m a n n), Ruszkahavas (Simonkai),
Páringhavas (Baumgarten, S. sqnar rosti m) \ U. flavescens : Szent Anna-Tó
(G y ő r f f y) ; III. Alsó-Tátrafüred (L i m p r i c h t Laubm. d. Hohen Tátra
1874. 13.); tenella: Tarpataki -V()lgy és az (U-Tó között (Roll in Hedwigia
XLIIl. 139.)

10. faj. Sphagnujii nifescens (Rr. Gkrm.) Limpr.

Laubm. III. 614; — S. coiitortiim (j rnfescens Br. Gkrm. (1823) I. 15;
S. contortiim Limpr. 1. c. I. 120 et auct. omn. - non Schultz Fi. starg.
Suppl. (1819) 64.; .S". immdatum Ru.sS()W : Zur Kenntniss etc. (1894) 45;
Warnst. Engl.-Pr. Nat. Pfl.-fam. 1. 3. 261. p. p. - .S'. aqiiatile WarnST.
Verh. bot. Ver. Prov. Rrand. (1899) 31.

152

PKTKRFl MARION

oox

OC

41. rajz. .S'. rnfescens : a keresztmet-
szet az áglevelekből, /' szárlevcl.

Gyep mindig rozsdabarna vagy vereses rozsdaszinü, néha fenn vagy az
ágalv vége zöld. Kéreg egyrétegű; fahenger vercsbarna. Aga 3—5, ebből
'i— 3 elálló, fedeiékesen leveles és csavart. Szarlevelei hároinszögü-nyelvalakiiak,
aljukon a legszélesebbek, szegélyük egyenletes, alul is keskeny, néha az egész

lemez, gyakran azonban csak a lemez felső
felének hyalin-sejtjei rostosak és likacso-
sok. Aglevelek nagyok, keskenyszegélyűek.
A zöld-sejtek négyzetesek vagy keskeny-
négyszögüek, elhelyezésüket tekintve olya-
nok, mint az előbbi fajnál. Likacsok a
szárlevelek fonákán a varratok mentén
vannak sorban, a csúcs felé a két varrat-
menti likacssor között egy harmadik is
van a fal középvonala mentén; a szárlevelek
színén kevesebb a likacs, mint a fonákon ;
ezek is varratmentiek, de a levél alja felé
inkább a zugokban vannak. Az aglevelek
fonáka is gazdagabb likacsokban, mint a
színük. Fonákon a likacsok aprók, varratmentiek, színén csak a lemez széle
felé vannak.

Előfordulás: 11. Kukojszás (Győrffy). Szelicsci-Tn Kolozsvár
mellett (Győrffy és Péter fi.)

11. faj. Spliaiiniiin aiiricuhiliiui SCHIMP.

Entw. (1858) 77; L i m p r. Laubm. 111. 615; — 5. iniiuchiínin Russow.
Zur Kenntniss etc. (1894) 45. p. p. — .S. crassicladiun Warnst. Bot. Centralbl.
(1889) 165. — 5. batuntense VVarn.st. in Danz. Naturf-Ges. 1896.

Gyep fehéres, felül vagy az ágak vége világoszöld. Kéreg egyrétegű:
fahenger világos sárgásbarna. Ag 3—5, ebből 2—3 elálló, nem csavarodott.

Szárlevelei nagyok, nyelvalakúak,
-^— ''"■"-— --'"■"v_''—\_/—\_/— ■Híigyon fülesek, szegélyük egyeii-
O^O^O'^O^O^C ^^^^^^ ■' l^rne^ük felső V2— ■^, 3-ában

a hyalin-sejtek rostosak és lika-
csosok. Aglevelei csapoltvégűek,
többfogú csúcscsal, szegélyesek.
A zöld-sejtek olyanok, mint az
előbbi fajnál. A hyalin-sejtek
érintkező-fala sima. Likacsok a
szárlevelek színén számosabbak,
mint a fonákon, nagyok, (gyakran
olyan szélesek, mint a hyalin-
sejtek) és varratmentiek, a fonákon gyűrűsek és a csúcs felé gyöngysorban
állanak. Az ágleveleknél a fonák gazdagabb likacsokban, melyek sorban
állanak ; a színen szórványosak és sorban csak a lemez széle felé vannak.
Előfordulás: 1. Gánócz mellett Szepes-megyében. (E i 1 a r s z k y.)

ÓC

42. rajz. ,S'. aiirinílűíiiin : a — /' keresztmetszet az
.■Iglevelekl-iöj, r szárlevél.

MAC.YARORSZÁG TÓZEGMOHAI.

153

JOOQC

o-

43. rajz. >S\ contorium: a — h keresztmetszet
az áelevelekből, c szárlevél.

12. faj. Sphagnum contorium ScHULTZ.

FI. Starg. vSuppJ. (1819) 64; L i m p r. in litt. ad Warnst. et in Laubm.
III. 617; Warnst. in Hedwigia (1888) 267; Engl.-Pr. Nat. Pfl.-fam..
I. 3. 261. — .S. lariciniim Spruce Mscr. 1847; W i 1 s. Bryol. brit. (1855)
23; Schlieph. Beitr. (1865) 26 et auct. omn. exc. Limpr. et Warnst.

Gyep zöldes vagy barnás. Kéreg 2 — 3 -rétegű. Fahenger veres vagy
veresbarna. Ága 3—5, ezekből 2 — 3
elálló lazán leveles. Szárlevelei aprók,
háromszögüeli , aláfelé szélesedő szegély-
lyel, kerekített véggel és legfeljebb
csúcsban rostos hyalin-sejtekkel. Ág-
levelei tojásdadok, szegélyesek. A zöld-
sejtek és hyalin-sejtek olyanok, mint
az előbbieknél. Likacsok az ágieve-
leken leginkább a fonákon vannak
varratmenti sorokban, a levél színén
hiányzanak vagy nagyon gyéren for-
dulnak elő. A szárlevelek fonáka és színe is likacsos, a likacsok nagyok.

Kérgéről és apró szárleveleiről jól fölismerhetni.

Előfordulás: II. Páringhavas (P é t e r f i.)

13. faj. Sphagnum plalyphyllinn (SULLIV.) Warnst.

in Flóra (1884) 481; Limpr. Laubm. L 122; Warnst. Engl.-Pr.
Nat. Píl.-fam. I. 3. 261 ; — 5. platyphyllum SULLIV. Mscr. teste Lindb. ;
S. isophyllnm Ru.SSOW. Zur Kenntniss etc. (1894) 55 ; S. aequifulium Warnst.
in Hedwigia (1891) 22 ; S. cymhifolium Simk. Exs. in herb. Mus. nat. Hung.

Gyep zöldes vagy sárga. Kéreg
2 — 3-rétegü ; fahenger barna vagy rozsda-
színű. Ága 1—3, ezek közül 1—2 elálló
vastag. Szárlevelek (akkorák vagy na-
gyobbak, mint az áglevelek) nagyok,
tojásdadok, teknősök, szegélyük egyen-
letes, a lemez aljáig rostosak. Áglevelek
olyanok, mint a szárlevelek, de valamivel
kisebbek. Zöld- és hyalin-sejtek olyanok,
mint az előbbieknél. Likacsok csak a
szárlevelek felső felén vannak ; az ág-
levelek likacsai fonákon számosabbak,
mint színen.

Kérgéről és nagy szárleveleirol az
első pillanatra fölismerhetni. A nyugati
példák zöldek, a retyezáti sárgás, (fus-
vescens M.^

Előfordulás: I. K'etyezát (S i m o n k a i, S. cymhifolium).

c-

44. rajz. .S'. platyphytlum : a keresztmet-
szet az áslevelekből, b — c szárlevél.

154 PÉTERFI MÁRTON

B. Triplagia Russovv. 1. c.

A zöld-sejtek a levél színe vagy fonáka felé vannak beágyazva, a sejt-
üreg excentrikus.

a) Endopli'ttra RUSSOW. 1. c.

A zöld-sejtek a levélszín felé vannak beágyazva, mindakét felől szabadok,
vagy fonák felől takartak.

5. csoport. Sphagna acntifolia Schlieph.

Beitr. 1865; Schimp. Syn. 1876; Limpr. Laubm. I. 107; Warnst.
Engl.-Pr. xNat. Píl-fam. I. .S. 257.

Kérgük 2— 4-rétegű, a kerületi sejtek külső fala néha likacsos ; az
ágak kérge retorta-sejtekkel. Szárleveleik háromszögűek, hegyesek vagy nyelv-
alakúak, kerekített és gyakran rongyosan-rojtos végűek. Szélük szegélyes, ép,
ritkán rojtos. Agleveleik tojásdad-lándzsásak, szegélyesek, néha öt sorban
állanak, hegyük rendesen fekvő, ritkán berzedt. A zöld-sejtek mindig a levél
színébe ágyazottak, háromszögűek. a fonák felől a hyalin sejtektől takartak,
vagy trapézalakúak és mindakét felől szabadok. A hyalin-sejtek érintkező fala
sírna. Egy- vagy kétalakiak, gyepjük sokszor pirosas vagy piros.

^4 fajok ineghatározó kulcsa.

la. A szárlevelek keskenyedő aljból széleslándzsásak, közepükön a leg-
szélesebbek, szegélyük egyenletes. S. molh' vSuLLiw
\h. A szárlevelek hosszú háromszögűek. nyelvalakúak vagy végükön
szélesedő lapátalakúak, tehát aljukon vagy végükön a legszélesebbek, szegélyük

aláfelé szélesedő 2

2a. Az elálló ágak levelei öt jól észrevehető sorban állanak.

5. quinqíicfarium (LlXDB.) WaRN.ST.
2h. Az elálló ágak levelei nem állanak feltűnő sorokban .... 3
3ű. A szárkéreg kerületi sejtjeinek külső fala likacsos .... 4

3^. A szárkéreg felületi sejtjeinek külső fala ép 6

4a. A szárlevelek felül szélesedő lapátalakúak, szélesen lecsapott hegye

és széle is rojtosan-rongyos. Egylaki. .S'. fimbriatimi WiL.s.

Ab A szárlevelek nyelvalakúak, szélük nem csak végük rojtos. Két-

lakiak 5

5a. Zöld- vagy sárgásszínű tőzegmohák. A kerületi sejtek mindenike
likacsos külső falán. A szárlevél széles vége egészen rongyosan-rojtos.

S. Girgensohnii RuSSOVV.
hb. A gyep pirosas színű. A kerületi sejtek közül csak egy-egy van
külső falán átlikasztva. A szárlevél széles végének csak közepe rojtos.

S. roseum (Limpr.) Breidl.
^a. Szárlevél nyelvalakú, egyenletesen széles. Kétlakiak .... 7
%b. Szárlevél szélesebb aljból keskenyedve háromszögű. Egylakiak . 9

MAGYARORSZÁG TOZEGMOHAI.

155

7ö. A szárlevél hyalin-sejtjeiben (legalább a csúcs felé) rostok vannak ;
az áglevelek többnyire sarlósán egyoldalra hajlottak. Gyep pirosas ; likacsok
egyszerűek, leginkább három sejt érintkezésénél. S. ruhelliim WiLS.

Ib. A szárlevél hyalin-sejtjeiben nincsen rost ; az áglevelek mindenfelé
állók. Gyep csokoládébarna, vagy ha pirosas, a likacsok aprók, gyűrűsek 8

8a. Csokoládébarna. A szárlevél kerek végű. Likacsok egyszerűek,
nagyok. S. Juscmn (Schimp.) Klinggr.

8h. Pirosas. A szárlevél lassan keskenyedő hegygyei. Likacsok a levél-
hegy fonákán aprók, gyűrűsek. .S'. Warnstorfii RusSOW.

9a. Gyep fényes ; szárlevelek hirtelen hegyesednek, hyalin-sejtjeik osz-
tottak, rosttalanok. .S. suhnitens RusSOW et Warnst.

\)h. Gyep fénytelen ; szárlevelek lassan hegyesednek hyalin-sejtjeik osz-
tatlanok, de rostosak. S. acutifolium Ehrh.

Sphagnum molle SULLIV.

Musci AUegh. (1846) 50; L i m p r. Laubm. I. 115; Warnst. Engl.-
Pr. Nat. Pn.-fam. I. 3. 259. — S. Millleri Schimp. Entw. (1858) 73.

Ennek a termetében a S. compaclum-hoz nagyon hasonló, zöld-sejtjei
elhelyezése miatt azonban ebbe a csoportba tartozó szép fajnak főjellege az,
hogy egyenletesen szegélyes szárlevelei keskenyedő aljból széles lándzsásak,
közepükön a legszélesebbek. Kalchbrenner tátrai példája 5. conipactiuii.
de hazánkban való előfordulása növényföldrajzi okokból sem valószínű.

14. faj. Sphagnum subnitens Russow. et Warnst.

in Verh. bot. Ver. Prov. Brandenb. (1888) 115; L i m p r. Laubm. III. 609;
Warnst. Engl.-Pr. Nat. Pfl.-fam. I. 3. 259. — 5. capillaceitm Hazsl., 5. acitli-
foliuni Kalchbr. Exs. in herb. Mus. nat. Hung.

Gyep fehéres rózsaszínű, selyemfényű. Kéreg 3— 4-rétegű, a külső fala
a kerületi sejteknek ép. Fahenger világosbarna vagy rózsaszínű. Aga 3—5,
ezekből 2 — 3 elálló, nagyon hosszú. Szárlei'eJei hároniszögiíek, közepükön kissé

45. rajz. 5. subnitens : a keresztmetszet az áglevelekből,^' szárlevél.

öblösek, hirtelen mennek ál a csapott, meglehetősen széles és rendesen fogas
csúcsba. Hyalin sejtek osztottak, rostjuk nincsen. Áglevelei lándzsásak 3— 5-fogú
hegygyei. A zöld sejtek trapézalakúak, mindakét felől szabadok, faluk egyenle-
tesen vastag, félolyan magasak mint a hyalin- sejtek, melyeknek érintkező
fala sima. Likacsok fonákon a varratok mentén mindenütt, színen csak a
széleken, nagyobbak, kissé (keskenyen) szegélyesek. Egylaki.

156

PETERFI MARTOX

Könnyen összetéveszthető a 5. ucntifoliuin-maX, de szárlevelei alakja és
szerkezete révén attól a legtöbbször megkülönböztethető. Leginkább feltűnő a
gyepek fénye.

V a r i a t i : Jibrosiiiii (."ard. a szárlevél hegyében a hyalin-sejtek rostosak.

Előfordulás. I. Felkai-Völgy (H a z s 1 i n s z k y, S. capillaceum),

Zöld-Tó (K a 1 c h b r e n n e r. S. acntifoliitm), Rókuszi-Láp (F i 1 a r s z k y), fihro-

sitm : Késmárki-Nagyerdő (Filarszky; II. l'áringhavas (Péter fi), Magura-

Béles között (GyövHy);
III. A ?\1. -Tátra több helyéről
említi (En. 1 7'2) C h a 1 u-
b i n s k i.

líí. faj. Sphagnum acutifolium
Ehrh.

Pl. crypt. (1788) no.
72 ; S c h i m p. Entw. (1858)
56 ; H a z s 1. Mohfi. 271 ;
L i m p r. Laubm. I. 112;
Warnst. Engl.-Pr. Nat.
Pn.-fam. I. ;í 258. -S'. capilli-
foliiim Ehrh. Hannov. Mag.
(1780) 205; .S'. iutcrmcdiitm
Hoffm Deutsch. FI. 2 (17í»5)
22 ; 6". Schimperi RÖLL in
Hedwigia XLII. a()4, XLÍIl
137? 5. cuspidatiim Baumg.
Exs. inherb. Mus. nat. Hung.
Gyep változó, legtöbb-
ször pirosas színű fcnytelen.
Kérge olyan, mint az előbbi
fajnál. Fahenger sárgás, bar-
nás, zöldessárga vagy zöldes.
Ága 3—5, ezek közül 2—3
elálló rendesen vékonyodó
végű. Szárlevelei haromszög-
üt'k, lassan keskenyednek, he-
gyük 3 — 5 -fogú. Hyalin-sejtek
osztatlanok, a levél felső felében, de néha alább is rostosak. Áglevelei 3— 5-fogu
csúcscsal, szegélyesek. A zöld-sejtek háromszögűek, a levél fonáka felől fedettek
vagy trapézalakúak és mindakét felől szabadok. Likacsok elhelyezés és eloszlás
tekintetében olyanok, mint az előbbi fajnál, de egyszerűek. Egylaki.

Egyike a legközönségesebb és a legváltozóbb tőzegmoháknak, melynek
formáit gyakran nagyon nehéz a csoport némely fajától megkülönböztetni. Leg-
jellemzőbb a szárlevele meg az áglevelek likacsainak az elrendezése.

40. rajz. S. aeutifotimn : a keresztmetszet az ;igleve-

lekből, h a szárlevél fonákának, r színe szélének

likacsai ; d — e szárlevél.

.MA(;VAkORSZAG TÖZliCMül lAl. 157

V a r i a t i 0. rohiistnm Russow : gyep rendesen zöld, szára nagyon (lő—
.'iUcm) magas; compactitm \\''aií\.st. : gyep zöldespiros, '^ 7 cm ; piirpiireiiin
ScHiMP. : gyep sötétpiros, !i — 10 cm ; sqnarrosiilum Warxst. : az elálló ágak
borzas levelűek ; rirescens Warn'ST. : gyep zöld, az elálló ágak lazán és
majdnem ö sorban levelesek ; alpinitm Milde : gyep hófehér, alacsony ; ágak
nagyon vastagok.

P2 1 ő f r d Li 1 á s : I. Fehérvízvölgy (F i 1 a r s z k y^ H a z s I i n s z k y),
Hinszkavölgj^ Kralova-Hola (Lojka), Orlova (S c h e r f l'c 1), Szepes-
Ülaszi (K a 1 c h b r e n n er), Lipócz (H a z s 1 i n s z k y), Koritnicza (B o-
thár), Nemes-Podhrágy (H o 1 u b y), Csalhó (Demeter); squarrosiilinn :
Rókuszi Láp (Filarszky), Máramaros (H a z s 1 i n s z k y) ; ptirptireiun : Zöld-Tó
(F i 1 a r s z k y), Csorba (István f f i), Podspady (H a z s 1 i n s z k y), Rókuszi-
Láp, Fehérvíz-Völgy (F i 1 a r s z k y) ; viirsceus : Rókuszi-Í.áp (F i 1 a r s z k y),
Pécs (Simonkai). II. Magura- Béles, Magura-\'illatelep, Szent Anna-Tó
(Győrffy), Páringhavas (P é t e r f i) ; ;;//r/7/;/í7/;// : Dobrin, Magura, Kukoj-
szás (Győrffy) ; rirescens: Zöld-Tó, Magura- Villatelep, Hidegszamos (üyőrffy).
III. Besinoi (Roll. in Hedwigia XLII. ;^04.) ; compacliim : Stézsia mezeje
(Demeter Orv. Termtud. Ért. 1887. -Vl'!.), Ro\ (gracilis), Stufengraben
{pulchriim), Bélai-havasok (capitalum) (Greschik ap. Roll. in Hedwigia.
XLIII. 137.).

.S". acntifolium Hazsl (Exs ) -^ S. quinqucfariuin cs nibelluin

S. acutifolinm L.ojka (Exs.) -^ S. quinquefariuiii és nibrlluni.

Sp/iagniiin Schiiiipcri RöLL.

Zur. Syst. (1886) 7. .S'. aculifolinni var. Schiinpcri Waknst. Fur.
Torfm. (1881) öl; L i m p r. Laubm. I. 111.

Kétes és előttem ismeretlen faj, mely Limpricht (1. 111.) szerint a
,S'. roseiim hoz állana közel. A M. Nemz. Múzeum herbáriumában van egy
N. aculifoUnm var. Schiinpcii jelzésű példa (Ptacnik leg. Kmet.), mely a
,S". qiiinqiirfariiimma.1, illetőleg a .S'. acutifolinm var. virescens-sztX mutat
rokonságot. RöU Erdélyből a Besinoiról (Hedwigia XLII. ;i04.) és a M. -Tátrá-
ból (1. c. XLIII. 137.) említi e faját.

16. faj. Sphagiiutti quinqucfai iimi (LiNDB.) Warnst.

in Hedwigia (1886) *2'22 ; L i m p r. Laubm. 111. 61 1 ; Warnst. Engl. Pr. Xat.
Ptl.-fam. I. 3. '259; S. acutifoUum var. quinqucfariuin Li.xdb. in Braithw. The
Sphagn. (1880) 71. S. Jlmhriatum et acutifoUum Hazsl. S. aculifotium Lojka
Exs. in herb. Mus. nat. Hung.

Gyep sárgás vagy zöldes, bíborral futtatva, néha tiszta zöld. Kéreg
;{_4.i-étegű ; a tccrlilcli scjtclc tcuziil cgyiiclc-cgynel.' tdilsö fata liártyavélionyodásl
mutat. Fahenger sárgás vagy zöldes. Szárlcvctci hosszúl^as háromszögiiek^
lassan kcskcnycdöl<, hegyük fogacskás. szélük behajlott. Aglevelek lándzsásak és
a 2—3 elálló ágon üt sorban vannak. A zöld-sejtek trapézalakúak, mindakét
felől szabadok, félolyan magasak, mint a hyalin-sejtek. Likacsai olyanok mint
az előbbi fajoknál — elrendezés, eloszlás stb. tekintetében,— J^éO'"'^"'^^^'- Egylaki.

158

PÉTERFI MÁRTON

Öt sorban leveles ágairól szabad szemmel is fölismerhető ; nagyon
változó faj.

Variatio. strictttm Card. : gyep magas, 15—25 cm; ágai rövidek,
vízszintesen elállók.

^_

47. rajz. X. qitiiiquefarhim : a keresztmetszet az áglevelekbó'l, h szárlcvél.

Előfordulás: I. Podspady, Retyezát (H a z s 1 i n s z k y, vS'. aculifo-
linin); strictiiiii : Feketevág (Lojka. S. actitifolinm), Ilva (Demeter); II.
Pálfalva Liptó-m. (Jaloveczky Pété r), Zöld-Tó, Funtinella-tisztás, Dobrin,
Hidegszamos (G y ő r ff y) ; strictnm : Hideghavas (Győrffy); III. A Magas-
Tátrából Chalubinski (En. 172) és Roll (Hedwigia XLIII. 137) említik.
Utóbbi G r e s c h i k és saját anyaga nyomán nem kevesebb mint 7 változatot
sorol elő 10 forma-val és több subforma-val.

17. faj. Sphagmitn Warnstorfii RuSSOW

in Sitzungber. Naturf. Ges. Dorpat. (1887) 315; L i m p r. Laubm. III. 612;
Warnst Engl.-Pr. Nat. Pfl.-fam. I. 3. 258. — S. aciitifolium var. gracile RusSOW
Beitr. (1865) 44 ; 5. acutiforiiic var. tcncJhtiu Schlieph. et Warnst. Flóra 1884.

au

48. rajz. .S. Warnstorfii : a ;i levélfonáU hegyi részének, /' alsóbb részének likacsai.

c szárlevél.

Gyep sárgás vagy zöldes, pirossal futtatott. Kcreg 3 — 4-rétegű, likacs-
lalaii külső falú felületi sejtekkel. Fahenger ■ sárgás vagy zöldes. Aga 3—5,
ezek közül 2—3 elálló. Szárlevelei nyelvalakúak, hegyükön fogazottak ; hyalin-
sejtek rosttalanok, többnyire osztottak. Áglevelek lándzsásak, néha majdnem

-MAÜVAKUKSZAíi TOZKGAlUllAl. 159

ő-sorosak, hegyük többnyire ívesen hajlott és mindenfelé irányuló. Zöld-
sejtek trapézalakúak, mindakét felől szabadok, majdnem olyan magasak, mint
a hyalin-sejtek. Likacsok leginkább a fonákon, fölfeli' aprók, gyűrűsek, aláfelé
nagyobbak és egys::erűek. Kétlaki.

Az áglevelek likacsairól ismerhető fel a legjobban.

Variatio. purpiirascens Russow ; gyep pirosas; viresceiis Russovv:
gyep zöldes.

Előfordulás: I. piirpurasccns : Kókuszi-Láp, Alsótátrafüredi-Láp (F i-
1 a r s z k y) ; III. Mluha-Tó (( ' s a t ó, Magy. Növt. Lapok. IX. (>.) ; purpurascens :
Stufengraben (Greschik ap. Roll in Hedwigia XLIII. \'^7. ), virescens : Rox
(G r e s c h i k ap. Roll 1. c.)

18. faj. Sphagniuii nibelliim WiLS.

Bryol. brit. (ISőti) 19; S c h i m p. Entw. (1658) 71; L i m p r. Laubm.
1. 114; Warnst. Engl.-Pr. Xat. Pll.-fam. I. 3. 258. -^ S. acutifoliiun leiwl-
liiiii S c h i m p. Entw. (1S5<S) 57; .S'. aciitiformc SfiiLiEPH. et Warnst. Flóra
1884. p. p. ; S. citspidatiiin Baumg. ; S. aciitifolium IIazsl., Degen et Lojka
Exs. in herb. Mus. nat. Hung.

Gj'ep pirosas, néha sötétebb, bíborszínű. Kéreg 3 — 4-rétegű, a feliildi
scjlck külső fala ép. Fahenger barnás. Szúrlevelei nyelralakiiak, hegyük kerek
és gyengén rongyos-rojtos. Hyalin-sejtjeik osztottak, rostjuk nincs. Áglevelek
tojásdadok, 3-csúcsúak, az elálló ágakon sokszor sarlósán egy oldalra hajlot-
tak. Zöld-sejtek olyanok mint az előbbi fajnál. Likacsok aprók, ritkák és leg-
inkább 3 — 3 hyalin-sejt összeérési helyén vannak. Kétlaki.

Szárleveieiről és likacsairól mindig biztosan felismerhető és megkülön-
böztethető az előbbitől, melyhez különben külsőleg nagyon hasonló.

Variatio. pallens Gravet : gyepje sárgászöld, nagyon halavány,
hasonló a .S'. molle-hoz.

Előfordulás: I. Csorba (Istvánt fi), Schlechte Grund (H a z s-
1 i n s z k y, -S'. acutifoliiim), Rókuszi-Láp (F i l á r s z k y), Feketevág (L o j k a
S. acutifolinm), Koritnicza (D e g e n, 5. acutifoUum). Szent Anna-Tó (B a u m-
garten, -S. cuspidatum): pallens: Cserna (Bernútsky); II. Csukás (B u-
t u j á s (í y u 1 o).

19. faj. SphagHHHi fuscinn (ScHlMP.) KliN'GGR. '

in Schrift. phys.-ök. Ges. Königsb. (1872) 4; L i m p r. Laubm.
I. 114; Warnst. Engl.-Pr. Nat. Píl.-fam. 1. 3. 258. —
,S'. acittifoliuni var. fuscnni vScillMP. Entw. (1858) 57 ; S. acuti-
forme ScHLiEPH. et Warn.st. in Flóra 1884. p. p. /

Gyep mindig világos vagy sötétebb színű csokoládébarna.
Kérge olyan mint a S". rubellnni-é. F'ahenger sárgásbarna. Aga ^, 'fusciiiii

3 — 5, ezek közül 2 — 3 elálló, rendesen ívesen görbe. Szárlevelei szárlevelc.

nyelvalakúak. kerekített végükön rongyosan-rojtosak. Hyalin sejtek
osztottak, rost nincsen bennük. Zöld-sejtjeik háromszögűek, fonák felől takartak,
vagy trapézalakúak, mindakét fetól szabadok. 3 — 4-szer olyan alacsonyak,

160

PÉTERFl MÁRTON

/0(í<S{ÍJ^

mint a hyalin-sejtek. .4 likacsod nagyobb fajták, sokszor félkörlap-alakúak,
fonákon és színen a varratok mellett. Kétlaki.

Legjellegzetesebb e fajra a gyep színe, a szárlevelek alakja és a
likacsok.

Alig változik.

Előfordul ás: I. Pribilinai-Láp (F i 1 a r s z k y), 11. Zöld-Tó (G y őrf fy),
Ili. Mluha-Tó (C s a t ó Magy. Növt. Lapok. IX. 6.), Bélai-lnavasok (G r e s c li i k
ap. R ö 1 1. Li. Hedwigia [compactnm, tcnellum\ XLIII. 137.)

20. faj. Sphagnum roseum (Limpr.) Breidl.

in sched. ; Limpr. Laubm. III. (309. — S. acntifolinm var. fallax
Warnst. Eur. Torfm. (1881) 42 ; S. Girgensohnii var. roseum Limpr. Laubm.
I. 109; S. Rnssowii Warnst. in Hedwigia (188H) 225; 5. Warnstorfti RÖLL
in Flóra (1886) 79 — non Russ ! ; S. robiisíiiiii Roll in Hedwigia (1904) 137.

Gyep mindig rózsa-vagy piros-
színű. Kéreg 2 — 4-rétegű, a kerületi
sejtek közül néhánynak (de nem
mindeniknek) külső fala likacsos.
Fahenger piros. Szárlevelek nyelv-
alakúak, kerekített végük csak közé-
pen rongyosan-rojtos. Hyalin-sejtek
nem osztottak, rostjuk nincsen.
Áglevelek lándzsásak, mindenfelé
irányulok. A zöld-sejtek trapéz-
alakúak vagy háromszögűek, mind
a két felől szabadok vagy fonák
felől zártak. Likacsok nagyok, fo-
nákon és színen a szélek felé a
varratokon. Kétlaki.
Szárlevelei és kérge révén mindenkor biztosan felismerhető.
Variatio. densa Roll: gyep tömött, az ágak sűrűn állanak ; lenella
RöLL : az áglevelek likacsai félholdalakúak, sorban állanak, szárlevelek ros-
tosak ; stricta RöLL : (strictiformis et laxa RöLL) : ágak rövidek, vízszintesen
elállók, a szár sudár.

Előfordulás: II. Kukojszás, Szent Anna-Tó, Dobrin : De asupra
Dobrinului (Győrffy): III. M. -Tátra (C h a 1 u b i n s k i En. 172.), Stézsia
mezeje Toplicza m. (Demeter Orvos-termtud. Ért. 1887. 322), Besinoi (R ö 1 1-
in Hedwigia XLII. 304) ; densttm : Rókuszi-Láp, Zöld-Tó (Roll in Hedwigia
XLIII. 137.); /t-Mí-Z/a : Zöld-Tó (Roll. 1. c); strictum: Zöld-Tó, Tarpataki-Völgy
és Öt-Tó között (Roll. 1. c); Rókuszi-Láp (G r e s c h i k ap. Roll. 1. c.)

^

co

50. rajz. .S'. roseiun : a szárkéreg, b szárlevél.

21. faj. Sphagnum Girgensohnii Russow.

Beitr. (1865) 46; Limpr. Laubm. I. 108; Warnst. Engl.-Prantl Nat.
Pfl.-fam. I. 3. 258; — S strictum L i n d b. in Act. soc. se. fenn. (1872)

MAGYARORSZÁG TÓZEGMOHAl.

1-61

263; S. Jimhriatnm var. síricíum Aucj PLVR.; S. cymbifoUnm Kit.; S. acuiifolium
Degen et S. ftmbriatum Hazsl., Rehm., Exs. in herb. Mus. nat. Hung.

Gyep zöldes vagy sárgás, de sohasem pirosas. Kéreg 3 — ö-rétegü,
minden fcliileíi sejt külső fala likacsos. Fahenger sárgás vagy barnás. Ág

fi

f^//rW

51. rajz. S. Girgensohnii : a keresztmetszet az áglevelekbol, h szárievél.

3 — 5, 2 — 3 elálló. Szárlevelei nyelvalakúak, kerekitett végükön egészen rongyosan-
rojtosak. Hyalin-sejtjeik osztatlanok, bennük rost alig van. Áglevelek tojásdad-
lándzsásak, végük fekvő vagy borzasán elálló. A zöld-sejtek és a likacsok
olyanok, mint az előbbi fajnál. Kétlaki.

Erre a fajra legjellemzőbbek a szárlevelek.

V a r i a t i 0. strictum LiNDB. : gyep sárgás, az elálló ágak rövidek, orsó-
formák ; sqn.irrosiihtni Russow : gyep zöld, az elálló ágak borzaslevelűek ;
speciosiiin LiMPR. : gyep zöld, ágai hosszúk, ívesen lehajlók ; hasonló a
S. ripariiini-hoz ; compactttm RöLL : gyep alacsony tömött, ágak sűrűn álla-
nak ; gracilescens Grav. : gyep nagyon mély zöldes, ágak vékonyak, rövidek.

Előfordulás: I. Mengusfalvi- Völgy (De g e n, 5. acutifolium), Tátra
(Rehmann, S. fimhriatum), Vihnye (Kitaibel, S. cywbifoliumj, Tátra-
Füred (B s n i a c k i); speciosiim : Tarpataki-Völgy (H a z s 1 i n s z k y, S. fim-
hriatum) \ srtictum : Kralova-Hola (L o j k a, .S". fiuibriatuw), Pop-Iván, Petrosza
(H azsl i n s zky, .S". ftmbriatum); II. Zöld-Tó; Reke-Tó, MaguraBéles, Kukoj-
szás, Szent Anna-Tó (G y ő rffy), Maleja-völgye a Páring-havasban (Péterfi);
speciosiun : Magura-Reketó (Győrffy); strictum: Magura (Győrffy)
squarrosuluni : Zöld-Tó; Dobrin (Gy 6 r ff y) ; eompactuin; Zöld-Tó (Győrffy);
gracilescens : Maleja- Völgy a Páring-havasban (Péterfi); III. Ünökő
(Breidl. öst. bot. Zeitschr, 1S9U, 150); strictum: M.-Tátra (C h a 1 u b i n s k i
En. 173.) Besinoi (Roll in Hedvvigia XLII. 304.); squarrosuluni: M.Tátra
(C h al u b i n s k i 1. c.) Zöld-Tó (Roll in Hedwigia XLIII, 13<S.) Rókuszi-
Láp (Greschik ap. RöU. 1. c.) Besinoi (Roll in Hedwigia XLII. 304.),
Nagy-Csíka (Demeter Ürv.-termtud. Ért. \S87. '322.) ; compactum : Zöld-Tó,
Öt-Tó (Roll in Hedwigia XLIII. 138.), Rókuszi-Láp (Greschik ap.
Roll. 1. c.)

Sphagnum fnnbriatnin \\'iL.S.

22. fai

39S

L i m p r. Laubm.

1(»7 ; W a rn s t. End.-Pr.

in Hook. FI. antart. (1847)
Nat. PIL-fam. I. 3. 258.

Gyep sárgásfehér vagy zöldes. Kéreg 3— 4-rctegű, minden felületi sejt

külső fala likacsos. Fahenger barnás vagy sárgás. Ag 3 — ő, ezek közül

Növénytani Közlemények. 1904. III. kötet, 4. füzet. II

162

PETERKI MARTON

,0-

Á

2 — 3 elálló, vékony és ívesen hajlott. Szárlcvdei fölfele szélesedök, felül a
legszélesebbek, kerek hegyük és szélük is rongyosan-rojtos. Hyalin-sejtjeik osztatla-
nok, rostjuk nincs.
Szárleveleik tojás-
dad -lándzsásak. A
zöld -sejtek trapéz-
alakúak. mindakét

felől szabadok,
olyan magasak, mint
a iiyalin-sejtek. Li-
kacsok mindakét
oldalon a varratok
mellett egyszerűek,
nagyok. Egylaki.
Legbiztosabban
szárleveleiről ismerhető fel.

Előfordulás: L Szomolnok
( K i 1 a r s z k y) ; IL Kirnyikhegy Veres-
patak mellett (Péterfi).

h) Exopleura Russow. 1. c.

A zöld-sejtek a levélfonák felé
feküsznek, mindakét felől szabadok, vagy
a levélszín felől takartak.

6. csoport. Sphagna cuspidata SCHLIEPH.

Beitr. 1865; L i m p r. Laubm. 1.
127; Warnst. Engl-Pr. Xat. Bl.-fam.
L 3. 255.

A szár kérge vagy kifejlődött és jól
elkülönült, vagy tökéletlen és csak hatá-
rozatlanul van elkülönülve. Utóbbi eset-
ben a kéregsejtek fala vastag. Ritkább
esetben a szárkéreg egészen is hiányzik;
ilyenkor a kerületi sejtek sem.miben
sem különböznek a beljebb fekvőktől. Az
ágkéreg retorta-sejtjei fejlettek, nyakuk
néha erősen görbül. Szárlevelek apróbb
fajták, leginkább háromszögüek és csú-
csuk kerekített vagy hegyes ; ha kere-
kített, néha kissé rojtos is. Szegélyük
aláfelé szélesedő. Az áglevelek keskeny-
iándzsásak, szegélyesek, végük széle rendesen behajlott vagy csövesen össze-
hajlott